2015. nov. 6.

Ház a sziklák alatt

"Amikor a család büszkén mutatta be az újonnan vásárolt régi épületet, legjobban a nagymama illetődött meg. Hatvan év elmúltával furcsa érzés volt átlépnie a ház küszöbét, ahol a háború előtti években albérlőként lakott kislányként a szüleivel. S most, e történetről mit sem sejtő gyermekei lettek az új tulajdonosai a  hat méter magas terméskő támfalba ékelődő Veszprém- völgyi háznak … mert véletlenek nincsenek!




Így Zoltán, a restaurátorként dolgozó családfő építkezési projektje eggyel előbbre lépett a család dolgainak fontossági rangsorán. Saját, jól felszerelt műhelyét egyenesen ide költöztette a ház első traktusába, hogy a lakásnak szánt épületrész valamennyi bútorát és burkolatát itt a helyszínen újíthassa fel. A telekhatárra terméskő falat épített és a keskeny udvart hamarosan ellepték a régóta gyűjtögetett bontott anyagok -konténerből megmentett padlástéglák, tetőcserepek, bádog ereszcsatorna-díszek, antik bútorvasalatok, gerendák és szekrényajtók -, melyeket számtalan antik bútor követett. 



Két év megfeszített munkája alatt a lakatlan romos ház új, a régiek mintájára legyártott nyílászárókat kapott, a kamrából csinos fürdőszoba lett, két cserépkályha is gondoskodik a melegről a tágas, egybenyitott szobákban. A téglából rakott konyha antik könyvszekrény-ajtókból született újjá. 
A megviselt hajópadló kézi csiszolást és olajos ápolást kapott, a töredezett cementpadló helyére rusztikus bontott tégla burkolat került, mely díszrakásban a nappali falára is felkéredzkedett.







Felületéhez jól illenek a Kilim szőnyegkereskedés tarka párnái és szőnyegei, melyek a nyaranta nyitva tartó csopaki üzletből kerültek ide. Keleti mokettek borítják a retró kanapékat, az egykori tisztaszoba régi parasztágyait is, melyek szintén alapos restauráláson estek át. 
Kézzel varrottak a csodás függönyszárnyak is, természetes földszíneik visszaköszönnek Fekti Vera romantikus, a boldog békeidőket idéző „annó-festményein”.  De a ház falain helyet kaptak a legújabb művészgeneráció első próbálkozásai is. Zsóka, a család legkisebb gyermeke eleinte ritkán látogatta az építkezést, de ahogy a családi hagyatékból egyre több bútor és textil szivárgott be az öreg falak közé - azaz ahogy otthon vált a házból – egyre több időt töltött nagymama egykori szobáiban.





Lassan a festőállványa, vásznai és ecsetei is megtalálták helyüket a napfényes szobasarokban, ahol a festő szakon tanuló fiatal lány berendezte random műtermét. Így az eleinte befektetésnek vásárolt épület minden bizonnyal a család tulajdona, a fiatal generáció rusztikus, értékes emlékekkel teli otthona marad. S talán Apa restaurátor műhelye is végleg hazatalált az egykori albérletbe..."



Őszi lakásbemutató cikkemet a novemberi Otthon&kert magazinban találjátok! Köszönöm a megosztást! Várlak a vizitkártya facebook oldalán, ahol az élet színes alternatíváit láthatod hazai otthonokban. Kattints az értesítést kérek funkcióra, hogy elérjenek hozzád a posztok.



1 megjegyzés:

  1. ezt a házat így ahogy van, elfogadnám. csodaszép, és az anyagok!!

    VálaszTörlés