2016. febr. 5.

Hétköznapi galaxisok

-„Számomra a matematika egy absztrakt művészet, melyből a szabályok ritmusát és a végtelen játékosságot ösztönösen átmentem tanári munkámba és szabad alkotásaimba, sőt egész életszemléletembe is!”- mesél Nagy Judit a sorsát jelentő kettősségről, miközben körbejárjuk a számtalan meglepetéssel tunningolt otthonát. Megvizsgáljuk a nappali falára festett fekete pöttyöket, a fürdőszobába lopózott grafikákat, a konyha ezernyi fakkjában rejtőző apró emléktárgyakat, a polcokon sorakozó antik szódásüvegeket és mákdarálókat. Az összes saját kivitelezésű trükköt, mely az elegáns polgári lakást személyes fészekké teszi…





Közben leteszteljük a sokak által jól ismert, rusztikus csomagolású „Méhes-mézes” kézműves szörpöket, lekvárokat és fűszereket, mely termékek címkéjének közel 3o-féle színes akvarellje itt, a konyhaasztalon készül vendéglátónk  esti műszakjában.






Majd felmászunk a magaslesnek beillő galériára. Ebben a hétköznapok fölé magasodó aprócska műteremben születnek  Judit legújabb munkái : a tussal és akvarellel megfogalmazott saját felfedezésű, mikroszkóp alól elszabadult kis lények és mikró-világok, kinek-ahogy tetszik…  





Első blikkre biológiai formák, sejt-társulások, fraktálszigetek, szimpatizáns  organizmusok ők, de szubjektív optikánkon keresztül lehetnek privát bolygók, apró szokásrendszerek, az örök változás és a tökéletesség felé gördülő kerek világaik. Melyek két önálló kiállítást - Sopront és Óvárt - megjárva most visszatérnek alkotójuk otthonába. A győri belváros egyik klasszicista, műemlék házának lakásába, melynek enteriőrjeiben tetten érhető vendéglátónk folyton megújulni tudó tervezői vénája. De az is kiderül, hogy itt egy harmóniára vágyó és azt teremteni tudó kreatív nő él családjával, s aki mellesleg egy értékőrző lokálpatrióta is.




Aki a szegedi tanárképzős egyetemi évek,  a budapesti művészettörténeti tanulmányok után mindig  visszavágyott szép szülővárosába, - ami valószínűleg a világ közepe - s ahonnan könnyedén megejthető egy fővárosi színház est, egy bécsi kiállítás-látogatás, sőt egy bakonyi kirándulás egyaránt…  Közép-Európa egyik legszebb barokk főterén, a győri Széchenyi téren álló Xantus János városi múzeum volt első munkahelye, ahol tárlatokat rendezett és belekóstolt a múzeológus szakmába is. Máig hálás az itt átélt élményekért és tudásért, melyek most saját grafikai tárlatain, vagy történelmi témájú könyvillusztrációiban – „Hello Mr. Széchenyi ” c. ifjúsági regény - köszönnek vissza.  

Majd inkább a pedagógus hivatást választotta gyermekkora egykori helyszínén. A Gárdonyi Géza iskola rajz-és matematika tanáraként immár húsz éve egyengeti a látóterébe került tehetséges gyerekek útját, akik közül jó páran „Judit néni” rajzkurzusain találtak rá saját belső értékeikre, későbbi hivatásukra. Sokan közülük sikeres felnőttként is visszajárnak egy-egy  baráti beszélgetésre a tanárnőhöz, aki nekem mindig a Juci, azaz gyerekkorom legfontosabb szereplője marad…  S ahogy a konyhájában üldögélünk a jobb jegyért rimánkodó matekdolgozatok halmaza mellett, mézes szörpök ízei ragadnak a szánk szélére, s a megállított időben élénkszín pici bolygók keringenek vidám napunk körül. Mintha még mindig kislányok volnánk…



Február-márciusi vizitkártya cikkemet a Széplak magazinban, Judit munkáit itt találjátok. Csatlakozzatok a Vizitkártya közösségéhez, kérjetek értesítést a legfrisebb írásokról! Köszönöm a 
megosztásokat!