2020. júl. 3.

Angolkert udvarház


A zirci arborétum bejáratánál álló ódon épület ma szebb, mint fénykorában. Ligetes kertjében régi bútorok születnek újjá, hogy elfoglalják helyüket bent a házban, vagy vándorútra keljenek más otthonokba. Marinával, a kreatív bútorfestő tulajdonossal beszélgettünk.




 Az egész miliődből látszik az a tudatos választás, hogy épp ebben a különleges vidéki épületben laksz. Mit tudsz az udvarház eredetéről? Hogy alakítottad ki saját igényeid szerint?

-A ház, amiben élek, 270 éves! A Zirci Ciszterci Apátság épület-együtteséhez tartozott, első lakói apácák voltak. Az utolsó 90 évben a családunk tulajdona lett, így kisgyerekként itt laktam szüleimmel és később is itt töltöttem az összes szünidőt a nagymamámnál. Sokat játszottunk az Angolkertben, vagyis az arborétumban. A nagyszüleim halála után az örökösök eladták, ám én visszavásároltam az ingatlant. A teljesen felújítás három évig tartott, majd a háznak én adtam az „Angolkert Udvarház” nevet.




-Enteriőrjeidben a saját felújítású bútorok aktív részesei a személyes hangulatnak. Hol találsz rá az új darabokra, mely stílusokból válogatsz?

Azt gondolom, hogy egy ház berendezése nagyban függ az épület hangulatától. Ez a részben boltíves, részben fagerendás épület szereti a kicsit romantikus-békebeli, vidéki hangulatú bútorokat. Persze egy kevés retró - a finomabb fajtából -még beilleszthető.
A bútorok mindegyike egy hosszabb kutatómunka során került a házba, itt szinte semmi nem új! Vannak olyan darabok, amiért 300 kilométert utaztam.  De semmit nem vettem drágán, mert annak nincs semmi „sport értéke”! A darabokat újra hangoltam a helyiségek színe-hangulata alapján: ilyen az ónémet kétajtós szekrény, amiről a megfeketedett lakkot egy hétig csiszoltam és a faragások kis bronz waxot kaptak. A hálóban lévő csinos nyírbetétes éjjeli szekrényt és fésülködőt eredeti  állapotban vettem egy idős nénitől. Mostanában retró bútorokat hangolok át színesre, sok ötlettel, geometriával. E stílus könnyedsége, kicsit leegyszerűsített formája, a tűlábak sok lehetőséget adnak. Itt aztán jöhetnek a színek és akár a meghökkentő kategória is megengedett.





-Mi indította el a „Marina Műhelye” online felület ötletét, az antik bútorok és tárgyak közösségi felújítását? Kiknek tartod offline kreatív foglalkozásaidat a zirci Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóházban?

Mivel több, mint négy éve foglalkozom a bútorfelújítással, tagja vagyok a hobbi bútorfestők csoportjának, ahol sokan ismernek.. Egy véletlen szerencse folytán találkoztam Enikővel, az Annie Sloan festékek hazai forgalmazójával. A termékekbe egy csapásra beleszerettem, hisz a letisztított felületek csiszolás nélkül azonnal festhetők velük, egyszerűbb és gyorsabb lett az addigi művelet. Közel 100 lefestett tárgy után rengeteg tapasztalattal bővelkedtem, az Alkotó Energia országos pályázatán is díjat nyertem. Saját közösségi oldalamon minden munkám látható, sőt naponta teszek fel képeket a folyamatokról és a technikákról. A helyi alkotóház igazgatónője a házamban látta a munkáimat és felvetette a bútorfestés oktatásának ötletét, kezdőknek. Túl vagyunk jó néhány alkalmon: sok bútor megszépült, sok öröm és barátság született!



- Mit jelent számodra a szabad alkotás? Miből inspirálódsz, amikor megtervezel egy bútorfelújítást?

A szabad alkotás nálam nagyon fontos! Egy darabig csak ismerkedek a bútorral: nézem, gondolkodom, hogy mi állna neki jól? Aztán megjön az ötlet… van, amikor a nomád szőnyegem mintája kerül a bútorra. Egyéni stencileket készítettek egy-egy ajtóra, vagy fiókra. Mindig három színnel dolgozom, legalább. Nagyon izgalmas technikákat használok, amiket gyakran én fejlesztek ki. A bútorfestés kis része maga a festés, mert leginkább a mérés, a színkeverés és a gondolkodás a lényeg… Azaz igazán összetett és szép feladat!



Júniusi cikkemet nyomtatásban az "A mi Otthonunk" magazin aktuális lapszámában találjátok. Kövessétek a Vizitkártya oldalt, hogy indulhassunk a következő otthonkalandra!



2020. máj. 25.

Baranka barlangja


Vendégségben egy nagyvárosi nomád műhelyében, ahol a rozsdás ipari relikviák bőr- és ökotextil-anyagokkal fuzionálnak. S, ahol a retró varrógépek mögött Navratil Baranka Ágnes iparművész kalauzol stílusos hipszterlakjában.



-Tudatos döntés, hogy a városligeti műhelyedben második lakhelyedet is kialakítottad. Miként emlékszel a „furcsa kis ól ” felújítására?
Miután napjaim nagy részét műhelylakásomban zajló munkával töltöm, ezért a belső tereket igyekeztem élhetővé, élvezhetővé alakítani. Benne a számomra oly kedves anyagokkal: mint a hajókötél, a csirkeháló, az öreg fa, a tadelakt felületek és a nélkülözhetetlen rozsdás vasak. A rém  rossz állapotban vásárolt ingatlan felújítása saját erőből, családi-baráti összefogással valósult meg. Hozzátartozóim nem értették, mi ragadott meg engem a komfort nélküli, vizesblokk híján lévő üzlethelyiségben. Ám az öt méteres belmagasság elég teret és lehetőséget adott a kísérletező látásmódomnak, a tervezői szabadságnak, a városi-nomád életstílus megélésének.




-Milyen tanulmányok, élmények vezettek el a „Hipsterdesign” ötletéhez, azaz a redesign bútorok-, kiegészítők-,ékszerek készítéséhez? Kikből áll a vevőköröd?
Bőrkonfekció-ipari tanulmányaim és tervező- iparművész diplomám révén számtalan anyaggal dolgozhattam, melyek közül leginkább a használt indusztriális anyagok – a rozsdás vas, az öreg fa, az ipari gumipadló, a kenderkötél, vagy akár a biciklilánc - keltették fel érdeklődésemet. A 70-es, 80-as évek pusztulófélben lévő rekvizítumai kizárólag re-design szinten foglalkoztatnak. Gyűjtés és restaurálás helyett élményszámba megy, ha újraértelmezhetem eredeti funkciójukat. A Baranka Hipsterdesign műhelyben környezettudatos tervezés és kivitelezés zajlik, de az alkotói ötletekben spontán vagyok. Termékeimmel leginkább a sajátos gondolkodású, a main streamtől távol álló esztétikai világú egyének igényeire építek.



 -Parányi konyhádban és fürdőszobádban egy sajátos burkolási módot alkalmaztál. Van-e segítséged a tadelakt kézműves technika kivitelezésében?
A tadelakt technika kivitelezése komoly társas tevékenység. A rusztikus, foltos, kavicsolással polírozott vízlepergető marokkói keményvakolat felhordásához kell a nyers férfierő és a kavicsoláshoz a végtelen női türelem. Viszont a végeredmény kárpótlás a fáradtságos munkáért. Szerencsére olyan emberek vannak a környezetemben, akik nem azt kérdezik; Miért?, hanem azt; Miért ne? Így szinte minden tervszinten megjelenő ötlet megvalósulhat, mert a bonyolultabb kivitelezésben akad segítségem.





- Minimális szabadidődet szívesen töltöd ódon, lerobbant gyárépületek felfedezésével. Mit jelent számodra a szabad alkotás, melyek a kedvenc helyeid, ahol inspirálódsz?
Kiránduló időben a hatalmas Csepel Művek területére tervezem a túrám, hisz ez a hely a sokadik látogatásom után is képes új "szoc-deko" élményt nyújtani! Nem hagynám ki a rendszeresen megrendezendő veterán autós-motoros börzéket sem, mert az általam tervezett és készített Loft- faliórák és steampunk ékszerek alapanyagainak egyik roppant izgalmas lelőhelye ez a "metal second-hand"! A Loft- és indusztriál rajongóimnak tetszik, hogy különleges egyedi formában élednek újjá ezek a már haszontalan kismotor abroncsok, autó- és varrógép alkatrészek.
A kísérletező szabad alkotás során az idő illékony... Sokszor délután veszem észre, hogy az étkezés kimaradt.





- Műhelyeden kívül mely állandó vagy alkalmi eseményeken találkozhatunk veled és termékeiddel? Milyen anyag-kísérletek izgatnak mostanság?
Budapest közkedvelt design vásárain rendszeresen megjelenek kisebb iparművészeti termékeimmel. Megtalálnak a Szimpla kertben, a Kiskertpiacon az Ellátó-házban, a Morrison's 2-ben és egyéb iparművészeti pop-up rendezvényeken.
Anyagkísérleteim során volt szerencsém egy igen sokoldalúan hasznosítható, lebomló bio-kompozittal dolgozni. Ez a környezetbarát alternatív anyag nemcsak az autógyártás vagy a bútoripar elterjedt alapanyagává válhat, hanem az állati bőr kiváltására a bőrkonfekció-ipar számára is remek alternatíva lehet. Jövőbeni öko-tudatos alkotói terveimben bizonyosan nagy szerephez jut. Legfőbb tervezői szempontom pedig a funkcionalitás: sohasem készítek hasznavehetetlen tárgyakat. Sőt, nehezen tudnék olyan tevékenységet végezni, amibe nincs belevetett hitem.



 Tavaszi (karantén) vizitkártya cikkemet a Széplak magazinban találjátok. Ha csatlakoztok a Vizitkártya közösséghez, nem maradtok le a következő otthonkalandról sem. 


2020. febr. 14.

Színekre nyitva


Vendégségben a házban, ahol antik bútorok és nomád szőttesek látványa keveredik a festett marhabőrök és túlérett birsalmák illatával. S, ahol Krieser Erika bőrműves műhelyében távoli kultúrák és modern funkciók tömörülnek táska formájú műalkotásokban.



-Hat éve éltek ebben a modern házban, a főváros zöldövezetében. Miként nyerte el jelenlegi arcát az épület?


-Környékünk egy folyton változó festmény, így nem is volt kérdés, hogy új házunkat is itt találjuk meg, ahol nagy sétákat tettünk párommal. Bár a megvásárol rózsaszín retró ház elsőre ijesztőnek tűnt, de alapos átépítés-felújítás után, saját ízlésünkre formálva tervezőnk segítségével új arculatot kapott. Ez a bátorság leginkább Laci érdeme, akinek racionális műszaki gondolkodása kiváló térlátással párosult, így meglátta a lehetőséget az akkor még fele akkora épületben. A bővítés és teljes gépészeti megújulás mellett a nagy üvegfalakkal szinte kitártuk a házat a kert, a rét felé, így valóban természet-közelivé vált az életmódunk is. 





  -Otthonod enteriőrjeit a keleti kilimekből, az antik és egzotikus bútorokból és műalkotásokból álló sajátos hangulat jellemzi. Hogy állt össze ez a személyes stílus?
Régi, míves bútoraink nagyrészt családi örökségek, vagy vásárolt darabok. Ugyanolyan jól illenek nagy szerelmeim, a kilimek mellé, mint az egyedi modern konyhabútorunk, vagy a tömörfa egzotikus darabjaink, melyek utazásainkat idézik. Szeretem a ház földszintjének tágas tereit, melyben a bútorcsoportok képeznek funkcionális vagy tértagoló szigeteket. Ugyanakkor fent az emeleten a jól szeparált háló, gardrób, műhely, dolgozószoba szolgálja a nyugalmas családi életet.




 -Hogy él egy alkotó emberrel a civil párja? Milyen segítséget jelent Ő a műhelymunkád mellett?
Mérnök ember létére hasonlóan kreatív észjárásúnak tartom a párom, mint saját művészi gondolkodásom. Gyakori, hogy jóval előbb látja a megoldást egy gyakorlati kérdésre, egy alkotói feladatra, mint én. Stabil hátországot biztosít otthoni műhelymunkám köré, miközben bíztat, inspirál, erősít megérzéseimben. Nélküle a szép otthonunk és az „Etnomád korszakom” sem létezne ebben a formában. 

 
-Milyen alkotói utat jártál be, honnan ered kreativitásod, a bőrökkel történő foglalkozás?
 A bőrdíszműves mesterség elsajátítása után évtizedekig készítettem saját tervezésű cipőket, majd táskákat, melyet a kereskedelemben is elérhetők voltak. Saját műhelymunkám mellett közel húsz évig tanítottam a szakma fortélyait a mesterségek iskolájában, miközben két gyerek édesanyja lettem, akik ma már felnőttek. A magyar népművészet mellett mindig is izgatott más népek tárgykultúrája, az etno-stílus. A bőr, mint természetes anyag, kimeríthetetlen forrás és kísérleti terep számomra, sosem fogom megunni a vele való foglalatosságot. 



-Hogy emlékszel a szőttessel kombinált bőrtáskák, az Etnomádkézműves márka születésére? Mi a munkamegosztásod az alkotótársaddal?
Épp egy alkotói válsággal terhelt időszakomban nyitottam be kedvenc üzletembe, a Kilimbe. Ott, a tarka szőnyegek között találkoztam későbbi alkotótársammal, Raab Rózsával, aki színes gobelin-szőtteseivel kitárta az alkotás új lehetőségeit számomra. Szinte azonnal elkezdtük a közös munkát. Innentől bőrmunkáimban is megérkeztek a színek, követve Róza csodás szövéseit, az ősi nomád kultúrák mintáit, tónusait. A hagyományos kézműves technikák mellett igyekszünk alkalmazni az aktuális divattrendeket, a kényelmi funkciókat is, hiszen vásárlóink – korosztálytól függetlenül – mai, modern, igényes nők. Akiknek fontos, hogy öltözékük, sőt saját maguk is harmóniában legyen egyedi táskáik, kiegészítőik stílusával."

Vizitkártya riportom a SzépLak 2O19/2O2O. téli lapszámában jelent meg. Kövesd a Vizitkártya oldalt, hogy ne maradj le a következő otthonkalandról.

      


2020. jan. 19.

Zürichből a Józsefvárosba


A befektetésnek szánt illedelmes nagypolgári lakás kezdetben a kreatív diy-ötletek kísérleti terepe lett. Majd a színes falak között egy végtelenül személyesre hangolt otthon született a textil- és életművész tulajdonos jóvoltából. Ráadásul most új gazdáját várja a tágas, egyedi lak.



Az 1907-ben épült ház lelakott lakása csaknem életveszélyes romhalmazként került Magda tulajdonába, s benne a renoválás reményét csak a gyönyörű gipszstukkók, az eredeti ablakok és szárnyas ajtók jelentették. Húsz év után hazatelepülve Zürich pedáns kertvárosából a rohamosan fejlődő pesti nyóckerbe, szinte terápiás alkotóterep volt számára ez az egykor szebb napokat megélt otthon. 




A teljes felújítás nem csak a gépészetet és villanyvezetékeket érintette, de hangulatában is alapvetően megváltoztatta a hatalmas belmagasságú, egybenyíló helyiségeket. Ugyanakkor a falbontásoknak köszönhetően tovább nyíltak a terek: a cselédszobából nagy fürdőszoba, a kamrából egy plusz vizesblokk, a néhai szűk konyhából pedig tágas belépő- étkező- konyha született. 




A cél egy nagy társasággal, vendégségbe érkező gyerekekkel vagy akár egyedül is jól használható otthon kialakítása volt, mely a bevallottan is „bútor-és szőnyegmániás” tulajdonos személyiségét hűen tükrözi, sőt másokat is inspirál. Ezért a díszletszerű, látványos végeredményt és a házigazda szárnyaló ötleteit nem tudták lefékezni a helyi kivitelezők sem, akik átmenetileg belekeveredtek az átalakításba.


Saját kútfőből ered a „cseppfolyós” szegélyű karakteres dekorfestés ötlete is, melyet az organikus építészet nagyjai – Gaudi és Hunderwasser – alkotásai ihlettek. A sötét tónusok és burjánzó minták jól ellensúlyozzák a belmagasságot és kellően támogatják a merészen eklektikus berendezést, mely az antik és modern bútorzat mixeléséből áll. Közöttük első látásra is feltűnő darabok a színes absztrakt akrilfestmények és a digitális textilnyomtatással- hímzéssel díszített barokk karosszékek. Utóbbiak Magda svájci képzőművészeti tanulmányainak emlékei, a szobrász kurzuson és a szcenográfia szakon végzett érdekes kísérletek tárgyai és vizsgamunkái. A modern technikákkal utólag átlényegített bútorokról, a személyes tartalommal újratöltött tárgyakról szólt diploma dolgozata, melyről még tanulmányt is írt a Luzerni egyetem felkérésére.




Azóta – immár hazai pályán - saját készítésű kisbútorain és lakása százharminc négyzetméterén  gyakorlatozik: neten licitált antik darabokat házasít design kiegészítőkkel, lomizott tárgyakat csinosít festéssel, textillel, vagy gyöngyökkel. Indákkal dramatizálja a falak tónusait, üvegtéglákkal töri meg a síkokat, a vakolat alól bányászott pecsétes téglákból íves bárpultot építtet a konyhába. Ha túl drága egy tárgy, vagy elérhetetlen a kiszemelt bútor, Magda alkotói kedve tetőfokra hág. Egyszerűen lemodellezi magában és elindul felkutatni az alkatrészeit, a gyártáshoz megkeresi a színt és anyagot. Majd kézműves technikákkal megmunkálja a tárgyat, mely jobb lesz, mint a kirakati prototípus.





-„Abból kreálunk, amink van”- hangzik a praktikus jelszó, mely máig irányt mutat vendéglátónknak. Aki szívén viseli a divatjamúlt és eldobott, ám jó minőségű holmik sorsát, melyekből szobáiban is akad jónéhány: festett íróasztal, hímzett plüss kisszék, mozaikolt tükrök...
S, hogy a háztartási lomokból, ócskapiaci csetreszekből is összehordható a „kincses sziget”, arra legújabb foglalatossága az élő példa: ékszereket tervez és varázsol, mindenből, ami van. A Meel's Unique CostumeJewellerykollekció darabjai egyedi gyöngyökből, plüssgombokból, csillárkristályból és meghatározhatatlan eredetű fémekből, műanyagokból születnek. Mert Magdánál semmi nem az, aminek látszik, a keze alól kikerült holmik átszínezik a szürke hétköznapokat!





A cikk a SzépLak 2O19/2O2O. téli lapszámában jelent meg. Kövesd a Vizitkártya oldalt, hogy ne maradj le a következő otthonkalandról.



Ha tetszik, akkor a tiéd lehet ez a panorámás, felújított, 127 nm-es, dupla-komfortos, DNy-i fekvésű lakás a  felújított és parkosított Mátyás téren, egy polgári ház emeletén. Részletekért írj a blogra, vagy üzenj a vizitkártya face oldalon.