Álmaikban Amerika visszainteget

Kondor László, a magyar származású háborús és politikai fényképész évtizedek óta ismert az Egyesült Államokban. Az 1960-as és 80-as évek chicagói művészetéről és építészetéről készült képeiből most kiállítás nyílik a Fuga építészeti centrumban. A 2018.március 21. és április 15. között látogatható tárlat tiszteletére elővettem 2009-es Vizitkártya cikkemet, melyben Lászlóék kapolcsi házában jártam. Olvassátok és találkozzatok vele élőben, Budapesten!

Álmaikban Amerika...

Fényképezőgépének objektívje előtt harminc éven át hollywoodi sztárok, washingtoni politikusok, Chicagói polgármesterek ültek sorba türelmesen.  Most, kapolcsi otthonában a jó paradicsomtermésre a legbüszkébb. Kondor László, Amerika jegyzett fotósa mesél nekünk hihetetlenül gazdag életéről.

A szép paradicsomok mellé egy kosár illatos bazsalikom is érkezik a kiskertből, Linda, a ház asszonya kínálja mosolyogva. Már szinte mindent megért magyarul, és őt is megérti mindenki a kis balatonfelvidéki faluban. Tizenhét évig egy amerikai divatház vezetőjeként élte dolgos-békés hétköznapjait, mikor életét a tehetséges magyar fotós végleg felborította… 

De erről kicsit később, mert most épp kerámiagyűjteményét mutatja büszkén a gyönyörűen felújított parasztházukban.  Minden szobába, fürdőbe, ablakpárkányra jut a színesen retró és eocén csillogású darabokból, a 60-70-80-as évek relikviáiból. Ezért aztán a végtelenül otthonos házon végigvonul  jó néhány évtized megannyi  stílusa :  a modern konyhában megvillanó csupasz bazaltkő falak, melyek a ház  150 éves eredetét igazolják…  A mívesen  restaurált  paraszt-barokk  ágyak, antik szekrények és a hatvanas évek piros-kék műbőr foteljei…  Mohazöld zsolnai figurák a mosdótál mellett és a tetőtér fém-csővázas retró székei…  A kortárs festmények felett függő reneszánsz vascsillár és a színes ajtókeretek mellé függesztett monokróm fotográfiák…   

A vegyes stílusú relikviákat értő kezek válogatták jó szemmértékkel: egyfelől  Pécsi Erika belsőépítész, a környék ódon épületeinek megmentője, aki egyből  értette Lászlóék óhaját.  Mikor kezébe nyomták kedvenc „Country living” könyvüket, nevetve ismert rá legkedvesebb albumára.

- Ilyet kérünk! – bökött a lényegre Linda asszony, aki másfelől a ház hangulatos enteriőrjeiért felelős. 

 

-„A művészet összeköt”- tapasztalta számtalanszor, mikor a Ludwig múzeum baráti körét szervezte saját lakásán. Angolszász tradíciók szerint hozza össze az önkéntességet a művészetekkel, a művészeket a mecénásokkal. A Szépművészeti Múzeum első angol nyelvű tárlatvezetése is az ő nevéhez fűződik, amellett hogy a Nemzetközi Nők Klubjának oszlopos tagja. Ám a fővárosi pörgést itt Kapolcson piheni ki, ahol párja már megint új, ház körüli és kerti munkálatokon töri a fejét. Mert László ilyen, örök nyughatatlan fazon - akár 16 évesen- most sem bírja, ha nélküle halad előre a világ.

- Szinte gyermekként hagytam el az országot…- kezdi élete történetét ötvenhattól.  A zavaros időkből élénken élnek az emlékek: a rémült családi kupaktanács, a peronon síró szülők, a Bécs felé tartó végtelen robogás, a zsebben lapuló iskolai bizonyítványok és a bizonytalan végállomás... Majd a folyamatos tanulás, a határtalan alkalmazkodás, az új nyelv, idegen ország, furcsa emberek. Az Insbrucki gimnáziumtól a chicagói egyetem ösztöndíjáig, a nemzetközi politikai tanulmányok után az igazi történelmi gyakorlatig.

Két év Vietnám, fegyverrel majd objektívvel a kézben. S mire föleszmélt, a hobby- fotósból haditudósító lett, a Saigonból küldött filmtekercseiből történelmi archívum született, a fiatal dokumentaristából  sztárfotós vált.

Ám manír nélküli képein megmaradt az őszinteség, az örök kíváncsiság, a világ fekete-fehér oldala. Milliószám nyomtatott portréfotójával hatszor nyert választást Chicago - egyáltalán nem fotogén- polgármestere. Lencséje előtt esendő emberré szelídültek a szigorú kormányfők, az államokban vizitáló uralkodók, a csillogó Hollywoodi sztárok, a Vogue magazin címlap-arcai.

Jól emlékszik  minden megörökített arcvonásra: Hirohito császárra, Frank Sinatrára, Mohamed Alira, Margreth  Tacherre,  John Waynre…

2007 óta a kapolcsi parasztház padlásán, pár kilónyi száradó dió melett, vaskos albumokban ott lapul Amerika egész újkori történelme. Akinek kell belőle valaki, járjon utána Kondor Lászlónál, aki mostanság kertje felső teraszáról a táj szépségén elmélkedik. 

Vizitkártya cikkem a Lakáskultúra 2009/02. számában jelent meg nyomtatásban és a blogom archivumában található IDE kattintva!
Kövesd a vizitkártya közösségét, hogy ne maradj le a következő kalandról! Köszönöm a megosztást!