Köveskáli anzix

Nyári vizit a Balaton-felvidéki vagány loftlakásban, amit egy romos raktárból álmodott meg a művészvénájú tulajdonos. Aki több, mint három évtizede menti e táj épített örökségét, létrehozva a sokunk által kedvelt, emblematikus épületeket: legyen az galéria, könyvtár, borászat és butikhotel. Koller Kati galerista- üzletasszonnyal beszélgettem, aki szerint más emberré válik, ki otthonra lel e vidéken.

Ahogy azt említetted, szabadabbá, kiegyensúlyozottabbá, jókedvűbbé válsz, amikor a nagyvárosból megérkezel vidéki otthonodba. Mióta szerelem számodra Köveskál és mi ragadott meg ebben a tájban, amit máshol nem találni?

A történet egy harminc évvel ezelőtti kirándulással kezdődött, melyet kamasz lányommal ejtettünk meg a Balaton körül. Köveskálra, e bájos és máig autentikus faluba érve mindkettőnk szíve megdobbant és azonnal tudtuk, hogy ez lesz a mi helyünk! Rengeteg külföldi nyaralás után, a művészethez való vonzódásom okán ugyanazt a hangulatot találtam meg itt, mint akár a Dél-Francia vidéken, Provence tájain. El is határoztam, hogy a megvásárolt romos ingatlan felújításával festőiskolát alapítok. Az ötletből végül a környék első olyan butik-hotelje lett, ahol a vendégek egyszerre leltek a vidék nyugalmára és a legmagasabb szintű luxusra, miközben elmerülhettek a táj hangulatában, ízeiben, illataiban. Az újjávarázsolt kúriaépület tetőterében végül megvalósult a műterem, melyben az alkotni vágyók is kiélhették tehetségüket. S, bár azóta a Káli Art Inn tulajdonosa cserélődött, az általam elindított művészeti élet megmaradt a falak között.

A több évtizedes folyamatos építkezésed olyan helyeket is eredményezett, melyek egyrészt a kreativitásod eredményei, ugyanakkor a vidék kulturális életének szerves részei. Honnan ered a kivételes ízlésed és mely projektek kötnek le a mai napig?

Az intellektuális világlátás, a művészetekre való nyitottság már a neveltetésemből, majd saját érdeklődésemből fakadóan is meghatározó közegem. Gyermekkorom óta rajzolok-festek és ezt a művészi vénát a későbbi divatkollekcióimban, bécsi üzleteimben, majd a műgyűjtésemben is kamatoztattam. Mindig megláttam az értéket abban, amiben mások nem találták: legyen az egy népi használati tárgy, vagy értékes képzőművészeti hagyaték, melynek festményei a szállodámat díszítették és adtak a háznak olyan miliőt, mely akkoriban még egyedülállónak számított. E hibrid kínálatból állt össze a Magazin nevű galériám kezdeti anyaga, melyet 2020-ban egy lepusztult istálló málladozó falaiból építettem fel az eredeti gerendázatból, helyi kövekből, burkolatokból. Jelenleg a rusztikus épület nyitott galériaként, antikvitásként, sőt kulturális találkozóként üzemel, ahol kortárs tárlatok, tematikus estek, jóízű beszélgetések és borkóstolók váltják egymást hetente. Kedvenc bridzsversenyeim és nagyszülői szerepem mellett jelenleg ez a közösségkovácsoló művészeti szervezőmunka teszi ki nyugdíjas hétköznapjaimat.

Beszéljünk legújabb gyermekedről, az indusztriális hangulatú loftról, mely a falu közepén várja a vendégeid. Milyen állapotban lett tiéd az avitt raktárépület és mi volt a felújítás koncepciója?

A régóta üresen álló egykori TSZ-épületet – ahol anno szőlőfeldolgozás zajlott – már évtizedek óta kinéztem magamnak és tervezgettem az újrahasznosítását. Számos ötlet közül végül egy retróval kevert ipari stílusú, loft-jellegű szálláshely született a két évig tartó újjáépítés során, melyben egyrész megóvtam az épület használható értékeit, de közben összkomfortosan modern lakóhelyet alakítottam ki. A légies vaslépcsővel megközelíthető galériaszint és az utólag kialakított fürdőszoba is helyet kapott az emeletnyi magas, egybenyitott térben, ahol vas fogópárok helyettesítik a mennyezetet. Eredeti darab a bejárat síneken gördülő rozsdás vasajtaja, valamint az antik berendezés: a felújított thonett székek, az újrakárpitozott art-deco fotel, az ipari retró lámpák, a néhai műhelyekből származó vasszékek, a régi fa evezők, a vintage szőnyegek. Ám a modern stílusú, főzőszigettel ellátott konyha, a két fürdőszoba, a teljes gépészet és fűtésrendszer már a legkorszerűbb magas minőséget hozza. A komoly kihívást jelentő építkezés legjobb része a berendezés összeválogatása volt, melyben saját bútorgyűjteményem és a Magazin galériában sokasodó műtárgyaim számos darabja is otthonra lelt. Mert a gyűjtés olyan szenvedély, amiben csak a tárolóhely jelenti a korlátot, maga a kincsvadászat örök szerelem marad. Ez az életérzés tükröződik ebben a rendhagyó enteriőrben is, ahol egy műteremlakás hangulatát ugyanúgy megtalálja a vendég, mint a balatoni táj miliőjét és a régi falusi nyarak emlékét. Ahogy minden eddigi enteriőröm, egy kicsit ez is rólam szól…

Vizitkártya cikkem az MVM-AlkotóEnergia online magazinban jelent meg. Kövesd a Vizitkártyát és gyere a következő otthonsztorira!