Sokoldalú vendéglátónk igazi redesign szemléletű művész. Alkotásait és használati tárgyait olyan természetes, újrahasznosuló anyagokból tervezi, melyek nem terhelik feleslegesen a bolygót, másokat is kreativitásra sarkallnak és ezt a szemléletet erősítik a befogadó fogyasztókban. Várszegi Kata textil-designerrel az otthonában, egy újjáélesztett bauhaus házban beszélgettem.
Édesapám a Vígszínház hangmérnöke volt, rendkívül kifinomult
ízléssel rendelkezett. Anyai ágon a nagyanyám mesterszabó, de a női felmenőim
szinte mind gyönyörűen kézimunkáztak. Soha nem is volt kérdés, hogy milyen
pályát választok. Vayer Tamás díszlettervező asszisztensenként kezdtem a
művészi tanulmányaimat. Rengeteg tanulásban és tapasztalásban volt részem az
életemnek abban az időszakában, színház, vizualitás és az élet más területein
is. A MOME textiltervező szakán ugyanúgy otthon éreztem magam, mint külföldi ösztöndíjasként.
Az önálló alkotói munka aztán egy folyamatos önfejlesztő tanulással egyenlő, ma
már mindenkiben látom a tanítót és még mindig diák vagyok. Hiszem, hogy mindenkinek
saját magát kell ki- és összeforrasztania.
Mit jelent neked a szabad alkotás, a tanítás, vagy épp a megrendelésekhez való alkalmazkodás?
Olyan tárgyakat tervezek, amik az általam képviselt
értékrendet tükrözik. Ha valaki ehhez tud kapcsolódni, szívesen viseli az
általam készített ékszereket, táskákat, jelmezeket. Vallom, hogy egy ismert
anyag is lehet kihívás, ha más „kontextusba” kerül. A színházi munkáim is
izgalmasak és mindig nagy örömmel veszek részt bennük. Elkötelezett vagyok a
művészetre való nevelés tekintetében is, nagyon szeretek tanítani. Azt hiszem
ebben élem ki igazán a társadalmi felelősségvállalásomat. Legyen az alkotói,
vagy tanítói szerepkör, mindkettőn keresztül nagyszerűen lehet kapcsolódni egymáshoz
és azt hiszem, ez nagyon fontos szempont.
Melyek a legutóbbi művészeti projektek, amiben aktív szerepet vállaltál?
Alkotóként idén részt vettem a „Startvonal” csoportos
képzőművészeti tárlaton, a Bondoró fesztivál kézművesei között, valamint a „Tájtéka”
Balatonfelvidéket fejlesztő programjában, nyitott műtermeként. Szeptember végén
egy Balatonalmádi történelmi séta keretében hozzám, a „Gombolygató Kert” nevű kreatív
térbe is betérhettek a látogatók. A műtermem tavasztól- őszig kis létszámú
alkotói workshopokkal várja a látogatókat. Művészi arculatomhoz tartozóan egész
évben jógát is tanítok, sőt szeptembertől drámapedagógiát is tanulok.
Mikor találtál rá jelenlegi otthonodra és miért pont Balatonalmádi, ahol élsz?
Régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy a budapesti
nyüzsgést magam mögött hagyva a Balaton partra költözzem. 2016-ban vásároltam a
házat, azóta is ez az otthonunk, hisz nagyon inspirálónak érzem ezt csodás
környezetet. Az 1967-ben épült, stílusát tekintve magyarországi késő modern Bauhaus
épület nyaralónak épült. Az öreghegy lábánál egy szűk kis utcában a kert
végében az erdővel azonnal elvarázsolt. A költözés évében készítettem is egy
ruhakollekciót egyedi szitázott mintákkal, ami a tóparti élet szépségét hirdette.
A családom egyik része a Balaton felvidékről, a másik fele Zala megyéből
származik, így itt Balatonalmádiban fonódtak össze a családi szálak, ahol a
gyerekkorom nagy részét is töltöttem.
A ház rémes állapotban volt: az eldeformálódott nyílászárók,
a hiányos parketta, az omladozó falak elkeserítő látványt nyújtottak… Mégis úgy
éreztem, ez a mi házunk és belevágtam a projektbe. A belső terek tagolását, a
ház kert felőli újjáépítését én tervezetem, sőt a kivitelezésnek egy részében
örömmel kivettem a részem. A
tereprendezés és a hátsó kert támfallal történő szintezése volt a legutóbbi és
egyben legnehezebb vállalásom. A stílusában megújult házban kifejeződik az
alkotói arculatom, itt van a műtermem is. Kényelmes és harmonikus otthont
jelent a családomnak, két gyermekemnek. A házzal együtt én is alakultam, változtam:
a kívülről áradó nyugalom fokozatosan belsővé vált!
A cikk az Alkotó Energia online magazinban jelent meg 2023 októberében. Kövesd a Vizitkártya felületeit, hogy ne maradj le a következő otthonsztoriról!
