Hangszerész a madaras házban

A veszprémi vár utcáit járva kötelező kulturális program a 2011-ben átadott Szaléziánum épülete, mely a Veszprémi Érsekség turisztikai központjaként a gyönyörűen felújított Bíró−Giczey−házban működik. Névadójául Szalézi Szent Ferenc – a felvilágosult genfi püspök - szolgál, így a hely is modern értékőrző szellemben várja az állandó és időszaki kiállításokra érkezőket. A házat a veszprémiek "madaras háznak" nevezik, hisz az emeleti, négy barokk terem szekkóin megszámlálhatatlanul sok madár látható, melyek csak a restaurálás során fedték fel szépségüket. Az udvarban álló kis épületben, az egykori fáskamrában Sümegi Elemér hegedűkészítő mester műhelye található, mely nem csak a ház, de a város egyedülállóan látványos nevezetessége. Csakúgy, mint a néhai reneszánsz hegedűkészítő műhelyek Cremonában. A fiatal mester jellegzetes kerékpárján naponta megérkezik a „munkahelyére”, hogy régi vonós-hangszereket javítson, vagy épp új hegedűt, csellót, brácsát készítsen megrendelőinek. Munkája közben szívesen fogadja a betérő turistákat, akik a kezdeti csodálkozás után szóba elegyednek vele és bepillantást nyerhetnek a míves darabok születésének fázisaiba. S miközben a muzeális szerszámokat, a ritka gyalukat, vagy épp a kortárs művész-barátok festményeit vehetjük szemügyre, Elemér kezében dalra fakadnak az elkészült hangszerek. Cikkemet a novemberi Otthon&Kert magazinban "húrok és szenvedély"címmel találjátok, a műhelyről több képet itt láthattok: