2020. okt. 21.

Ház porcelánfehérben

 

A legnagyobb esztétikai élményt, az összes színhez alkalmazkodó fehéret választotta sorvezetőül Simon Erzsi iparművész, amikor a történelmi múltú tóparti házból személyes hangulatú, modern otthont formált.


Elöl- hátul nyitott, a tihanyi tájba illő házat szerettem volna, olyan kerttel és terasszal, ami úgy hosszabbítja meg a lakóteret, hogy életminőséget ad. Az itt talált szépséges balatoni látványt egy kerítéstől kerítésig érő fa terasszal „húztam alá”, akár a könyvben a legfontosabb sort „ - vallja a porcelán- designer, miközben teánkat kortyolva elmerülünk a páratlan panorámában. Valószínű, hogy ez a miliő – és a szomszédban nyaraló Illyés Gyula – vonzotta ide Szabó Lőrincet, aki Kossuth-díjából vásárolta meg a domboldalban rejtőzködő telket, amire 1959-ben már a családja épített nyaralót.  Majd a verseiben is szereplő fiától, Lócitól vásárolta meg a felújításra megérett épületet Erzsébet és férje, 1992-ben. 



Az író emlékét nem csak tárgyi ereklyék és fotók őrzik a szobákban, de a művészetpártoló házigazdák a mai napig helyszínt biztosítanak a Szabó Lőrinc alapítvány irodalmi összejöveteleinek. Ám nem csak ez a gesztus jelzi, hogy a ház értékőrző kezekbe került. Az épület statikai megerősítése, a ’stílusban tartott’ bővítés, a több ütemben zajló felújítás, az impozáns teraszrendszer és a mediterrán kert kialakítása mindvégig nagy odafigyeléssel, szakszerűen zajlott, Erzsébet tervei alapján. 




                                  

A vulkáni tufából rakott nyaraló enteriőrjein is végig vezette azt az egységes, visszafogott látványvilágot, melyhez saját tárgy-gyűjteménye – népi kerámiák és míves textíliák – ugyanúgy illeszkedik, mint a balinéz bútorok és az örökölt antik darabok. S, ahogy a lakályos hófehér tereiben, úgy saját porcelánmunkáiban is épp ilyen következetes igényességgel és kísérletező találékonysággal játszik a designer.



„-Számomra az esztétikum mellett fontos a funkcionalitás. Szeretem, ha a tárgyaim velem élnek”- hangzik Simon Erzsi szakmai hitvallása, mely a harmóniát sugárzó, gazdagon díszített használati eszközeiben, ezüsttel kombinált finom ékszereiben is visszaköszön. De benne van az édesanyjától rajzolni tanuló falusi kislány bája, a Herendi Porcelán Manufaktúra „gyermekeként” átélt iskolás-és porcelánfestői évtizedek, az iparművészeti diploma, a hazai és nemzetközi elismerések, a „szűk cipőben táncoló” alkotói évek is… Majd a Hollandiában és Németországban folytatott magánélet: művésztanárként, szabad alkotóként, háromgyerekes anyaként. Magyarul is beszélő lányai közül a rajz szeretetét Lindának, a Zürichben végzett tudományos illusztrátornak adta át, akivel együtt állított ki tavaly a „Vászolyi Nyár”galériájában.




A világot bejárt művésznő, a külföldön született lányok és a holland férj nem csak a nyarat, de az év nagy részét is itt, második otthonukban töltik. Ebben a földközeli, átjárható házban, ahol a tea illatú délutánokon funkció és esztétikum kéz a kézben jár a kert fügefái és a papírra vázolt ékszertervek között. 

(Porcelán ékszerek, tárgyak: www.erzsi-simon.com)


Művészportré-házvizit cikkem az A MI OTTHONUNK magazin szeptemberi számában olvasható.

Kövesd a Vizitkártya face oldalt és gyere velem a következő otthonkalandra!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése