Hímzett hagyomány

Vidéki vendégségben a textiltervező ódon birtokán, ahol puha kelmék és csodás kézimunkák között a télre, s legszebb ünnepeinkre hangolódunk. De mi a közös kód egy csinos női táskán és a parlament bársonyfüggönyén? Minderről és a rusztikus vidéki otthon, a földközeli életmód varázsáról kérdezem vendéglátómat, Káli Bettyt, mielőtt a ház férfi tagjai – Attila és Balázs – celebrálja a szabadtűzön készült szarvaspörköltet nekünk...

"-A pesti Sohoban éltünk sokáig, de vágytunk egy természetközeli elvonuló, feltöltődő helyre. Rengeteg épületet megnéztünk, mire rátaláltunk az eredeti állapotú 2oo éves vályogházra és istállóra itt, Nódrádkövesden, 7o km-re a fővárostól. A felújításnál törekedni akartuk az autentikus hangulat megőrzésére, ragaszkodva a városi kényelemhez. Az átalakítást Buzás Miklós felügyelte, aki máig a Skanzen főépítésze. Olyan technológiákat alkalmaztunk, amely doh- és penészmentes, különlegesen jó klímájú életteret eredményezett.

 Nálunk természetes légkondicionálás és páratartalom-beállítás van, aminek ingyenes az üzemeltetési költsége és soha nem fog meghibásodni. A mikrokörnyezetbe szerettünk bele, majd ráébredtünk, hogy a belső Cserhát háborítatlan, tiszta levegőjű közepére érkeztünk. A vidék olyan, mintha „az isten háta megett” lennénk. A vidéki lét olyan életmóddal ajándékoz meg, amely ha sokszor nehéz is, de mégis értékhordozó és értékteremtő. Ebből táplálkozik az a civil tevékenységet, amelyben lehetőségeim szerint sokat próbálok tenni ezért a kultúráért, különösen a nők helyzetének javításáért."

Halljunk pár szót életed kreatív, textiles vonaláról. Honnan ered, hogy tört elő belőled a szépérzék és mit jelent számodra a szakmai team-munka ?

"-Gazdasági diplomám van, de közben mindig is a professzionális otthonteremtés vonzott. Nagyanyám volt a családi belsőépítész: folyvást átalakította, jó ízléssel átrendezte a házukat, s ez hatással volt rám. Anyám révén a harmóniára való törekvés, a nőies vonal az, ami bennem és munkáimban tovább él.  Tinédzser koromtól nagy műgonddal alakítottam ki lakhelyeimet, saját készítésű egyedi ágytakarókat, függönyöket, szőnyegeket készítve. Majd képzőművész, jelmeztervező, belsőépítész barátaim önzetlen tanításainak köszönhető, hogy végül megtaláltam az igazi helyemet.

Az első megkeresés egy vidéki szálloda textilmunkája volt, ez hozta a többit. Végül hosszú évekig egy neves belsőépítész iroda projektvezetője lettem. Nagy építészeti megrendelésekben csapatmunkában dolgoztunk: az alkalmazandó anyagoknak (fém, fa, üveg, textil), külön-külön gazdája volt, attól függően, hogy a belsőépítész mely szakterületre  helyezi a hangsúlyt.  Én a textil területen főként egyedi kárpitokat, függönyöket, szőnyegeket terveztem és kiviteleztem az iroda keretein belül és most, egyéni tervezőként is."

Hogy határoznád meg azt a jól felismerhető vonalat, ami a textiljeid stílusára jellemző? Az alkotói szabadság mellett a munkáid egy fontos és igencsak alázatos részéről, az országházban zajló restaurálásról is hallhatunk?

 "-Szeretem, ha a munkáimban a kéz érintése meglátszik. Amikor különféle minőségi anyagokat dolgozom össze, vagy az összedolgozást egy másik anyag vagy technika „bevetésével” oldom meg az a cél, hogy egyedi dolgok szülessenek. Így a végtermék egy alkotás, azaz „textilötvözet” lesz. A régi technikák modernizálásával a mai kor enteriőrjeiben megjelennek hagyományaink, gyökereink, ugyanakkor izgalmas az alapanyagok határainak feszegetése is.

Emellett a Parlament textíliáinak folyamatos megóvása és karbantartása kiemelt feladat. Olyan szakembergárda végzi ezt a munkát, akik között vannak 20-25 éves múltra visszatekintők. A ház szinte az életük része, folyamatosan kutatják, így nagyon jól ismerik. Ebben a közegben nagy élmény volt a korabeli hímzéses kárpitok adaptációja, és történelmi zászlók rekonstrukciója.  Jelenleg is a ház ajtófüggönyei hímzéses bordűrjének rekonstrukciója folyik, aktív közreműködésemmel."

Kérlek, mesélj saját LocalDesign márkádról, a hagyományőrző és mégis végtelenül modern női táskáidról! 

"-Egy lakberendezési munkámnál találkoztam a kalotaszegi hímzéssel, a projekt végül Kós Károly Építész Díjat kapott. Ekkor mélyedtem bele e kézimunka motívumvilágába, melyből szerelem lett. Az a célom, hogy tovább éltessük ezt az ősi kódrendszert, amit női táskáira időtálló, vastag anyagra, vastag szállal hímzük. 

Hiszen benne van a hímzés nőies finomsága, a női erő, ami ha úgy tetszik a "lágyság hatalma". Az ősi technika átértelmezése számomra elhívást jelent, mert ösztönösen találtam rá erre az útra. Persze később tudatossá vált a munka, a táskák forma- és színvilágának, motívumainak megtervezésében. A táskán megjelenő természet ihlette formák, színek és szimbólumok közvetítenek.

 A páva a hallhatatlanságot és a fényt, a nap a teremtő energiát és egységet, a tulipán a nőiséget, az élet kapuját szimbolizálja: így minden egyes darab egyedi jelentést hordoz. Rengeteg terv, idea van a fejemben, folyamatosan ihletett vagyok. Szerintem, amit ebben az állapotban létrehozunk az nem a miénk. Mi csupán közvetítők vagyunk az anyagi világ felé."

Jusson eszünkbe mindez, amikor ünnepein közelednek, s ajándékainkat bontogatjuk…

December-januári Vizitkártyám nyomtatott formában a SzépLak magazinban. Ha csatlakozol a Vizitkártya közösséghez, nem maradsz le a következő otthon-kalandról. Köszönöm, ha a posztot megosztod!