Kegyelmesék a nyóckerben

 Jóízű gasztro-vizit a pesti tetők felett, ahol Semiramis kertjében a házigazda várja vendégeit. Akik a profi séf, Kaldeneker György tálalásában a fél világot bejárhatják anélkül, hogy a kerületből kimozdultak volna.

Művészi szintű vendéglátásra készülhet az, aki a terített asztalodhoz érkezik és megkóstolja ételkölteményeidet. Hogy képzeljük el ezeket az alkalmakat és mi a szakmai előélete a privát séfnek?

Maga a lakásom és főként a terasz – ami egy gondosan ápolt zöldellő tetőkert - alkalmas arra, hogy baráti összejövetelt, társasági eseményt tartsunk ott. Ilyenkor semmiféle hivatalos protokoll nincs, mindenki csak a jókedvét hozza, a többiről én gondoskodom. Általában kerül a sütőbe egy egész lazac, leveles tésztába burkolva, vagy kacsa zsályával, naranccsal sütve, mellé rengetegféle könnyű, színes körettel. A desszert mindig házias sütemény: egy-egy gyümölcsös pite, ami épp szezonális. A lakomát olykor élőzene kíséri, a szomszéd tűzfalra vetített képekkel, filmekkel. Részemről a minőség pont ugyanolyan, mint amikor 900 főnek tálaltam a kanadai nagykövetség séfjeként. Tíz inspiráló évig tartott ez az öt nagykövetet kiszolgáló időszak, melyben sokat tanultam a diplomatáktól. Akik a világ minden táján éltek, hazahozva olyan recepteket, amiket megmutattak nekem: így tanultam meg többek közt az indiai és kanadai ételeket, vagy a pestót, a csatnit, illetve a gluténmentes ízeket, amiről még nem is hallottunk itthon. Nagyon bizalmi állás volt ez, mert inkább családtagnak, mint alkalmazottnak számítottam.

Húsz éve lakott otthonod lelke a hatalmas terasz, amibe egykor beleszerettél. Mi volt az enteriőrök kialakításának koncepciója és hogy szolgálja életmódodat?

A még szerkezetkész lakást egy barátom mutatta meg s, bár nem akartam költözni, de a 70 m2-es tetőterasz megragadott, ahogy a VIII. kerület nyüzsgő élete, jó lokációja is. Az enteriőrök kialakításánál fontos volt a napfényes konyha és nappali tere, a kisebb privát tér mellett. Akkoriban sok gasztronómiai filmet forgattunk több televízióknak, - ezek ma a youtube csatornámon láthatók - így a nyári forgatások szép díszlete volt a városi tetőkert. Melyet nyaranta napi kétszer kell locsolni, heti egyszer tápsózni, olykor átültetni, metszeni, azaz folyamatosan gondozni, hogy szép legyen. A kert flórájának természetes tónusait – zöldet, narancsot, földszíneket - választottam az enteriőrökhöz is. Az óriási Vasarely festmény reprója – melyet egy bútorlapra kasíroztam – végig kísérte költözéseimet, ahogy több személyes tárgyam is.

Számos ötletes, kifejezetten újrahasznosított tárgy, sőt burkolat díszíti a lakásod. Mit jelent számodra az értékmentés és az otthon-érzés?

Ha az ember maga alakítja ki az otthonát, akkor legfőbb szempont, hogy jól érezze magát benne. Olyan bútorokat, személyes tárgyakat választ bele, amik érzelmileg hozzá tartoznak, feltöltik és pihentetik egyszerre. A nappali és a hálószoba fal-burkolatának kialakítása is olyan használt faládákból, faeszközökből készült, amik elkísérték az életemet. Köztük az anyukám fásládája, ami gyermekkorunktól megőrzött, majd a sufniból előkerült emlék. Szétszedve beleépült a faburkolatba, ahogy a Jamie Olivertől kapott kerek vágódeszka a sok különleges borosládával együtt. A ládák síkját kovácsolt evőeszközök, régi pénzérmék, különböző vas relikviák díszítik, amiket évtizedek alatt vásárokon, kiállításon szereztem a világ több táján.

Mi inspirálta saját márkád, a Lekvárosház létrejöttét és miként születnek az új ízkombinációk? Miből válasszunk a közelgő ünnepekre?

Ha az ember egy ideig ebben a szakmában van privát séfként, akkor egy idő után abba kell hagyni, mert nagyon kimeríti az embert. Így jött a saját lekvárkészítés ötlete, mert ezeket mindig használtam a munkáim során, nagy sikerrel. A mindennapi főzést könnyen átváltottam a lekvárok készítésére, melyben ugyanúgy lehet alkotni, villantani, kihívások vannak benne. Tehát ugyanúgy kielégíti a kreatív vágyamat, csak sokkal stresszmentesebb környezetben és körülmények között.

Új ízkombinációim kíváncsi, újító személyiségemből fakadnak. Ha meglátok egy gyümölcsöt és egy fűszert, már tudom, hogy jól fognak együtt működni. Kimegyek akár egy külföldi piacra, ahol olyan gyümölcsök tárulnak elém, amiket életemben nem láttam és máris beindul az újító fantáziám.

Amivel karácsonyra készültünk, az a gyömbéres narancslekvár, vagy a pezsgős őszibarack íz, elegáns formatervezett üvegekbe töltve. De gondolunk az ünnepi lakoma mellé kínált hagymalekvárra, vagy gyömbéres-chilis paprika ízre. Sokak kedvence a „Kegyelmesék” termékcsalád, mely a vendégeimre utal viccesen: szeretik a hasukat, szeretnek utazni, így lett egy sikeres brand belőlük. Boldog ünnepeket és kreatív otthoni főzést kívánok velük!

Vizitkártya cikkem a 2025-ös MVM-Alkotó energia online magazinban jelent meg.  

 

Angyalok és építészet - Makovecz Imre 90 kiállítás a Műcsarnokban

 A Hősök terén szelfiző turisták hiába keresik az 1900-ban párizsi világkiállítás nagydíjával elismert Gábriel arkangyal szobrát - a korinthoszi talapzat üresen áll. Az angyalok most a Műcsarnokban vannak… A megnyitót követő sajtóeseményen és nyitó kurátori tárlatvezetésen jártam.

Jonathan Glancey kurátor és a Makovecz Alapítvány immerzív, a „Makovecz univerzumot” bemutató kiállítást álmodtak meg az erdő hangjaival, madarak csivitelésével, fényhatásokkal, audiovizuális tartalmakkal. A természetből átkerülünk az épített formák világába, madártávlatból láthatjuk Makovecz angyal formájú templomtornyait, a Feltámadás templom padsoraiban ülhetünk, üvegpadlóján át leláthatunk a gyökereinkig, ég és föld között lebeghetünk imádkozás közben, míg a pilléreknél különböző szinteken angyalok állnak.

November 20-án, a Kossuth- és Ybl Miklós-díjas építész születésének 90. évfordulóján a miniszterelnök méltató beszédével nyílt meg ez a nagyszabású kiállítás a Műcsarnokban .  Aki a rendszerváltás utáni Makovecz Imréről így fogalmazott: "Aligha gondolta, hogy hibátlan világ lesz – ha egyáltalán van ilyen –, de tudta, hogy vége a bedeszkázott égbolt korszakának."

A Makovecz Imre tervei alapján épült magyar pavilon csodájára járt a világ 1992-ben a sevillai világkiállításon, mely meghozta számára a nemzetközi hírnevet. Többek között ennek a terveit is megtalálják a kiállítás anyagában, melyet a Makovecz Imre Alapítvány több mint egy évtizeden keresztül rendszerezett és bízvást állíthatjuk, hogy a kiállítás bármely nagy európai múzeumban megállná a helyét, a magyar építészetnek méltó „utazó nagykövete” lehetne.

A Feltámadás templom makettje, belső tere a kiállítás központi eleme, ahogy Makovecz íróasztala is a tárlat része, amibe szívünk szerint belenéznénk, hogy milyen nemzeti örökség lehet még benne. Jonathan Glancey elmondta, hogy a pályázatnyertes Feltámadás templom, a Makovecz életmű ékköve Imre életében sajnos nem épülhetett már meg, a tervei az íróasztal-fiókban maradtak. A kérdésre, hogy megvalósulhat-e Makovecz utolsó monumentális terve, a miniszterelnök úr nem tudott biztató választ adni, de talán - ha már nincs bedeszkázva az égbolt - reményeink szerint az a fiók sem lett bedeszkázva. Kormányhatározat alapján eddig közel húsz Makovecz-épület újult meg, további költségvetési forrásból több, mint tíz új épülettervének megépítésére is lehetőség nyílik.

Jonathan Glancey az Architectural Review munkatársaként elsőként publikált a keleti blokkon túl Makovecz épületlényeiről, a szerves építészet magyarországi iskolateremtőjéről.

Negyven éve ismerte meg Makovecz Imrét, aki akkoriban a Pilisi Parkerdőgazdaság főépítésze volt.

Glancey mosolyogva mesélte, hogy az Imrétől kapott, Magyarországról hozott makkokból kinőtt fái akkor lesznek terebélyesek, amikor ő már hosszú ideje nem lesz de, ahogy idézte: „Isten megvár!”.

Utalva ezzel Antoni Gaudí Sagrada Familia építésének kezdeti szakaszában szállóigévé vált mondatára: „Mi cliente no tiene prisa”: Az ügyfelem nem siet – Az ügyfél az Isten.

Glancey reményét fejezte ki, hogy Magyarország idővel megépíti a Sagrada Familia-val vetekedő Feltámadás templomot, mely a nemzetközi építész szakma megítélése szerint annyit adhatna kulturálisan és turisztikailag Budapestnek, mint a Sagrada Familia Barcelonának.

A Műcsarnokban kinőtt erdőben a tárlat él, és lélegzik. Erdei friss levegőt lélegezhetünk be, miközben a Makovecz által ültetett fák között járunk, faleveleket csodálhatunk, melyekről annyit elárulhatunk, hogy minden terv egy falevél, minden fa egy-egy fejezet az életműből. Az az érzésünk alaptalan, hogy a Feltámadás templom terve egy földön heverő falevél is lehet, és bármikor jöhet valaki egy lombszívóval. Énekesmadarak kapják fel a csendet, és repülnek vele szabadon az égig - a deszkáknak nyoma sincs. Makovecz Imre által álmodott univerzumban lépkedünk, helyet foglalhatunk a Feltámadás templom padsoraiban egészen 2026.02.01-ig. A szentmisére ugyan még várni kell… E vers viszont ide kívánkozik:

"Mért kívánod, hogy két tenyérrel átfogható gyerekjáték-koponyánkba egy univerzumot gyömöszöljünk? Vagy úgy teszel velünk, mint a tölgy makkjával, amelybe egy teljes tölgyfát gyömöszöltél?"  (Nemes Nagy Ágnes – Istenről)

infók a tárlatról: www.mucsarnok.hu