Budapest szívében lüktet a Ritmo

A 2024-es Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében idén is jelentkezik a főváros legnagyobb világzenei fesztiválja a Budapest Ritmo, mely zenei legendákat, izgalmas kísérletezőket, közös táncba hívó ősi dallamokat és filmbe illő sorsokat egyaránt kínál a közönségnek. Kedvenc zenei fesztiválom ajánlója: 

A Hangvető három napos fesztiválján - április 11,12,13-án - a zene szárnyán kapcsolódhatunk más kultúrákhoz, akár a szakmai konferencián, az ingyenes showcase-napon és szabadtéri bulikon, vagy a hajnalig tartó concert-dömpingen. Az idei Budapest Ritmo olyan “nagyágyú” előadókkal várja a közönséget, mint a legendás Salif Keita, Gérald Toto, Gaye Su Akyol, vagy a hazai Duckshell. Ám a felfedezés élményeként olyan új kedvenceket is találhatunk magunknak, mint az afrosanzont játszó Gérald Toto, az éteri hárfás Cerys Hafana, a brácsa-stand-upos Jelena Popržan, a dark folkos Daj Ognia, az etno-jazzista Ágoston Béla &Teodosii Spassov.

Salif Keita

Csütörtöki showcase a Szimplában

A Ritmo felvezető eseménye idén is az ingyenes showcase-nap a Szimpla Kertben április 11-én! Ahol hat feltörekvő zenekar értelmezi újra a világzenét a saját felfogásukban. Az autentikus határmenti dallamoktól (Hajda Banda) a cseh folk és nu-jazz projekten át (Hrubá Hudba), a DIS IS MARKĒTA izgalmas kísérletezéséig széles a kínálat. A PJEV női a cappella formáció gyönyörű balkáni énekekkel, a lengyel Daj Ognia egy középkori búcsút megszégyenítő dark folk őrülettel érkezik a seregszemlére, míg a hazai szcénát az Elán pán-balkáni kávéházi cigányzenéje képviseli.

Gérald Toto

Pénteki karnevál az Akvárium Klubban

Az első fesztiválnap vezérelve a kísérletezés: a péntek Vincent Moon, a Dalindával közös élő filmperformanszával indul, majd a Ritmo egyik „legnagyobb dobásának” titulált Gaye Su Akyol pszichedelikus török rockjával, és a Decolonize Your Mind Society transzzenéjével folytatódik. A napnak azonban itt még nincs vége, hiszen a bantu punkkollektíva, a BCUC katartikus szeánsza, a bécsi brácsafenomén, Jelena Popržan stand up-ja, valamint Ágoston Béla és a bolgár kavalmester, Teodosii Spassov etnojazz kísérlete is várja a fesztiválozókat.
Az est vége felé a Nouvelle Vague-ból is ismert Gérald Toto bársonyos hangja vesz vissza kicsit a hőfokból és tereli az éteri lebegés felé a Ritmo közönségét, a napot pedig a venezuelai DJ Rafael Garnica szettje tesz teljessé.

Puuluup 

Szombat esti tánc az Erzsébet téren és az Akváriumban

A szombatot nem lehet megúszni tánc nélkül: erről az élő mali afropop legenda, Salif Keita, a Terne Čhave és a Romano Drom zenészei, valamint az olasz költő-aktivista, Luca Bassanese gondoskodnak majd. Az Erzsébet téren Antonis Antoniou ciprusi sound artist szettjére lehet bemelegíteni, akit a makedón trombitás, Džambo Aguševi követ hamisítatlan balkáni rezesekkel, majd pedig robban a Duckshell-bomba. Az önfeledt bulit olyan elmélyülős koncertek egyensúlyozzák majd ki, mint a walesi Cerys Hafana, vagy Almir Meskovic és Daniel Lazar harmonika-hegedű duója, az észt Puuluup pedig mindkettő lesz egyszerre: a talharpa-alapú nu-folk-őrületre új hallójáratok nyílnak és megmozdul a láb. A mozgalmas estét a biztoskezű bosnyák antropológus, DJ Sabs zárja.

BCUC

Erős hangok filmen

A Ritmo filmprogramja máshol nem látható zenei portré- és dokumentumfilmeket és saját produkciós zenei filmeket tartogat a Toldi moziban.

Jegyek, bérletek a Budapest Ritmo weboldalán vásárolhatók, ahol az egyes zenei produkciókba is belehallgathatunk: https://budapestritmo.hu/

Facebook esemény: https://www.facebook.com/events/1569234593885768

 

Forrás, képek: Ritmo sajtó

 

 

Budapesti tetők felett

 Vendégségben Marcus Goldson angol képzőművésznél, aki úgy látja és ábrázolja a várost, ahogy mi, a lakói már észre sem vesszük. Az utcáról inspirálódik, a hétköznapokban megélt élményeit meséli el vizuálisan, ami olyan számára, mint egy terápia: a való élet feldolgozása. Ironikus grafikáival tükröt tart elénk, miközben ő egy tágas tetőtérből tartja szemmel a budai oldalt. Utazásról, költözésről és a megtalált otthonról beszélgettem vele és feleségével, Ildikóval.

 Hosszú évekig a főváros pesti oldalának számos kerületében laktatok. Miként találtatok rá jelenlegi otthonotokra és mi tetszett meg a budai környékben?

Az előző lakásunkat is nagyon szerettük Pest belvárosában, ezért nem akartunk a megszokott urbánus lakókörnyezetünktől távol keresgélni. Hisz nagyon jó itt a közösségi élet, a munkánk is nagyban a belváros környékéhez kötődik, és nem utolsó sorban, mindketten kerékpárral közlekedünk télen-nyáron. A Szabadság híd „túloldala” mellett döntöttünk, mert elég jól ismertük ezt a 11.kerületi környéket. Láttuk, ahogy évről-évre egyre izgalmasabb, kellemesebb a hely többek közt a Bartók Boulevard Egyesület jóvoltából. Idővel mi is az egyesület tagjai lettünk, hisz a lokálpatrióta közösségépítés jobb, mint a pesti „turista nyüzsgés”. Az utca, ahol lakunk, zöld és csendes, de a sarkon túl lüktet a város. Három éve költöztünk ide, elég kalandosan: a covid járvány alatt, amikor mindenki bezárkózott. Régi álmunk volt egy tetőtér, így egy évekkel korábban kinézett lakást vettünk meg, mert jól emlékeztünk a pillanatra, amikor először léptünk be - teljesen ismeretlenül, az utcáról becsengetve - és olyan volt, mintha mi laknánk ott. Azonnal megtetszett ez a jól megtervezett kilencvenes évekbeli tetőtér, nagy közösségi terekkel, mindenkinek saját zuggal és terasszal, ahol még kertészkedni is lehet.

A lakást sok ötlettel a saját ízlésetek szerint alakítottátok. Vannak-e kedvenc redesign megoldásaitok, bútordarabjaitok?

Nem sok időnk volt a felújításokra beköltözés előtt, de szerencsére falakat mozgatni nem kellett. A konyha teljes felújításon esett át, a járólapokat mindenütt műgyantával öntöttük le, a felső szinten pedig a padló csere helyett a festés mellett döntöttünk. A nappali régi kopott-törött hajópadlójához sem nyúltunk, mert tetszik a kopottas kinézete, ahogy a lakásban lévő faburkolatoké, lépcsőké, gerendáké is. Bútoraink nagy része használt darab, igyekszünk minél kevesebb újat venni! Szeretünk lomtalanításokon vadászni, járunk piacokra és olyan izgalmas helyekre, mint az Artkraft Loftdesign, ahonnan a nappali óriási komódja való. Kedveljük a színeset, a régit, a nem tökéleteset, vagyis az eklektikus berendezést, amelyek darabjai első látásra nem feltétlenül illenek össze, de aztán mégis összeáll a harmónia. Imádjuk növényeket is, minden mennyiségben! Vannak, amelyeket még az első közös lakásunkból valók, vagy amiket a szomszédoktól kaptunk sok évvel ezelőtt: mindegyiknek története van!

Marcus Kenyában nőtt fel, Angliában tanult, míg Ildikó angoltanárként a vajdaságból Londonba került, ahonnan együtt költöztetek Budapestre. Mit jelent két világpolgárnak az otthon?

Két gyermekünk érkezése előtt sokat utaztunk, legfőképpen Észak- és Kelet Afrikában, Ázsiában és a Közel-Keleten olyan helyekre, ahol akkor még nem voltak kitaposott turistautak. Örülök, hogy megtapasztalhattuk Szíriát olyannak, amilyen a háború előtt volt, ma is egyik kedvenc helyünkként tartjuk számon. Utazásaink során mindig sok lakberendezési tárggyal vagy textíliával tértünk haza, óriási csomagokkal. A nagy fekete kaspónk Etiópiából való: hihetetlen, de nem törték össze a poggyászpakolók. Marcus munkáin végig kísérhető, hogy merre laktunk külföldön és Budapesten belül számos kerületben. Mindegyiknek megvolt a maga sármja és mindenhol sokat tanultunk a környezetünktől és a környezetünkről.

Bárhol találkozunk velük, Marcus grafikáinak, festményeinek stílusa azonnal felismerhető. Honnan ered benne a művészi véna és hol láthatjuk munkáit aktuálisan?

Marcus nem művészi családból származik, apja agrármérnökként került Kenyába, édesanyja matematikát és kémiát oktatott. Kenyában töltött gyermekkorában az afrikai művészek és kézművesek színvilága és leleményes alkotói hozzáállása formálta vizuális világát. Már tinédzserkorában nyilvánvaló volt számára, hogy ebben a közegben érzi jól magát, így 15 évesen otthagyta az angol bentlakásos iskolát, hogy művészeti szakgimnáziumba iratkozzon. Utána a szobrászatot választotta, majd mikor Magyarországra költözött, elkezdte festeni a várost és megszerette ezt a kifejezési formát.

Vannak olyan művei, amelyeken hónapokig dolgozik, mert nagyon részletgazdagok - akvarellel fest, de nem a szokványos akvarell-technikával - és van olyan, ami 1-2 nap alatt lett kész, sőt olyan is, ami a helyszínen születik. Időnként szobrokat is készít, leginkább hulladékanyagokból. Ebben az évben Dél-Koreában volt nagyszabású kiállítása, harminc Budapestet ábrázoló festményével. Illusztrációi fellelhetőek különféle magazinokban, festményeit számos ismert hazai és külföldi bárban, kávézóban vagy galériában állítja ki rendszeresen. Nyomataival – melyek közvetlenül tőle is megrendelhetők - a nagyváros hangulatát bárki magával viheti saját otthonába!

A cikk az alkotó energia magazinban jelent meg. A művész honlapja: www.marcusgoldson.com

Az anyag, mint kihívás

 Sokoldalú vendéglátónk igazi redesign szemléletű művész. Alkotásait és használati tárgyait olyan természetes, újrahasznosuló anyagokból tervezi, melyek nem terhelik feleslegesen a bolygót, másokat is kreativitásra sarkallnak és ezt a szemléletet erősítik a befogadó fogyasztókban.  Várszegi Kata textil-designerrel az otthonában, egy újjáélesztett bauhaus házban beszélgettem.

Honnan ered a művészi véna, melyet megörököltél, tovább fejlesztettél és ma is tökéletesítesz?

Édesapám a Vígszínház hangmérnöke volt, rendkívül kifinomult ízléssel rendelkezett. Anyai ágon a nagyanyám mesterszabó, de a női felmenőim szinte mind gyönyörűen kézimunkáztak. Soha nem is volt kérdés, hogy milyen pályát választok. Vayer Tamás díszlettervező asszisztensenként kezdtem a művészi tanulmányaimat. Rengeteg tanulásban és tapasztalásban volt részem az életemnek abban az időszakában, színház, vizualitás és az élet más területein is. A MOME textiltervező szakán ugyanúgy otthon éreztem magam, mint külföldi ösztöndíjasként. Az önálló alkotói munka aztán egy folyamatos önfejlesztő tanulással egyenlő, ma már mindenkiben látom a tanítót és még mindig diák vagyok. Hiszem, hogy mindenkinek saját magát kell ki- és összeforrasztania.

Mit jelent neked a szabad alkotás, a tanítás, vagy épp a megrendelésekhez való alkalmazkodás?

Olyan tárgyakat tervezek, amik az általam képviselt értékrendet tükrözik. Ha valaki ehhez tud kapcsolódni, szívesen viseli az általam készített ékszereket, táskákat, jelmezeket. Vallom, hogy egy ismert anyag is lehet kihívás, ha más „kontextusba” kerül. A színházi munkáim is izgalmasak és mindig nagy örömmel veszek részt bennük. Elkötelezett vagyok a művészetre való nevelés tekintetében is, nagyon szeretek tanítani. Azt hiszem ebben élem ki igazán a társadalmi felelősségvállalásomat. Legyen az alkotói, vagy tanítói szerepkör, mindkettőn keresztül nagyszerűen lehet kapcsolódni egymáshoz és azt hiszem, ez nagyon fontos szempont.

Melyek a legutóbbi művészeti projektek, amiben aktív szerepet vállaltál?

Alkotóként idén részt vettem a „Startvonal” csoportos képzőművészeti tárlaton, a Bondoró fesztivál kézművesei között, valamint a „Tájtéka” Balatonfelvidéket fejlesztő programjában, nyitott műtermeként. Szeptember végén egy Balatonalmádi történelmi séta keretében hozzám, a „Gombolygató Kert” nevű kreatív térbe is betérhettek a látogatók. A műtermem tavasztól- őszig kis létszámú alkotói workshopokkal várja a látogatókat. Művészi arculatomhoz tartozóan egész évben jógát is tanítok, sőt szeptembertől drámapedagógiát is tanulok.

Mikor találtál rá jelenlegi otthonodra és miért pont Balatonalmádi, ahol élsz?

Régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy a budapesti nyüzsgést magam mögött hagyva a Balaton partra költözzem. 2016-ban vásároltam a házat, azóta is ez az otthonunk, hisz nagyon inspirálónak érzem ezt csodás környezetet. Az 1967-ben épült, stílusát tekintve magyarországi késő modern Bauhaus épület nyaralónak épült. Az öreghegy lábánál egy szűk kis utcában a kert végében az erdővel azonnal elvarázsolt. A költözés évében készítettem is egy ruhakollekciót egyedi szitázott mintákkal, ami a tóparti élet szépségét hirdette. A családom egyik része a Balaton felvidékről, a másik fele Zala megyéből származik, így itt Balatonalmádiban fonódtak össze a családi szálak, ahol a gyerekkorom nagy részét is töltöttem.

Mi volt az épület felújításának folyamata és mit jelent számodra az otthonod?

A ház rémes állapotban volt: az eldeformálódott nyílászárók, a hiányos parketta, az omladozó falak elkeserítő látványt nyújtottak… Mégis úgy éreztem, ez a mi házunk és belevágtam a projektbe. A belső terek tagolását, a ház kert felőli újjáépítését én tervezetem, sőt a kivitelezésnek egy részében örömmel kivettem a részem.  A tereprendezés és a hátsó kert támfallal történő szintezése volt a legutóbbi és egyben legnehezebb vállalásom. A stílusában megújult házban kifejeződik az alkotói arculatom, itt van a műtermem is. Kényelmes és harmonikus otthont jelent a családomnak, két gyermekemnek. A házzal együtt én is alakultam, változtam: a kívülről áradó nyugalom fokozatosan belsővé vált!

A cikk az Alkotó Energia online magazinban jelent meg 2023 októberében. Kövesd a Vizitkártya felületeit, hogy ne maradj le a következő otthonsztoriról!

Ház a tónál

 A család harmadik generációját szolgálja ki az öreg épület, mely különleges organikus tereivel és ősfás kertjével a Balaton partjától egy sétányira található. Állagát és megannyi emlékét most a festőművész unoka őrzi, aki képzőművész párjával folyamatos inspirációt talál ebben a nem mindennapi környezetben. Péterfy Ábel és Verebics Ági kortárs művészek otthonában vizitáltam.

-„Ez a néhai kis nyaraló valóban az emlékek háza! Erdélyi származású nagyszüleim építették a hatvanas évek elején, amikor még utcák sem voltak a környéken és a falu e mocsaras részét „kenderáztató” néven említették …”- mesél a kezdetekről Ábel, miközben a míves székelykapun át a ligetes kertbe lépünk, meseszerű festett-faragott kecskék, birkák és vöröskő szobrok közé. Az alkotások már a család neves művészeinek, Péterfy Gizella és Kő Pálnak a keze munkái, de unokaöccsük, Ábel plasztikáit, faragásait is rejti az árnyas kert. A legjobb kezekbe került személyében a ház, hisz évek óta hihetetlen szorgalommal építi, bővíti és renoválja az egykor kalákában épült örökséget, mely a mai napig a nagycsalád nyári találkozóhelyéül is szolgál. 

Építészi tanulmányai és művészi látásmódja egyaránt visszaköszön az enteriőrökön, a házhoz épített fedett teraszokon és saját műtermének hangulatán. Mindkettő valódi redizájn alkotás, régi ajtók, ablakok, deszkák felhasználásával, festésével, végtelen fantáziával átlényegítve azokat. Ahogy a belső terek rusztikus bútorai is egyedi alkotások, némelyikük az ősök keze munkái, mások piacokról vadászott, felújított darabok. Jól illenek hozzájuk az élénk keleti textíliák és az egzotikus utazásokról hazahozott emléktárgyak.

-„Valójában körbeépítettem a meglévő épületet, mintha egy szoknyát illesztenék rá, így nem csak a lakóterek bővültek, de a komfortosításra is sort keríthettem. Idén a tető teljes cseréje következik!” – mesél terveiről és az eddigi munkákról, melynek kezdete az egyetemi tanulmányai idején datálódott, amikor állandó lakóhelyként kezdett tekinteni a helyre. Ekkor, frissen végzett művészévei elején fordult a folytonos állagmegőrzés egy négyévszakos otthon kialakításába: szigeteléssel, fűtéssel, vízelvezetéssel. Az összes szakipari munka - minimális külső segítség mellett - szintén Ábel keze munkája. Aki emellett unokatestvére, Kő Boldizsár képzőművész bájos mesejátszótereinek famunkáiban is aktív szerepet vállal. 

Vízközeli életmódját, szörfös szenvedélyét jelenlegi művészete is tükrözi, képeihez a Balaton megunhatatlan szépsége adja az ihletet. Festményei a kékek és zöldek megannyi tónusát, a tó és az ég színe változását ábrázolják, melyet a vitorlások színfoltjai, vagy a vízben fürdőző emberek foltjai tarkítják. Festményei évek óta a nyári aukciók állandó szereplőivé és a rangos vitorlásversenyek vizuális szimbólumává váltak. A téli visszavonult alkotómunka termését a nyári tárlatokon láthatja a közönség, idén Veszprémben csoportos tárlata, az ábrahámhegyi Bernáth Aurél galériában pedig egyéni kiállítása látogatható szeptember közepéig.

Míg Ábel nem szívesen mozdul ki a tóparti idillből, párja, Ágnes gyakran ingázik fővárosi műterme és a vidéki otthonuk között. Bevallása szerint nem csak pihenésre, de festményeihez és freak-tárgyaihoz történő ötletgyűjtésre is tökéletesen alkalmas ez a táj.

-„Gyakran festek a saját fotók alapján, ilyenkor a rengeteg felvételből választom ki olajképeim témáját…”- vallja a művésznő, aki számos szakmai elismerés mellett a 2022-es „Fine Arts Hungary : Az év műtárgya” alkotói díj nyertese. 

Igazi kísérletező alkat, aki szerint a vásznon nem lehet hazudni, ezért képeit – legyenek azok saját testképek, trauma-lenyomatok, vagy meghökkentő ember- állat portrék - leginkább őszintének, a minket körülvevő kifordult világ reflexióinak tartja. Ebből a zaklatott külvilágból, a zajos nagyvárosi létből a kis vidéki házba megtérve őt magát is teljesen kikapcsolja egy-egy hajnali veszprémi bolhapiacozás, a vízparti hétköznapok apró csodái, vagy a kertben érő zöldségek-gyümölcsök zamata. Feltöltő forrásként szolgálva mindkettőjük művészetéhez.

2023. szeptemberi Vizitkártya cikkem az Alkotó Energia online magazinban jelent meg.