2024. ápr. 26.

Közel Afrikához

 Vendéglátónk otthonának részletei és dísztárgyai akár a „Távol Afrikától” kultfilm díszletei is lehetnének, míg ő maga közelebb van az egzotikus kontinenshez, mint azt gondolnánk... Morris Andrea, a „Close to Africa„ alapítvány ötletgazdájánál jártunk.



A szecessziós műemlék házban található lakás több átalakuláson keresztül, kalandos fordulatokkal nyerte el végső formáját. Miként lett kétszer is a tiéd saját budai otthonod?

1997-ben egy Express hirdetés alapján jöttem el ebbe az utcába és egyből beleszerettem a környékbe, az angolos stílusú házakba. Még aznap ajánlatot tettem a lakásra, pedig még azt sem tudtam, hogy honnan kérek majd kölcsön rá. Megvételekor a lakás még csak  egyszemélyes volt, ebből nőtte ki magát a mai nyolctagú családom lakhelyévé, ami három lakás egybenyitva. 2000-ben beépítettem hozzá a tetőteret, amikor a gyerekek születtek, majd 2005-ben sírva mentem el innen, amikor el kellett adnunk az otthonunk, mert Angliába költöztünk. 10 évre rá nagyot dobbant a szívem, amikor egy ingatlan hirdetésen észrevettem, hogy újra eladó a régi lakásom és visszavásároltam az addigra már háromszorosára bővített otthont.





Lakberendezői vénával alakítottad ki az otthon miliőjét, a terek funkcióit. Melyek lettek a kedvenc redesign megoldásaitok, bútordarabjaitok?

 2015-ben az addigra már nyolc fős mozaik családunk lakóterét pillangó alakúra képzeltem el, ahol az egyik szárnyban az én három nagy gyerekem, a másikban a férjem három kis gyereke lakik, középen mi és a közös terek helyezkednek el. A lakást végül e szerint kiviteleztük.

Számomra minden bútor egy-egy emléket képvisel, nagyon nehezen válok meg néha még a divatjamúlt daraboktól is, ezért inkább átfestem, vagy új funkcióval látom el őket. Ezt hívom játékos lakberendezésnek. A régi darabokkal úgy gondolom, hogy szabadon lehet kísérletezni. Van például koloniál bútorom, ahol a csavart oszlopok autófénnyel lettek átfestve, de van kívül ezüstre és belül rózsaszínre festett „Rocker Barbie” szekrényem is.





Sokat utazó, világlátott emberként az életmódod tükröződik környezetedben. Honnan ered benned Afrika és az ott élők iránti szeretet és segítőkészség, mely mára a hivatásoddá vált?

Kétségtelenül a legnagyobb hatást Afrika tette rám. Így nem véletlen, hogy különleges afrikai műtárgyak - dogon ajtók, maszkok - és emléktárgyak vannak a lakásban. Ezeknek a mély, földszínű barnaságát bolondítják meg az időnként előbukkanó színes afrikai anyagok, szőnyegek.

1995-ben jártam először Afrikában, amibe már azelőtt szerelmes voltam, hogy ráléptem volna a kontinens földjére. Egyetemista voltam, amikor egy nomád, hátizsákos túra keretein belül, hat hétig utaztam Malawitól Zimbabwéig. Az utazásból szenvedély lett, mely e távoli kultúra és az ott élő emberek megismeréséhez, a feléjük irányuló empátiához vezetett. A túrát még több utazás követte, majd a bennem erősödő segíteni akarás szívügyemmé válva egy alapítvány létrehozásában csúcsosodott ki.

A „Közel Afrikához” alapítványunkat olyan sikeres magánemberek alkotják és működtetik, akik elkötelezettek abban, hogy valamit visszaadjanak a világnak abból, amit kaptak. A munkánkat pedig olyan lelkes önkéntescsapat segíti, akik nélkül nem lehetnénk azok, akik vagyunk. Nagyszerű érzés egy ilyen csapat tagjának lenni, akik mind önzetlen, nyitott szívű emberek.




Mesélnél arról a redesign projektről, amit a „megszínesített” farmerruházat képvisel? Milyen ügyet segít, aki megvásárolja ezeket az egyedi ruhadarabokat?

A „Hint of Africa”, egy afrikai design az afrikai nőkért, melynek teljes bevételét az afrikai nők megsegítésére fordítjuk, így bárki hozzájárulhat ahhoz, hogy méltóbb életet élhessenek. Márkánk elkötelezett abban, hogy egyedülálló afrikai stílusú, újrahasznosított ruhákat kínáljon egész Magyarországon. Elhozzuk hazánkba az afrikai kontinens gazdag, színpompás textíliáit, melyeket felvéve bárki úgy érezheti, hogy elrepítettük Afrikába. Célunk, hogy a kész termékek mellett, bármely régi ruhadarabot újjá tudjunk varázsolni egy kis afrikai anyaggal fűszerezve. Személyesen kutatom fel és hozom haza a textíliákat afrikai útjaim során. A „Hint of Africa” nemcsak egy design, vagy egy szenvedély, hanem egy út ahhoz, hogy létrehozzuk az afrikai nők számára a Remény Házát, a „House of Hope”-ot. A Hint of Africa sikere, ennek a nőközpontnak is a sikere, ugyanis minden eladott termék ára hozzájárul a ház felépítéséhez, létrehozásához. Egy nőközpontot hozunk létre, ami biztonságot és lehetőséget ad majd az erőszak és a gyermekházasságok elől menekülő lányoknak.

Mert legyen az saját gyermekem, vagy épp egy afrikai - számomra mások inspirálása okozza a legnagyobb örömet !






A cikk a www.alkotoenergia.hu portálon jelent meg. Színes farmerruházat: www.kozelafrikahoz.hu

Szentendrei „House of Art”

 Harmadik éve szervezik otthonukban a nyitott műhely alkalmakat, kitárva közös lakás-műtermük ajtaját, ahol beszélgetésekkel, finomságokkal és új műveikkel várják az érdeklődőket. Míg a jókedvű közös varró-tanfolyamon gyerekek és felnőtteknek merülnek el a textiltervezés rejtelmeiben, elkészítve a karácsonyra szánt ajándékokat is. Farkas Bori textiltervező és Palyov Péter festőművész vendégei voltunk.


A romantikus Bükkös patak partján, szobrokkal teli kertben éltek. Mit tudhatunk e különleges helyről, ami egy művészcsalád élő múltja és jelene?

A családi birtokot még nagyszüleim vásárolták az 1930-as évek végén. Azóta már a negyedik generáció él itt együtt. Szüleim, Rákossy Anikó festőművész és Farkas Ádám Kossuth-díjas szobrászművésszel és Róza lányommal együtt, de külön háztartásban élünk. A birtok fő épületéhez öt éve építettük hozzá a saját kis házrészünket. Bennünket inspirál ez a családi közeg, miközben városunk is nagy hatással van ránk, főleg Peti tájképein köszön vissza. Szentendre nekem az életem – a felmenőktől kezdve a munkámon át a barátokig minden ideköt. Minden szempontból zseniális hely! Jó a fekvése, gyönyörű a belvárosa, rengeteg művész él itt, és pezseg az élet. 

 Otthonotok kialakításában mely részletek tükrözik saját ízléseteket? Vannak-e kedvenc redesign megoldásaitok a berendezésben?

Célunk volt, hogy életterünk stílusában alkalmazkodjon a régi tornácos házhoz. Ebben segített Panyi Ottó építész barátunk, aki kiváló munkát végzett. Ligetes kertünk és teraszunk az otthon szerves része, egy külső műterem. Fontos, hogy kényelmesen elférjünk a rengeteg növényünkkel is, hiszen szeretjük a dzsungel-hatást. Bútoraink jó része megörökölt, vagy lomizott, amiket Peti gyönyörűen felújított. Sőt, munkáim is a tér szerves alkotórészei: az egyedi faliképek, táskák, asztali futók, ágytakarók, párnák és minden, ami egy lakásban elképzelhető textilből. Minden anyagmaradékot feldolgozok termékeimben, kedveltek pachwork munkáim.




Hogy született meg a „House of Art” ötlete, miközben két különböző alkotómunkát működtettek egy fedél alatt?

Mivel kis helyen élünk, gyakori kérdés hogyan tudjuk összeegyeztetni a magánéletünket a workshopok és műhelyvásárok jövés-menésével. Rendszeresen tartok workshopokat, hetente jönnek hozzánk alkotni és nyáron gyerek művészeti táborokat is szervezünk. Fontos számunkra a közösségi lét, a közösség- teremtés. Küldetésünk, hogy kapcsolódni tudjanak a művészetet szerető, alkotni vágyó emberek egy meghitt, otthonos térben. Ez egy hiányt pótló tevékenység a mai elhidegült világunkban.



Honnan ered bennetek a művészi véna és mi ad folyamatos inspirációt a pályátok során?

A művészi véna nálam genetikailag kódolt. A nagymamám grafikusként dolgozott – ő illusztrálta többek közt a Pöttyös Panni könyveket és a Mosó Masa mosodáját. Szüleim műtermében nőttünk fel testvéremmel, Farkas Zsófi szobrászművésszel. A „textilezést” otthon, mellettük kezdtem el – takarókat, babákat és faliképeket varrtam nekik. Időközben elvégeztem az Iparművészeti Egyetem művészeti menedzser szakát, amely tudás nagyon jól jött később a Kortárs Művészeti Piac (KOMP) megszervezéséhez.

Petinél más a helyzet, nála egyszer csak berobbant ez a "gén". Magától talált rá a saját útjára és hangjára a festészetben. 2007 óta egy nap nem telik el anélkül, hogy ne festene, leginkább az impresszionisták ihletik. Témáit Szentendre utcáiból meríti, melyek struktúrája, fényei-árnyékai és a színek tónusai harmóniába rendeződnek festményein. Szentendre, Amszterdam, Berlin hangulata hol absztraktba fordulva, hol hagyományos plan-air-tájképként tükröződik vásznain, izgalmas olaj, akril, sőt textilrétegekben. Rendszeres kiállítója a Szentendre Éjjel-nappal fesztiválnak, a város galériáinak, művész kávézóinak és éttermeinek.







 Kiknek ajánljátok az egyedi táskákat és a varró foglalkozásokat? Hol találkozhatunk legközelebb veletek és műveitekkel?

Ajánljuk a varró és festőworkshopjainkat mindenkinek, akit érdekel az alkotás folyamata, a technikák, vagy csak inspirálódni szeretne. Minden foglalkozás után saját, egyedi tervezésű táskával, festménnyel és nagy adag sikerélménnyel térnek haza a résztvevők. Karácsonyi Műhelyvásár advent idején több ízben lesz nálunk, december 15-16-án is. Egy rendhagyó divatbemutatón is szerepelnek táskáink Bagdi Kata textiltervezővel, dec. 10-én 16 órakor a szentendrei Folt kávézóban. Találkozzunk ott és koccintsunk az ünnepekre e magazin olvasóival is!





Vizitkártya cikkem a www.alkotoenergia.hu portálon jelent meg. Festmények és lakástextilek, workshopok:
http://houseofart.hu/

Fotelok, fazonoknak

 A restaurátor végzettségű foteldoktor egy romantikus szigeten él, szobrokat rejtő ősfás kertjében. Háza egyszerre otthonos és rendhagyó csakúgy, mint vagány bútorai, melyeket avitt darabokból álmodik újjá. Mihály Bernadett, a FotelOm műhely arca látta vendégül a vizitkártyát.


Egy dunai szigeten élni paradicsomi állapot, de komoly logisztikát is igénylő életmód. Mikor találtatok rá jelenlegi otthonotokra és mi tetszett meg Szigetmonostorban?

A Képzőművészeti Egyetem utolsó évében eldöntöttük férjemmel, hogy vége az albérletes időszaknak. Mindig fontos volt számunkra a természet, így Budapest környékén kezdtünk bolyongani a kis Trabantunkkal. Olyan otthonnak való helyet kerestünk, ahol műtermet is ki lehet alakítani és ahonnan a nagyváros sincs messze. Így sikerült rábukkanni 1992 telén a Szentendrei-szigeten egy kis házra, ami szerelem volt első látásra. Eleinte úgy éreztük, mintha egy nyaralóhelyen laknánk, de több évtized távlatából megtanultuk reálisan látni ezt a helyet: a tömegközlekedés hiányát, az állandó kompozást, a Duna vízszintjének változását. Kiköltözésünk után a barátok eleinte látogatóba jöttek, majd többen itt ragadtak, mert megfogta őket a hely varázsa. Egy fantasztikus, egymást segítő szellemi-, művészeti-, spirituális közösség alakult ki, ami részben még most is működik. 




Kapcsolatotok a házatokkal immár 35 éves és a családdal rugalmasan változtak a terek is. Miként tükrözik ízléseteket, saját kezetek munkáját?

Lassan, hosszú évek alatt tudtuk csak újítgatni a házat, ahogy a pénztárcánk engedte. Eleinte egy szobában laktunk gyerekünkkel hárman, a nagyszülőktől örökölt és az általunk gyártott bútorok közt. Sokszor azt vettük észre, hogy nem is baj, ha nem volt pénz egy-egy ötletre, mert kis idővel már egy még jobb elrendezést gondoltunk ki. Szerencsések vagyunk, mert meg tudjuk tervezni mi a jó nekünk és sok dolgot el is tudunk készíteni mi, magunk. A lakásban sok a párom által készített lakberendezési elem: ilyen a konyhasziget fölötti elszívó és az előszobaszekrénybe beépített oszlop, ami egy pályázatra készült makett része. Vagy a fürdőszoba kialakítása és a kicsi télikertből átalakított játszószoba, ami idővel szülői hálóvá alakult. A házunknak nincsenek alapjai - mint itt a régiek közül egynek sem – de a klíma szempontjából mégis zseniális az „egy sor tégla, egy sor vályog” technikának köszönhetően. 

 A házban két restaurátor műhely is helyet kapott. Mit jelent számodra az itthon végzett alkotómunka és mi az, ami inspirálja új ötleteidet?

 A régi lakrészünket szobrász-restaurátor férjem műtermévé alakítottuk és lett még egy tér, ami az én kis kuckóm. Ahol a foteleket öltöztetem, ahol gondolkozom, rajzolgatok, terveket szövögetek a most már kereskedelmi mennyiségű alapanyagaim és régi tárgyaim társaságában. Amikből folyton kitalálok valamit, átalakítom, hasznossá teszem őket. Tele vagyok olyan ötletekkel, amiktől még különlegesebbek lesznek a bútoraim, így azt hiszem, hogy egy adag lelkesedést is kap az, aki velem készítteti a foteljét!Az otthonunk és a bútoraim egyaránt eklektikusak, mert a változó trendek helyett ez a stílus tetszik nekem. A lakásban a sok kis lámpa meleg fénye, a textilek színei és puha tapintása, a színes poharakon vándorló napfény, a nyugalmat adó illatok: ezek a fontos részletek inspirálnak a munkámban is!



Kiknek ajánlod az általad felújított bútorokat? Lehet-e tudni, hogy milyen személyiségekhez kerülnek a megvásárolt fotelok?

A foteljeim nem illenek mindenkihez. Az a tapasztalatom, hogy csak színes, egyedi ötletekre nyitott egyéniségeknek valók. Azoknak, akik meg akarnak őrizni valamit a régi világból: a nagymamánál, nagypapánál töltött hangulatból, ugyanakkor hozzá szeretnék adni a saját maguk stílusát, ízlését is. Illetve azoknak, akik nem egy sorozatgyártott bútordarabra vágynak, hanem valami olyasmire, aminek a tervezésében ők maguk is részt vehetnek, ami megalkuvás nélkül a sajátjuk. Az eddigi munkáim igazán különleges emberekhez kerültek, legtöbbjükkel ma is tartjuk a kapcsolatot. Örülök, hogy megismerhettem őket és álomfoteljeim otthonra találtak náluk.




Vizitkártya cikkem a www.alkotoenergia.hu online magazinban jelent meg. Egyedi felújított fotelek:
www.fotelom.hu





2024. ápr. 10.

Budapest szívében lüktet a Ritmo

A 2024-es Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében idén is jelentkezik a főváros legnagyobb világzenei fesztiválja a Budapest Ritmo, mely zenei legendákat, izgalmas kísérletezőket, közös táncba hívó ősi dallamokat és filmbe illő sorsokat egyaránt kínál a közönségnek. Kedvenc zenei fesztiválom ajánlója: 



A Hangvető három napos fesztiválján - április 11,12,13-án - a zene szárnyán kapcsolódhatunk más kultúrákhoz, akár a szakmai konferencián, az ingyenes showcase-napon és szabadtéri bulikon, vagy a hajnalig tartó concert-dömpingen. Az idei Budapest Ritmo olyan “nagyágyú” előadókkal várja a közönséget, mint a legendás Salif Keita, Gérald Toto, Gaye Su Akyol, vagy a hazai Duckshell. Ám a felfedezés élményeként olyan új kedvenceket is találhatunk magunknak, mint az afrosanzont játszó Gérald Toto, az éteri hárfás Cerys Hafana, a brácsa-stand-upos Jelena Popržan, a dark folkos Daj Ognia, az etno-jazzista Ágoston Béla &Teodosii Spassov.

Salif Keita


Csütörtöki showcase a Szimplában

A Ritmo felvezető eseménye idén is az ingyenes showcase-nap a Szimpla Kertben április 11-én! Ahol hat feltörekvő zenekar értelmezi újra a világzenét a saját felfogásukban. Az autentikus határmenti dallamoktól (Hajda Banda) a cseh folk és nu-jazz projekten át (Hrubá Hudba), a DIS IS MARKĒTA izgalmas kísérletezéséig széles a kínálat. A PJEV női a cappella formáció gyönyörű balkáni énekekkel, a lengyel Daj Ognia egy középkori búcsút megszégyenítő dark folk őrülettel érkezik a seregszemlére, míg a hazai szcénát az Elán pán-balkáni kávéházi cigányzenéje képviseli.


Gérald Toto

Pénteki karnevál az Akvárium Klubban

Az első fesztiválnap vezérelve a kísérletezés: a péntek Vincent Moon, a Dalindával közös élő filmperformanszával indul, majd a Ritmo egyik „legnagyobb dobásának” titulált Gaye Su Akyol pszichedelikus török rockjával, és a Decolonize Your Mind Society transzzenéjével folytatódik. A napnak azonban itt még nincs vége, hiszen a bantu punkkollektíva, a BCUC katartikus szeánsza, a bécsi brácsafenomén, Jelena Popržan stand up-ja, valamint Ágoston Béla és a bolgár kavalmester, Teodosii Spassov etnojazz kísérlete is várja a fesztiválozókat.
Az est vége felé a Nouvelle Vague-ból is ismert Gérald Toto bársonyos hangja vesz vissza kicsit a hőfokból és tereli az éteri lebegés felé a Ritmo közönségét, a napot pedig a venezuelai DJ Rafael Garnica szettje tesz teljessé.


Puuluup 

Szombat esti tánc az Erzsébet téren és az Akváriumban

A szombatot nem lehet megúszni tánc nélkül: erről az élő mali afropop legenda, Salif Keita, a Terne Čhave és a Romano Drom zenészei, valamint az olasz költő-aktivista, Luca Bassanese gondoskodnak majd. Az Erzsébet téren Antonis Antoniou ciprusi sound artist szettjére lehet bemelegíteni, akit a makedón trombitás, Džambo Aguševi követ hamisítatlan balkáni rezesekkel, majd pedig robban a Duckshell-bomba. Az önfeledt bulit olyan elmélyülős koncertek egyensúlyozzák majd ki, mint a walesi Cerys Hafana, vagy Almir Meskovic és Daniel Lazar harmonika-hegedű duója, az észt Puuluup pedig mindkettő lesz egyszerre: a talharpa-alapú nu-folk-őrületre új hallójáratok nyílnak és megmozdul a láb. A mozgalmas estét a biztoskezű bosnyák antropológus, DJ Sabs zárja.


BCUC

Erős hangok filmen

A Ritmo filmprogramja máshol nem látható zenei portré- és dokumentumfilmeket és saját produkciós zenei filmeket tartogat a Toldi moziban.

Jegyek, bérletek a Budapest Ritmo weboldalán vásárolhatók, ahol az egyes zenei produkciókba is belehallgathatunk: https://budapestritmo.hu/

Facebook esemény: https://www.facebook.com/events/1569234593885768

 

Forrás, képek: Ritmo sajtó