2014. nov. 12.

Gépek lázadása

A vidéki családi ház kertjében rozsdakupacnak látszó, de valójában szebb időket megélt gépek, alkatrészek és járművek sorakoznak. Fémlemezek és fogaskerekek, bojlerek és kazánok, láncok és pedálok, megvénült Jáva, Simson és Mz motorkerékpárok várakoznak a pillanatra, hogy bejussanak a műhelybe és végre új életet nyerjenek... Odabent, a hegesztőpisztoly vakító fényében, a flexkorongok szikrái között Fock Máté fiatal designer, azaz Motofocker operál, asszisztensek nélkül.







Máté formatervezett járműveit legutóbb a 2O14.évi „Madeinhungary” innovációs tárlaton láthattuk: „Cargo-scooter” fantázianevű városi teherjárgányára a „Designboom” art-magazin is felfigyelt. De játékos mobilszobraival visszatérő kiállítója a fehérvárcsurgói Károlyi kastély parkjában rendezett „Európai Dísznövény és Kertművészeti Napoknak” is, ahol egyedi tervezésű mozgó virágtartói mindig nagy feltűnést keltenek. Mert az újra működésbe hozott  kétüteműek mellett rendhagyó kortárs műalkotások is születnek a satupadon. Melyek többfajta fém, fa, kő és csont felhasználásával készülnek, majd nyúl-hajtányok, pengeszárnyú turulok, rozsdásodó szentek, benzintank-gitárok vagy épp viktoriánus hangulatú műroncsok formájában lepik el Máté tetőtéri lakrészét. Ahol a fekete retró bőrkanapé, a szocreál műszaki asztal, az antik utazóláda, az avitt keleti szőnyegek és a motorülés-székek körül saját grafikák, tanulmányok, plakátok és belsőépítészeti rajzok borítják a falakat.







A megvalósult tervek egy része közös családi projekt, hisz Máté gyermekkora óta szinte belenőtt üvegművész édesanyja, Dombi Líviamunkáiba, majd hozzáértő kivitelezője lett a magánházakba és középületekbe beépített míves lámpáknak, vagy dekoratív üvegfelületeknek. Egyazon tetőtérben, látványos terveken dolgozva, mindketten a kézművesség tisztes hagyományait követik munkáikban, miközben új innovációikkal inspirálják egymást. A muzeális antik bútorokkal berendezett nappaliban, a közös- ötletelős délutánokhoz rendszerint a ház harmadik lakója, Fock Jenő Mátyás, a festőművész apa is gyakran csatlakozik. Vastagon rétegződő, színfoltokra bomló olajképeit látva sok mindent megérthetünk fia, Máté szobraiból.  Az egyszerre míves és lázadó, reneszánsz gépművekből.







Máté cikkét az október-novemberi Lakáskultúrában olvashatjátok, abban a "szabad szellemben" című, alternatív rovatban, melynek - legnagyobb sajnálatomra - ez az utolsó megjelenése. Szerintetek szükség van-e arra, hogy időről-időre megismerjük ezeket a másként élő, másként gondolkodó embertársainkat? Várom véleményeteket és köszönöm a poszt megosztását, ha tetszett!  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése