2017. máj. 8.

Terasz, az alkotás terepe

A jól megtervezett terasz nem csak az adott épület bővítménye lehet, hanem annál sokkal több. A ház lakóinak életmódját, szokásrendszerét és alkotókedvét is pozitívan befolyásolva, valóságos „kreatív lavinát” is elindíthat, ahogy az vendéglátóink esetében történt. Lizáék komplett teraszrendszerének történetében számomra egy családanya folyamatos gondoskodása és kreativitása is benne rejlik....




Kis teraszból  üvegszoba
Tehát adva volt egy, a hetvenes évekbeli téglaház Kamaraerdőn, melyet a háziak bővítéssel, tetőtér beépítéssel és egy jól átgondolt teraszrendszerrel alakítottak a maguk igényeire. Az utca felől egy rusztikus fallal és grillkemencével épült nyitott terasz fogadja az ide érkezőket.



Az eredeti épület hátsókert felé néző néhai teraszából eleinte egy klasszikus – tavasztól őszig használatos - fűtetlen télikertet terveztek a nappali megnöveléseként. De végül mégis a fűtési rendszerbe bekapcsolt, teljes értékű szoba mellett döntöttek. Ma már Liza kedvenc tartózkodási helye ez, ahol valósággá válik a kint és a bent harmóniája, mely inspirálja őt alkotásaiban. Itt található íróasztala, legkedvesebb „gondolkodó fotelje” is, melyből prímán végig pásztázható az egész kert, s benne legújabb beton-és vasszobrai.



A dupla rétegű minőségi nyílászárók előtt fűtőszálak fokozzák a komfortérzetet, így a helyet nyugodtan összenyithatták a szomszédos nagyszobával. Északi fekvése miatt nyáron sem érvényesül az üvegház-hatás, viszont a bőven beáramló napfény egészen az épület belsejében kialakított étkezőig hatol. Emellett a szoba lapos tetejét is jól kihasználták: az emeleti önálló lakrész nyitott teraszaként funkcionál, ahonnan csodás kilátás nyílik a szomszédos kertek lombkoronáira.

Malőrből született ötlet
A történet további epizódjához hozzá tartozik az az időszak, amikor a hatalmas nyílászárók késedelmes szállítása miatt átmenetileg csak tornácos verandaként működött a helyiség. A családtagok bosszankodás helyett - kihasználva a várakozás hónapjait – egy-egy könyvvel a kézben gyakran ültek ki az esőtől védett, de kellemesen szélfútta fedett alkalmatosságba. Talán ekkor fogant meg bennük egy újabb terasz gondolata, mely még közelebb hozza számukra az akkor már csodás díszkertté formált ligetet, ahol a végtelen gondoskodásnak köszönhetően számos madárfaj telepedett meg.


Emellett a hobbiból szenvedéllyé vált szobrászat, azaz „nagyi vasnyulai,beton-kecskéi és egyéb, izgalmasan rozsdálló lényei” szintén állandó lakók lettek itt, rendhagyó szoborparkot formálva a kertből. Tehát újból beindult a terasz-projekt: a tervezés, a felfordulás, az építkezés!

Nappali a tető alatt
A nyolc éve készült 3o négyzetméteres L-alakú újabb építmény hosszanti oldalait a ház fala és az épített kerítés alkotja, kőoszloppal erősített nyitott oldala a hátsó kert felé néz. Falait egységes stílusban, egy különleges, Bulgáriából származó „mohás kővel” burkolták, mely természetes élő anyagként utánozhatatlanul rusztikus miliőt teremt. Erre a hangulatra az erdélyi mesterek keze munkája, a fenyőgerendákból ácsolt, égetett cseréppel fedett tetőszerkezet erősít rá, stílusosan. 





Az emeleti szintig magasodó tető szervesen illeszkedik az épület arányaihoz. Síkjába még egy üvegablak is került, hogy természetes fény is jusson a szabadtéri étkezőbe. A járófelületet rusztikusan bordázott, fagyálló terméskő lapokból tervezték, mely rokonságban áll a kert korábban felhúzott sóskúti mészkő kerítésével. Szinte magától adódott az ötlet, hogy ebbe a vidéki-mediterrán környezetbe csakis fa étkezőbútor kerülhet, vegyítve kényelmes, kárpitozott ülőgarnitúrával. A cél a szabadtéri  „szoba-jellegű” helyiség kialakítása volt, melyet végül lakájos skandináv ülőbútorral és egzotikus teakfa székekkel és robusztus asztallal rendeztek be az Auraegzotikus kereskedéstől. 




Az évek múlásával a család valamennyi tagjának – de főleg Györgynek, a családfőnek - kedvenc helyévé vált ez a kora tavasztól késő őszig funkcionáló terasz, mely a közös étkezések, a délutáni szunyókálás, a gyertyafényes vacsorák hangulatos terepe lett. Miközben a kert növényei is – liánok, fák, mohák - szépen birtokba vették a ház legújabb bővítményét...A ház köré megálmodott változatos bővítmények teljesen megváltoztatták a családtagok szokásait, izgalmas helyszínt nyújtva a közösségi programoknak és a csendes elvonulásnak egyaránt.

Teraszbemutató cikkemet az OTTHONOK&MEGOLDÁSOK magazin 2O17. tavaszi lapszámában találjátok. Gyertek velem a Vizitkártya klubba, mert hamarosan újabb lakásvizitre indulunk...

2017. ápr. 27.

Zongora az asztalom


Új otthonommal egy korrekt módon berendezett konyhát örököltem. De mivel a meglévő bútorszín és a funkcionalitás mellett mégis valami egészen más stílusra vágytam, ezért mértéktartó rombolásba fogtam… Egy modern konyha komolytalan "arcfelvarrási” munkanaplója következik. Ez itt a végeredmény, de a kiindulást is megmutatom a kis részletek mellett.


1, Ami működik, maradhat: konyha before
Számomra a „fehér lappal kezdésnél” mindig izgalmasabb az a tervezői folyamat, mely során a régi struktúra megújul, a kommerszből egyéni, a meguntból stílusos végeredmény lesz. Konyha before, azaz innen indultam: 



Felújítási munkáknál, - amikor az adott keretek közé csöppenve, saját ötleteink segítségével próbáljuk kihozni a maximumot a meglévő enteriőrből – érdemes egy random leltárt készíteni, rögtön a folyamat elején. Biztos, hogy kiszórjuk a teljes berendezést, ahelyett, hogy költségkímélő módon átalakítanánk azt? Mi az, amit funkcionálisan használni tudunk, még ha színe-formája nem is nőtt a szívünkhöz? Hasonlóan elmélkedve hoztam meg a döntést arról, hogy bár hidegrázást kapok a modern konyháktól, mégsem költök el félmillió forintot arra, hogy teljesen lecseréljem azt... Lassan összemelegszem ezzel az amúgy korrekten működő fémes-szürke, „pöccre- gördülő” fiókos bútorhalmazzal, melyből majd elveszek és hozzáadok mindaddig, míg megtalálom saját ízlésemet benne! 

2, Felszabadult felületek
Némi netes inspirálódás után látványterveket készítettem a meglévő állapotból kiindulva. A számomra nyomasztó mennyiségű felső szekrények egy részét leszereltem, így a tömegében alaposan megritkított elemek mellett szabad falfelületet nyertem. Ide lebegő polcok, rájuk tetszetős teásdobozok kerültek.


 A króm páraelszívó dekoratív elemmé lépett elő, rokonságban a matt ezüst bútorfogantyúkkal. Mivel a szobából is jól látható a konyha, a háztartási gépeket – sütő, mikró, kávéfőző - egy plafonig érő gipszkarton-pengefallal takartam el, mely a krétafesték jóvoltából folyton változó kreatív felületként is funkcionál. Legutóbb pl. egy szülinapi házibulink vendégeinek autogramjai kerültek rá...





3, A szürke, mint stílus
A bútor szürke színéhez illeszkedve a falszínnek is ezt a divatos, alkalmazkodó kolort választottam, némi árnyalatkülönbséggel. A néhai fehér csempék megfelelő alapozás után fekete tikkurilla krétafestéket kaptak, akár a tértagoló fal felülete és a polcok. Ehhez a monokróm hangulathoz szinte maguktól csatlakoztak az enyhén indusztriális kiegészítők: a rozsdás távtartón függő bádoglámpák, a szabadon futó Tilka-textilkábelek, az ezüstös konyhai eszközök. Az "artkraftos-stílust" egyébként Kata 2010-es! vizitkártya riportja óta melengetem magamban, most kikelt... 









Ugyanakkor a meleg színű textíliák, a zöld növények és művészi alkotások „szobásítva” ellensúlyozzák az ipari-modern enteriőrt. Ilyen apró „trükkök” pl. a porcelán tányérokat felvonultató "világ tányérjai egyesüljetek!" c. gyűjteményem, vagy művész-családtagjaim akvarelljei antik keretezésben, a kortárs betonszobrok és kézműves teáskészletek, ill. a földre terített antik perzsaszőnyeg. A művek készítőiből sokat megtaláltok riporthőseim között. Kérdezzetek róluk bátran!







4, Zongora az asztalom
Mióta egy fiatalos designer lakásban egy páncéltőkés zongorából átalakított szobabútorról írtam, azóta vágytam egy hasonlóra. Ezért mikor a konyhai étkezőmre megoldást kerestem, bevillant a "hangzatos megoldás". Az eddigi, szűk térbe zsúfolt ülőbútorok helyett egy riporthősömtől ajándékba kapott csembaló teteje lett az asztalom! Épp náluk voltam vendégségben és terveimről meséltem, mire felkiáltottak: Kinga, nekünk van egy felesleges zongoratetőnk, máris viheted...!






Így tehát a konyhát és szobát elválasztó keskeny pultra rögzítettük a restauráláson átesett hangszertetőt, melynek a konyha felöli íves oldala köré meglévő kovácsoltvas-fűzfa fonatos székeimet helyeztük. Míg a másik, kottatartós oldal egy hosszanti zsanérral fel-lehajtható vendégasztalként üzemel, nagyobb létszám esetén. Nyugalmi helyzetben a nappali dísze, vagy alkalmi íróasztalként is használható. Felette régi fotógyűjtemény sorakozik, a családi legendáriumból.





Nekem fontos, hogy az eklektikus lakásom egy olyan összképet mutasson, ami kevésbé az aktuáldivatot, inkább az én ízlésemet tükrözze...s bár a modern konyha és a polgári nappalim hangulata között van némi különbség, de a zongorából született formabontó étkező épp áthidalja ezt a zökkenést... A történet folytatása, hogy azóta a pult farésze matt ezüst festést kapott és hamarosan halványszürke betonfesték terül a fehér greslapokra...mert leállni nehéz...:)

DYJ-cikkem nyomtatott változatát a tavaszi "Otthonok&megoldások" Fundamenta lakbermagazinban találjátok, más nagyszerű lakásbemutatók társaságában. Köszi, ha a posztnak hírét viszed és csatlakozol a Vizitkártya közösséghez. Mindjárt indulunk a következő lakásvizitre, ugye velem tartasz? 

2017. ápr. 12.

Luca szobái

Nagyjából száznegyven házból állt akkor Feketeerdő, amikor Csőrés Balázs és párja Tücsi, mint első modernkori bebírók megérkeztek a faluba. 
Faluszéli lakók révén telküket évekig a vadnyulakkal, fácánokkal, őzekkel - mint rendszeresen áthaladó jövevényekkel - osztották meg, majd előrelátó módon a szomszédos telket is megvásárolták a rajta lévő romos, egykori kisnemesi épülettel. A házat a nagyszülőkkel bővült  közös családi élet helyszínének szánták, így Luca lányuk születése után neki is láttak a felújításnak. 



A szobák megújultak, a régi pala helyére cserép került, fedett tornácot húztak a hosszanti fal elé. Belül komfortossá, kívül rusztikussá vált az egész ház. A szomszédos öreg istállóból egy hangulatos, részben nyitott közösségi tér alakult, nyári konyhával, formabontó bárpulttal, óriási kandallóval felszerelve. Itt kaptak helyet Balázs antik bútor-és tárgygyűjteményei is, melyek egy része azonnal használatba került, mások még restaurálásra várnak.




 A két kisebb gyerkőc már ebbe a romantikusan bohém, „magyarba oltott mediterrán” miliőbe született bele, melynek hangulatát az olasz és francia utazós élményeikből adaptálták a szigetközi táj keretei közé. Balázsék mindvégig aktívan részt vettek a stégekkel körített kerti tórendszer és a háromszorosára nőtt telek harmonikus kialakításában és a néhai gazdasági épületek átfogalmazásában is, melyekre egy jó időben jött vidékfejlesztési pályázat kapcsán kerülhetett sor. Ekkor döntötte el a család, hogy a biztos munkahelyeket a kissé rizikós szabad életre cserélve, munkanapjukat 25 órára bővítve, a nagymamából konyhamestert képezve, a zárt birtokból nyitott udvart alakítva végleg a maguk urai lesznek. Vidéki szálláshelyet és vendéglátást kínáló birtokuknak a "Luca háza" nevet választották, nem véletlenül.






Az azóta eltelt években a kis Lucából – a legelső elkészült szoba névadójából - turizmust tanuló egyetemista lett. A fürdőtó öntisztuló vízében otthonra találtak a vadkacsák és az aranyhalak, a náderdőbe nyújtózó deszkapalló-sétányt benőtték a folyondárok. Mintha a környező hansági táj  lélegző makettjében sétálgatna a városi vendég... Majd a háziasszony kaktuszgyűjteményét megcsodálva, a háziúr híresen finom gulyáslevesét és Anci mama ízes süteményei elköltve a telek legvégébe, egy online-mentes délutáni pihenőre vonul.





Az indákkal szőtt pergola alatt a nyughatatlan házigazda legújabb alkotása a „pajta- glamping” rejtőzik. Tavaly még kerti szerszámok teleltek itt, amikor Balázs az ács-asztalos barátjával hozzáfogott az errefelé még sosem létezett műfaj, a „glamúros camping” megteremtéséhez.
A sajátos építmény acélhuzalokkal merevített, nyárfa gerendázatú szobáit avittos perzsaszőnyegek bélelik. A rézcsövekben vonuló kábelek és ipari kapcsolók között szebb napokat megélt plüsskanapék, enyészettől megmenekült thonettek adják a berendezést. 








A high-tech fürdőszoba és a tanyasi teakonyha ugyanúgy elérhető a baldachinos deszkaágyból, mint a fafűtéses vaskályha és a síkképernyős ledtévé. Az óriás üvegtáblákon beköszön a természet, a szerenádot a kabócák húzzák...
Tavaszi vizitem teljes terjedelemben a Széplak április-májusi lapszámában található, melyet már ONLINE is lapozhattok


Várok minden olvasót a Vizitkártya közösségébe, mert hamarosan indulunk a következő otthonba, kalandra. Köszi a megosztást, ugye velem tartotok?