Vidám kis retró, Budán

Juditot csak pár éve ismerem, de valamiért nagyon összehangolódtunk e rövid idő alatt. Többek között talán az "ösztönös ráérzés képessége" köt össze minket, amivel saját, lakott környezetünket sokkoljuk rendszeresen, magunk és mások szórakoztatására... S amely stílus nehezen behatárolható, ám szerencsére távol áll a konvencionálistól, sőt a divatos jelzőt sem tűri magán. Ezen a képen egy antikfióknyi primulát piacoztunk össze épp:

Így történt, hogy bemutattam már Nektek balatoni nyaralóját, a Sine Curát és budai otthonának titkos kertjét is, ahol sok ötletet és lelőhelyet osztott meg velem-velünk...  Elég megosztó, a hazai magazinvilágból kissé kilógó, amolyan "vizitkártyás" anyagok ezek, az élet valódi alternatívái, ha értitek mire gondolok...

Most, amikor a szomszédos, lehasznált kislakás átalakítására is vállalkozott, nem kellett kétszer mondania, hogy azonnal átnyargaljak megnézni a munkafázisokat és az eredményt. Külön érdem, hogy a kizárólag saját ötletekből és látványos megoldásokból álló, ám szerény költségvetésű projektet három gyermeke is aktívan végig asszisztálta.

A korhű és stílusos berendezés kedvéért Judit alaposan beleásta magát az 194o-ben épült Bauhaus ihletésű budai bérház történetébe, ahogy azt lakóhelyük, a szomszédos neobarokk épületnél is megtette. Véleménye szerint fontos, hogy ismerjük saját városunk, kerületünk és a házunk múltját ahhoz, hogy igazán otthonosan érezhessük magunkat benne. Ez a fajta kutatómunka az értékes ismeretek mellett jó szórakozás és kitűnő stílusiskola is egyben, hisz a megismert történelmi kor tálcán kínálja az adott időszak jellegzetes lakberendezését, divatos bútorait, dísztárgyait, azaz a komplett életérzést. Innentől pedig jöhet a szenvedélyes hajtóvadászat, míg a fejben megálmodott berendezés kellékeit apróhirdetésekből, piacokról, ismerősöktől, lomtalanításokból összeszedi az ember…

Így tett Judit is,aki a gyűjtőmunka mellett a bútorfelújításba is belekóstolt, s mi több a festési-burkolási munkáktól sem riadt vissza. Sőt, kamasz fiait, Boldizsárt és Barnabást is sikeresen bevonta a felújításba, így mindössze egy kőművest és egy villanyszerelőt használt el a szakipari feladatokra. A srácok és mamájuk közösen gletteltek, festettek, tapétáztak, padlóztak, csiszoltak és mázoltak, míg a színek összehangolásában a legkisebb testvér, Berta segédkezett. A ház eredeti stílusa szerint próbálták visszaállítani a részleteket: a boltíveket visszabontatták, a felszabdalt tereket kinyittatták, a jellegtelen nyílászárókat egy bontásból beszerezve régiekre cserélték. A ház támfallal védett, sosem használt kertjét beültetésekkel és színes bútorokkal bevonták a látványba.

A szobákba helyet kaptak antik hatású és retró bútordarabok is – köztük néhány ritkaság - melyeket hol modern társaikkal, hol korhű tárgyakkal házasítottak. Így a vateráról érkező piros Franz Fertig kanapé mellé saját kárpitozású Köln kagylófotel és lakkozott retró dohányzóasztal került, melyeket ikea lámpabúra és kortárs akvarellek körítenek.

Az étkező 7o-es évekbeli házgyári bútorát betonszürke festékkel és műbőr kárpittal keltették életre, s mögötte a falat pesti sanzonok kottái burkolják a Rózsavölgyi zenekiadó üzletéből..

A spájzból született teakonyha monokróm-ipari hangulatát zöld lábazatfestékkel, kiszolgált Lada fényszórókkal, lemezautókkal, retró ventillátorral, régi fotókkal és üzemi táblákkal fokozták, melyek beszerzéséhez ugyanolyan kalandos történet fűződik, mint a lakás valamennyi darabjához.

S talán ez, a tárgyakból áradó végtelen személyesség, a lazára vett nosztalgiázás veszi le a lábáról a látogatót, aki belép ebbe a jó ízléssel rekonstruált sosemvolt-díszletbe.

A cikket nyomtatásban az Otthon&kert szeptemberi számában találjátok. Ha tetszett, osszátok meg a hírét és gyertek a Vizitkártya klubba, ahol már készül a következő hír és magazinos megjelenés egy újabb egyedi otthonról... Ugye jöttök velem?

Titkos kert a várnegyedben

Előző lakásunk épp elfér ebben a nappali szobában…- emlékszik az első gondolatra Judit, amikor álmaik otthonát megtalálva, férjével körbejárták a három szobás, klasszikus szerkezetű polgári  lakást. Melyben ugyan az utolsó világháború óta nem történt semmiféle állagmegóvás, de még így, lelakott formájában is számos lehetőséget tartogatott az olyan optimista vevőknek, akik könnyedén átlátnak az akadályként tornyosuló válaszfalakon. Juditék ez utóbbi kreatív fajtához tartozva rendhagyó módon kezdtek bele a közel fél évig tartó felújításba, mely során nagyjából egy kisebb lakás ára vándorolt az ingatlanfiatalító projektbe. Mérnöki pontosságú tervrajzok helyett Ignácz Erika belsőépítész és Györgyi Adrienn grafikus-iparművész közreműködésével egy „érzelmi maketten” modellezték a család kedvenc  utazási élményeit, hangulatait, kedvenc színeit, s mindazon inspirációkat, amiket bárhol-bármikor szívesen újraélnének. 

Az emocionális térképen ugyanilyen fontos volt a napi rutin, a szokásrendszer, az egyes családtagok helyigényének és otthoni szerepének felvázolása is, melyet a lakás meglévő állapotával és saját költségvetésükkel vetettek egybe. A közös álmodozás nyomán kialakult enteriőrökre különös kettősség jellemző: egyrészt kiválóan működnek az öttagú család meghitt hangulatú, kényelmet és biztonságot sugalló otthonként. Ugyanakkor a berendezés, a színek és tárgyak véletlennek látszó, de jól átgondolt összhangja leginkább egy izgalmas játékhoz, a kaleidoszkóphoz hasonlatos.  (görög nyelven „szép formákat néző” ) 

Mert  játék az is, ahogy a sötét hallból kibontott légies előtérben egy vidéki klubmozi  és egy romantikus könytárszoba hangulata keveredik a fogasokon sorakozó tarka kabátokkal és a családfő monokróm művészi fotóival… s ahogy a „szobásított” konyhában az óraszekrény, az  olvasófotel, az öreg kredencben sorakozó házilekvárok mellett  Judit főztjének illata  is a nagymama emlékét őrzi… 

Ahogy a három gyerkőc szobájának capri-kék falai és a hajónaszádot idéző, saját tervezésű bútorrendszere  egy lebilincselő kalandregényt díszlete is lehetne.  A két szoba között elnyúló impozáns nappali pedig maga a szimmetrikus tükör, mely a lakás ékét, a vadregényes belső kert utolérhetetlen miliőjét sokszorozza. Palackzöld falaival, virágmintás párnáival és antik keleti szőnyegének ornamentikájával,  artdecó lámpáival és Vetlényi Zsolt festményeivel egy titkos, tarka ligetet képez. Ahol a fáradtan hazatérő családtagok hétköznap is felüdülnek.. 

Lakásbemutató cikkemet az Otthon&kert februári számában találod, "lakberendezés érzésből" címmel. Ha beleszerettél Judit eladó lakásába, jelentkezz nála, a vizitkártya blogra hivatkozva. Ha eladó ingatlanodhoz stílusos fotókra, némi lakberendezésre és publikációra van szükséged, írj nekem bátran! Köszönöm a megosztást!