Budapest, printelve

 Nincs is jobb példa arra, hogy a kortárs grafika otthonaink hangulatának meghatározó eleme is lehet, mint a márkát jegyző művész belvárosi lakása. Melynek falain és textiljein a város lenyomata köszön vissza, sokszorosítva.

-Első lakásunk most grafikáim játszótere! – vezet körbe MajorosZita képzőművész az egybenyíló szobákon, melyek kényelmes  otthonként szolgáltak majd tíz éven át, egészen a gyermekei kamaszkoráig. Épp ezek a tágas terek, a négyzet alapú könnyen kezelhető alaprajz, no meg a Pest szívében lévő lokáció tetszett meg a lakás vásárlásakor. Így,amikor a család továbblépett, a lakás megmaradt és új funkciót kapott. Az alaprajzon keveset, a stíluson többet változtatva, pillanatok alatt kialakult az új imázs, melyben szabadon szárnyalhattak Zita ötletei és visszaköszön benne az a kiforrott stílus, ami munkáiban is megmutatkozik.  

A fehérre festett hajópadló, a falak és a berendezés természetes tónusai még tovább növelték a térélményt és jó alapot adtak a falakat borító Printa-kollekció darabjainak, melyek tematikus csoportosításban – vagy épp szabad társításban - látványos kollázsként szerepelnek az egyes helyiségekben. A keretekben megtalálhatók Nemes Anita, Weber Dana, Puskás Marcell grafikusok motívumai csakúgy, mint  Zita saját tervezésű grafikái, melyek szitázással kerülnek a papír- és textil felületre. Még a képzőművészeti egyetem alatt szeretett bele ebbe a kézművességet idéző, nagy precizitást és türelmet igénylő sokszorosító eljárásba, melyet az iskolás évek után sem felejtett. Majd néhány évnyi alkalmazott tervezői státusz és ügynökségi grafikusság után 2oo6-tól végre saját brandként kezdett felépíteni. Rengeteg motívuma közül egyik nagy kedvence a Printa’s Pest kollekció, melyet a főváros színes világa ihletett. 

Lakása falain is fellelhetők a régi pesti csatornafedelek mintái, vagy a belváros utcáinak stilizált térképei. E limitált szériás nyomatok Zita „második otthonában”, azaz a saját szitanyomó stúdiójában  készülnek, tehetséges magyar művészek munkáiból. A számozott grafikák, vagy a nyomott textíliák  között bármelyik otthonba találni dekorációt, sőt a műhely workshopok alkalmával látogatható is.

- Egy tiszta, élhető, átlátható, önazonos világ teremtésén munkálkodom saját életemben, otthonomban is! – vallja Zita, aki az első hazai környezettudatos művészeti galéria és brand alapítójaként saját fogyasztói szokásait és lakótereit is követendő példaként tárja a közösségi médián - @printa_zita instagram - keresztül a tudatosan gondolkodók elé, sőt blogján bármikor örömmel mesél a gyártási folyamatokról. Új és új munkái pedig itt, ebben a letisztult, de annál otthonosabb miliőben vizsgáznak, mielőtt más otthonokban, vagy a boltok polcain találnák meg helyüket.

Őszi cikkem az A MI OTTHONUNK novemberi lapszámában jelent meg. Kövesd a Vizitkártya közösségét és gyere velem a következő otthonkalandra!

 

 

Ház porcelánfehérben

 

A legnagyobb esztétikai élményt, az összes színhez alkalmazkodó fehéret választotta sorvezetőül Simon Erzsi iparművész, amikor a történelmi múltú tóparti házból személyes hangulatú, modern otthont formált.

„Elöl- hátul nyitott, a tihanyi tájba illő házat szerettem volna, olyan kerttel és terasszal, ami úgy hosszabbítja meg a lakóteret, hogy életminőséget ad. Az itt talált szépséges balatoni látványt egy kerítéstől kerítésig érő fa terasszal „húztam alá”, akár a könyvben a legfontosabb sort „ - vallja a porcelán- designer, miközben teánkat kortyolva elmerülünk a páratlan panorámában. Valószínű, hogy ez a miliő – és a szomszédban nyaraló Illyés Gyula – vonzotta ide Szabó Lőrincet, aki Kossuth-díjából vásárolta meg a domboldalban rejtőzködő telket, amire 1959-ben már a családja épített nyaralót.  Majd a verseiben is szereplő fiától, Lócitól vásárolta meg a felújításra megérett épületet Erzsébet és férje, 1992-ben. 

Az író emlékét nem csak tárgyi ereklyék és fotók őrzik a szobákban, de a művészetpártoló házigazdák a mai napig helyszínt biztosítanak a Szabó Lőrinc alapítvány irodalmi összejöveteleinek. Ám nem csak ez a gesztus jelzi, hogy a ház értékőrző kezekbe került. Az épület statikai megerősítése, a ’stílusban tartott’ bővítés, a több ütemben zajló felújítás, az impozáns teraszrendszer és a mediterrán kert kialakítása mindvégig nagy odafigyeléssel, szakszerűen zajlott, Erzsébet tervei alapján. 

                                  

A vulkáni tufából rakott nyaraló enteriőrjein is végig vezette azt az egységes, visszafogott látványvilágot, melyhez saját tárgy-gyűjteménye – népi kerámiák és míves textíliák – ugyanúgy illeszkedik, mint a balinéz bútorok és az örökölt antik darabok. S, ahogy a lakályos hófehér tereiben, úgy saját porcelánmunkáiban is épp ilyen következetes igényességgel és kísérletező találékonysággal játszik a designer.

„-Számomra az esztétikum mellett fontos a funkcionalitás. Szeretem, ha a tárgyaim velem élnek”- hangzik Simon Erzsi szakmai hitvallása, mely a harmóniát sugárzó, gazdagon díszített használati eszközeiben, ezüsttel kombinált finom ékszereiben is visszaköszön. De benne van az édesanyjától rajzolni tanuló falusi kislány bája, a Herendi Porcelán Manufaktúra „gyermekeként” átélt iskolás-és porcelánfestői évtizedek, az iparművészeti diploma, a hazai és nemzetközi elismerések, a „szűk cipőben táncoló” alkotói évek is… Majd a Hollandiában és Németországban folytatott magánélet: művésztanárként, szabad alkotóként, háromgyerekes anyaként. Magyarul is beszélő lányai közül a rajz szeretetét Lindának, a Zürichben végzett tudományos illusztrátornak adta át, akivel együtt állított ki tavaly a „Vászolyi Nyár”galériájában.

A világot bejárt művésznő, a külföldön született lányok és a holland férj nem csak a nyarat, de az év nagy részét is itt, második otthonukban töltik. Ebben a földközeli, átjárható házban, ahol a tea illatú délutánokon funkció és esztétikum kéz a kézben jár a kert fügefái és a papírra vázolt ékszertervek között. 

(Porcelán ékszerek, tárgyak: www.erzsi-simon.com)

Művészportré-házvizit cikkem az A MI OTTHONUNK magazin szeptemberi számában olvasható.

Kövesd a Vizitkártya face oldalt és gyere velem a következő otthonkalandra!

Otthonunk, a Villa Rustica

 Legyen az ember bár nagyapa, vagy dédszülő, még akkor sem késő megtalálni a tökéletes otthont. S, ha ez egy régi épület felélesztésével és jó ízlésű emberek találkozásával jár, akkor a romantikus otthonkaland az egész család életét szebbé teheti. A balatoni kúria és vendéglátóink története épp erről szól.

A csopaki villa tornácán jókedvű társaság nosztalgiázik. János és Nóra a tulajdonosok, - akik itt élő gyermekeik és unokáik miatt a Tisza partról költöztek az eleinte nyaralónak szánt épületbe. Antal Kinga a felújítást tervező és végigkísérő lakberendező, Kozma Gábor és Viktória hivatásos bútormentők és Böjtös Kinga enteriőr-Dj. Mindenkinek van élménye a kivitelezés egy évéről, a közös munka pillanatairól.

(Konyhabútor: La Meridiana, kézműves csempe: Pataki Tiles)

-„Amikor megláttuk az ingatlant, azonnal tudtuk, hogy ezt kerestük!- kezdik a múltidézést a házigazdák - a telek gyönyörű fekvése, a balatoni panoráma, mögöttünk a Péter-hegy elnyúló erdői és a kőből épült Balaton-felvidéki stílusú, szép formájú, kellően tágas ház alkalmas lehet akár több generáció együttélésére. Másnap újra megnéztük gyermekeinkkel együtt, és már akkor eldöntöttük, hogy nem nyaraló, hanem családi ház lesz belőle. Ahhoz viszont, hogy állandó lakhelyként funkcionáljon, belül teljes felújításra volt szükség. Ennek megtervezéséhez, a belső tér egységes kialakításához szakember segítségére gondoltunk. Stílustanácsadónk, Böjtös Kinga ajánlására felkértük Antal Kinga lakberendezőt és eljutottunk a zalai Asztalosfabrikhoz, akik régi bútorok felújításával foglalkoznak.

(Bútorrestaurálás: Eckert Anikó, Szőnyi András, szőnyeg: Kilim, kovácsmunkák: Tarsoly László)
 

-„Megfogott a ház hangulata, de a sötét tónusú, múltidéző beltér változásért kiáltott… - veszi át a szót Antal Kinga, aki az öko-szemléletű, értékmentő lakberendezés híve - …azonban kiderült, hogy számos dolog nem menthető, így a hajópadló, az ablakok, burkolatok cserére szorultak. Az antik bútorokat látva elhatároztuk, hogy részben a bennük rejlő értékek, részben a korábbi tulajdonosok iránti tisztelet miatt megtartunk, felújítunk, amit lehet. Az egész munkafolyamat során meghatározó volt a táj és a környezet, hiszen a Villa Rustica néven emlegetett egykori lakóház és gazdasági terület történetének, építtetőinek is utána néztek Nóráék. Így a rusztikus miliőt megőrizve haladtunk, de a funkciók átrendezésével és személyre szabásával korszerűbb, világosabb, derűsebb otthont alakítottunk ki. Külön összkomfortos lakosztállyal a dédnagymama és Jánosék részére, valamint a gyerekek és unokák fogadására.

(A hálószoba bútorai: Kéttemplom Galéria, Antik bútorok restaurálása: Eckert Anikó-Szőnyi András)

-„Régi, vastag, sötétbarna zománcfesték-rétegű gerendázat és ajtók vártak bennünket sok-sok négyzetméteren...- idézik az első vizitet Gábor és Viktória, a bútorfestők – melyet csiszolás nélkül festettük le két réteg Annie Sloan krétafestékkel, „Original” színben. Egyszerre világos, levegős, könnyű tér született! A nappali beépített barokk stílusú bútorainál a visszafogott elegancia volt a cél, így esett a választás a „Chateau gey”tónusra, mely a fehér falakkal gyönyörű harmóniát alkot. A belső nyílászárókat „Paris greyre” festettük, majd az éleket felcsiszolgatva előhívtuk bennük a múltat.  Imádtuk a megrendelőink nyitottságát erre a látványos festési technikára és vagány hozzáállásukat az üde színekre. Egyik legszebb referenciánk lett a Villa Rusrica!

(Az étkező bútorai: Kéttemplom Galéria, szőnyeg: Kilim, a nomád szőnyeg)

(Fürdőszoba burkolatok, szaniterek: Adria Szalon, Veszprém)

-„Felújított gyönyörű házunkban már másfél éve lakunk és még mindig nem tudunk betelni a táj szépségével…- zárja a beszélgetést Nóra, a háziasszony -  … ahogy a szőlők között bevezető magánúton megérkezünk a kapunkhoz és elénk tárul a hatalmas kék tavon ringatózó vitorlások látványa, a távolban a Tihanyi Apátság épülete... szinte hihetetlen, hogy ez a miénk! Megérte vállalni a felújítás nehézségét, az egy évig tartó utazgatást, majd a költözést a Tisza parttól a magyar tengerhez.

A cikket nyomtatásban az A MI OTTHONUNK magazin nyári dupla számában találjátok. Csatlakozzatok a Vizitkártya oldalhoz és gyertek velem a legújabb otthonkalandra!

 

Angolkert udvarház

A zirci arborétum bejáratánál álló ódon épület ma szebb, mint fénykorában. Ligetes kertjében régi bútorok születnek újjá, hogy elfoglalják helyüket bent a házban, vagy vándorútra keljenek más otthonokba. Marinával, a kreatív bútorfestő tulajdonossal beszélgettünk.

 Az egész miliődből látszik az a tudatos választás, hogy épp ebben a különleges vidéki épületben laksz. Mit tudsz az udvarház eredetéről? Hogy alakítottad ki saját igényeid szerint?

-A ház, amiben élek, 270 éves! A Zirci Ciszterci Apátság épület-együtteséhez tartozott, első lakói apácák voltak. Az utolsó 90 évben a családunk tulajdona lett, így kisgyerekként itt laktam szüleimmel és később is itt töltöttem az összes szünidőt a nagymamámnál. Sokat játszottunk az Angolkertben, vagyis az arborétumban. A nagyszüleim halála után az örökösök eladták, ám én visszavásároltam az ingatlant. A teljesen felújítás három évig tartott, majd a háznak én adtam az „Angolkert Udvarház” nevet.

-Enteriőrjeidben a saját felújítású bútorok aktív részesei a személyes hangulatnak. Hol találsz rá az új darabokra, mely stílusokból válogatsz?

Azt gondolom, hogy egy ház berendezése nagyban függ az épület hangulatától. Ez a részben boltíves, részben fagerendás épület szereti a kicsit romantikus-békebeli, vidéki hangulatú bútorokat. Persze egy kevés retró - a finomabb fajtából -még beilleszthető.

A bútorok mindegyike egy hosszabb kutatómunka során került a házba, itt szinte semmi nem új! Vannak olyan darabok, amiért 300 kilométert utaztam.  De semmit nem vettem drágán, mert annak nincs semmi „sport értéke”! A darabokat újra hangoltam a helyiségek színe-hangulata alapján: ilyen az ónémet kétajtós szekrény, amiről a megfeketedett lakkot egy hétig csiszoltam és a faragások kis bronz waxot kaptak. A hálóban lévő csinos nyírbetétes éjjeli szekrényt és fésülködőt eredeti  állapotban vettem egy idős nénitől. Mostanában retró bútorokat hangolok át színesre, sok ötlettel, geometriával. E stílus könnyedsége, kicsit leegyszerűsített formája, a tűlábak sok lehetőséget adnak. Itt aztán jöhetnek a színek és akár a meghökkentő kategória is megengedett.

-Mi indította el a „Marina Műhelye” online felület ötletét, az antik bútorok és tárgyak közösségi felújítását? Kiknek tartod offline kreatív foglalkozásaidat a zirci Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóházban?

Mivel több, mint négy éve foglalkozom a bútorfelújítással, tagja vagyok a hobbi bútorfestők csoportjának, ahol sokan ismernek.. Egy véletlen szerencse folytán találkoztam Enikővel, az Annie Sloan festékek hazai forgalmazójával. A termékekbe egy csapásra beleszerettem, hisz a letisztított felületek csiszolás nélkül azonnal festhetők velük, egyszerűbb és gyorsabb lett az addigi művelet. Közel 100 lefestett tárgy után rengeteg tapasztalattal bővelkedtem, az Alkotó Energia országos pályázatán is díjat nyertem. Saját közösségi oldalamon minden munkám látható, sőt naponta teszek fel képeket a folyamatokról és a technikákról. A helyi alkotóház igazgatónője a házamban látta a munkáimat és felvetette a bútorfestés oktatásának ötletét, kezdőknek. Túl vagyunk jó néhány alkalmon: sok bútor megszépült, sok öröm és barátság született!

- Mit jelent számodra a szabad alkotás? Miből inspirálódsz, amikor megtervezel egy bútorfelújítást?

A szabad alkotás nálam nagyon fontos! Egy darabig csak ismerkedek a bútorral: nézem, gondolkodom, hogy mi állna neki jól? Aztán megjön az ötlet… van, amikor a nomád szőnyegem mintája kerül a bútorra. Egyéni stencileket készítettek egy-egy ajtóra, vagy fiókra. Mindig három színnel dolgozom, legalább. Nagyon izgalmas technikákat használok, amiket gyakran én fejlesztek ki. A bútorfestés kis része maga a festés, mert leginkább a mérés, a színkeverés és a gondolkodás a lényeg… Azaz igazán összetett és szép feladat!

Júniusi cikkemet nyomtatásban az "A mi Otthonunk" magazin aktuális lapszámában találjátok. Kövessétek a Vizitkártya oldalt, hogy indulhassunk a következő otthonkalandra!