2018. márc. 21.

Álmaikban Amerika visszainteget


Kondor László, a magyar származású háborús és politikai fényképész évtizedek óta ismert az Egyesült Államokban. Az 1960-as és 80-as évek chicagói művészetéről és építészetéről készült képeiből most kiállítás nyílik a Fuga építészeti centrumban. A 2018.március 21. és április 15. között látogatható tárlat tiszteletére elővettem 2009-es Vizitkártya cikkemet, melyben Lászlóék kapolcsi házában jártam. Olvassátok és találkozzatok vele élőben, Budapesten!




Álmaikban Amerika...

Fényképezőgépének objektívje előtt harminc éven át hollywoodi sztárok, washingtoni politikusok, Chicagói polgármesterek ültek sorba türelmesen.  Most, kapolcsi otthonában a jó paradicsomtermésre a legbüszkébb. Kondor László, Amerika jegyzett fotósa mesél nekünk hihetetlenül gazdag életéről.



A szép paradicsomok mellé egy kosár illatos bazsalikom is érkezik a kiskertből, Linda, a ház asszonya kínálja mosolyogva. Már szinte mindent megért magyarul, és őt is megérti mindenki a kis balatonfelvidéki faluban. Tizenhét évig egy amerikai divatház vezetőjeként élte dolgos-békés hétköznapjait, mikor életét a tehetséges magyar fotós végleg felborította… 



De erről kicsit később, mert most épp kerámiagyűjteményét mutatja büszkén a gyönyörűen felújított parasztházukban.  Minden szobába, fürdőbe, ablakpárkányra jut a színesen retró és eocén csillogású darabokból, a 60-70-80-as évek relikviáiból. Ezért aztán a végtelenül otthonos házon végigvonul  jó néhány évtized megannyi  stílusa :  a modern konyhában megvillanó csupasz bazaltkő falak, melyek a ház  150 éves eredetét igazolják…  A mívesen  restaurált  paraszt-barokk  ágyak, antik szekrények és a hatvanas évek piros-kék műbőr foteljei…  Mohazöld zsolnai figurák a mosdótál mellett és a tetőtér fém-csővázas retró székei…  A kortárs festmények felett függő reneszánsz vascsillár és a színes ajtókeretek mellé függesztett monokróm fotográfiák…   



A vegyes stílusú relikviákat értő kezek válogatták jó szemmértékkel: egyfelől  Pécsi Erika belsőépítész, a környék ódon épületeinek megmentője, aki egyből  értette Lászlóék óhaját.  Mikor kezébe nyomták kedvenc „Country living” könyvüket, nevetve ismert rá legkedvesebb albumára.
- Ilyet kérünk! – bökött a lényegre Linda asszony, aki másfelől a ház hangulatos enteriőrjeiért felelős. 



 
-„A művészet összeköt”- tapasztalta számtalanszor, mikor a Ludwig múzeum baráti körét szervezte saját lakásán. Angolszász tradíciók szerint hozza össze az önkéntességet a művészetekkel, a művészeket a mecénásokkal. A Szépművészeti Múzeum első angol nyelvű tárlatvezetése is az ő nevéhez fűződik, amellett hogy a Nemzetközi Nők Klubjának oszlopos tagja. Ám a fővárosi pörgést itt Kapolcson piheni ki, ahol párja már megint új, ház körüli és kerti munkálatokon töri a fejét. Mert László ilyen, örök nyughatatlan fazon - akár 16 évesen- most sem bírja, ha nélküle halad előre a világ.
- Szinte gyermekként hagytam el az országot…- kezdi élete történetét ötvenhattól.  A zavaros időkből élénken élnek az emlékek: a rémült családi kupaktanács, a peronon síró szülők, a Bécs felé tartó végtelen robogás, a zsebben lapuló iskolai bizonyítványok és a bizonytalan végállomás... Majd a folyamatos tanulás, a határtalan alkalmazkodás, az új nyelv, idegen ország, furcsa emberek. Az Insbrucki gimnáziumtól a chicagói egyetem ösztöndíjáig, a nemzetközi politikai tanulmányok után az igazi történelmi gyakorlatig.



Két év Vietnám, fegyverrel majd objektívvel a kézben. S mire föleszmélt, a hobby- fotósból haditudósító lett, a Saigonból küldött filmtekercseiből történelmi archívum született, a fiatal dokumentaristából  sztárfotós vált.
Ám manír nélküli képein megmaradt az őszinteség, az örök kíváncsiság, a világ fekete-fehér oldala. Milliószám nyomtatott portréfotójával hatszor nyert választást Chicago - egyáltalán nem fotogén- polgármestere. Lencséje előtt esendő emberré szelídültek a szigorú kormányfők, az államokban vizitáló uralkodók, a csillogó Hollywoodi sztárok, a Vogue magazin címlap-arcai.



Jól emlékszik  minden megörökített arcvonásra: Hirohito császárra, Frank Sinatrára, Mohamed Alira, Margreth  Tacherre,  John Waynre…
2007 óta a kapolcsi parasztház padlásán, pár kilónyi száradó dió melett, vaskos albumokban ott lapul Amerika egész újkori történelme. Akinek kell belőle valaki, járjon utána Kondor Lászlónál, aki mostanság kertje felső teraszáról a táj szépségén elmélkedik. 





Vizitkártya cikkem a Lakáskultúra 2009/02. számában jelent meg nyomtatásban és a blogom archivumában található IDE kattintva!
Kövesd a vizitkártya közösségét, hogy ne maradj le a következő kalandról! Köszönöm a megosztást!

2018. márc. 11.

Asztalosfabrik: a családi bútormentés


Sümegről egy rövid autóútnyira eső kis zalai falucska nem csak fekvéséről híres... 
Egyre többen keresik fel az Asztalosfabrik bútorait és kézműves foglalkozásait is itt, Kisgörbőn. Pedig a tulajdonos- ötletgazdák az ország egyik távoli városából érkeztek a „világvége-faluba”. 



A komoly sorsváltásról és a kezdeti nehézségekről szívesen mesél vendégeiknek Viktória és Gábor. Temérdek munkával kialakított birtokuk, gyümölcsöskertjükkel és vendégházukkal együtt egy igazi nyitott porta. Valóságos paradicsom mindazok számára, akik a békés vidéki tájban egyszerre keresnek felüdülést és fejlesztenék kreativitásukat.




Eleinte a szükségből, majd hobbiból végzett bútorasztalosság után Gáborék ma már hivatásos profi bútormentők. Találkozásuk a brit Annie Sloan festékkel (és a hazai forgalmazóval, a Nemiskacat alkotóműhellyel )  alapjaiban forradalmasította a régi bútoraik felületkezelését. A festékeket nem csak forgalmazzák, de házi workhopjaikon bárkinek megtanítják a festés technikáit.


A százhúsz éves kisnemesi portát a házigazdák lakóháza mellett találjuk. Patinás külseje, példásan felújított belső terei és egész hangulata kifejezetten rímel a családi vállalkozás küldetésével. Az öreg kúria ajtajánál stílusos hangulat fogadja a bútorfestő foglalkozásra érkezőket, akik akár messzi tájakról is eljönnek az alkalmakra. Az elkészült és eladó bútordarabok ellepik a kúria előszobáját: rá sem lehet ismerni a romosan ide került, majd gondosan felújított öreg kincsekre, melyek most szebbek, mint valaha.




Gábor birodalma egyrészt az asztalosműhely, valamint a bútorok festésére szolgáló terem, melyet kedvenc régi plakátjai díszítenek. Viktória kedvenc helye a műhelyszoba, azaz workshop- helyszín, ahol  megtekinthetők az újjászületett bútorok, melyek romantikus rendezvényekre is bérelhetők.




  
A speciális angol krétafesték alkalmazási lehetőségei és festési technikái kimeríthetetlenek, így Gáborék is folyamatos tanulásban élnek, sőt már komplett lakberendezést is vállalnak. Az Asztalosfabrik-cikkem nyomtatásban a február-márciusi Kiskegyed Otthona magazin "Műhelytitkok" rovatában szerepel, köszönöm, ha hírét viszed!



Hamarosan Gáborék stílusos otthonát is megmutatom mindazoknak, akik kalandozásaimban velem tartanak, csatlakozva a Vizitkártya közösségéhez...