2017. aug. 21.

Dóra zöld szobái

„Az utcában sétálók számára már a ház előtere is hívogató. Ha valami ilyen szép kívül, vajon milyen lehet a kerítésen belül…? ”- olvasható a stílusos ajánló a „Kertnézőben” mozgalom honlapján, mely számos hazai kert között Uliczki Dóra, többszörösen díjnyertes privát paradicsomába hívja azon szerencsés kertbarátokat, akik idejében regisztrálnak a programra.



Az augusztusi létszám már várólistás, de a szeptemberi sétára még akad pár hely Dórához. Aki maga is kertlátogató-klubtag, így felkészülten várja az érdeklődőket velencei otthonában, melyet egy rusztikus téglafalba ékelt organikus mintázatú kapu választ el a külvilágtól.




Odabent kanyargós út vezet a nagy műgonddal ápolt növényszigetek között, melyek a laikus szemlélő számára megnyugtató harmóniát és a felfedezés apró izgalmait nyújtják, egyszerre…
Majd a házigazda meséiből, a kert születésének és folyamatos alakításának sztorijából kiderül a titok: a „természetelvű, szabad formálású kert” könnyed elnevezése mögött nyolcévnyi permanens foglalatosság értendő, mely szenvedélynek magvait már a déd-és nagyszülők rejtették el unokájuk kötényzsebébe… 




Pici leányként már az ő csodás kertjeikben, gazdag veteményeikben, megművelt földjeiket sürgölődött Dóra, majd a piacra szánt zöldségek, a szépen ápolt ágyások között is akadt munkája bőven. Észrevétlen ismerte meg a növények nyelvezetét, betegségeit, kívánságait, s e megörökölt tudás kis zöld hajtásokat eregetett további életében, lépten-nyomon…
Budapesti évei alatt otthonának belvárosi gangját beszőtte virágzó indáival, álmait egy titkos kert felé kanyarította minduntalan… Szemét ráfókuszálta a lényegre, ösztönös jó ízlését kiforrott tudássá növesztette. Így a fővárosi lakcímmel, de vidéki lélekkel rendelkező, optometrista szakemberként dolgozó Dórát a profi lakberendezés és a saját kertes ház irányába terelte, megkerülhetetlenül…




Bontakozó új hivatásában, első tervezéseiben – már a Junior Art Center iskola „év hallgatójaként” – mindig a kert és otthon kapcsolata érdekelte, a kint és a bent élhető harmóniáját kutatta. S amikor szülei házától egy kőhajtásnyira rátalált az eladó házra és az elvadult kertre, végre megvalósíthatta az eddig csak papírra vázolt idillt, immár mint kertépítő szakember.
-Ennek a túlburjánzott növényrengetegnek a káoszában hirtelen megláttam a saját álombeli filmemet! Lehetőséget egy helyre, mely otthon, fészek, gyógyír és kreatív terep is egyben. Kapcsolat a természettel, a magasabb erőkkel, mely ősi fúziót már sajnos elvesztette a városi ember… - vall Dóra a ma már ápolt ligetté szelídült birtokról.




-„Kertem funkciók szerinti arányos felosztását ugyanúgy végeztem, mint saját enteriőrjeimben. Jól működő „zöld szobácskákat” alakítottam ki, amit maximálisan kihasználunk: a gyerekjátszót a házikóval, a fedett nyári konyhát, a fa-és szerszámtárolót. A különböző kertrészleteket kanyargós ösvények kötik össze, velük a kert titokzatosságát hangsúlyoztam. Mindezt az évszakoknak megfelelő saját készítésű dekorációkkal, odaillő régi tárgyakkal díszítem.”- hallgatjuk az otthonosság receptjét, miközben a teraszról a télikertbe lépve már a házba követ minket a kinti hangulat.




A saját gletteléssel és dekorfestéssel kezelt falfelületek, a Marrakesh áttört fémlámpái és a Kilim nomád szőnyegei, a kézműves hatású spanyol csempék és keleti dísztárgyak, az egyedi beépítések és falfülkék, a kézi festésű fabútorok és az eredeti antik tárgyak adják a ház rusztikusra hangolt mediterrán miliőjét. Mely a sok ablakfelülettel és a télikerttel szorosan kapcsolódik a külvilághoz, azaz közelebb áll a természet(es)hez, mint a legtöbb stílus. 




Konyhától a fürdőn át még a hatéves kisfiú szobája is ezt a kényelmes praktikumot hordozza. Egyébként ő, Vince a kert legifjabb szakértője, a sünök, a nyuszik és az énekesmadarak kis gazdája, aki nélkül egyetlen új növény sem költözhet a házhoz… Biztonságban van tehát a mama kertje: szorgos kis gyermekkezekben, akár abban a bizonyos „titkos kertes” mozifilmben.




Az idei nyár utolsó vizitkártyája az augusz-szeptemberi SzépLak magazinban található. Kövesd a Vizitkártya oldalt, hogy ne maradj le következő lakásvizitünkről. Köszönön a megosztást!



2017. júl. 28.

Fekete-fehér, igen!

Az új házunkkal megörökölt tetőtéri gyerekszobát a húszéves lányom foglalta el, így a szokásos tisztasági festésen túl gyökeres változtatásokat eszközöltünk. Az itt talált elemes gyerekbútorokra és a színes falakra nem tartottunk igényt, helyettük teljesen új arculatot kellett kitalálni. Ime a szoba "előző élete", majd lejjebb a végeredmény, amit összehoztunk, közösen:



Költséges és komplett bútorvásárlás helyett friss ötletekre és pénztárcakímélő praktikákra hagyatkoztunk az előző otthonból magunkkal hozott darabokat illetően. A szoba alapvető stílusát, mint csapásirányt hamar körvonalaztuk, majd a kivitelezés menetének apró részleteit és sorrendjét jól átgondoltuk. Barátunk, az internet ezúttal is számos jó példával szolgált, megannyi tippet adva a fal-és bútorfestési technikák terén, valamint a megfelelő festékek használatát illetően: pl. a monokrómban profi „Merci-Ancsa dekor” a festőmágus „Nemiskacat”, vagy a sokat tapasztalt „Otthonkommandó”c. lakberendezési- DYJ blogok  és a remek bútorfestő-face csoportok tanácsai.



A művészeti gimnázium utolsó évét taposó szobatulajdonos a monokróm színvilág mellett döntött, mondván, hogy ez a hangulat nem divatfüggő és jól tűri az egyéb stílusokat képviselő személyes tárgyait, melyeknek szintén helyet kellett találni a térben. (A rusztikus nádkosarakat, az apró kacatokat elnyelő kézzel festett faládikókat és dekupázsolt dobozkákat, a retró bakelitgyűjteményt és bádogfigurákat, vagy az első külföldi utazások tárgyi emlékeit.)






Alkotó fiatal lévén fontos szempont volt az is, hogy a szoba keretein belül lehetőség legyen művek és alkotások elhelyezésére, spontán létrehozására. Mindezek hátterét a fehér falak adták, egyszerű vizes diszperzittel festve, a plafonon és a tetősíkban is. A bejárattal szembeni egyetlen falfelület kapott a megfelelő alapozás után markáns, fekete Tikkurila krétafestéket, ezzel egy óriási vertikális rajzasztal született. Előtte jól mutat a fehér rácsos ikea fémágy, melyre apró fejű fényfűzér került, hangulati elemként. Mellé a padlóra a használt farmereket feldolgozó OldBlue cég fekete, strapabíró rongyszőnyegét terítettük, mely már neten is rendelhető. A krétafalat mindig az aktuális érzelmeket kifejező grafikák és idézetek, illetve barátok és szerelmek autogramjai díszítik, ahogy az ebben az életkorban ez teljesen megszokott. A minkét oldalán használható kockás ágytakaró és párnái is saját kivitelezés, „kilós turkálóban” vadászott anyagból. A rajta heverésző öreg macska, Boriska szintén házi darab.



A költözéskor magunkkal hozott kopott fenyőfa ruhásszekrény és a nagyszülőktől megörökölt hajlított karfás fotel nem maradhatott eredeti állapotában, de jó munkadarabnak bizonyult egy kreatív házi workshophoz, melyet a kiskertben rendeztünk, vegyes korosztállyal.  A szekrény oldal-és előlapjai szétszedett állapotban kerültek előbb gondos lealapozásra Otexxel, majd átfestésre. Mindössze az ajtók betétrészei kaptak kontrasztként fekete krétafestéket, játékos szinkronba kerülve a sötét krétafallal. A megfestett, megszáradt elemeket összecsavarozva magunk is elcsodálkoztunk a kis híján kidobott öreg szekrényünk újjászületésén és a bútorfestés határtalan lehetőségein. 







A fotel farészeinek lecsiszolása és a megfelelő csíkos vászon beszerzése után magát a kárpitozást szakemberre bíztuk… Az eredmény olyannyira magáért beszél, hogy Nagymamának a maradék három régi fotelje is trendi ruhát kapott, saját otthonában! 




Enteriőr tervek, kivitelezés: Böjtös Kinga enteriőr Dj. és  Fontányi Flóra díszítőfestő. A cikk nyomtatott adaptációja a 2O17. Otthonok&megoldások magazin nyári lapszámában található. 

2017. jún. 28.

Család a Majorban

A budaörsi Zichy birtok néhai istállója Major néven nyitotta meg kapuit a vendégek előtt, idén áprilisban. Gerzsenyi András építész-tulajdonos talán maga sem gondolta volna még januárban - amikor a vizesedő, romosan álló kétszáz éves épületrész felújításába kezdtek - hogy az évek óta dédelgetett ötletből rekordidő alatt sikerül egy olyan létesítményt faragni, melynek már első napon lesznek törzsvendégei…

 


Riportunk közben elém teszik a már színeiben is csodás ebédemet és legkisebb gyerkőcükkel megérkezik Mariann, a feleség is. A mai menü saksuka, a keleti lecsó, melynek ízeit az eredeti receptből Ő „fordította magyarra” és benne a zöldfűszerek is saját termesztésűek.
Mariann elnézést kér, de most le kell gyártania több adag céklás csokitortát, így kötényestől eltűnik a konyhában. A kis Liza ma beteget jelentett az oviban és inkább Anyával jött melózni a majorba, figyelmét színes ceruzákkal tereljük… Hamarosan beesik mindhárom tesója is - ki zeneóráról, ki iskolából érkezik a családi gyűjtőpontra - hogy egymást összevárva késő délután végre hazaindulhasson a csapat.

 

Hónapok óta ez a napi rutin a Gerzsenyi család életében, s bár a szülők még csak kapizsgálják mennyi munkát borítottak magukra, de a gyerekeknek egyre jobban tetszik Apa legújabb „játszótere”. A  projekt szoros összefüggésben van az újhullámos kávézással, a környezetkímélő életmóddal és egy újfajta gasztronómiai szemlélettel. Ugyanakkor önmagában is egy építészeti értékmentés és egy lokálpatrióta közösségépítés: a „Húsznegyven”Budaörsi Fiatal Építészek Műhelye Egyesület két éve szintén itt, a majorság öreg falai között kapott szárnyra és tartja szakmai piknikjeit. 



E társasági találkozóhelyet szolgálja ki idén tavasztól András és Mariann, akik építészeti munkáik és komoly létszámú családjuk mellett egy új kávékultúrának a hazai nagykövetei és terjesztői. A titok többek között a területszelektált termelésen, a világos pörkölésen, a gondos szüretelésen és a profi baristán áll.
A folyamatot épp oly gondoskodó figyelem kíséri, mint Mariann és Dominika főztjét: helyi termelőkkel, kézműves-szezonális alapanyagokkal, izgalmas ízvilággal és házi receptúrával. 
De Andrásék egyéb építészeti munkáikban, sőt saját otthonukban is velük tart ez a szemlélet.




A budaörsi Kőhegybe simuló, tájazonos családi házban, melynek összes szobájából egy lépés a kert…  Az izgalmas látszóbeton felületen, melyről designlámpák hintáznak nagypapa retró íróasztala fölé… a hatalmas egyterű rumliszobán, amit majd a gyerekek – Áron, Kornél, Sebő és Liza - osztanak szét maguk között, ha megérik rá az idő…





A hatalmas üvegfalakon, ahol a nappaliban felnevelt palánták kisétálnak a fűszerkertbe, s landolnak majd a konyhapulton, bele a vendégek lecsójába. A folyamat csak első látásra bonyolult… pedig csak az élet maga, egy hétköznap Budaörsön.


Nyári vizitkártya cikkem a Széplak júni-júliusi számában található. Csatlakozz a vizit közösséghez, hogy értesülj a következő kalandozásokról.