2017. jan. 11.

Rút kiskacsa és a face-lifting

Legelső lakberendezési cikkeim - még a múlt évezredben - saját lakásaimról szóltak. Azt meséltem el bennük sok képpel, hogy miként lehet saját ötletekkel, szoros büdzsével és a szakemberekkel való sikeres együttműködéssel elérni azt, hogy otthonunk egyéni arcot kapjon. Ezt a módszert azóta is gyakorlom, ha új helyre költözöm és legutóbb, amikor a frissen vásárolt, semmilyen hangulatú földszinti garzonlakás új arculatának kialakítására kért fel fiatal megrendelőm. 
A lakásban falbontásra és gépészeti felújításra ugyan nem volt szükség, "mindössze" saját stílust kellett adni a helynek, otthonosra formálva azt. Ráadásul a minimális költségvetés és a rövid határidő átgondolt "ráncfelvarrós" tervet  és anyaghasználatot igényelt. Ez elsősorban a hideg- és melegburkolatok költséghatékony újrafogalmazását, a falak és nyílászárók színeinek egységesre hangolását, a meglévő és új bútorzat összeházasítását jelentette részemről. Kontrasztként a három helyiség előtte-utána képei következnek, némi szubjektív útmutatóval:



Kandeláber a konyhában

A lakásba lépve az első helyiség – jelen esetben a konyha - fekete-fehér „színvilágát” az itt talált, szintén monokróm járólap határozta meg, melyet hosszas töprengés után mégsem szedtünk fel, sőt inkább a direkte hozzá válogatott kiegészítőkkel és egy adag tűzpirossal rehabilitáltuk. Az eredeti, rém ronda márványmintás csempét és a vele szemközti hosszanti falszakaszt krétával írható fekete táblafestékkel kezeltük a megfelelő alapozás után. Az aktuális grafikákkal díszíthető krétafalat, mint térélményt csak fokozza a két párhuzamos tűzpiros falfelület, melynek árnyalata a piros rongyszőnyegekben ismétlődik a megmenekült kőpadlón. 



Az erős tónusokat a fehér bútorzat oldja, ami valójában egy használtan vásárolt skandináv gyerekszoba bútor. A keskeny helyiségben a fal mellett húzódik az étkezésre is használható munkapult, mely alá a hűtőszekrény került. A bárszékek szintén neten vásárolt használt darabok. A játékos miliőt fekete fali kandeláberekkel fokoztam, melyeket eddig kültéri lámpának ismertünk. 






Az utólagos falbontás helyett szabadon futó kábelekkel oldottam meg a vezetékezést, míg a látszó gázcsövekre kályhaezüst zománcfestéket küldtünk. A bejárat mellett egy jelzés értékű, de jól használható előszoba-elemet is passzítottunk a térbe. Ezután a fürdőszoba következett:




Fürdőszoba, ahol csak a festő járt

A régi csempék leverését, a sitt elhordását és a költséges újraburkolást elkerülve a fürdőszoba is festéssel kapott új köntöst. Egyedül a zuhanyzó merőleges falai újultak meg, az amúgy jó állapotú régi csempékre ráburkolva a méretében nagyobb, mozaikmintás greslapokat. Ennek szürke árnyalataihoz igazítottuk a festékek színét. 




A padlólap szürke garázsfestékkel, a fali csempe fehér, mosható zománcfesték réteggel gazdagodott, mindkét műveletet alapos zsírtalanítás és alapozás előzte meg. Helyhiány miatt a beépített mosdószekrény helyett tépőzárral rögzített, könnyen cserélhető textilszoknya rejti a tisztítószereket és nyújt dekoratív megoldást. 




Mindehhez színben harmonizáló textileket – piros kilépőt és fekete törölközőket – választottam, csíkos kerámia macskákkal. 





Nem mind öreg, ami régi

Azonnal felmértük, hogy egyrészt a lakást ultramodernre hangolni túl költséges beruházás, másrészt a százéves pesti bérházak régies jellegétől gyakran idegenkedik a fiatal generáció. Az arany középút a kellő lazasággal kialakított eklektikus berendezés, mely teret enged alternatív és kommersz stílusjegyeknek is, némi játékossággal fűszerezve.





Itt, a galériával kiegészített nagyszobában is hasonló történt: a színes indonézúszadékfa és kopott bádogbútorok mellé retró utazóláda, használt rattanszék és bőrcsíkokból szőtt rongyszőnyeg került, mindezt  - a bármely stílust elviselő - szürke falszínnel körítettük, két árnyalatban. Hozzá a fapolcok, a nyílászárók és a galéria fémrészei, valamint a szabadon látszó fűtéscsövek matt ezüst kolort, kissé indusztriális jelleget kaptak. A tágas galériára laza kialakítású hálókuckó került, alul pedig megmaradt a nappali funkciója. A hosszanti falon színben illeszkedő, tárolásra alkalmas szekrénysor fut végig.





A vegyes bútorzatot az egymáshoz válogatott díszpárnák és függönyök, valamint az ifjú tulajdonos saját olajfestménye koronázza, melynek szürke-kék-narancs árnyalataiban visszaköszön a szoba színvilága.

Tanulság, lentről nézve:

Nincs az a szűkös költségvetés és hátrányos adottság egy lakásban, amit nem lehetne orvosolni némi ötlettel. A kis terek adta lehetőségek és egyben azok korlátai is pozitív irányba fordíthatók bontás nélkül, pusztán a színek és burkolatok, valamint a berendezés összehangolásával.






Egy aránylag sötét, kis alapterületű földszinti garzon is lehet otthonosan barátságos, vagányul eredeti, sőt még egy saját teraszt is csatolhatunk hozzá, a földszinti, félreeső fekvésnek és a bárhol termő gombáknak köszönhetően. Burkolatbontás és sittkupacok helyett bánjunk merészen a jó minőségű speciális festékekkel, melyek már nem csak a falakra, de csempére, padlóra, fémre és fára is jól használhatók.

enteriőrtervek, koncepció: Böjtös Kinga  www.vizitkartya.blogspot.com  
indonéz bútorok, bőrszőnyegek: Aura Lakberendezés www.aurahome.hu 

A fenti garzonról szóló cikkem a téli OTTHONOK&MEGOLDÁSOK magazinban olvasható, nyomtatásban. Ha tetszett, hidd hírét és csatlakozz a Vizitkártya közösségéhez, ahol már vár az újabb kirándulás, egyedi hazai otthonokba!




 



  

2016. dec. 22.

Edina koszorúi

-Ahány terhesség, annyi lakberendezési stílus!-  emlékszik vissza Somogyi Edina, négy gyermekes vendéglátónk arra a folyamatra, melyben otthonuk elnyerte mostani arcát, s ő maga lassan profi dekoratőrré vált. Az ötvenes években épült kockaházat még a nagyszülők vásárolták, akik a fővárosból költöztek a Balaton északi partjára, ahol a család végül új otthonra lelt. Tőlük, majd a szülőktől örökölte meg a praktikus, de nem túl tetszetős épületet Edina és párja Gábor, s melyben az elmúlt két évtized során igazi, meleg családi fészket alakítottak ki, abszolúte saját ötletekkel és munkával. 





Ahogy a családi felállás,a gyerekek mennyisége és életkora, vagy a szülők munkája változott, úgy váltakoztak az egyes szintek, szobák, lakrészek funkciói is. Mára elmondhatjuk, hogy a família minden tagja lakott már az épület összes zugában…  A gyerekek beleszoktak a permanens  lakberendezésbe, így a kamasz nagylányok a nekik kiutalt szobákat időről-időre maguk varázsolják izgalmas kuckóvá: alvógalériát terveznek, gerendát csiszolnak és bútort festenek, falaikat saját festményekkel dekorálják. Nekik már természetes létforma ez a megörökölt alkotókedv, ami a külső szemlélőnek első blikkre feltűnik. Hisz bármerre nézünk a házban, kézzel fogható módon állja utunkat tárgyak és bútorok, textilek és illatok, hasznos mütyürkék és személyes hangulatok formájában. 



Ilyen darab a saját tervezésű konyhabútor, melyet Edina ötlete alapján Barabás Gábor, felsőörsi asztalos készített. Hozzá az étkező saját kárpitozású székei a háziasszony munkái. Vagy ilyen a falusi nagymama szekrényéből született redesign gyertya-kandalló, mely az idei karácsony slágere. De családi örökségből - és a lomizások során talált bútorokból - készült a fürdőszoba teljes berendezése, vagy a megkurtított lábú antikolt szobai dohányzóasztal, a varrógép-állványból avanzsált tálaló és a régi gerenda- falipolcok, sőt a kerti raklap garnitúrák is. A romantikus lakástextileket az "Old Dekor"balatonfüredi üzletéből válogatták hozzá, de Edina varrógépe alól is kikerült jó néhány. 




Persze a komplett berendezés komoly átalakítások során született újjá, melyhez a szükséges férfierőt párja és édesapja tette hozzá a főnökasszony tervei és iránymutatása mellett. Mert a mások számára reménytelen, kidobásra ítélt holmikban meg kell látni a szépet, majd az „életre keltéshez” jól jön a családi manufaktúra… néha a szükségből indíttatva, de a lehetetlent sosem ismerve! Erre a tételre jött rá Edina, akiben már zsenge kora óta ott fészkelt a megújító energia, ami a kalandos útkeresés után a gyerekek érkezésével sem csökkent.  A kereskedelmi tanulmányok, a virágkötészet, a lakástextil varrás nyújtotta tapasztalat az anyaság évei alatt különös egyveleggé sűrűsödött és „naftalin műhely fedőnév alatt a bútorfelújításban és egy saját varróműhelyben élt tovább. 





Az alkotással járó folyamatos anyaggyűjtés, ötletbörze és piacjárás a cseperedő gyerekeknek is jó szórakozást jelentett, ugyanakkor anyunak értékes barátságokat hozott. Egy ilyen személyes kapcsolatból, az adventi időszak táján született az egyedi koszorúk ötlete, melyek mára ipari mennyiségben elfoglalják az épület alagsorát… Készítésük közben kikapcsolják Zsófit és Edinát, átsegítenek bajokon és nehézségen. 






S míg eljutnak a megrendelők otthonaiba, tesztüzemként ellepik az egész házat, megszépítve az ünnep előtti és utáni hétköznapokat is...


A 2o16-os év utolsó Vizitkártyáját egy tehetséges édesanyáról, a hétköznapok igazi hőséről a Széplak magazinban találjátok, nyomtatásban. Mindnyájatoknak boldog Ünnepeket kívánok, köszönöm, hogy csatlakoztok a Vizitkártya olvasói köréhez!

2016. okt. 14.

Hagyom, hogy meséljen...

Szegedi Katalinnal, a magyar meseillusztrátorok állócsillagával nagyjából két éve egyeztetjük a vizitálást, de a ráérős beszélgetést mindig beelőzi valami. Hol legújabb könyvét kíséri nyomdába, vagy saját kiállításán sztorizgat… hol éves mesenaptárját készíti, vagy workshopot vezet… hol gyerekfesztiválra hívják, vagy svéd fordítást felügyel, de Katalin tempóját nem lassítja az idő.




Így kész ajándék ez a fél délután, amikor isteni pástétomait teszteljük a kerti étkezőjében és a megszokott, indíttatásról-hitvallásról -tervekről szóló életrajzi riport helyett inkább saját otthonának meséjét - a felújítás kalandját, sőt a „nyitott napok” forgatókönyvét is - megtudhatjuk tőle:




 -„A családi legenda úgy szól, hogy ezt a gyönyörű házat a kisfiunknak köszönhetjük! Hisz vele, a harmadik gyermekkel kezdtünk házat keresni budapesti lakásunk után. Elsősorban régi házat szerettünk volna, mert azt a hangulatot, amit egy idő rágta épület nyújt, azt a legszebb új ház sem tudja megadni. Már a kilencedik hónapban voltam, amikor álmainkat részben feladva egy szentendrei házat készültünk lefoglalózni… azonban az a bizonyos másnap máshogy alakult. A kisfiam aznap született meg.  A férjem lemondta hát az alkut, és kezdődött elölről a házkeresés. A családom  aztán  egyik nap hatalmas lelkesedéssel rontott be hozzánk a kórházba:  megtaláltuk álmaink otthonát, egy régi házat a Duna másik oldalán!  Innentől fogva aztán felgyorsultak az események… 



A felújítás fontos szempontja volt, hogy visszaállítsuk, sőt hűen megőrizzük a ház eredeti jellegét. A férjem annak idején rengeteget kutatott- tervezett, hogy vajon hogy is lehetett mindez régen. Jó lett volna az alaprajzon kívül régi fotókat látni az eredeti állapotról, de ilyeneket nem találtunk. Annyit tudtunk csupán, hogy az 1920-as években épült ház egy polgári család nyaralójaként szolgált, amit az államosítások idején az eredeti tulajdonosoktól elvettek és más családokat költöztettek bele. Nem akartuk őket háborgatni, ám amikor megkerestek minket, megnyugodtak, hogy jó kezekbe került néhai otthonuk! Pedig az átépítés kezdetén fél évig csak bontottunk…  A ház egyik legkarakteresebb jellegzetessége, a lépcsőház például hiányzott. A nappali gyönyörű, kétszárnyú ajtaját pár házzal odébb, egy disznóól oldalának támasztva találtuk meg, mielőtt újra visszaépítettük. Megviselt felülete emlékeztet a ház hányatott történelmére, de mi épp így szeretjük. Ahogy nagy kedvencünk a hozzáépített napfényes műterem is! Erre azért volt szükség, mert a tájolásból adódóan az összes szoba sötét volt a grafikai munkákhoz. Az új épületrészt a férjem tervezte és ebben is igyekezett megtartani a ház, illetve a környék korabeli építészeti stílusát.




Az én műtermemen kívül még egyéb műhely is helyet kapott a házban, így a férjem fotóstúdiója illetve egy kisebb nyomda. Bár Ő nem hivatásos fényképész, de antikolt medáljaimról tárgyfotókat és képeimről –kollázsaimról reprodukciókat készít. Senki másra nem bíznám ezt a feladatot. Igazi társként mellettem áll, amikor nyitott közösségi térként működtetjük a házunk. Minden évben, húsvét és karácsony előtt „Nyitott Műteremvásárt és Kiállítást” rendezünk, az év végit mindig november utolsó hétvégéjén. Az évek során egyre népszerűbbek lettek ezek az alkalmak, nem csak a környékről, hanem az ország minden tájáról érkeznek látogatók, három napon keresztül. Mindig nagyon jól érzi magát mindenki, mert az alkotások nézegetésén kívül igazi családias hangulatban várjuk a látogatókat. Jókat lehet beszélgetni egy pohár borral vagy teával a kézben, ráadásul saját készítésű finomságokkal szoktuk meglepni a betérőket.




Ugyancsak más arcát mutatja átrendezett otthonunk, mióta a „MagnóliákMűhelye” társaság segítségével illusztrációs workshopokra is vállalkozom. Ezeknek a tematikája mindig valamelyik könyvem illusztrációi köré szerveződik, az adott stílusban készítünk képeket a résztvevőkkel, akik nem feltétlenül rendelkeznek rajztudással. A siker érdekében a kollázs technikáját választottam, így mindig gyönyörű alkotások születnek. Egy ilyen közös vidám alkotónap mindannyiunkat feltölt és munka közben én is sokat kapok a vendégeimtől.




Nálam járva talán nekik is feltűnt már, hogy otthonom és illusztrációim stílusa nyilvánvalóan egy kölcsönhatás, melyben olykor nehéz kitalálni, hogy mi alakítjuk-e a házat, vagy ő minket… Azt hiszem, ugyanazzal a szemlélettel állok a témához, ahogyan a képeimhez is: tisztelem azt, ami régi! Aminek története van. Hagyom, hogy a tárgyak maguktól meséljenek, ezáltal tovább élnek az általam illusztrált könyvekben, vagy a saját meséimben… „

Aki kíváncsi rájuk, járjon utána november 25. és 27. között Katalinnál, a mesék házában!


Október-novemberi vizitkártya cikkem nyomtatásban a Széplak magazinban! Ha tetszik, add tovább hírét és gyere a Vizitkártya közösségbe, ahol máris indulunk a következő otthonba, élménybe!