2014. máj. 31.

Design a hátsókertben: az ötödik Art6 !

Amikor Somody Bea pilismaróti otthonáról és redesign-varróműhelyéről megjelent a vizitkártya cikkem, még csak kósza gondolatként létezett egy baráti alapon szerveződő alternatív designvásár ötlete. A kertjükben sétálgattunk Beával és arról a sok tehetséges kézműves-és iparművészről beszélgettünk, akik karnyújtásnyira, a Dunakanyar régióban élnek és csak egy jól irányzott hívószóra várnak ez ügyben... Hihetetlen, de alig telt el pár év és a hat barátból - Somody Bea és Soós Andrea ötletgazdák, valamint Galicza Eszter, Kaszanitzky Anna, Simon Edina,  Vida Judit - verbuválódott kreatív társaság már az ötödik designpartit rendezi Beáék gyümölcsfái alatt, az Esztergom-Vác-Szentendre háromszögből érkező alkotók részvételével. Az alapítók eredeti szándéka - miszerint egy privát, Duna menti környezetben közelebb hozza a részben ott élő alkotókat, művészeket, designereket a Dunakanyar környékbeli lakókkal, ugyanakkor elcsábítsa a budapestieket a megszokott designvásárok és bemutatók közegéből egy Duna menti kirándulásra - mára maradéktalanul sikerült! Aki már részt vett ezen az egészen páratlan hangulatú,, mesedélutánnal, divatbemutatóval, koncertekkel, performanszokkal, régi és új ismerősökkel tarkított, ízletes házi koszttal és termelői borokkal csurig töltött rendezvényen, garantáltan visszatérő vendég lesz. Akárcsak jómagam, aki folyamatosan tudósítok a színes társaság legújabb ténykedéseiről és mindenképp szerét ejtem a hátsókerti vizitnek, május utolsó délutánján, Pilismaróton. Jöttök velem? 


































2014. máj. 14.

Angol pajta magyar tájon

-„…ma már úgy gondolom, hogy a telek választott minket!”- emlékszik az otthonkeresés kezdeteire Valéria, a vajdaságból származó vendéglátóm, aki  tizenkét év külföldi tartózkodás után angol férjével, Péterrel az oldalán tért vissza Magyarországra. A cserszegtomaji lakóhely kiválasztásában nagy szerepet játszott a feltöltődésre alkalmas, változatos tájegység, benne Európa legnagyobb gyógyhatású hévizi tava, Keszthely város műemlékeinek szépsége és a kis zalai falvak mesés hangulata.
A falusi gyermekkor emlékei és a szigetországban megszokott természet-közeli életszemlélet miatt egy átjárható, napfényes és közvetlen kertkapcsolatos épületben gondolkodtak, mely szerkezetében őrzi a hagyományos vidéki házak jellegét, de enteriőrjeiben és felhasznált anyagaiban formabontóan modern atmoszférájú. A stilizált angol pajtaépületre hajazó látványt és az otthonosság jegyeit hordozó belsőépítészeti megoldásokat végül egy helybéli építész, Nagy Krisztián vetette papírra. A jó arányérzékkel és választékos ízléssel bíró háziasszony szerint a bútorok, textíliák és dísztárgyak kiválasztása spontán alakult, de ahogy izgalmas olajfestményein, úgy itt sem véletlen a színek és formák finom harmóniája. A ház falain állandóan változó díszletként működnek Valéria színpompás festményei, melyek heti rendszerességgel születnek a művész keze alatt és amiket  saját kertjének élővilága inspirál. De vannak itt nonfiguratív művek a manchesteri művészeti akadémián töltött éveiből, vagy tarka tájképek a zalai „vindornyalaki mesék falva” öreg házairól, ahol már több ízben is járt a vizitkártya. Mostanában Valéria festményeiből kilépnek és „3-D életre” kelnek a kert lakói: kerámia madarak, halak lepik el a házat és a kert végi műhelyt, ahová minden nap elvonul alkotni. 
„Mintha egy végtelen, kreatív vakációt élveznénk nap, mint nap! „ – összegzik a megtalált otthonuk, csodás kertjük és a hazai táj hangulatát vendéglátóink, angol és magyar nyelven. 
Lakásbemutató cikkem a májusi "Otthon&kert" magazinban, előzetes itt, a blogon. Köszönöm, ha tovább adod...


















2014. máj. 1.

Sine Cura: a gondtalanság háza

...."Hat éve találkoztak a házzal, amiről kiderült, hogy régóta hiányzik belvárosi életükből. Anya már az újsághirdetésből, majd az első zimankós vizitálás során beleszeretett, így minden realitás ellenére a családé lett a Sine Cura, az egykori kisnemesi nyaraló, ami ugyanezen évszázadban államosított birtok és állomásfőnöki otthon is volt már. Majd hamar kiderült, hogy leginkább ők lettek a házé: a közös céljaik, legjobb ötleteik, legrégibb vágyaik, utazási élményeik és az összes kreativitásuk, melyet szülők és gyerekek egyaránt kiélhettek a százéves falak közt. Évekig óvatosan ismerkedtek egymással, mialatt a gazos kert kivirult, a fehér falak színesedtek, az új bútorok helyükre kerültek, a régi tárgyak megszépültek az átvarázsolt környezetben. Évek alatt az épület nagyobbra nőtt, beékelődve a sziklás hegyoldalba és helyet kérve magának Judit összetett „portfóliójában”. Valahol a három gyerek nevelése, a tanácsadói munka, a doktori képzés, a két háztartás, a blog- és könyvírás, valamint a hobby-bútorfestés között, ami egy modern nőnek természetes mutatvány, a mai kor elvárása szerin. Még szerencse, hogy ez ügyben akadnak tapasztalt tanácsadók, így akár Ti is cseveghettek szakértő vendéglátómmal. Ahogy én is tettem e tavaszi hétvégén, mikor a gondtalanság házában krumplipucolással ünnepeltük magunkat és a közelgő anyák napját...." Cikkem egy nem mindennapi házról és a benne otthont teremtő nőről a májusi Lakáskultúrában, nem csak anyáknak. Ha tetszett, add tovább...