2019. jan. 7.

Kilim&hegedű


Vendégségben Raab Rózsa és Lakatos László patakparti házában, ahol a készítésre váró hegedűknél csak a tarka kilimek száma a nagyobb. De hogy kerül a szövőszék a kertbe és miként találnak a csodás gobelinek a hozzájuk illő bőrtáskákra?



Kérdéseinkre vendéglátónk Rózsa, a szövés művésze válaszol, aki a fél nappalit elfoglaló szövőszékével nemrég még a nyüzsgő city közepén élt, mint edzett városlakó. Ám mióta rátalált álmai kockaházára, semmiért sem cserélné el a vidéki élet nyugalmát.  
Milyen életmódra leltetek Zebegényben? Hogy alakítottál stílusos otthont egy retró épületből?
„-A Dunakanyarban tett kirándulások során szerettünk bele a folyó menti „nagy kertbe”, a börzsönyi erdők friss levegőjébe… ugyanakkor megtetszett a művészekkel teli község társasági- és kultúrális élete, mely számunkra felülmúlja a városi pezsgést. Hatvanas évekbeli házunkat - mely a malompatak partján, árnyas kertben áll – rekordidő alatt alakítottuk saját igényeinkre. 



Ám a teljes komfortosítás, a falbontások és burkolatcserék előtt két hónapig csak belülről figyeltük a házat, kiismerve miliőjét. Így könnyen eldőlt, mi marad az eredeti hangulatból: a kályhák, a cementlapok és a nyílászárók, melyek külsejét bohém-türkízzel vadítottunk meg, zebegényi hagyományok szerint. Hátra van még a kertrendezés és a pillanat, hogy jövő nyáron a patak partjára települjek ki szövőszékemmel…
-Miért fontos számodra, hogy a keleti kilimek és a saját szőtteseid részesei legyenek az enteriőrjeidnek?


Vonzódásom a keleti szőnyegek felé több évtizedes múltú. Nem csak a teret, de a szívet is melegítik, színvilágukkal és kódrendszerükkel folyton üzennek, inspirálnak. Tizenöt éve vagyok a „Kilim a nomád szőnyeg állandó munkatársa, így szinte természetes, hogy az üzletből rendszeresen hazakísérnek a szebbnél szebb darabok. Rengeteget tanultam a hozzáértő tulajdonosoktól, akik a kereskedés mellett komolyan foglalkoznak e távoli kultúrával. Az sem véletlen, hogy saját munkáimban is felismerhetők az egyes motívumok, tónusok…




-Hogy él két alkotó ember egy fedél alatt? Bemutatnád hangszerkészítő párod munkáját?
László szabadkai magyarként, a balkáni háború idején költözött az anyaországba. Még gyerekkorában esett szerelembe a vonós hangszerekkel, Dudás Lajos mestertől tanulva a hangszerépítést. Műhelyének kilincsét egymás kezébe adják az Operaház, a Zeneakadémia, a Filharmónia művészei. 


A hegedűk és brácsák készítésén-javításán túl speciális barokk vonóját a londoni zeneakadémián használják. Omar Bashír, Nikola Parov és Rácz József mellett Lajkó Félix is gyakran megfordul itt hangszereivel, a régi barátság kapcsán. De gyakran érkeznek zeneiskolás tanítványok a hangszertörténelmet és a barokk zenét mélyen értő mesterükhöz. Csakúgy, mint a szőni tanuló fiatalok hozzám! Gyakori a nagy forgalom, a két műhely mégis békésen megfér a házban. 



-Mi inspirálta a szövést, majd az „Etnomád” márka ötletét, a szőttessel kombinált bőrtáskákat? Mi a munkamegosztás Erikával, alkotótársaddal?
Főszabász édesanyám öröksége, a „Téka” néprajzi táborokban szőtt tarisznyáim, a kisképző textilszakos évei és Örsy Zsuzsa gobelinművész mesterem mind-mind hozzáadott szakmai fejlődésemhez. S mivel mindig is izgatott a divatba oltott művészet, szövéseimet öltözék- kiegészítőkbe álmodtam. 


Tizenkét éve dolgozom Krieser Erika bőrműves alkotótársammal. Magas minőségű bőrkölteményei szépen rímelnek szövéseimmel. Kezdetektől együtt tervezünk: ő a formafelelős és én a minták mestere. Táskáink Európa mellett Amerikába, sőt Japánba is eljutottak már.    
-Mi a legfőbb ismérve az Etnomádnak? Hol találni rájuk és az alkotókra?
Idén a Várkertbazár és a budai B32 galéria adventi iparművész vásáraiban is jelen vagyunk, ahol régi és új rajongók várják a találkozást velünk. 



Ők már beleszerettek a modern táskáinkba rejtett ősi mintakincsbe, a természetes anyagokba, az izgalmas textúrákba, a nomád törzsi művészetből merített kiegészítőinkbe! Több hónapos megfeszített munka után nincs is ünnepibb érzés ennél!
Legújabb Vizitkártya művészportrém a Széplak magazin téli lapszámában találjátok, nyomtatásban.
Aki követi a Vizitkártya oldalát, máris készülhet a legújabb otthonkalandra!




2018. nov. 16.

Víkendház, hátszéllel


Egy régi épületnek visszaadni az „önbecsülését”, a kommerszből egyedit formálni: nagyon jó elfoglaltság! S, ha a megújult enteriőrökben a házigazda saját alkotásai is otthonra találnak, az külön öröm. Egy szubjektív építési napló következik a háztulajdonos, Bódi Erzsébet vasszobrász tollából.



Amit nem akarsz, azt megkapod

„Nyaraló vásárlásunk története úgy kezdődött, hogy sosem akartunk víkendházat!Számba vettük birtoklásának rengeteg hátrányát: fenntartási költség, folyamatos törődés, ha van kedvünk hozzá, 
ha nincs. És egyszer csak mintha kihagyott volna az emlékezetünk, mikor szokásomhoz hűen elkezdtem nézegetni a hirdetéseket és megláttam e régi nyaraló fotóit. A középső fiam javasolta, hogy, ha megnézzük, vigyünk foglalót! Nagyfiam felajánlotta, hogy velünk jön, a legkisebb pedig ránk bízta a döntést. Ennyi hátszéllel felhívtam a tulajdonost. Másnap megláttam a tipikus szocreál kockaházat a kert közepén elhanyagoltan…s tudtam hogy ez kell, bár még nem láttam belülről! 





Ha építkezel, kalandor vagy

Eljött az én időm, elkezdhettem a felújítást. Télen cseréltük a palát cserépre, ez volt a felújítás első napja. A szomszéd utcából jött egy állandó lakos, aki látta, hogy télvíz idején bontják a házat. Bizalmatlan volt, nem nagyon hitte, hogy normálisak vagyunk. A szerencse mellénk állt, egy hét alatt új héja lett a tetőnek. Már ekkor sokkal büszkébben állt a telek közepén a ház!  Úgy döntöttünk, hogy mindent megtartunk, ami minőségileg jó, vagy felújítható. A retrót különösebben nem kedvelem, de az újrahasznosítást igen. Így maradtak a fa ablakok, ajtók, a fa redőny, a tölgy parketta, a cement járólapok, a fagerendák.





A csönd, ami élvezhető

Januárban kezdtük a felújítást és április végén már kulcsot adtunk a gyerekeknek. Május végére teljesen befejeződött a munka, már a külső helyiségek – a két terasz - is teljes pompájukban álltak.
A földszinten a nappali és konyha egy térben kapott helyet, mellette még két háló, fürdő és vendég mellékhelyiség lett. A fűtés kialakítása is jó döntés volt, télen is jövünk. A havas balatoni táj és a csönd nagyon élvezhető! 
 




Otthonos, de mégis friss: az izgalmas enteriőr

Nem akartuk a lakóházunkban megunt cuccokkal telerakni. Nem akartunk a legutóbbi divat szerinti környezetet kialakítani, nem is illene a házhoz. Akartuk viszont, hogy érvényesüljenek az eddigi életünk során kialakított preferenciáink. Minél több egyedi tárgy, olyanok amiről látszik hogy időt és figyelmet fordított rá az alkotójuk, még akkor is ha egy kicsit szubjektív lett a végeredmény. 








Természetes anyagok domináljanak. Szeretjük a fát, a követ, az üveget, a vásznat, a gyapjút. A ma divatos és praktikus betont is elfogadjuk építő elemként és használati tárgyként egyaránt, de ne legyen sok belőle, az már rideg.  Úgy gondolom, ha szép egy tárgy, megtalálja a helyét, s  ezzel a hittel viszonylag könnyű volt a berendezés összeállítása. Néhány kedvenc szobromat is átköltöztettem, szeretem a közelségüket. Lassan összeállt a kép. A legkisebb fiam mondta mostanában „Anya, megtelt a nyaraló!”, s én tudom, hogy igaza van!"


Házbemutató cikkem nyomtatásban és egészében az őszi Széplak magazinban olvasható. Kattanj rá a vizitkártya oldalra és gyere a következő otthonkalandra! Köszi a megosztást!



2018. okt. 25.

Ottó és kövei


Akvarellel festi építészeti terveit, munkahelyén galériát nyit. Otthonában teszteli saját fejlesztésű köveit, melyeket, ha kell, kézzel kifarag. Hoffer Ottó, a művésztanárból lett manufaktúra tulajdonos talán a reneszánszból maradt ránk, akár egy míves, kemény sarokkő. 




 Jómagad is régi házban élsz családoddal. Hogy és mikor választottad ki a stílusos épületet?

 -" Ő választott minket! Feleségemmel megfogalmaztuk, hogy hol, milyen házban laknánk legszívesebben, s amikor beléptünk a varázslatos platánfa sorral koronázott Gyümölcs utcába, éreztük, hogy otthon vagyunk! Ha régi házban laksz, akkor sorsot is vállalsz és a történelem egy része leszel! – valljuk mindketten. 


Mikor 2006-ban megvásároltuk, minden falat tégláig csupaszítottunk, felújítottuk a vezetékeket, födémet, mindent. Amúgy a ház valamikor egy Török nevű köztisztviselő városi kúriája volt. Annyira leromlott az állapota a világháború környékén, hogy az ötvenes években még csirkeneveldének is használták! A ház eklektikus homlokzata borzasztó állapotban volt, a párkányok, konzolok, stukkók, reliefek kipótlásáról is gondoskodni kellett!





Miért fontos, sőt sorsszerű számodra, hogy saját innovációd – az „Otti kövek”– is részesei lettek otthonodnak? 
Lépcsőre, teraszburkolatra, falvédőre, lábazatra szüksége van az embernek. Nekünk pedig épp’ volt hozzá egy ötletünk! Az első betonelemeket, burkolólapokat a saját házunk padlásán készítettük! Beszigeteltem a szarufákat, mert hidegebb volt télen, mint az Északi-sarkon, nyáron pedig az elviselhetetlen hőség miatt nem tudtunk volna kísérletezni.






Amikor a sok betontól már lépni sem tudtunk, kitelepedtünk az udvari garázsokra- a szomszédság nagy örömére. Szó szerint a lapos tetőn öntöttünk egy-két hónapig! Így volt, hogy némelyik burkolatot a saját lakásunkban próbáltunk ki. Természetesen ma is ebben élünk, konyhától a kandallóig...

 Mit lehet tudni rólad, honnan jön a kreativitásod: családi örökségből, tanulmányokból, vagy élettapasztalatból ered? 

-      Édesanyám is festő és linómetszőként alkotott, a térképész munkája mellett. Édesapám pedig egy „kalandor vállalkozó” volt gyermekkoromban! Szóval „hardveresen” belém van kódolva az, amit most teszek! Egyébként biológia-rajztanár szakon végeztem, de mindig minden a művészet felé sodort és szerettem volna a magam ura lenni.


        A főiskolán már kiállító művészként alkottam és Ausztriába jártam akvarellezni, amikor csak tehettem. Az a furcsa életmód megtanított sok mindenre: merni, akarni, küzdeni, festeni, dolgozni sokat, akkor is, ha nincs kedvem hozzá! Ma is akvarellel készítem a színes látványterveimet, nem számítógéppel!

Mikor és milyen élmény inspirálta az ötleted, hogy épp kőburkolatokat gyártás?

-     Gyermekkoromban az volt az álmom, hogy egyszer építek egy hatalmas várat. Ha strandra megyek, ma is azt keresem, hogy merre van egy homokkupac, ami éppen alkalmas várépítésre! Ez az élmény mindig elkísér életemben! Évekig csak belsőépítészettel foglalkoztam, de egy-egy tervem megvalósításához kevés használható, profi anyagot találtam Magyarországon. 



Márpedig, ha elhatároztam, hogy egy mediterrán ház úgy fog kinézni, mintha egy toszkán képeslapról jött volna, akkor azt megcsinálom! A gondolatból valóság lett : egy nap arra ébredtem, hogy három manufaktúránk termelését kell összehangolnom, ahol olyan burkolatokat, elemeket gyártunk, amelyek alkalmasak a terveim megvalósítására.
-        

Milyen hiányt pótolnak speciális burkolataid, mi a legfőbb ismérvük, ami versenybe száll a terméskővel?

-     A terméskővel nem akarunk versenyezni! A mi termékeink kiszámíthatóan tartós kvarcbeton anyagok, stílusban illeszkednek egymáshoz, és több mint 120 féle színben készítjük őket. Magyarán pont olyanban, amire szüksége van az enteriőrnek, háznak, tervezőnek. Készítünk burkolatot falra, földre, kertbe. Hozzá lépcsőlapot, lisztellót, osztópárkányt, konzolt, dekorációkat, és sorolhatnám.





       Az egész egy rendszer. Valójában nem terméket, hanem komplett esztétikai élményt árulunk. Ezért tervezők, építők, építtetők, borászatok, éttermek, és önkormányzatok egyaránt keresnek minket. Rengeteg építési helyzet adódik, amikor többszáz termékünk egyike sem fedi a stílust, funkciót, vagy a méretet. Ilyenkor összedugjuk a fejünket, és fejlesztünk egy éppen oda illő új formát, színt, vagy anyagot. Éppen az évente jelentkező többszáz kreatív kihívás tartja a lendületet bennem és bennünk!

Hogy kamatoztatod a szabad alkotást jelenlegi munkádban? Milyen az, ha a művész-alkat egy komoly vállalkozást működtet? 

-       Ha házat, vagy burkolatot tervezek, ha céget vezetek, mindig az összképet és a harmóniát keresem. Az egészet nézem, amelynek az alkatrészeit próbálom megteremteni. Ha kell vezető vagyok, de ha művészetről van szó, akkor átkapcsolok egy másik dimenzióba: galériát nyitok saját munkahelyemen!



       Hiszen egyre kevesebb időm van festeni a manufaktúra vezetése mellett, ám a művészettől sosem szeretnék elszakadni. Most, hogy impozáns bemutatótermet építhettünk, valamit be tudok pótolni ebből a lemaradásból. Lehetőséget biztosítok tehetséges alkotóknak és egy jó helyet a szakmai-baráti találkozásra. Remélem hamarosan én is a kiállítók között lehetek… de most futok, vár a kislányom és a napi rendes kutyasétáltatásunk!


 Legújabb vizitkártya sztorimat a Széplak magazin őszi lapszámában találjátok, nyomtatásban. Ha csatlakoztok a vizitkártya közösséghez, nem maradtok le a következő otthon-kalandról sem.