Tavasz az Astorián

A kétgenerációs építész család munkáiról, otthonairól már többször, több magazinban publikáltam. Nagyon tetszik az a precízen értékőrző ugyanakkor merészen modern látásmódjuk, ahogy a régi épületekhez nyúlva élhető, korszerű lakásokat formálnak az ódon falak között: ITT, ITT és ITT. Gerzsenyiék és építész irodájuk története ebben a belvárosi lakásban folytatódik:

Azokon a napokon, amikor a vidéken élő família tagjait a fővárosba szólították munkáik, találkozóik vagy szabadidős programjaik, rendre problémát jelentett az időbeosztás. De a közös erővel megvásárolt és kalákában felújított belvárosi lakás megoldotta az utazgatás és a családi logisztika gondját.

S az már csak hab a tortán,  hogy munkahelyükkel, a Fekete kávézóval egyazon házban találtak rá második otthonukra, így az 185o-es években épült, historizáló stílusú, gazdagon díszített, belső udvaros épületet már jól ismerték.

Sajnos a ház műemlék jellegét és hangulatát pusztán a lakás eredeti nyílászárói tükrözték, amúgy a megvásárolt ingatlan siralmas állapotban várta új tulajdonosait. Ráadásul a logikátlan belső tértagolást is célszerű volt újrafogalmazni. Első körben falbontások és helyiségcserék, valamint teljes gépészeti felújítás következett, az új villamosvezetékek és a klíma kiépítésével.  A lakótér szinte duplájára tárult, miközben egy  modern fürdőszobával, amerikai konyhával, mosókonyhával és gyerekkuckóval lett gazdagabb. A régi lakás konyhájának helyén modern bútorzatú, zuhanyzós fürdőszoba született. A szellőzésről klíma gondoskodik.

A tervezésben a családfő, Gerzsenyi Albert építész gyermekei, András és Judit is aktívan részt vett. Közösen művezették az új kiépítéseket és a megmentendő részek – nyílászárók, parketta – felújítását, míg a színek és bútorzat összeállításában kiváló ízlésű édesanyjuk, Klára remekelt.  A szürke műgyanta- és falszínek, a fehér modern bútorok mellé a pink, a fűzöld és az égszínkék kapott főszerepet. Tónusaik a kárpitokban, tárgyakban, lakástextilekben, sőt a plakátszínekben is fellelhetők.

A lomizott és neten vásárolt retró darabokat korabeli dísztárgyakkal fokozták, melyek felkutatása nagy örömet, izgalmas felfedező kalandokat jelentett Klárinak. A régi míves ablakok mellett megfiatalodnak az újra kárpitozott retró székek és a Pest-budai Árverezőház eredeti reklámplakátjai, melynek színeit a jóízlésű édesanya hangolta a textíliák tónusához. 

A tágas hálószobába a modern ágy és a már ismerős tónusú textilek mellé is megannyi múzeális berendezés jutott. A lerakónak használt szatócs szék, az öreg iskolapad, a fehér faláda, a budapesti falitérkép,  a kultikus szerecsen-ruhainas és a bájos régi gyerekjátékok sokféle helyről és időből érkeztek,  saját történettel... 

A hatvan-hetvenes évekbeli bútorok és játékok Klára saját ifjúságát idézik, de felnőtt gyermekeiben is jó érzést keltenek.  Sőt, mind a hét kisunoka is szívesen játszik köztük.

 A cikk nyomtatásban a Kiskegyed Otthona májusi lapszámában található. Ha tagja vagy a Vizitkártya közösségének, máris vár rád a következő lakáskaland! Köszönöm, ha hírét viszed!

  

Vastraverz a galérián

Talán nincs is az országban olyan gyerek – és a hozzá tartozó felnőtt populáció – aki már ne találkozott volna azzal a színes Manóvilággal, amit Bubutimár Éva keramikus álmodott meg sok évvel ezelőtt. Egy erdei fantáziabirodalmat bemutató, de igen csak valós történetekkel és állatszereplőkkel játszódó mesefolyam nyaranta a Kapolcsi Művészetek Völgyében elevenedik meg egy egész parasztudvart betöltve. 

A bájos kerámia figurák kalandjai három mesekönyvet is megtöltöttek már és idén tavasztól a Fővárosi Állatkertben is elfoglalják állandó lakhelyüket. A barátságos  „Alkotó Manóműhely” mesekuckó berendezése a művésznőre és lelkes csapatára vár, akik évek alatt már enteriőrtervezői szintre emelték ezt a bohém, eklektikus, stílusok közé nem sorolható műfajt. Saját, vidéki házuk mellett Bubu vezetésével már több lakást is kialakított a baráti közösség: iparművészekből avanzsált díszítőfestők, épületszobrászok, vas-és faművesek, ezermesterek, akik munkáját Endre, a férj koordinálja. (A lakásbemutatókat ITT és ITT találjátok a blogon.)

Így ehhez, a hatalmas belmagasságú, egykor műteremnek vásárolt belvárosi ingatlanhoz már rutinos kézzel nyúltak, a rémségesen lepusztult állapot dacára. A felújítás első lépéseként a pinceboltozatig visszabontották a földszinti lakás padlózatát, hogy a vizes salak helyére több rétegnyi szigetelést tölthessenek, majd az energiatakarékos új gépészet- klíma- és villanyhálózat kiépítése következett.

A csekély alapterület és a felfelé terjeszkedés lehetősége beindította a csapatfantáziát: legyen kétszintes, belső galériás a tér, a padlóról felfelé törő tartóoszlopokkal… csakúgy, mint meséikben a víz alól az égbe nyúló növényvilág! A formabontó ötlethez kiváló kelléknek bizonyultak azok az antik faoszlopok, melyek egy néhai parasztház tornácából származtak.

Illetve egy, átmenetileg a vastelepet is megjárt, majd újra előkerült csodás kandeláber, melyet a család egy szobrásztól kapott baráti szívességként. A lakás színeit azok a hatalmas kiállítási installációs táblák ihlették, melyek maguk is helyet kaptak a főfalon, Hegybíró Dani díszletfestő jóvoltából. A rajtuk ábrázolt vízi-világ zöld és kék tónusai vonulnak végig az egyedi bútorok, az izgalmas falsíkok és ajtóívek felületén, sőt a lakástextileken is. A lakás optikai középpontján kanyargó, majd a lámpavasban végződő csigalépcső a mennyezeti gipszstukkót célozza meg, miközben a faszerkezetű galéria tartóelemeként funkcionál. 

De a teret kettéosztó domináns tengely az emeleti szobák elrendezését és íves ikerajtók szimmetriáját is meghatározza. A helyiségek berendezésében számtalan „szépséges haszontalanság” is beépítésre került, melyeket vidéki lomtalanításból és épületbontásból gyűjtögetett a család. Ilyenek a téglából rakott konyha felső szekrénykéi és a fürdőszoba tükrös tékája, melyek felújított, átfestett régi ablaktokokból születtek, vagy a feketére mázolt öreg tálaló, ami az előszobában landolt.

Az egy évnyi megfeszített munkával elkészült lakás egyenlőre a Nógrádban élő művészcsalád második otthona, mely kamasz gyermekeiknek és alkotótársaiknak is átmeneti szállást nyúlj a fővárosban. De Bubu, az ötletgyáros keramikus legfőbb vágya szerint hamarosan egy közösségi- és alkotóműhely költözik a színes falak közé, amúgy Manóvilág-módra.

Lakásbemutató írásom a SzépLak magazin tavaszi lapszámában jelent meg, nyomtatásban. Ha csatlakozol a Vizitkártya közösséghez, máris jöhetsz velünk a következő lakáskalandra!