2018. aug. 21.

Asztalosfabrik, a mi otthonunk


Az elsőszülött gyerkőcnek szánt, saját készítésű babaággyal kezdődött Gábor és Viktória története, mely mára családi bútormentő vállalkozássá érett. Csak az idilli helyszínt kellett megtalálni hozzá, az sem baj, ha az ország másik végében… A bátor álmodozók meséje következik, háttérben a zalai tájjal.



 -Őket feltétlenül keresd meg! – keltette fel a figyelmemet lakberendező barátnőm, aki egy bútorfestő workshopon ismerkedett össze a szimpatikus házaspárral, a kapolcsi Művészetek Völgye Fesztivál forgatagában. A helyszínen begyűjtött és hozzám vándorolt szórólap alapján kisvártatva körülnéztem a reklámozott honlapon: vidéki szálláshely és házilekvár-készítés egy helyen, asztalos műhely és bútorfestés spéci technikával, ugyanott….



Nem sok ez egy kicsit, így összefőzve? - gondoltam első blikkre, mikor egy szép nyári reggelen beütöttem a gps-be az úticélt: Kisgörbő!
-De, ez nagyon sok…! A minap össze is számoltuk, hogy a hatévnyi zalai életünk alatt közel 15oo négyzetméter alapterületű épületet mentettünk meg a teljes pusztulástól. Ez, a hozzájuk tartozó 14o gyümölcsfával, a 6hektárnyi kerttel és egyéb földterülettel már komoly mennyiség… A felújításhoz folyamatosan pályázunk, néha sikerrel. Saját biztos munkahelyeinket magunk mögött hagyva mindketten kivesszük a részünket minden munkafázisból, még kertészünk sincs… Viszont profin bánunk a traktorral, a szivattyúval, a láncfűrésszel és lassan több tucat foglalkozásból levizsgázhatnánk… – kaptam meg a választ kétórányi autózás után, maguktól a három gyermekes házigazdáktól, a településmérnök  végzettségű Viktóriától és Gábortól, aki hivatásos katonatisztből lett life-coach. 




De legelső tanult tudását, a bútorasztalosságot is profin űzi, mely mostanság a legfőbb szenvedélye. Az említett épületek közül az óriási pajtában kapott helyet a gépekkel jól felszerelt bútorasztalos műhely, s az innen kikerült szépséges darabok a szomszédos kúria látványműhelyébe várják az utolsó ecsetsimításokat. Ez már inkább Viktória birodalma, ahol a színpompás angol festékeket nem csak megvenni, de kipróbálni is szabad. 



Havonta rendeznek bútorfestő foglalkozásokat, ahol a profi felújító technikát bárki ellesheti tőlük. Jönnek is a szorgos redizájner- jelöltek, akár száz kilométeres távolságról is! Közülük többen itt is maradnak egy hétvégi lazulásra Gáborék vendégházában, a Vadleányban, ahol az erdei séta után egy forró szaunával, vagy a ház előtt csörgedező hideg forrásvízzel frissül fel a látogató. Idillien békés helyszín ez a lelki munkára, az önmagunkba nézésre is, ahol a jelentkező csoportoknak maga az Afganisztánt is megjárt házigazda tart életvezetési tréninget.




De vendégek ide, táborok oda, a kertben termő több mázsányi gyümölcs – ribizli, szeder, eper, málna, birs és körte - nem alkalmazkodik. Amikor érik, gyorsan szedni, mosni, darálni, befőzni, üvegbe porciózni, dunsztolni, cimkézni kell… Majd mire mind az ezer üveg kézműves lekvár és szörp utolsó cseppje is elfogy tavalyról, Vikiék már az idei szortimentet tárazzák be a hűvös pajta konyhájába.




Majd az egész heti munka után – mikor a két nagyobb gyerkőc is hazatér a távoli kollégiumból - az asztal körül végre együtt a család. Ízléssel felújított otthonukban, a falu egykori jegyzőjének házában – ami később postahivatalként szolgált – tágas, egybenyitott terek és szeparált szobák szolgálják az öt fős família kényelmét és igényeit. 



A míves, megújult részletek – az eredeti nyílászárók és gerendázat, a terméskő falak - saját kivitelezésűek, de a stílusos lakberendezési ötletek is mind a háziak, Gábor és Viktória tehetségét dícsérik. 

Ezért az asztalosfabrik hitvallása betűre megegyezik saját, világról alkotott nézetükkel:
„-Számunkra az jelenti az értéket, ami gyermekeink, a következő generációk részére megörökölhető! Legyen az bútor, ház, vállalkozás és családi élet…”


Életmód cikkemet még több tartalommal, az A MI OTTHONUNK magazin szépséges dupla nyári számában találod meg, nyomtatásban. Csatlakozz a VIZITKÁRTYA közösséghez is, mert vár rád a következő otthonkaland!





2018. júl. 31.

Otthon, ég és föld között


A modern budaörsi ház formabontó enteriőrjeiben retró bútorok, antik emléktárgyak, design kiegészítők és régi családi fotográfiák jelentik az eklektikus hangulatú miliőt. Míg az épületet körülölelő teraszrendszer egész évben remek terepe a kikapcsolódásnak.



Az impozáns, modern vonalú épület – mely Zoboki Gábor építész munkája – már félkész állapotában is lenyűgözte új tulajdonosait, amikor meglátták rajta az eladó táblát, tizenhat évvel ezelőtt. Az építészmérnök dr. Gerzsenyi Albert és kiváló ízlésű felesége Klára, nem ijedt meg az akkoriban még merészen formabontónak számító vasbeton szerkezettől, mely négy lakószinttel ékelődött az erdővel határos, lejtős telekbe.




Csodás panorámát biztosítva új otthonuk, a budaörsi régió természetvédelmi részeire és a kissé távolabbi kamaraerdőre, ahol előző lakóházuktól megváltak. Az épület adottságai – a legalsó garázsbeálló, a felette lévő hálószoba-szint, majd a belső galériával megemelt nappali-lakótér – megannyi ötletükre adtak lehetőséget, melyeket  szép sorban meg is valósítottak a másfél évtized alatt. Albert – aki szakmájában a mai napig aktív - maga tervezte meg az intelligens ház legkorszerűbb, környezetbarát  gépészetét, a napkollektor-rendszert és azt az automata árnyékolástechnikát, mely az óriási üvegfelületek ellenére kívül tartja a meleget.





Míg a feleség Klári, a ház eklektikus berendezésében - az antik, a modern és a retró bútorok ízléses mixelésében - élhette ki kreativitását. Így mára a tökéletesen belakott és saját ízlésükre formált otthont nem csak ők élvezhetik, de építész gyermekeiknek is inspiráló terep. Sőt, ha megjönnek az unokák, az egybenyíló belső terek, a körbejárható teraszrendszer, a támfalakkal kiépített kert pillanatok alatt idilli játszótérré alakul…






Ahol Klári nagymama teraszon tálalt süteményei mellett még az ég és föld között is lehet röpködni az emeletről alálógó hintán! E földi paradicsomot persze alapos tereprendezés előzte meg. Mely a jól tervezett lépcsőkkel és támfalakkal, a gondosan válogatott kő-és faburkolatokkal, az ápolt növényzettel mára olyan természetes módon körbeöleli az egyes épületszinteket, hogy a panorámás hegyoldalban fel sem tűnik a ház valódi tömege.




Házbemutató cikkemet a júliusi Otthon&kert magazinban találjátok. Köszönöm, ha hírét viszed....
Gyere a Vizitkártya oldalra, hogy ne maradj le a következő otthon-kalandról sem!





2018. júl. 18.

Iskola a forrásvidéken

Tíz éve lett övék a kúria, melyben a rejtélyes sorsú, világszerte ismert indiai-magyar festőnő alkotott egykoron. Az ő egykori műterméből most ugyanazt a dunai panorámát csodálják a rajzórára érkező gyerekek. Csilléry Orsolya és Fenyvesi Gábor képzőművészek vendége voltam.




"-Véletlenszerűen találtunk rá a házra, pedig Zebegénynek erre a részére nem is akartunk eljönni. A burjánzó növényzet és az elhanyagoltság ellenére rögtön megfogott bennünket az épület impozáns tömege. Már megvettük, amikor kiderült számunkra, hogy milyen különleges a története. Baktay Ervin, - akinek csillagmítoszról szóló könyve, Kőrösi Csoma Sándorral kapcsolatos kutatásai mindkettőnk számára mérföldkövek máig - e falak között tartózkodott hosszabb ideig rokonsága folytán. Unokahúgát, Amrita Sher-Gil magyar-indiai festőnőt több családi fényképen is ebben a házban örökítették meg. Amrita párizsi és indiai évei mellett gyakran látogatott vissza Zebegénybe, ahol legszemélyesebb képeit festette az 193o-as évektől.
Ezt a polgári-művészi miliőt a szocializmus alatt majdnem teljesen sikerült eltüntetni; az épület ugyanis évtizedekig a debreceni Tejipari Vállalat üdülőjeként működött."






Az épület példaértékű felújítása szinte életmódotokká vált és a mai napig is tart. Hogy emlékszel vissza a kezdetekre, Orsolya? Mi volt a renoválás útmutatója?
  
"-Foltmintás linóleum, „házmesterbarnára” festett lambériás ajtók, vastag csőre szerelt gömblámpák, több konténer elásott szemét és beton - ezeket még az elmúlt tíz év leforgása alatt sem sikerült teljesen lecserélni-elvitetni…
Felvettük a kapcsolatot a Szepessy család leszármazottaival, fényképeket kaptunk tőlük. A ház felújítása és újragondolása során azonban nem az Amrita-korabeli állapot visszaállítása volt a célunk, hanem a villa épületéhez illő stílszerű és funkciójában a mi igényeinknek megfelelő műterem-lakóház kialakítása. A sok kis szot-üdülős szoba egybenyitásával két tágas stúdió jött létre. Jelenleg a nagyobbikban működik a festészeti magániskolánk, a másik az én műtermem. Férjem műterme még készülőfélben van, ahogy a kert nagy része és a fafaragó műhely is."









Munkáitokban két, jól elhatárolható stílust képviseltek, de legszebbek a közös alkotásaitok. Melyek számotokra a legemlékezetesebbek és milyen üzenetet hordoznak?

"-Amióta ismerjük egymást férjemmel, közös munkákban gondolkodtunk. Hasonló az érdeklődésünk szellemi értelemben is, s elég jól tudunk együtt dolgozni. Több játszóteret terveztünk és építettünk együtt, mások bevonásával természetesen. E munkáinkat eszköznek tekintettük arra, hogy hogyan adhatnánk át a gyereknek minél többet a magyar legendák, népmesék kincsestárából, nem tanulás, hanem játék által. 
Ez a gondolatvilág ihleti a többi munkánkat is. Gábor egy szárnyas oltárt tervez a Kerekegyháza melletti Kunsági Major kápolnájába, melynek festett kazettás mennyezetét is mi terveztük. A magyarság összetartozását, áldozatvállalását, hitbeli erejét és küldetését testesítené meg. Igen nagy vállalkozás, még keressük támogatókat, hogy megvalósulhasson.
Emellett fa faragványok és festmények művészi restaurálásával, korhű festmény-átiratok készítésével, irodalmi kiadványok, igényes csomagolások, gyermekjátékok illusztrációs munkáival is foglalkozunk. Legutóbbi átfogó kiállításunkon, a londoni magyar kultúra házában a nagyközönség is megismerhette műveinket, miközben workshopot tartottunk."





Házatok nem csak privát alkotóhely, hanem egy izgalmas művészetiképzés helyszíne. Mit tudhatunk erről az egyre több érdeklődőt vonzó vállalkozásról?

"-Egy saját festészeti iskola létrehozása régi álmunk volt. Mint minden másban, szüleink rengeteget segítettek ennek a megvalósításban anyagi és konkrét segítség formájában is.
Öt csoportunk van, felnőtt és gyerek csoportok egyaránt, melyek egész évben, heti szinten működnek. Bárki jöhet, aki szeretne elmélyedni a rajzolás, festés, színtan, a szerves műveltség és a művészet történetének egy kicsit más megközelítésében. Nyáron egyhetes művésztelepeket, festészeti kurzusokat tartunk. Itt lehet igazán ráhangolódni, figyelmet szentelni egy-egy témának. Hisszük, hogy ma az egyik legnagyobb kincs az, ha zavartalanul belemerülhetünk a művészet kézzelfogható és láthatatlan dimenzióiba." 




Iskolátok nem csak technikai tudást, de értékrendet is plántál a tanulók fejébe. Mint gyermeket nevelő szülők, hogy látjátok e munka értelmét, fontosságát?

"-Úgy gondolom, hogy az illusztráció nagyszerű lehetőség arra, hogy egészen kicsi, vagy akár kamaszodó gyerekek látásmódját észrevétlenül formáljam. Óriási felelősség, mit adunk a gyerekeink kezébe! A kisgyerek mindenre fogékony lelkének a fantáziát tompító, félrevezetően öncélú és üresen élethű formák kincset érő perceket lopnak el és pont azt nem aknázzák ki, amiben a leggazdagabb az ember: az analógiákban való gondolkodás képességét.
Ennek jegyében neveltük a gyerekeinket, és most, hogy 18 és 13 évesek, azt látom, hogy éles szemmel meg tudják különböztetni az értékeset az értéktelentől. A művészet nem valami úri huncutság, álságos önmegvalósító játék vagy idegen érték- és gondolatdiktátorok által tollba mondott torzszülött. Rajta keresztül önmagunkhoz és ezáltal a mindenséghez is közelebb kerülhetünk. Persze csak akkor, ha képesek vagyunk a forrásvidéken járni. Ez a forrásvidék számunkra a magyar népi műveltség páratlanul gazdag világa."



Legújabb Vizitkártya cikkemet a Széplak nyári számában találjátok, nyomtatásban. Köszönöm, ha hírét viszed! Csatlakozz a Vizitkártya közösséghez, ha jönnél velünk a következő lakásvizitre...