Mennyi a valószínűsége, hogy egy nógrádi falucska felújított vályogházában a második otthonukra lelt holland műértő házaspárral magyarul beszélgetünk a kortárs lakásdesignről? Vendéglátóink, Susan és Hans jóvoltából egy különleges nemzetközi otthonsztoriba csöppentem, a Cserhát kapujában.
-„Kilenc éve számoltuk
fel holland életünket, eladva „De Klarelijn”
nevű designbútor-art üzleteinket Leiden belvárosban. Mind a
négy showroom más stílust képviselt: antik, modernizmus és art-deco a 20-as
évekből, vintage és kortárs design, valamint képzőművészet... – idézi a korábbi
évtizedeket Susan, - eredetileg Zsuzsa – aki egy galéria majd egy kulturális
alapítvány elnökeként a magyar képzőművészet Hollandiában való promóciójával foglalkozva
számos múzeumi-, kulturális projektért, művészeti kiállítások és kiadványok
szervezéséért volt felelős. Emellett 20 éves design-üzleti életük során a szakvásárokra,
bolhapiacokra és a kereskedőkhöz járva, szinte minden európai országgal volt kapcsolatuk.
Antikot Angliából és Franciaországból, bútorszövetet és szőnyeget Ausztrián át
Törökországból, üvegárut Csehországból szereztek be, ismerték a spanyol és
olasz egyedi bútorgyártókat, kedvelték a skandináv design darabokat is. Szenvedélyesen
támogatták a fiatal művészek alkotásai szerte Európából. Így boltjaik nem
hagyományos bútorüzletek, inkább otthonosan berendezett kulturális találkozóhelyek
voltak, rendszeres kiállításokkal és előadásokkal. Életművüket, boltjukat a
fiatal munkatársaik vették meg, folytatva az alapítók által képviselt ’vonalat’. A filmbe illő külhoni karrier után méltán kérdeznénk: miért épp a nógrádi tájban találta meg otthonát két sikeres ember?
„-Eleinte Budapesten laktunk egy csodálatos városligeti bérelt lakásban és hétvégi háznak vettük meg Alsópetényben ezt a több, mint 100 éves, részben kő, részben vályogházat. Majd a felújítás során beköszöntő covid miatt véglegesen kiköltöztünk”- mesél tovább Zsuzsa. Aki holland férjével hamar beleszeretett a békés környékbe, a határtalan zöldbe, a sok erdőbe és a „jó palócok” máig élő egyszerű, tiszta bölcsességébe. Hans azonnal hozzáfogott a hatalmas, 2500 m2 kert ápolásához, melyben az előző idős tulajdonos számtalan haszonnövényt, zöldséget, gyümölcsöt termesztett. Nyaranta még most is az általa ültetett meggyet, szőlőt, körtét, szilvát élvezik Zsuzsáék. Akik az átalakítások során, a falu képébe illő, de modern stílusra fogalmazott otthonukban nem törekedtek hivalkodó megoldásokra. Az egykori vályogház felújítására a közeli „Home for You” vállalkozást kérték fel, míg saját elképzeléseiket egy kedves építész ismerősük, Tömösváriné Turi Ildikó terelte megvalósítható mederbe.
A komplett újjáépítés alatt új tetőt, modern gépészetet, szigetelést, sőt tértagolást is nyert az épület. A házban a 60-70-es években végleg eltűntek az autentikus elemek, így ezek helyett a kertre nyitott, sok ablakos, kényelmes teret kívántak kialakítani, ahol a bent és kint szervesen összefonódik egymással. Ezzel a ház egy nagy konyhával bővült, oldalán teljes hosszában üvegfallal, míg a „parasztklímát” biztosító 80 cm széles eredeti falazat is megmaradt. A vályogba rakott kőfalakat ellensúlyozza az épület üvegfrontja, ami elhúzható külső zsalurendszerrel árnyékolható. A régi házhoz hozzáépített üvegfalú épületrész ma a konyha és az étkező napsütötte enteriőrje. Az ebédlőgarnitúra hátterében Korodi Luca „Blow-up” festménye még közelebb hozza a természet színeit, hangulatát.
„Nem tartjuk magunkat műgyűjtőnek, semmit nem vettünk befektetésként. Legtöbb műalkotás művész barátaink munkája, akik kiállítását szervezve baráti kapcsolat fűzött és fűz ma is. Minden darab egy esemény, egy találkozás emléke.” - vallja Zsuzsa a műtárgyakról. A munkások elvonulása után a világlátott házigazdák még rengeteg szépítő munkát végeztek maguk, amitől a ház rövid időn belül igazi otthonukká vált.
A cikk az A MI OTTHONUNK magazin 2026. július-augusztusi dupla nyári számában jelent meg.
