Mesék a Kovács villából

 Amikor a Tájtéka építészeti program „nyitott házak ünnepe” eseményen feltárult a százhetven éves épület kapuja, nem csak valódi időutazásba, de különös mesevilágba is csöppentünk mi, a látogatók. Az öreg villa mai értékmentéséről és a szobákat borító antik játékgyűjteményről a bábkészítő-pedagógus háziasszonyt, Kuruczné Lovas Júliát kérdeztük.

Közel harminc éve szerettetek bele Balatonalmádiba, ahol második otthonotokat megtaláltátok. Milyen felújítást és értékőrzést végeztetek a villában építészmérnök férjeddel?

Egy kedves barátunk hívott meg a százéves villájukba, amit még a nagyszülők vásároltak. Attól kezdve minden évben megkaptuk néhány hétre három pici gyerekünkkel, rengeteg kedves emlék kötődik az itt töltött nyarakhoz. Így hát, amikor lehetővé vált, egyértelmű volt, hogy itt veszünk saját nyaralót.
A Kovács villába azonnal beleszerettünk 2003-ban. Az utcában még sokan emlékeznek Zhorsky Gabi nénire, aki egy igazi arisztokrata hölgy volt, az ő örököseitől vettük az 1858-beli okiratokban már feltűnt, majd többször átépített épületet.
Sokat nem kellett rajta változtatni, csak a konyhát, fürdőszobát korszerűsítettük és a fűtést modernizáltuk. A padláson megtaláltuk az eredeti, henger alakú kályha törött darabjait, majd találtunk olyan mestert, aki készít hozzá hasonlót. Titkos vágyunk, hogy egyszer itt karácsonyozzon az egész nagy család.

A ház nosztalgikus hangulatát a korhű berendezés erősíti. Van-e kedvenc bútorod köztük?

A berendezésre nagy összegeket nem tudtunk fordítani, de már a házzal együtt kaptunk néhány különleges darabot. A sárkányfejes tálalószekrény, a hatalmas könyvespolc még a Kovács családé volt, a többi apránként került hozzánk, a legkülönbözőbb helyekről: bolhapiacról, barátoktól, lomtalanításról. A kedvenc ónémet tálalómat egy konténerben találtuk, kidobva. Férjem családjából is megmentettünk néhány szépséget. Legújabb szerzemény egy babaöböl a pici unokáknak.
Mivel nyáron néha rengetegen vagyunk, fontos a sok fekvőhely. Balaton-kerülő barátok, nagycsaládos rokonok sokszor kölcsönkérik a házat, még osztálykirándulás célpontja is volt már a villa.

Le sem tagadhatnád, hogy szenvedélyed a régi játékok gyűjtése, melyek a villa enteriőrjeit borítják. Melyek a ritkaságok, vagy épp hiányzó darabok a gyűjteményben?

A régi játékok hangulata Londonban fogott meg, ahol nyelvtanulással és babysitterként eltöltöttem egy tanévet. Ott sokkal jobban megbecsülik az ilyesmit és gondolom, több megmaradt belőlük. A játékokkal ugyanúgy vagyok, mint a bútorokkal: ők találnak meg engem.
Kiskoromban semmiféle antik, vagy régi tárgy nem volt a környezetemben (talán ezért is vonzódom hozzájuk), a szüleim családjában odalett minden. Anyukámék Kolozsvárról menekültek, Édesapám Kárpátalján nevelkedett, szinte mindent hátra kellett hagyni, amikor Pestre kerültek. Engem elvarázsol minden, aminek története van és meglep, hogy mások mennyire nem becsülik a régi tárgyakat. Nemrég egy költözködésnél épp Marklin vonatsíneket akartak konténerbe dobni és mondanom sem kell, hogy nálunk végezték, Almádiban. Hátha kapok hozzávaló mozdonyt is, és már indulhat is a kisvonat!

Pedagógusként és családanyaként saját tapasztalatodból ered a kézműves ujjbábok ötlete. Volt-e bármi előzménye a figurák készítésének?

 A bábok szeretetét édesanyámtól örököltem, aki óvónő volt egész életében, sok játékot maga készített a gyerekeknek (most már a dédunokáknak), valóságos alkotói káosz volt nálunk. Én gyerekruha-tervező akartam lenni, de ez megmaradt hobbinak a pedagógia mellett. Az öt csemete mellett otthon töltött évek alatt persze jó hasznát vettem, és sok örömet szerzett az alkotás.
Ekkor varrtam az első bibliai bábokat is.

Mik a visszajelzések a speciális témájú bábjaid használatáról? Milyen történetek inspirálják a figurák születését?

A bábok segítenek átélni az eljátszott jeleneteket, vagy beleélni magukat valamelyik szereplő helyzetébe. Amikor iskolások lettek a nagyobb gyermekeim, láttam, hogy milyen eszköztelenek a hitoktatók is, így nekik is nagy segítséget jelentettek a bábjaim. Apró tárgyakat: kosarat, tarisznyát is mellékelek a készlethez, így egy hittan óra inkább játék, mint egy unalmas, csendes foglalkozás.
Számos visszatérő megrendelőm akad, aki szívesen használja a figurákat, néhányan még a gyerekmisén is. Számomra sok olyan szent is van, akinek az életét, legendáit érdemes a kicsiknek megjeleníteni. Közöttük van kedvencem is: Árpád-házi szent Erzsébet, akihez egy kis kosár is készül. Amikor a szívtelen szolgáló rajtakapja Erzsébetet, hogy kenyeret oszt a szegényeknek, a kosár tetejét a kenyérkékkel át lehet billenteni, és „rózsákká változnak”, így a Rózsák csodáját meg lehet jeleníteni.
A mai világban a kicsiknek és nagyoknak egyaránt fontos a képi megjelenítés, melyet bábjaim jelentenek. Épp úgy, mint a mesék lélekmentő üzenete, mely a régi játékokban még fellelhető.

Kesztyűbábok:  www.leonettadesign.hu

Tájtéka, Balatonalmádi: https://tajteka.hu/oldal/balatonalmadi-nyitott-hazak-unnepe

A cikk az Alkotóenergia online magazinban jelent meg 2025-ben.

 

 

 

 

Nana redesign táskái

 Szinte bármilyen anyagból elkészülnek azok a vagány hátizsákok, melyek a pesti kertváros aprócska műhelyéből a közkedvelt közösségi vásárok forgatagáig utazva megtalálják saját tulajdonosaikat. Köztük kevesen tudják, hogy a táskákban egy életvidám, fiatalos nagyszülő példa értékű kreativitása, követendő lendülete rejlik. Medvácz Éva kézművessel beszélgettem otthonában.

A Gardrób közösségi vásár forgatagában találkoztunk, ahol állandó standdal, mindig egyedi outfitben vagy jelen. Mit ad neked a vásárok ritmusa és hangulata az eladáson túl?

Ez a budai közösségi vásár kezdetektől a szívem csücske. Kezdetben a szervezők sokat segítettek  nekem, aki inkább befelé húzódó és kissé önbizalomhiányos voltam, vagyok. Ennek ellenére, vagy tán épp ezért nagyon megszerettem ezt a színes kultúrzsibit, ahol vásárolni és árulni is egyaránt izgalmas. Érdekes embereket ismerek meg a vevők és az árusok személyében, melyekből akár barátságok is szövődnek. Néhány éve a Hybridart is bevállalta a hátizsákjaimat, akik kifejezetten az újrahasznosított anyagból készült tárgyakat és technológiát népszerűsítik a bevásárlóközpontokban kialakított önkiszolgáló térben, az „Ajándék Terminál” nevű karácsonyi alkalmon. Aki a vásárokban nem tud dönteni, később a közösségi oldalaimat és a webshopomat felkeresve választja ki a személyiségéhez illő darabot. A lényeg, hogy mindenképpen kapcsolódunk a táskák által!

 Táskáidban rendkívül változatos anyagokat használsz, melyekre több helyen vadászol. Volt-e olyan átalakítás, vagy értékmentés amire büszke vagy? Kiknek ajánlod a Nanabags egyedi táskáit?

Gyakorlatilag mindenből tudok hátizsákot varrni, legyen az papír, műanyag, bőr, vagy textil. Számomra minden anyag izgalmas, ami szembe jön velem, mert én már a végterméket látom benne. Leginkább a régi szőrme- és bőrkabátok ihletnek meg, melyeket szétszedve táskává adaptálom őket. Az anyag időtlenségét, szépségét látom meg ezekben a retró darabokban, amiket ruhavásárokban, lomtalanításokon lelek fel, de saját megúnt ruhadarabjaimat is bevetem olykor. Kereskedésekben megmaradt textilvégekből is szívesen dolgozom, de készült már egyedi megrendelés eredeti Marimekko design anyagból. Nyugdíjas koromban kiteljesedett kézműves pályámat nagyon szeretem, hisz örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy termékeim másoknak is tetszenek és erről visszajelzést is kapok rendszeres vevőimtől. De már az is jó érzés, hogy tervezek és létrehozok a magam örömére.

Kézműves családból származol, ahonnan a kreatív véna, a szorgalom és az önazonos látásmód örökölhető. De hogy nőtt ki ebből a Nanabags története?

Életmódomat valóban a szüleim szép és igényes élete inspirálta, akik egy nógrádi kézműves pékséget működtettek. Nagynéném csodás öltözékeit maga varrta, tőle is sokat tanultam. Családunkban mindig, mindenre akadt jó megoldás, akkor is, ha látszólag lehetetlen volt. Varrni, barkácsolni, alkotni gyermekkorom óta nagyon szerettem én is. Amikor tanárként éltem és dolgoztam, szintén nem a hagyományos, hanem az örömet adó oktatást részesítettem előnyben. Emellett mindig az egyedisége törekedtem és saját magam sztájlisztja voltam, vagyok. Kamasz lányom kreativitása inspirált először a női táskák és a hátizsákok rejtelmei felé, az Ő kérésére készültek először táskák, tizenöt éve. A Nana név szintén tőle ered: így hívott kisgyerekként engem, az édesanyját. A legendás pesti Retrock bolthálózat volt az első, akik árulták a termékeim.

Pest egyik hangulatos kertvárosában élsz, kis műhelyed is saját kertedben található. Mit jelent számodra az itt töltött idő? Vannak-e kedvenc redesign megoldásaid a házban?

A varrás mellett a már negyven éve otthonunkat jelentő házat is igyekszem saját kezűleg alakítani. Nagy teraszt álmodtam, mely összeköti a ligetes kertet a belső terekkel. A járófelületét és az oldalfalát is bontott téglából rakattuk, meghagyva a rusztikus felületet. Az étkező fa asztalát nemrég magam festettem, jövőre következik a konyhai csempefestés! A kertben felállított műhelyem a kézműves életem fontos eleme, melyet lécenként magam építettem, szigeteltem, majd sötétzöld tónusra festettem, kissé skandináv jelleget kölcsönözve. Ajtaján benyitva színes alkotói csendélet fogad, melynek egy része személyes emlékeim tárgyaiból, másrészt a varrásra váró anyagokból, kellékekből áll, amiket itt raktározok. Szezonális időszakban – mint amilyen az adventi vásárok ideje – alig férek el a befejezésre váró táskáktól, amik vevőim egyedi megrendelésére is készülnek. Számomra a műhelyben töltött idő a teljes átlényegülést, az alkotás jótékony hatását jelenti, melyben megszűnik az életkor, a gondok és hétköznapok!

Vizitkártya cikkem az Alkotóenergia online magazinban jelent meg 2024-ben.