2019. szept. 9.

Kisemmizett anyagok galériája


A csopaki lankák szőlőtőkéi között találtak rá a kúriára, mely otthonuk és műtermük is lett egyszerre. Majd hamarosan ismerős és ismeretlen barátok, művészek, alkotók gyűltek a szobányi kis galéria köré, a hangulatos megnyitókra. Mindnyájan saját útjukat járják, akár maguk a házigazdák. Zámbó Attila képzőművész portáján jártunk.



-Hogy bukkantatok rá pároddal a házra, mely a fővárosi élet után az otthonotok lett? Mi az, amit megtaláltatok a vidéki tájban, hogy végleg itt maradtatok Csopakon?
A határozott költözési szándéknak volt egy előzménye. Balatonfüreden a hegyoldalban, nagyon kellemes és természetes környezetben volt egy telkünk. A környék és a tó atmoszférája annyira beleégette magát a zsigereinkbe, hogy már csak idő kérdése volt, mikor szánjuk rá magunkat, hogy a Balatonnál legyen a lakóhelyünk. Tudatosan keresgéltünk az ingatlan hirdetések között. A szerencsénk az volt, hogy a kiszemelt csopaki ház nem volt túl vevőcsalogató állapotban, és évekig nem akadt senki rajtunk kívül, aki meglátta benne az értéket.



-Miként alakítottátok át, újítottátok fel az épületet, hogy mindhárom funkciónak – családi otthon, műterem,galéria - megfeleljen? Mi az, ami megmaradt a régi épületből és mi volt a legnagyobb kihívás?
A legnagyobb kihívás az volt, hogy a rendelkezésre áll pénzt milyen arányban használjuk fel az épület különböző részeinek felújítására. Az anyagi keretek igen szűkösek voltak, és jól át kellett gondolni, mire mennyit költsünk. Építész tanácsát nem kértük ki, de költségvetést sem készítettünk. Csak csináltuk. Már hátunk mögött volt pár építkezés, így sok tapasztalatunk volt e téren.  A munkálatok kilencvenöt százalékát mi végeztük, saját kezűleg





-Kérlek mutasd be párod, Krisztina munkáit. Hogy él és alkot egymás mellett két művészember?
Kriszta kisebb agyagszobrokat és domborműveket, meg egyéb kerámiatárgyakat készít. Rajzolni is szeret. Kisebb méretű színesceruzarajzok kerülnek ki a kezei közül, melyek formavilága megmozgatja a szemlélő fantáziavilágát. Mindkettőnknek külön műterme van, így nem zavarjuk egymást munka közben. A két tér között azonban nyitva az ajtó, és bármikor megnézhetjük, amin dolgozik a másik.


- A címben szereplő szóhasználat saját művészetedre utal. Hogy találtál rá erre a sajátos műfajra? Milyen kihívás jelent a kisemmizett anyagokkal való alkotás? 
Igen, egy jó ideje sokféle hulladékanyagot használok fel az alkotásaimhoz. Úgy öt éve, egy jó adag összehajtogatott hullámpapírdoboz megszólított egy épület tövében. Hazavittem, majd tépni, vágni, ragasztani kezdtem. Gyorsan összeált belőle egy különös kép, amit aztán színesre festettem. Majd maradék deszkadarabokból építettem össze képeket, majd kisplasztikákat. Az élénk színű kifestés ezeknél sem maradhatott el. De készültek alkotások levágott PUR-hab maradékokból és színes kupakokból is. Jelenleg a műanyag flakonokat használom előszeretettel.  Izgalmas, ahogy a kidobott, kisemmizett agyag megmutatja az önmagában rejlő lehetőséget. 



-Mi az idei nyár programja, kiknek ajánlod, hogy ide látogassanak hozzátok?

A galériában három hetente váltakoznak a kiállítások. A nyári programban Munkácsy-díjas festő, Kossuth-díjas grafikus kiállítását is megtekinthetjük. A vendégművészek kiválasztásánál fontos szempont, hogy munkájuk kvalitásos legyen, melyekben egyéni módon tükröződik a kortárs világszemléletük. Na meg, hogy szívesen állítsanak ki. 



Arra törekszünk, hogy a kiállításlátogató jó színvonalú képzőművészeti alkotásokkal találkozhasson. Mindenkit szívesen várunk a kiállításokra, aki érdeklődik a kortárs képzőművészet iránt. A megnyitón jót beszélgethetünk barátainkkal, vagy érdekes embereket ismerhetünk meg. Miközben csopakit kortyolgatunk, és gyönyörködünk a táj szépségeiben, előttünk a Balatonnal.
A galéria elérhetősége, programjai: https://www.facebook.com/ZamboMuteremesGaleria/ 


Vizitkártya cikkem a SzépLak magazin nyári lapszámában lapozható fel. Csatlakozz a Vizitkártya oldalhoz, hogy következő otthonkalandom részese legyél!  



2019. júl. 29.

Zalai nyár


A századfordulós zalai kúria néhai éléstárából néhány hónap alatt csinos lakrészt alakítottak ki az értékmentő tulajdonosok. Akik nem csak a belsőépítészeti terveket, de a régi bútorok felújítását sem bízták másra.



Az öreg, tornácos épület ajtajánál stílusos dekoráció fogadja a bútorfestő workshopra érkezőket, Viktória és Gábor közös bútormentő alkalmaikon. Akik hatévnyi zalai életük alatt több száz négyzetméternyi régi épületet mentettek meg az enyészettől. Birtokukon járva három cikkembe fért el mindaz, amit megteremtettek e tájban....



Ízléssel és saját erőből felújított otthonuk - mely a falu egykori jegyzőjének háza, majd postahivatal is volt - az öt fős família kényelmét és igényeit szolgálja, (a cikket házukról itt találod) míg a hatalmas telken, a házuk melletti tornácos épületben zajlik a bútorfestés (cikk a műhelyről itt). 
Legújabb felújításuk e régi kúria konyhájának és kamrájának vendég-lakrésszé alakítása, melyet röpke két hónap alatt kiviteleztek saját terveik alapján.



Az egész apartman teljes gépészeti-elektromos felújításon esett át, míg a vakolattól megszabadított bazaltkő felületek nem csak rusztikus látványelemek, de a falak természetes szellőzését is szolgálják. A látványos gerendázat és padlásfeljáró viszont eredeti szépségében maradt, homokfúvással letisztítva. Mellé jól illenek az az egyterű háló-nappali újrafogalmazott antik bútorai.




Itt a berendezés visszafogott hagymavirág-zöld tónust kapott, mely a domináns hajópadlóhoz és a tarka textíliákhoz is illeszkedik. Az ottomán jellegű kanapé, a hozzá tartozó asztal teljes mértékben a házigazda munkája, ahogy a beltéri ajtókból ácsolt ágyat is maga kivitelezte. A padlástérbe igyekvő lépcsőszerkezet egy random házi kiskönyvtár is egyben, a lépcsőfokokon kedvenc könyveik, alattuk olvasókuckó található.



A konyha nagy füstölő-kéménye köré vízteres, zárt tűzterű kandallót építettek, mellé az újrafestett ónémet étkezőt skandináv beépített bútor és tarka zalakerámia keretezi.






 A fürdőszoba kádja is újrafényezett eredeti darab, melyhez stílusos választás a varrógépasztalon pihenő mosdó és a restaurált ónémet tükör.

 A szakértelemmel és jó ízléssel életre keltett bútoraik láttán egyre többen keresik Gáborék munkáit és öntevékeny foglalkozásait e zalai kis falucskában. A közös alkotás alatti beszélgetésekből kiderül, hogy a településmérnökként diplomázott Viktória és a faipari mérnöknek tanult, egykor hivatásos katonatiszt  Gábor az ország egyik távoli városából, egy komoly életváltás nyomán érkezett ide. Így nem csak saját kézműves lekvárjaikból, de bátorságból és kitartásból is vihetnek muníciót az apartmanból távozó vendégek, akik kézügyességben is gazdagodnak a zalai nyaralás alatt. Sőt, akinek kedve van a végleges maradáshoz, most meg is vásárolhatja a birtokot. Érdeklődni a blog emailjén és a vizitkártya face oldalon, üzenetben lehet.
Ez a cikk nyomtatásban a Széplak nyári lapszámában olvasható, melyet szeptemberig találsz a standokon. Ne maradj le a következő cikkről, kövesd a Vizitkártyát!






2019. ápr. 30.

Az én kertem a tiéd is!


A gangos zuglói bérház kapuja mögött sok városlakó által áhított, nem mindennapi látvány fogad. Pár lépésre a nagy forgalmú, poros pesti főutak zajától egy csendes, zöld ligetbe csöppenünk, ahol flóra és fauna harmonikus egységben él és növekszik egymás mellett. Stílusos módon a közösségi kert ötletgazdája is a lakók egyike, aki nem csak tervezője, de gondozója is a rendezett „urbán- dzsungelnek”. Miközben emeleti műhelyében kis palackkerteket ültet különleges technikával. Kérdéseinkre Muhari Rita válaszol, csodás floráriumok társaságában.



Honnan jött az ötlet és milyen lehetőség segített a közösségi kert létrejöttéhez?
A több mint 100 éves ház lekövezett udvarán a vízelvezetés nem volt megoldott, eső után egy nagy tó keletkezett, az udvar ettől már süllyedni kezdett. A szuterének vizesedtek, erre kerestünk megoldást. Egy építész azt javasolta, hogy betonozzuk le az udvart, ekkor jött szembe a MOL zöldövezet pályázata, amin kimondottan társasházak zöldítésére lehetett pénzt nyerni. Úgy gondoltuk, hogy ha az udvar egy része kert, akkor kisebb területen kell a burkolatot cserélni miközben a vízelvezetést is megoldjuk.




Mi volt a Te szereped a projektben? Jelenleg miben állnak a gondozási feladataid?
A kétfordulós pályázatot koordináltam, szerveztem a közösségi tervezés lépéseit, elkészítettem a végleges kertterveket, összeállítottam a növénylistát, árajánlatokat kértem, intéztem a beszerzéseket és a legfontosabb, hogy szerveztem a lakók által végzett kivitelezést, mert a kertet a lakók építették. Jelenleg az öntözést programozom, ha kell permetezek, minden évben ültetek egynyáriakat, ritkítom, metszem, pótlom a növényeket. Ez egy háromemeletes gangos régi bérház kis udvara, így napfényt alig kap, két év alatt derült ki, hogy mely növények érzik igazán jól magukat.




Hogy változott meg a házban élők életminősége, a hétköznapok szokásai és az ingatlanok értéke a kert jóvoltából?
A lakók elkezdték használni az udvart, lejárunk kávézni, beszélgetni, van egy kis homokozó is. Az udvar sokkal világosabb lett és a sok zöldnek köszönhetően a levegő is sokkal jobb. Az ingatlanok értéke felment, a házban árult lakások nagyon gyorsan új gazdára találnak.


Mióta rendezed saját palackkertjeidet, hol láttál hasonlókat? Mit kell tudni a floráriumokról, kiknek ajánlod e miniatűr kerteket?
A floráriumokat komolyan 4-5 éve építem, a neten lehet látni hasonlókat. Két éve árulom is őket, ennyi idő kellett a kisérletezésre. Bármilyen szép üveg beépíthető, de az én specialitásom az, hogy szűk szájú üvegeket ületetek be, nagyobb kihívás úgy, hogy nem lehet az üvegbe kézzel belenyúlni. Egy szűk szájú florárium nagyon kevés gondozást igényel, elég ha 1-1.5 havonta vagy még ritkábban kap pár csepp vizet, ezért olyanoknak is ajánlom, akik sokat utaznak vagy időnként elfelejtik a növényeket meglocsolni.


Kerti riportomat nyomtatásban a SzépLak Magazin tavaszi lapszámában találjátok. Köszönöm a megosztásokat! Csatlakozz a Vizitkártya oldalhoz, hogy ne maradj le a következő otthonkalandról.

(Palackkertek, floráriumok : www.magikuskert.hu    Ipari üvegek, koncepció: www.artkraft.hu  
üvegfotók: Rónai Gergely kertfotók: Script stúdió)


2019. ápr. 14.

Bútoraink privát élete

Tavaszi vizit a kultúrantropológusból lett bútordoktornál, akinél új köntöst kapnak a kiöregedett tárgyak. Második életük a redizájn műhelyben - egy néhai cseréppipagyárban - kezdődik, majd próbaidejüket megmentőjük otthonában töltik. Ángyán Katival csöppnyi városi kertjében beszélgetünk.




 - Milyen inspirációkból, emlékekből és tanulmányokból ered a mostani értékmentő munkád, a régi tárgyak iránti tisztelet?
A családi hagyományok és az iskolai tanulmányaim is egyértelműen ebbe az irányba tereltek. Családtagjaim egyik ágon az irodalom, a történetírás, festészet révén tulajdonképpen a múlt elemzésével foglalkoztak. Úgy tízéves koromban múzeumot rendeztem be saját néprajzi gyűjteményemből nagyapám házában. A férjem ágán pedig rengeteg régi tárgy maradt ránk, amellyel úgy éreztem, kezdenem kell valamit. Kultúrantropológusi képzettségem szakmai alapot is szolgáltatott ehhez.



-Mi ihlette a „Loft&redesign” ötletét, az antik bútorok és ritka tárgyak felújítását? Hol találsz rájuk? Van-e a kivitelezésben szakmai segítséged?
 Mindig is vonzódtam a természetes anyagokhoz, a patinához, azokhoz a dolgokhoz, melyeknek „történetük van”. Ugyanakkor a sok régi, megörökölt bútorunkat eredeti formájukban túl nehézkesnek, régiesnek találtam. Híve vagyok a régi és az új szintézisének, a holisztikus szemléletnek, amelyben a különböző korok relikviái organikusan kapcsolódnak egymáshoz. Technológiákban is szeretem a hagyományos, és a modern ötvözését. Munkatársam, Szabó Tamás restaurátor szolgáltatja a szakmai hátteret ehhez. Legjobban a töredékekben fennmaradt, érdekes tárgyakat szeretem, melyekhez szabadon nyúlhatok hozzá. A legkülönfélébb helyekről, bolhapiacokról, online kereskedésekből, lakáskiürítőktől vásárolok.



- Milyen lakásokba illenek és milyen típusú vásárlóknak ajánlod a termékeid? Mi a legfőbb ismérvük, amitől más kisugárzásúak, mint a hagyományos módon restaurált antik darabok?
A nyitott, újszerű megoldásokat kereső, modern lakberendezési stílusok iránt érdeklődő vásárlóknak ajánlom leginkább a bútorainkat. Egyes darabjaink nagyon formabontók, szoborszerűek, mások egy új felületkezeléssel, új kárpitozással időtlen hangulatot nyernek.




-Miért fontos számodra, hogy a saját bútoraid részesei legyenek személyes enteriőrjeidnek? Tudatos választás-e, hogy egy különleges épületben található a műhelyed?
Amellett, hogy gyakran a galériára jut a nagyobb hangsúly, mindenképp törekszem az itthoni harmóniára. Jó érzéssel tölt el, hogy ismerem a nálunk lévő bútorok történetét, kinek a mindennapjait szolgálták, milyen események szemtanúi voltak. Az „A.P.A.„( Ateliers Pro Arts Art Center), ahol most van szerencsém dolgozni, szintén egy egészen különleges hely a pesti Palotanegyed szívében. Létrejöttéhez szükség volt John Warren Gotsch magyar származású amerikaira, akinek elkötelezettsége révén megszületett ez a csodálatos művészeti létesítmény egy 19.századi pusztuló gyárépületben.



- Mit jelent számodra a szabad alkotás? Hogy él két kreatív ember egy fedél alatt?
Szükségem van arra, hogy valamilyen kreatív tevékenységként éljem meg az aktuális munkámat. Sokat kísérletezem, azok a dolgok érdekelnek, amelyekben sikerül valami új összefüggést teremteni. A férjemmel, Mira János díszlettervezővel több dologban is tudunk együttműködni, mindkettőnknek szüksége van az anyagok, technológiák ismeretére. Kettőnk élete mégis az egymás mellett létezés gyakorlatán alapul.




- Városi otthonotok egyszerre modern és polgári-eklektikus hangulatú. Mi a története e retró épületnek? Hogyan szolgálja mostani hétköznapjaitokat a ház?
A házat, amelyben élünk, 1939 – ben építtette a férjem nagybátyja. Rengeteg formai változáson ment keresztül az elkészülte után. Olyan, mint az életünk: organikus, eklektikus! Azt a részt, amelyikben most lakunk, 1949 – ben az állam egy idegen család lakhelyéül jelölte ki, majd negyvenöt évig így is maradt. Most, hogy az alsó szintet is mi lakjuk, a lakásunk kertkapcsolatot nyert, ez pedig egy minőségi változást hozott az életünkbe. Sohasem gondoltam, hogy egy ilyen kicsi kert ennyi örömöt tud jelenteni.




-Melyek a kedvenc antik tárgyaid és a frissen elkészült bútoraid? Milyen jövőbeli munkák izgatnak?
Antropológus koromban a privátfotó volt a legfőbb témám. A fényképezéshez használt eszközökhöz nagyon vonzódom. A kép mágikus ereje számomra áttevődik az eszközökre is. Régi fotóállványokból, fotóskazettákból szívesen készítek lakberendezési tárgyakat. Az eddigi legsikeresebb bútorunk egy antik kanapé átépítéséből készült darab volt, amiben sajátos módon ötvöztük a múlt formáit és színeit a ma esztétikai elvárásaival. Nagyon látványos, egyedi berendezési tárgy született belőle. Szívesen mennék a formabontó, szokatlan megoldások irányába és remélem, e darabok is értő közönségre találnak.


Legfrisebb Vizitkártya cikkemet a Széplak magazin tavaszi számában találjátok nyomtatásban. Kövessétek a Vizitkártya szerzői oldalt, hogy értesüljetek a következő otthonkalandról! Köszi a megosztást!