Mesék a Kovács villából

 Amikor a Tájtéka építészeti program „nyitott házak ünnepe” eseményen feltárult a százhetven éves épület kapuja, nem csak valódi időutazásba, de különös mesevilágba is csöppentünk mi, a látogatók. Az öreg villa mai értékmentéséről és a szobákat borító antik játékgyűjteményről a bábkészítő-pedagógus háziasszonyt, Kuruczné Lovas Júliát kérdeztük.

Közel harminc éve szerettetek bele Balatonalmádiba, ahol második otthonotokat megtaláltátok. Milyen felújítást és értékőrzést végeztetek a villában építészmérnök férjeddel?

Egy kedves barátunk hívott meg a százéves villájukba, amit még a nagyszülők vásároltak. Attól kezdve minden évben megkaptuk néhány hétre három pici gyerekünkkel, rengeteg kedves emlék kötődik az itt töltött nyarakhoz. Így hát, amikor lehetővé vált, egyértelmű volt, hogy itt veszünk saját nyaralót.
A Kovács villába azonnal beleszerettünk 2003-ban. Az utcában még sokan emlékeznek Zhorsky Gabi nénire, aki egy igazi arisztokrata hölgy volt, az ő örököseitől vettük az 1858-beli okiratokban már feltűnt, majd többször átépített épületet.
Sokat nem kellett rajta változtatni, csak a konyhát, fürdőszobát korszerűsítettük és a fűtést modernizáltuk. A padláson megtaláltuk az eredeti, henger alakú kályha törött darabjait, majd találtunk olyan mestert, aki készít hozzá hasonlót. Titkos vágyunk, hogy egyszer itt karácsonyozzon az egész nagy család.

A ház nosztalgikus hangulatát a korhű berendezés erősíti. Van-e kedvenc bútorod köztük?

A berendezésre nagy összegeket nem tudtunk fordítani, de már a házzal együtt kaptunk néhány különleges darabot. A sárkányfejes tálalószekrény, a hatalmas könyvespolc még a Kovács családé volt, a többi apránként került hozzánk, a legkülönbözőbb helyekről: bolhapiacról, barátoktól, lomtalanításról. A kedvenc ónémet tálalómat egy konténerben találtuk, kidobva. Férjem családjából is megmentettünk néhány szépséget. Legújabb szerzemény egy babaöböl a pici unokáknak.
Mivel nyáron néha rengetegen vagyunk, fontos a sok fekvőhely. Balaton-kerülő barátok, nagycsaládos rokonok sokszor kölcsönkérik a házat, még osztálykirándulás célpontja is volt már a villa.

Le sem tagadhatnád, hogy szenvedélyed a régi játékok gyűjtése, melyek a villa enteriőrjeit borítják. Melyek a ritkaságok, vagy épp hiányzó darabok a gyűjteményben?

A régi játékok hangulata Londonban fogott meg, ahol nyelvtanulással és babysitterként eltöltöttem egy tanévet. Ott sokkal jobban megbecsülik az ilyesmit és gondolom, több megmaradt belőlük. A játékokkal ugyanúgy vagyok, mint a bútorokkal: ők találnak meg engem.
Kiskoromban semmiféle antik, vagy régi tárgy nem volt a környezetemben (talán ezért is vonzódom hozzájuk), a szüleim családjában odalett minden. Anyukámék Kolozsvárról menekültek, Édesapám Kárpátalján nevelkedett, szinte mindent hátra kellett hagyni, amikor Pestre kerültek. Engem elvarázsol minden, aminek története van és meglep, hogy mások mennyire nem becsülik a régi tárgyakat. Nemrég egy költözködésnél épp Marklin vonatsíneket akartak konténerbe dobni és mondanom sem kell, hogy nálunk végezték, Almádiban. Hátha kapok hozzávaló mozdonyt is, és már indulhat is a kisvonat!

Pedagógusként és családanyaként saját tapasztalatodból ered a kézműves ujjbábok ötlete. Volt-e bármi előzménye a figurák készítésének?

 A bábok szeretetét édesanyámtól örököltem, aki óvónő volt egész életében, sok játékot maga készített a gyerekeknek (most már a dédunokáknak), valóságos alkotói káosz volt nálunk. Én gyerekruha-tervező akartam lenni, de ez megmaradt hobbinak a pedagógia mellett. Az öt csemete mellett otthon töltött évek alatt persze jó hasznát vettem, és sok örömet szerzett az alkotás.
Ekkor varrtam az első bibliai bábokat is.

Mik a visszajelzések a speciális témájú bábjaid használatáról? Milyen történetek inspirálják a figurák születését?

A bábok segítenek átélni az eljátszott jeleneteket, vagy beleélni magukat valamelyik szereplő helyzetébe. Amikor iskolások lettek a nagyobb gyermekeim, láttam, hogy milyen eszköztelenek a hitoktatók is, így nekik is nagy segítséget jelentettek a bábjaim. Apró tárgyakat: kosarat, tarisznyát is mellékelek a készlethez, így egy hittan óra inkább játék, mint egy unalmas, csendes foglalkozás.
Számos visszatérő megrendelőm akad, aki szívesen használja a figurákat, néhányan még a gyerekmisén is. Számomra sok olyan szent is van, akinek az életét, legendáit érdemes a kicsiknek megjeleníteni. Közöttük van kedvencem is: Árpád-házi szent Erzsébet, akihez egy kis kosár is készül. Amikor a szívtelen szolgáló rajtakapja Erzsébetet, hogy kenyeret oszt a szegényeknek, a kosár tetejét a kenyérkékkel át lehet billenteni, és „rózsákká változnak”, így a Rózsák csodáját meg lehet jeleníteni.
A mai világban a kicsiknek és nagyoknak egyaránt fontos a képi megjelenítés, melyet bábjaim jelentenek. Épp úgy, mint a mesék lélekmentő üzenete, mely a régi játékokban még fellelhető.

Kesztyűbábok:  www.leonettadesign.hu

Tájtéka, Balatonalmádi: https://tajteka.hu/oldal/balatonalmadi-nyitott-hazak-unnepe

A cikk az Alkotóenergia online magazinban jelent meg 2025-ben.

 

 

 

 

Valami kék – lakástárlat a Balatonnál

Nyári vizit az elegáns nyaralóban, mely egy júliusi délutánra galériává változik, az enteriőröket elfoglaló műtárgyakkal, azok alkotóival és a kiállításra érkező látogatókkal. A rendhagyó esemény egyfelől a vendéglátó házigazda érdeme, másrészt egy szenvedélyes művészetpártoló csapat háttérmunkájának eredménye. A SzentendreiLakástárlat sztorija következik, balatoni tájképpel.

 

-A történet Musza Györgyi és férje, Nagy Sándor szentendrei képkeretező műhelyében kezdődött 14 éve. Györgyit kérdezem a Lakástárlat ötletének születéséről és kezdeti éveiről.

„Az NS-keret Képkeretező műhely-és Művészbolt immár 32 éve üzemel a szentendrei belvárosban. Ezek alatt az évek alatt nagyon sok művésszel ismerkedtünk meg – Szentendréről és Budapestről egyaránt –, sokakkal már több évtizedes barátság köt össze. Gyakran beszélgetünk bemutatkozási lehetőségekről, annak hiányáról, gyűjtők, művészetpártolók, érdeklődők megtalálásáról. Egy ilyen diskurzuson pattant ki a szikra! Vigyük a művészetet, a művészt házhoz, így teremtsünk lehetőséget nekik a bemutatkozásra.  Azóta lassan 100 lakástárlatot tartottunk szentendrei, budapesti, balatoni otthonokban. Innen is köszönjük ezt a házigazdáknak.„

-Miként foglalnád össze a lokálpatrióta művészetpártoló lakástárlat misszióját? Hányan alkotjátok jelenleg a csapatot és mik a fő tevékenységeitek?

„Hárman dolgozunk nap, mint nap és nagyon aktívan a Szentendrei Lakástárlat Alapítványban. Lakástárlatokat szervezünk, Művészteát tartunk a szentendrei Városházán, már üzemel a Lakástárlat Galéria is szintén a szentendrei belvárosban, sőt elindítottunk egy műtárgy-webáruházat is. A Nyitott műtermek programunkban látogatásokat szervezünk művésztelepekre, műtermekbe. Célunk, hogy támogatásunkkal létrejöjjön egy aktív műértő, művészetpártoló kör, amely értékeli, megbecsüli Szentendre képzőművészeti örökségét, támogatja a kortárs alkotókat, felkarolja a pályakezdő fiatal művészeket.”

-Hogy kell elképzelni a folyamatot, míg egy otthonból random galériát varázsoltok? Mi az egyes tagok munkamegosztása, a szervezés sarkalatos pontjai?

„A Lakástárlatok általában vasárnap délután vannak. Ezt nagyon sok munka előzi meg, egyeztetés a házigazdákkal, művészekkel. Vizitálunk a műtermekben, összehozzuk a művészt a házigazdával, együtt kiválasztjuk a szobrokat, festményeket. Közösen összeállítjuk a meghívottak listáját. Egy Lakástárlatra 40-50 műtárggyal érkezünk, előre megtervezve a helyét a házban. Ez egyetlen délutánra szóló program, a művész is jelen van, tud ismerkedni, be tud mutatkozni, sőt, a legjobb, ha ő maga mesél az alkotásairól, az alkotói folyamatról. De előfordul, hogy egy gyűjtőt, vagy művészettörténészt kérünk fel a tárlat bemutatására. Falatokkal, finom borral, pezsgővel készülünk és a házigazdák is ki szoktak tenni magukért, szívesen vesznek részt a vendéglátás ezen részében is. Közöttünk is van munkamegosztás, hiszen sok a feladat, mindhármunknak más a kedvence, másban vagyunk jók. Legyen az reklám, marketing, a művészekkel való kapcsolattartás, szervezési feladatok.”

-Közel öt éve kiléptetek Szentendréről és a Balatonnál is rendeztek tárlatokat. Mit tudhatunk a „Something blue” esemény koncepciójáról? Mely alkotókat és műveiket hívtatok be a házba?

A Something blue-nál a házgazdánk kék – imádatát szerettük volna támogatni. Immár negyedik alkalommal állítottuk ki szentendrei kortársak remek alkotásit Tihanyban. A házigazda nagyvonalú vendéglátóként támogatta munkánkat, és adott helyet 16 művész 60 munkájának. A tárlatot Poják Gregor Judit a Ferenczy Múzeumi Centrum művészeti menedzsere nyitotta meg, a zenét Herczeg Bálint szolgáltatta, miközben a vendégek a finom falatok mellé a Carassia Pincészer Friza gyöngyözőjét kortyolgatták. Többek között Alattyáni István, Asszonyi Tamás, Baksai József, Borbély Máté, Csikszentmihályi Róbert, ef Zámbó István, Ezüst Zoltán, Farkas Zsófia, Georgios Tzortzoglou, Giricz Máté, Istók Bernadett ,Jávor Piroska, Lehoczky Krisztina ,Pistyur Imre és Szabó Tamás képzőművészek alkotásai szerepeltek a lakástárlaton. Közülük a cikkben látható művek Szőke Lili festményei és Farkas Zsófia üvegszobra.

-Mik a további idei terveitek Szentendrén és a nyári Balatonnál? Hol találkozhatunk veletek és a művészekkel?

Az idén is felbukkanunk az északi-parton, már folyik az egyeztetés a nyári lakástárlatról. Ezalatt a szentendrei galériánkban még látogatható Nagy Kriszta x-T festőművész tárlata. Társszervezőként részt veszünk Szőke Lili festőművész Víztükör című kiállításán, melynek megnyitója az ábrahámhegyi Bernáth Aurél Galériában lesz június 29-én. Szeretettel várjuk eseményeinkre a művészetre nyitott régi és új közönségünket! www.lakastarlat.hu   https://www.facebook.com/Szentendrei.Lakastarlat   @szentendreilakastarlat

A cikk az Alkotó Energia ingyenes online magazinban olvasható: 

https://alkotoenergia.hu/ajanlo/vizitkartya-valami-kek-lakastarlat-a-balatonnal  

 

  

Otthonunk, a Villa Rustica

 Legyen az ember bár nagyapa, vagy dédszülő, még akkor sem késő megtalálni a tökéletes otthont. S, ha ez egy régi épület felélesztésével és jó ízlésű emberek találkozásával jár, akkor a romantikus otthonkaland az egész család életét szebbé teheti. A balatoni kúria és vendéglátóink története épp erről szól.

A csopaki villa tornácán jókedvű társaság nosztalgiázik. János és Nóra a tulajdonosok, - akik itt élő gyermekeik és unokáik miatt a Tisza partról költöztek az eleinte nyaralónak szánt épületbe. Antal Kinga a felújítást tervező és végigkísérő lakberendező, Kozma Gábor és Viktória hivatásos bútormentők és Böjtös Kinga enteriőr-Dj. Mindenkinek van élménye a kivitelezés egy évéről, a közös munka pillanatairól.

(Konyhabútor: La Meridiana, kézműves csempe: Pataki Tiles)

-„Amikor megláttuk az ingatlant, azonnal tudtuk, hogy ezt kerestük!- kezdik a múltidézést a házigazdák - a telek gyönyörű fekvése, a balatoni panoráma, mögöttünk a Péter-hegy elnyúló erdői és a kőből épült Balaton-felvidéki stílusú, szép formájú, kellően tágas ház alkalmas lehet akár több generáció együttélésére. Másnap újra megnéztük gyermekeinkkel együtt, és már akkor eldöntöttük, hogy nem nyaraló, hanem családi ház lesz belőle. Ahhoz viszont, hogy állandó lakhelyként funkcionáljon, belül teljes felújításra volt szükség. Ennek megtervezéséhez, a belső tér egységes kialakításához szakember segítségére gondoltunk. Stílustanácsadónk, Böjtös Kinga ajánlására felkértük Antal Kinga lakberendezőt és eljutottunk a zalai Asztalosfabrikhoz, akik régi bútorok felújításával foglalkoznak.

(Bútorrestaurálás: Eckert Anikó, Szőnyi András, szőnyeg: Kilim, kovácsmunkák: Tarsoly László)
 

-„Megfogott a ház hangulata, de a sötét tónusú, múltidéző beltér változásért kiáltott… - veszi át a szót Antal Kinga, aki az öko-szemléletű, értékmentő lakberendezés híve - …azonban kiderült, hogy számos dolog nem menthető, így a hajópadló, az ablakok, burkolatok cserére szorultak. Az antik bútorokat látva elhatároztuk, hogy részben a bennük rejlő értékek, részben a korábbi tulajdonosok iránti tisztelet miatt megtartunk, felújítunk, amit lehet. Az egész munkafolyamat során meghatározó volt a táj és a környezet, hiszen a Villa Rustica néven emlegetett egykori lakóház és gazdasági terület történetének, építtetőinek is utána néztek Nóráék. Így a rusztikus miliőt megőrizve haladtunk, de a funkciók átrendezésével és személyre szabásával korszerűbb, világosabb, derűsebb otthont alakítottunk ki. Külön összkomfortos lakosztállyal a dédnagymama és Jánosék részére, valamint a gyerekek és unokák fogadására.

(A hálószoba bútorai: Kéttemplom Galéria, Antik bútorok restaurálása: Eckert Anikó-Szőnyi András)

-„Régi, vastag, sötétbarna zománcfesték-rétegű gerendázat és ajtók vártak bennünket sok-sok négyzetméteren...- idézik az első vizitet Gábor és Viktória, a bútorfestők – melyet csiszolás nélkül festettük le két réteg Annie Sloan krétafestékkel, „Original” színben. Egyszerre világos, levegős, könnyű tér született! A nappali beépített barokk stílusú bútorainál a visszafogott elegancia volt a cél, így esett a választás a „Chateau gey”tónusra, mely a fehér falakkal gyönyörű harmóniát alkot. A belső nyílászárókat „Paris greyre” festettük, majd az éleket felcsiszolgatva előhívtuk bennük a múltat.  Imádtuk a megrendelőink nyitottságát erre a látványos festési technikára és vagány hozzáállásukat az üde színekre. Egyik legszebb referenciánk lett a Villa Rusrica!

(Az étkező bútorai: Kéttemplom Galéria, szőnyeg: Kilim, a nomád szőnyeg)

(Fürdőszoba burkolatok, szaniterek: Adria Szalon, Veszprém)

-„Felújított gyönyörű házunkban már másfél éve lakunk és még mindig nem tudunk betelni a táj szépségével…- zárja a beszélgetést Nóra, a háziasszony -  … ahogy a szőlők között bevezető magánúton megérkezünk a kapunkhoz és elénk tárul a hatalmas kék tavon ringatózó vitorlások látványa, a távolban a Tihanyi Apátság épülete... szinte hihetetlen, hogy ez a miénk! Megérte vállalni a felújítás nehézségét, az egy évig tartó utazgatást, majd a költözést a Tisza parttól a magyar tengerhez.

A cikket nyomtatásban az A MI OTTHONUNK magazin nyári dupla számában találjátok. Csatlakozzatok a Vizitkártya oldalhoz és gyertek velem a legújabb otthonkalandra!

 

Kamatláb és diós kuglóf

Sétahajó, fokhagymás lángos és vidám, kollektív SZOT-üdülő hangulat… Nagyjából ezek a gyermekkori élmények kapcsolódtak Eszter életében a Balatonhoz. Majd párjával, Lászlóval meglátták a lepukkant csopaki kúria ingatlanos hirdetését...és a két közgazdász élete új irányt vett.

Az 1912-ben épült házat Oltványi József megyei főhidász saját családja számára tervezte meg egykor. Most, száz esztendő elmúltával e békebeli hangulatot, a természetközeli, élhető tereket Győrbíró Csaba építész rekonstruálta az új tulajdonosokkal karöltve.

Ezután két évnyi tömény építkezés következett, melyben a villa és benne az új  tulajdonosok is többszörösen felülmúlták önmagukat. A megszépült ház korhű arculatát nem csak az új tetőszerkezet, a felújított gerendázat, a régiek mintájára legyártott nyílászárók, de a gondosan kipótolt eredeti burkolatok is hűen őrzik. Az egymásba nyíló enteriőrök polgári-nosztalgikus berendezésében tárgyak és korszakok ízlésesen keverednek egymással: thonett az ikeával, antik a kortárssal, nagyszülői örökség-bútorok a csopaki Kilim nomád textíliáival, a Moza kézműves cementlapok a skandináv designlámpákkal…

A modern és retró bútorok közé Varga Erika kortárs művész olajfestményeivel vittek tóparti életérzést. A tágas konyha-étkező nem csak a háziak, de a rendszeresen visszatérő vendégek kedvenc társasági helye. A régi kőburkolatok modern konyhabútorral, lámpákkal és antik székekkel egészültek ki.  Ez az otthonos eklektika vonul végig a tágas étkezőben, a vele egybenyitott konyhán át az innen nyíló hófehér hálószobákon, a lakályos nappalin keresztül a decens fürdőszobáig. A nagyitól örökölt lábas-kád az itt talált padlóburkolat méltó kiegészítője. Az antik kőlapok organikus mintáit a Moza cementlapjain találták meg újra, így a hiányzó részek pótlása biztosított.

                              

 Közben Eszter és László a két fővárosi „flasztergyerek” büszkén füvesít, bukszusokat ültet, szőlőt nemesít négyezer négyzetméteres kertjükben. Nemzetközi tőzsdei karrier után jelenleg leginkább a zsenge hajtások és a tavaszi fagyok miatt aggódnak, miközben új otthonuk babaszobájában két kis palánta alussza délutáni álmát…

Egyre ritkábban gondolnak a fővárosra, sőt már csak muszájból járnak fel előző életük színterére. A nyüzsgő nyarak mellett a nyugodt téli napokat is megszerették itt a vidéki villában, mely mintha meghálálná a törődést, intenzíven átformálta őket. De ez a jótékony változás figyelhető meg a ház vendégein is.. Akik a százéves falak közt újra élhetik az északi part reformkori fürdőéletének hangulatát, a vidék békebeli nyugalmát és Eszter diós kuglófjának ízeit.

Olvasd el a teljes írást az A mi Otthonunk magazinban és légy te is vendégük itt, a Manor villában, ahol extra figyelmet kapsz, ha e cikkre hivatkozol. Köszönöm, hogy tagja vagy a Vizitkártya közösségnek és a posztot megosztással jutalmazod.