2018. okt. 25.

Ottó és kövei


Akvarellel festi építészeti terveit, munkahelyén galériát nyit. Otthonában teszteli saját fejlesztésű köveit, melyeket, ha kell, kézzel kifarag. Hoffer Ottó, a művésztanárból lett manufaktúra tulajdonos talán a reneszánszból maradt ránk, akár egy míves, kemény sarokkő. 




 Jómagad is régi házban élsz családoddal. Hogy és mikor választottad ki a stílusos épületet?

 -" Ő választott minket! Feleségemmel megfogalmaztuk, hogy hol, milyen házban laknánk legszívesebben, s amikor beléptünk a varázslatos platánfa sorral koronázott Gyümölcs utcába, éreztük, hogy otthon vagyunk! Ha régi házban laksz, akkor sorsot is vállalsz és a történelem egy része leszel! – valljuk mindketten. 


Mikor 2006-ban megvásároltuk, minden falat tégláig csupaszítottunk, felújítottuk a vezetékeket, födémet, mindent. Amúgy a ház valamikor egy Török nevű köztisztviselő városi kúriája volt. Annyira leromlott az állapota a világháború környékén, hogy az ötvenes években még csirkeneveldének is használták! A ház eklektikus homlokzata borzasztó állapotban volt, a párkányok, konzolok, stukkók, reliefek kipótlásáról is gondoskodni kellett!





Miért fontos, sőt sorsszerű számodra, hogy saját innovációd – az „Otti kövek”– is részesei lettek otthonodnak? 
Lépcsőre, teraszburkolatra, falvédőre, lábazatra szüksége van az embernek. Nekünk pedig épp’ volt hozzá egy ötletünk! Az első betonelemeket, burkolólapokat a saját házunk padlásán készítettük! Beszigeteltem a szarufákat, mert hidegebb volt télen, mint az Északi-sarkon, nyáron pedig az elviselhetetlen hőség miatt nem tudtunk volna kísérletezni.






Amikor a sok betontól már lépni sem tudtunk, kitelepedtünk az udvari garázsokra- a szomszédság nagy örömére. Szó szerint a lapos tetőn öntöttünk egy-két hónapig! Így volt, hogy némelyik burkolatot a saját lakásunkban próbáltunk ki. Természetesen ma is ebben élünk, konyhától a kandallóig...

 Mit lehet tudni rólad, honnan jön a kreativitásod: családi örökségből, tanulmányokból, vagy élettapasztalatból ered? 

-      Édesanyám is festő és linómetszőként alkotott, a térképész munkája mellett. Édesapám pedig egy „kalandor vállalkozó” volt gyermekkoromban! Szóval „hardveresen” belém van kódolva az, amit most teszek! Egyébként biológia-rajztanár szakon végeztem, de mindig minden a művészet felé sodort és szerettem volna a magam ura lenni.


        A főiskolán már kiállító művészként alkottam és Ausztriába jártam akvarellezni, amikor csak tehettem. Az a furcsa életmód megtanított sok mindenre: merni, akarni, küzdeni, festeni, dolgozni sokat, akkor is, ha nincs kedvem hozzá! Ma is akvarellel készítem a színes látványterveimet, nem számítógéppel!

Mikor és milyen élmény inspirálta az ötleted, hogy épp kőburkolatokat gyártás?

-     Gyermekkoromban az volt az álmom, hogy egyszer építek egy hatalmas várat. Ha strandra megyek, ma is azt keresem, hogy merre van egy homokkupac, ami éppen alkalmas várépítésre! Ez az élmény mindig elkísér életemben! Évekig csak belsőépítészettel foglalkoztam, de egy-egy tervem megvalósításához kevés használható, profi anyagot találtam Magyarországon. 



Márpedig, ha elhatároztam, hogy egy mediterrán ház úgy fog kinézni, mintha egy toszkán képeslapról jött volna, akkor azt megcsinálom! A gondolatból valóság lett : egy nap arra ébredtem, hogy három manufaktúránk termelését kell összehangolnom, ahol olyan burkolatokat, elemeket gyártunk, amelyek alkalmasak a terveim megvalósítására.
-        

Milyen hiányt pótolnak speciális burkolataid, mi a legfőbb ismérvük, ami versenybe száll a terméskővel?

-     A terméskővel nem akarunk versenyezni! A mi termékeink kiszámíthatóan tartós kvarcbeton anyagok, stílusban illeszkednek egymáshoz, és több mint 120 féle színben készítjük őket. Magyarán pont olyanban, amire szüksége van az enteriőrnek, háznak, tervezőnek. Készítünk burkolatot falra, földre, kertbe. Hozzá lépcsőlapot, lisztellót, osztópárkányt, konzolt, dekorációkat, és sorolhatnám.





       Az egész egy rendszer. Valójában nem terméket, hanem komplett esztétikai élményt árulunk. Ezért tervezők, építők, építtetők, borászatok, éttermek, és önkormányzatok egyaránt keresnek minket. Rengeteg építési helyzet adódik, amikor többszáz termékünk egyike sem fedi a stílust, funkciót, vagy a méretet. Ilyenkor összedugjuk a fejünket, és fejlesztünk egy éppen oda illő új formát, színt, vagy anyagot. Éppen az évente jelentkező többszáz kreatív kihívás tartja a lendületet bennem és bennünk!

Hogy kamatoztatod a szabad alkotást jelenlegi munkádban? Milyen az, ha a művész-alkat egy komoly vállalkozást működtet? 

-       Ha házat, vagy burkolatot tervezek, ha céget vezetek, mindig az összképet és a harmóniát keresem. Az egészet nézem, amelynek az alkatrészeit próbálom megteremteni. Ha kell vezető vagyok, de ha művészetről van szó, akkor átkapcsolok egy másik dimenzióba: galériát nyitok saját munkahelyemen!



       Hiszen egyre kevesebb időm van festeni a manufaktúra vezetése mellett, ám a művészettől sosem szeretnék elszakadni. Most, hogy impozáns bemutatótermet építhettünk, valamit be tudok pótolni ebből a lemaradásból. Lehetőséget biztosítok tehetséges alkotóknak és egy jó helyet a szakmai-baráti találkozásra. Remélem hamarosan én is a kiállítók között lehetek… de most futok, vár a kislányom és a napi rendes kutyasétáltatásunk!


 Legújabb vizitkártya sztorimat a Széplak magazin őszi lapszámában találjátok, nyomtatásban. Ha csatlakoztok a vizitkártya közösséghez, nem maradtok le a következő otthon-kalandról sem.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése