Édes falatok, Kisvillával

„-Az antik szekrény tehet mindenről…-  állitja Kutfej Kriszta, a hely ötletgazdája és tulajdonosa, aki határozottan emlékszik a délutánra, amikor az ősfás kerttel körülvett, három éve lakatlanul álló épület csendesen de nyomatékkal megszólitotta őt…  Épp az eladásra meghirdetett bútordarab miatt lépett be az egykoron sváb kézművesek lakta kúriába, mely előtt naponta elviharzott autójával, mióta fővárosi bérházlakókból biatorbágyi lokálpatrióták lettek férjével...

Az újjászületett épületben minden értékes részletet – cementlapot, hajópadlót, ajtótokot – szakértő módon konzerváltak, de az eredetileg nosztalgikus-polgári jellegű enteriőrökben egészen friss szeleket fújtak Krisztáék. Az itt talált és felújitott antik bútorokhoz bátran házasitottak  frivoll redesign holmikat, újraértelmezett „Loftdesign” ipari kiegészitőket, helyi kézműves textiliákat és alig használt skandináv bútorokat, Gellér Gabriella lakberendező tanácsára. Az egybenyitott tágas terekben sokat próbált moziszékek és varrógép-asztalok, parasztlócák és üveges vitrinek társalognak fesztelenül, míg Tilka-textilkábeleken színes borosüveg és bádoglavór-lámpák lógnak az illatozó sütemények és tarka iparművész-portékák felett. Köztük Zelenka Bea, a Kisvilla kézműves-háziasszonyának csipke ékszerei is megcsodálhatók. 

A Kisvilla mára már jóval több, mint egy csinos értékmentés: közösségi ház, művészpiac, bisztró, találkahely is egyben. Épp, ahogy azt egy éve kigondolta egy bátor, kreativ nő, aki a ház egykori, dohszagú konyhájában kristálytisztán maga előtt látta a kis ház nagy tervét: ..a kertben kvaterkázó kismamákkal és ropogós croissanttal induló reggeleket, a délelőtti kávé mellett wifiző üzletembert, a délutáni workshopra gyülekező barkácsolókat, a kora esti ruhavásárra érkező csajcsapatot, az esti irodalmi műsorok résztvevőit,  az etyeki borestek és gasztro-vacsorák miliőjét. A hétvégi  klubkoncertek neves előadóit, a legszebb áruikat kináló iparművészeket, a szombati szülinapra és esküvőkre kölcsönkért ház csodás dekorációit.. Valamint a nonstop munkával töltött hétköznapokat, melyek ünnepé emelik Kriszta és Bea, a két barátnő életét, férjestől, családostól együtt..."  

A teljes vizitkártya cikket a szeptember-októberi Lakáskultúrában keressétek, majd hegyezzetek a Kisvilla-játékra, mely hamarosan itt, a Vizitkártya blogon következik! Köszönjük, ha a posztot megosztod! 

Sine Cura: a gondtalanság háza

...."Hat éve találkoztak a házzal, amiről kiderült, hogy régóta hiányzik belvárosi életükből. Anya már az újsághirdetésből, majd az első zimankós vizitálás során beleszeretett, így minden realitás ellenére a családé lett a Sine Cura, az egykori kisnemesi nyaraló, ami ugyanezen évszázadban államosított birtok és állomásfőnöki otthon is volt már. Majd hamar kiderült, hogy leginkább ők lettek a házé: a közös céljaik, legjobb ötleteik, legrégibb vágyaik, utazási élményeik és az összes kreativitásuk, melyet szülők és gyerekek egyaránt kiélhettek a százéves falak közt. Évekig óvatosan ismerkedtek egymással, mialatt a gazos kert kivirult, a fehér falak színesedtek, az új bútorok helyükre kerültek, a régi tárgyak megszépültek az átvarázsolt környezetben. Évek alatt az épület nagyobbra nőtt, beékelődve a sziklás hegyoldalba és helyet kérve magának Judit összetett „portfóliójában”. Valahol a három gyerek nevelése, a tanácsadói munka, a doktori képzés, a két háztartás, a blog- és könyvírás, valamint a hobby-bútorfestés között, ami egy modern nőnek természetes mutatvány, a mai kor elvárása szerin. Még szerencse, hogy ez ügyben akadnak tapasztalt tanácsadók, így akár Ti is cseveghettek szakértő vendéglátómmal. Ahogy én is tettem e tavaszi hétvégén, mikor a gondtalanság házában krumplipucolással ünnepeltük magunkat és a közelgő anyák napját...." Cikkem egy nem mindennapi házról és a benne otthont teremtő nőről a májusi Lakáskultúrában, nem csak anyáknak. Ha tetszett, add tovább...