Tavasz van, nyílnak a kiállítások. Csokorba szedtem Neked_1

A városi tavasz csalhatatlan jele, hogy sorra nyílnak a kiállítások, van úgy, hogy egy estére több megnyitó is esik. Bajban is voltam a múlt héten, hogyan osztódjak és jelenjek meg egy időben több helyszínen, lévén, hogy a kiállítók nagy része személyes jó ismerősöm és valóban nagyon kíváncsi vagyok az új munkáikra. Talán nem köveznek meg a véleményemért, miszerint tárlatokra járni amúgy nem csak a művek és művészek, de a társasági élet miatt is jó. Az egészet én egy kedélyes, meghívásos házibulinak látom, ahol jót beszélgetni, híreket cserélni, eszegetni-iszogatni, zenét hallgatni /gyakran adják az audió-hátteret a Dj-k, zenekarok, vagy szóló zenészek /, sőt egymást jól megnézni is lehet. A lényeg a helyszínen átélt élmény, mely jó esetben hetekig-hónapokig elkísér és a következő alkalomra már szinte ismerősökké kovácsolja az eladdig idegenül feszengő látogatókat a művésszel, az alkotásokkal és egymással.

Nos, akkor gyerünk, járjuk körbe a minap nyílt és még hetekig megnézhető kiállításokat, melyek remélem meghozzák a kedved, hogy elindulj és a hatás részese legyél, személyesen is.

- Kállai Henrik festőművészt még a Kugler Art Szalonban ismertem meg, amikor erről, az Európában egyedülálló, roma művészeket bemutató lakásgalériáról írtam. A dokumentum filmes tulajdonosokról és az utolérhetetlen hangulatú helyről itt, a blogon olvashattok, a szabad szellem rovatban. Náluk hallottam először a bódvalenkei freskó-faluról, ahol a fiatal művész is kapott egy házfalat, mint festővásznat. Így Henrikkel már ismerősként üdvözöltük egymást a Rumbach Sebestyén utcai RS-9. Galériában, ahol érzelmekkel és színekkel teli festményei, a mese és valóság határán sétáló alakjai igazán jó otthonra találtak. Henrik művészetéről, otthonáról, gyerekeknek és felnőtteknek is teret adó rajzklubjáról hallani fogtok még tőlem: 

Ugyanazon este nyílt két olyan fiatal kiállító tárlata, akiknek műveit szájtátva csodálom, mióta először láttam őket. Minden alkalommal megbeszéljük, hogy majd beszélünk, aztán jól elsodródunk egymástól és csak a következő kiállításon találkozunk, ahol sok mindent lehet, csak a művésszel szót váltani nem. De a riport alakul - ahogy az eddigi vizitkártyák - remélem kivárjátok...

Orr Máté festőművésszel legutóbb a francia riviérán kvaterkáztunk, ahol a festményeivel szereplő egyetlen magyar stand dobogós helyezést ért el az Art Monaco képzőművészeti kiállításon. A Pesten élő finn műgyűjtő, Ari Kupsus projektjéről persze egy szó sem jelent meg a hazai sajtóban /csak a franciában/, de attól még a siker a miénk. /Hogy miként kerültem oda és mit tapasztaltam ezen a rendhagyó vásáron, arról majd még beszámolok egy poszt erejéig./ De most, kicsit közelebb, a Bródy Sándor utcai Ari S. Kupsus Galériában bárki megtekintheti milyen az "Orrizmus", vagyis ha a reneszánsz mívesség találkozik a szürrealista valósággal: a dúsan redőzött brokát drapériákon tökéletes gránátalmák és műanyag mézes maci flakonok felett kigyúrt testű szarvasifjak teázgatnak nyúlfejű spanjaikkal. Az egész egy ámulat, vagyis majdnem drámai. 

A nyolcadik kerületből Andreassal, a német zongoraművésszel  - akiről hamarosan az Egy nap a városban blogon futó sorozatomban olvashattok majd - rohantunk át a következő helyszínre, az Andrássy úti Platán Galériába. Az eső is eleredt, le is késtük a megnyitót, de legalább a ritkuló nagy tömegben közel lehetett furakodni Rabóczky Rita Kölykeihez. A parányi művésznő előző, súlyos kollekciója, a kábelkötegekből font ember nagyságú figurák engem már egyszer teljesen lenyűgöztek. De ez a kopott-festett, hegesztett- hajlított fémlemezekből született, egyszerre bájos és durván horrorisztikus óvodai kiscsoport nagyon betalált nálam. A hálószobámba ugyan nem engedném őket, mert ránézésre simán bennük szunnyad az éjszakai családirtó-hajlam, de azért szívesen felnevelném egyiküket. Hamarosan felkeresem Ritát és megkérdezem véleményét a nyílt örökbefogadásról és a kölykek szokásairól.

Hogy emészthető hosszóságú maradjon a poszt, a következő adag ajánlót egy másik bejegyzésbe tömörítem. Addig menjetek, forgolódjatok és tartsatok a vizitorral pár nap múlva is. /A néhol életlen képekért bocs, a vacak telefonommal készültek, a vállak-fejek között./ Köszönöm a megosztást, ha tetszett a poszt!