Fotelok, fazonoknak

 A restaurátor végzettségű foteldoktor egy romantikus szigeten él, szobrokat rejtő ősfás kertjében. Háza egyszerre otthonos és rendhagyó csakúgy, mint vagány bútorai, melyeket avitt darabokból álmodik újjá. Mihály Bernadett, a FotelOm műhely arca látta vendégül a vizitkártyát.

Egy dunai szigeten élni paradicsomi állapot, de komoly logisztikát is igénylő életmód. Mikor találtatok rá jelenlegi otthonotokra és mi tetszett meg Szigetmonostorban?

A Képzőművészeti Egyetem utolsó évében eldöntöttük férjemmel, hogy vége az albérletes időszaknak. Mindig fontos volt számunkra a természet, így Budapest környékén kezdtünk bolyongani a kis Trabantunkkal. Olyan otthonnak való helyet kerestünk, ahol műtermet is ki lehet alakítani és ahonnan a nagyváros sincs messze. Így sikerült rábukkanni 1992 telén a Szentendrei-szigeten egy kis házra, ami szerelem volt első látásra. Eleinte úgy éreztük, mintha egy nyaralóhelyen laknánk, de több évtized távlatából megtanultuk reálisan látni ezt a helyet: a tömegközlekedés hiányát, az állandó kompozást, a Duna vízszintjének változását. Kiköltözésünk után a barátok eleinte látogatóba jöttek, majd többen itt ragadtak, mert megfogta őket a hely varázsa. Egy fantasztikus, egymást segítő szellemi-, művészeti-, spirituális közösség alakult ki, ami részben még most is működik. 

Kapcsolatotok a házatokkal immár 35 éves és a családdal rugalmasan változtak a terek is. Miként tükrözik ízléseteket, saját kezetek munkáját?

Lassan, hosszú évek alatt tudtuk csak újítgatni a házat, ahogy a pénztárcánk engedte. Eleinte egy szobában laktunk gyerekünkkel hárman, a nagyszülőktől örökölt és az általunk gyártott bútorok közt. Sokszor azt vettük észre, hogy nem is baj, ha nem volt pénz egy-egy ötletre, mert kis idővel már egy még jobb elrendezést gondoltunk ki. Szerencsések vagyunk, mert meg tudjuk tervezni mi a jó nekünk és sok dolgot el is tudunk készíteni mi, magunk. A lakásban sok a párom által készített lakberendezési elem: ilyen a konyhasziget fölötti elszívó és az előszobaszekrénybe beépített oszlop, ami egy pályázatra készült makett része. Vagy a fürdőszoba kialakítása és a kicsi télikertből átalakított játszószoba, ami idővel szülői hálóvá alakult. A házunknak nincsenek alapjai - mint itt a régiek közül egynek sem – de a klíma szempontjából mégis zseniális az „egy sor tégla, egy sor vályog” technikának köszönhetően. 

 A házban két restaurátor műhely is helyet kapott. Mit jelent számodra az itthon végzett alkotómunka és mi az, ami inspirálja új ötleteidet?

A régi lakrészünket szobrász-restaurátor férjem műtermévé alakítottuk és lett még egy tér, ami az én kis kuckóm. Ahol a foteleket öltöztetem, ahol gondolkozom, rajzolgatok, terveket szövögetek a most már kereskedelmi mennyiségű alapanyagaim és régi tárgyaim társaságában. Amikből folyton kitalálok valamit, átalakítom, hasznossá teszem őket. Tele vagyok olyan ötletekkel, amiktől még különlegesebbek lesznek a bútoraim, így azt hiszem, hogy egy adag lelkesedést is kap az, aki velem készítteti a foteljét!Az otthonunk és a bútoraim egyaránt eklektikusak, mert a változó trendek helyett ez a stílus tetszik nekem. A lakásban a sok kis lámpa meleg fénye, a textilek színei és puha tapintása, a színes poharakon vándorló napfény, a nyugalmat adó illatok: ezek a fontos részletek inspirálnak a munkámban is!

Kiknek ajánlod az általad felújított bútorokat? Lehet-e tudni, hogy milyen személyiségekhez kerülnek a megvásárolt fotelok?

A foteljeim nem illenek mindenkihez. Az a tapasztalatom, hogy csak színes, egyedi ötletekre nyitott egyéniségeknek valók. Azoknak, akik meg akarnak őrizni valamit a régi világból: a nagymamánál, nagypapánál töltött hangulatból, ugyanakkor hozzá szeretnék adni a saját maguk stílusát, ízlését is. Illetve azoknak, akik nem egy sorozatgyártott bútordarabra vágynak, hanem valami olyasmire, aminek a tervezésében ők maguk is részt vehetnek, ami megalkuvás nélkül a sajátjuk. Az eddigi munkáim igazán különleges emberekhez kerültek, legtöbbjükkel ma is tartjuk a kapcsolatot. Örülök, hogy megismerhettem őket és álomfoteljeim otthonra találtak náluk.

Vizitkártya cikkem a www.alkotoenergia.hu online magazinban jelent meg. Egyedi felújított fotelek: www.fotelom.hu

Erdőn - mezőn talált kincsek

Egy kiadós erdei sétával kezdi napjait a lány, aki a fővárosból a parányi  falucskába költözött. Majd a fák alatt talált kincsekből finom étkeket és redesign lakberendezési tárgyakat varázsol. Látogatás az újrahasznosítás mesterénél, aki a „Dekorázs” márka ötletgazdája is.

-„Szinte véletlenül találtuk ezt a házat, amikor négy évvel ezelőtt erre kirándultunk. Nagyon megtetszett a lehetőség, amit a ház üzent és igazi kihívásnak éreztem a renoválást.… - kezdi történetét Hedvig, amikor a Bazsira költözésről, otthona megleléséről kérdezem. Bár csak a tetőt tartó falak álltak itt, de képzett dekoratőrként belelátta a bútorokat, a lépcsőt, a falakat, sőt a házat körülvevő kertet és a hátsó traktusban kialakítandó műhelyt is elképzelte. Gyakorlatilag mindent maga csinált két felnőtt gyermekével és egyre jobban élvezték a felújítást! Ahogy lebontották a régi vakolatokat, szinte fellélegzett és életre kelt a ház gyönyörű boltozata és terméskő felületei. Idővel észrevette, hogy nem csak a terek, de ő maga is sokat változott az itt megélt vidéki létben. Kiszakadva a stresszes életmódból, teljesen átadta magát egy minőségibb, természet-közelibb ritmusnak.

„-Mindig dekoratőr voltam, ezért folyton kreatív munkákból éltem. De nagyon elszomorított, hogy az emberek gumi-lerakatnak használják az erdőt és én nem azért költöztem vidékre, hogy a szemetet nézzem sétáim közben… - folytatjuk a beszélgetést a ház végi műhelyben, ahol több félbehagyott ülőke és állatfekhely jelzi Hedvig tennivalóit. Akinek gyorsan jött a redesign vállalkozás ötlete, hiszen amúgy is szeret lomi-piacokra járni, kincseket találni, majd átlényegíteni őket. Ezért gyorsan össze is kapcsolta a kettőt: a gumikat begyűjti az erdőkből, ezzel tisztítja a környezetét. A piacon megveszi a kidobott virág- és újságtartókat, sámlikat, mert ebből készülnek a lábak a puffokhoz. A régi terítőket, függönyöket is ugyanitt szerzi be, azzal burkolva a gumiabroncsokat, így gyakorlatilag mindent újrahasznosít és ez nagyon jó érzés. Mindig az adott textíliához keresi a stílusában illeszkedő lábakat, ezért nagyon sokféle enteriőrbe beilleszthetők a kisbútorai. A maradék anyagokból limitált, egyedi övtáskákat varr.

S, hogy mi inspirálja vendéglátómat és miért épp a gomba és gumi az, ami jelenleg meghatározza életét, arra egy közösen elfogyasztott gombaleves után kaptam meg a választ: „-Sosem terveztem előre, azonban próbáltam észrevenni azokat a jeleket, melyeket követve az életem nagyszerűen összehangolt lett. A "gombamániát" is kaptam, hiszen tele van velük az erdő és szörnyen bosszantó volt, hogy nem ismertem ezeket a csodás lényeket… Ezért elvégeztem egy gomba-szakellenőri iskolát! Minden reggel kimegyek a környező erdőkbe a kutyáimmal és begyűjtjük, amit ott találunk. A gombát változatos módon elfogyasztjuk, a gumikat ötletesen újrahasznosítjuk. Azt hiszem, most jó helyen vagyok a nagyvilágban.

 

A cikk nyomtatott formában az A Mi Otthonunk magazin 2022. szeptemberi lapszámában jelent meg.

Otthonunk, a Villa Rustica

 Legyen az ember bár nagyapa, vagy dédszülő, még akkor sem késő megtalálni a tökéletes otthont. S, ha ez egy régi épület felélesztésével és jó ízlésű emberek találkozásával jár, akkor a romantikus otthonkaland az egész család életét szebbé teheti. A balatoni kúria és vendéglátóink története épp erről szól.

A csopaki villa tornácán jókedvű társaság nosztalgiázik. János és Nóra a tulajdonosok, - akik itt élő gyermekeik és unokáik miatt a Tisza partról költöztek az eleinte nyaralónak szánt épületbe. Antal Kinga a felújítást tervező és végigkísérő lakberendező, Kozma Gábor és Viktória hivatásos bútormentők és Böjtös Kinga enteriőr-Dj. Mindenkinek van élménye a kivitelezés egy évéről, a közös munka pillanatairól.

(Konyhabútor: La Meridiana, kézműves csempe: Pataki Tiles)

-„Amikor megláttuk az ingatlant, azonnal tudtuk, hogy ezt kerestük!- kezdik a múltidézést a házigazdák - a telek gyönyörű fekvése, a balatoni panoráma, mögöttünk a Péter-hegy elnyúló erdői és a kőből épült Balaton-felvidéki stílusú, szép formájú, kellően tágas ház alkalmas lehet akár több generáció együttélésére. Másnap újra megnéztük gyermekeinkkel együtt, és már akkor eldöntöttük, hogy nem nyaraló, hanem családi ház lesz belőle. Ahhoz viszont, hogy állandó lakhelyként funkcionáljon, belül teljes felújításra volt szükség. Ennek megtervezéséhez, a belső tér egységes kialakításához szakember segítségére gondoltunk. Stílustanácsadónk, Böjtös Kinga ajánlására felkértük Antal Kinga lakberendezőt és eljutottunk a zalai Asztalosfabrikhoz, akik régi bútorok felújításával foglalkoznak.

(Bútorrestaurálás: Eckert Anikó, Szőnyi András, szőnyeg: Kilim, kovácsmunkák: Tarsoly László)
 

-„Megfogott a ház hangulata, de a sötét tónusú, múltidéző beltér változásért kiáltott… - veszi át a szót Antal Kinga, aki az öko-szemléletű, értékmentő lakberendezés híve - …azonban kiderült, hogy számos dolog nem menthető, így a hajópadló, az ablakok, burkolatok cserére szorultak. Az antik bútorokat látva elhatároztuk, hogy részben a bennük rejlő értékek, részben a korábbi tulajdonosok iránti tisztelet miatt megtartunk, felújítunk, amit lehet. Az egész munkafolyamat során meghatározó volt a táj és a környezet, hiszen a Villa Rustica néven emlegetett egykori lakóház és gazdasági terület történetének, építtetőinek is utána néztek Nóráék. Így a rusztikus miliőt megőrizve haladtunk, de a funkciók átrendezésével és személyre szabásával korszerűbb, világosabb, derűsebb otthont alakítottunk ki. Külön összkomfortos lakosztállyal a dédnagymama és Jánosék részére, valamint a gyerekek és unokák fogadására.

(A hálószoba bútorai: Kéttemplom Galéria, Antik bútorok restaurálása: Eckert Anikó-Szőnyi András)

-„Régi, vastag, sötétbarna zománcfesték-rétegű gerendázat és ajtók vártak bennünket sok-sok négyzetméteren...- idézik az első vizitet Gábor és Viktória, a bútorfestők – melyet csiszolás nélkül festettük le két réteg Annie Sloan krétafestékkel, „Original” színben. Egyszerre világos, levegős, könnyű tér született! A nappali beépített barokk stílusú bútorainál a visszafogott elegancia volt a cél, így esett a választás a „Chateau gey”tónusra, mely a fehér falakkal gyönyörű harmóniát alkot. A belső nyílászárókat „Paris greyre” festettük, majd az éleket felcsiszolgatva előhívtuk bennük a múltat.  Imádtuk a megrendelőink nyitottságát erre a látványos festési technikára és vagány hozzáállásukat az üde színekre. Egyik legszebb referenciánk lett a Villa Rusrica!

(Az étkező bútorai: Kéttemplom Galéria, szőnyeg: Kilim, a nomád szőnyeg)

(Fürdőszoba burkolatok, szaniterek: Adria Szalon, Veszprém)

-„Felújított gyönyörű házunkban már másfél éve lakunk és még mindig nem tudunk betelni a táj szépségével…- zárja a beszélgetést Nóra, a háziasszony -  … ahogy a szőlők között bevezető magánúton megérkezünk a kapunkhoz és elénk tárul a hatalmas kék tavon ringatózó vitorlások látványa, a távolban a Tihanyi Apátság épülete... szinte hihetetlen, hogy ez a miénk! Megérte vállalni a felújítás nehézségét, az egy évig tartó utazgatást, majd a költözést a Tisza parttól a magyar tengerhez.

A cikket nyomtatásban az A MI OTTHONUNK magazin nyári dupla számában találjátok. Csatlakozzatok a Vizitkártya oldalhoz és gyertek velem a legújabb otthonkalandra!

 

Angolkert udvarház

A zirci arborétum bejáratánál álló ódon épület ma szebb, mint fénykorában. Ligetes kertjében régi bútorok születnek újjá, hogy elfoglalják helyüket bent a házban, vagy vándorútra keljenek más otthonokba. Marinával, a kreatív bútorfestő tulajdonossal beszélgettünk.

 Az egész miliődből látszik az a tudatos választás, hogy épp ebben a különleges vidéki épületben laksz. Mit tudsz az udvarház eredetéről? Hogy alakítottad ki saját igényeid szerint?

-A ház, amiben élek, 270 éves! A Zirci Ciszterci Apátság épület-együtteséhez tartozott, első lakói apácák voltak. Az utolsó 90 évben a családunk tulajdona lett, így kisgyerekként itt laktam szüleimmel és később is itt töltöttem az összes szünidőt a nagymamámnál. Sokat játszottunk az Angolkertben, vagyis az arborétumban. A nagyszüleim halála után az örökösök eladták, ám én visszavásároltam az ingatlant. A teljesen felújítás három évig tartott, majd a háznak én adtam az „Angolkert Udvarház” nevet.

-Enteriőrjeidben a saját felújítású bútorok aktív részesei a személyes hangulatnak. Hol találsz rá az új darabokra, mely stílusokból válogatsz?

Azt gondolom, hogy egy ház berendezése nagyban függ az épület hangulatától. Ez a részben boltíves, részben fagerendás épület szereti a kicsit romantikus-békebeli, vidéki hangulatú bútorokat. Persze egy kevés retró - a finomabb fajtából -még beilleszthető.

A bútorok mindegyike egy hosszabb kutatómunka során került a házba, itt szinte semmi nem új! Vannak olyan darabok, amiért 300 kilométert utaztam.  De semmit nem vettem drágán, mert annak nincs semmi „sport értéke”! A darabokat újra hangoltam a helyiségek színe-hangulata alapján: ilyen az ónémet kétajtós szekrény, amiről a megfeketedett lakkot egy hétig csiszoltam és a faragások kis bronz waxot kaptak. A hálóban lévő csinos nyírbetétes éjjeli szekrényt és fésülködőt eredeti  állapotban vettem egy idős nénitől. Mostanában retró bútorokat hangolok át színesre, sok ötlettel, geometriával. E stílus könnyedsége, kicsit leegyszerűsített formája, a tűlábak sok lehetőséget adnak. Itt aztán jöhetnek a színek és akár a meghökkentő kategória is megengedett.

-Mi indította el a „Marina Műhelye” online felület ötletét, az antik bútorok és tárgyak közösségi felújítását? Kiknek tartod offline kreatív foglalkozásaidat a zirci Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóházban?

Mivel több, mint négy éve foglalkozom a bútorfelújítással, tagja vagyok a hobbi bútorfestők csoportjának, ahol sokan ismernek.. Egy véletlen szerencse folytán találkoztam Enikővel, az Annie Sloan festékek hazai forgalmazójával. A termékekbe egy csapásra beleszerettem, hisz a letisztított felületek csiszolás nélkül azonnal festhetők velük, egyszerűbb és gyorsabb lett az addigi művelet. Közel 100 lefestett tárgy után rengeteg tapasztalattal bővelkedtem, az Alkotó Energia országos pályázatán is díjat nyertem. Saját közösségi oldalamon minden munkám látható, sőt naponta teszek fel képeket a folyamatokról és a technikákról. A helyi alkotóház igazgatónője a házamban látta a munkáimat és felvetette a bútorfestés oktatásának ötletét, kezdőknek. Túl vagyunk jó néhány alkalmon: sok bútor megszépült, sok öröm és barátság született!

- Mit jelent számodra a szabad alkotás? Miből inspirálódsz, amikor megtervezel egy bútorfelújítást?

A szabad alkotás nálam nagyon fontos! Egy darabig csak ismerkedek a bútorral: nézem, gondolkodom, hogy mi állna neki jól? Aztán megjön az ötlet… van, amikor a nomád szőnyegem mintája kerül a bútorra. Egyéni stencileket készítettek egy-egy ajtóra, vagy fiókra. Mindig három színnel dolgozom, legalább. Nagyon izgalmas technikákat használok, amiket gyakran én fejlesztek ki. A bútorfestés kis része maga a festés, mert leginkább a mérés, a színkeverés és a gondolkodás a lényeg… Azaz igazán összetett és szép feladat!

Júniusi cikkemet nyomtatásban az "A mi Otthonunk" magazin aktuális lapszámában találjátok. Kövessétek a Vizitkártya oldalt, hogy indulhassunk a következő otthonkalandra!