A csopaki lankák
szőlőtőkéi között találtak rá a kúriára, mely otthonuk és műtermük is lett
egyszerre. Majd hamarosan ismerős és ismeretlen barátok, művészek, alkotók
gyűltek a szobányi kis galéria köré, a hangulatos megnyitókra. Mindnyájan saját
útjukat járják, akár maguk a házigazdák. Zámbó Attila képzőművész portáján jártunk.
-Hogy bukkantatok rá
pároddal a házra, mely a fővárosi élet után az otthonotok lett? Mi az, amit
megtaláltatok a vidéki tájban, hogy végleg itt maradtatok Csopakon?
A határozott költözési szándéknak volt egy előzménye.
Balatonfüreden a hegyoldalban, nagyon kellemes és természetes környezetben volt
egy telkünk. A környék és a tó atmoszférája annyira beleégette magát a
zsigereinkbe, hogy már csak idő kérdése volt, mikor szánjuk rá magunkat, hogy a
Balatonnál legyen a lakóhelyünk. Tudatosan keresgéltünk az ingatlan hirdetések
között. A szerencsénk az volt, hogy a kiszemelt csopaki
ház nem volt túl vevőcsalogató állapotban, és évekig nem akadt senki rajtunk
kívül, aki meglátta benne az értéket.
-Miként alakítottátok
át, újítottátok fel az épületet, hogy mindhárom funkciónak – családi otthon,
műterem,galéria - megfeleljen? Mi az, ami megmaradt a régi épületből és mi volt
a legnagyobb kihívás?
A legnagyobb kihívás az volt, hogy a rendelkezésre áll pénzt
milyen arányban használjuk fel az épület különböző részeinek felújítására. Az
anyagi keretek igen szűkösek voltak, és jól át kellett gondolni, mire mennyit
költsünk. Építész tanácsát nem kértük ki, de költségvetést sem készítettünk.
Csak csináltuk. Már hátunk mögött volt pár építkezés, így sok tapasztalatunk
volt e téren. A munkálatok kilencvenöt százalékát mi végeztük,
saját kezűleg
-Kérlek mutasd be
párod, Krisztina munkáit. Hogy él és alkot egymás mellett két művészember?
Kriszta kisebb agyagszobrokat és domborműveket, meg egyéb
kerámiatárgyakat készít. Rajzolni is szeret. Kisebb méretű színesceruzarajzok
kerülnek ki a kezei közül, melyek formavilága megmozgatja a szemlélő
fantáziavilágát. Mindkettőnknek külön műterme van, így nem zavarjuk egymást
munka közben. A két tér között azonban nyitva az ajtó, és bármikor
megnézhetjük, amin dolgozik a másik.
- A címben szereplő szóhasználat saját művészetedre utal.
Hogy találtál rá erre a sajátos műfajra? Milyen kihívás jelent a kisemmizett
anyagokkal való alkotás?
Igen, egy jó ideje
sokféle hulladékanyagot használok fel az alkotásaimhoz. Úgy öt éve, egy jó adag
összehajtogatott hullámpapírdoboz megszólított egy épület tövében. Hazavittem,
majd tépni, vágni, ragasztani kezdtem. Gyorsan összeált belőle egy különös kép,
amit aztán színesre festettem. Majd maradék deszkadarabokból építettem össze képeket,
majd kisplasztikákat. Az élénk színű kifestés ezeknél sem maradhatott el. De
készültek alkotások levágott PUR-hab maradékokból és színes kupakokból is.
Jelenleg a műanyag flakonokat használom előszeretettel. Izgalmas, ahogy a kidobott, kisemmizett agyag megmutatja az
önmagában rejlő lehetőséget.
-Mi az idei nyár
programja, kiknek ajánlod, hogy ide látogassanak hozzátok?
A galériában három hetente váltakoznak a kiállítások. A
nyári programban Munkácsy-díjas festő, Kossuth-díjas grafikus kiállítását is
megtekinthetjük. A vendégművészek kiválasztásánál fontos szempont, hogy munkájuk kvalitásos legyen, melyekben egyéni módon tükröződik a kortárs világszemléletük. Na meg, hogy szívesen állítsanak ki.
Arra törekszünk, hogy a kiállításlátogató jó színvonalú képzőművészeti alkotásokkal találkozhasson. Mindenkit szívesen várunk a
kiállításokra, aki érdeklődik a kortárs képzőművészet iránt. A megnyitón jót beszélgethetünk
barátainkkal, vagy érdekes embereket ismerhetünk meg. Miközben csopakit kortyolgatunk,
és gyönyörködünk a táj szépségeiben, előttünk a Balatonnal.
A galéria
elérhetősége, programjai: https://www.facebook.com/ZamboMuteremesGaleria/
Vizitkártya cikkem a SzépLak magazin nyári lapszámában lapozható fel. Csatlakozz a Vizitkártya oldalhoz, hogy következő otthonkalandom részese legyél!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése