Paplakból nyaraló

A Balatonfüred központjában megbújó épület még 1816-ban épült, mint a fazsindelyes „kerek templom” elődjéhez tartozó lelkészlak. A helyszínt – mely a tihanyi apátság birtokainak része volt  - a levéltári jegyzeteken kívül egy 1878-ban megjelent balatoni útikönyv is dokumentálja.

Majd a kommunizmus évtizedei alatt a „szokásos kollektív” sorsra jutott: a polgári életmódra jellemző hat szobát és tágas konyhát szűk lakásokká darabolták és kiutalták. A ház sokáig a szomszédos Árkád Szot-üdülő (ma Anna Grand Hotel) technikai személyzetének adott otthont, majd egy kudarcba fulladt magánfelújítást követően, levert vakolattal, félig szétbontva várta jobb sorsát. A szerencse egy építészmérnök-pedagógus házaspár személyében érkezett, akik újsághirdetés alapján bukkantak a házra ’98 nyarán. Már napok óta járták a környéket, hogy egy vízközeli házat találjanak domboldali telkük helyett, ahol csak sátrazásra nyílt módjuk gyermekeikkel.

-Igazi szerelem volt első pillantásra, hisz mindketten egyszerre láttuk meg a kivételes lehetőséget e házban! – emlékszik vissza az élményre Klári, amikor feltárult előttük az utca forgalmától rejtőzködő, támfallal védett kert és az épület látványa. S ez a végtelen lelkesedés röpítette át őket a felújítás évein, ami felért egy teljes építkezéssel. Hiszen a villa nem csak visszakapta eredeti  hangulatát, sőt részleteiben korhűbb lett, mint valaha, de teljesen meg is fiatalodott, azaz a legmodernebb technikával felszerelt. Dr. Gerzsenyi Albert építészmérnök tervei alapján, az utólag felhúzott válaszfalakat elbontva visszakapta az eredeti, polgári jellegét, melyet nagy árnyas terasszal és ligetes kerttel gazdagítottak. 

A konyha és a nappali, - mint impozáns közösségi terek - újra fellélegeztek és a tágas előszobához, valamint az üveges verandához kapcsolódva átjárhatóvá váltak. Nyáron a hatalmas ablakok és szárnyas ajtók, télen az épített kandalló, az antik vaskályha és sparherd biztosítja a kellemes klímát a térben. Mellettük az három szeparált hálószoba és külön fürdőszobák jelentik az elvonulásra alkalmas, intim tereket, akár tizenöt főnek. 

Az épület egyik ékessége, a reformkori fürdőváros hangulatát idéző faszerkezetű veranda, mely friss színezetet, élénk burkolatot és berendezést kapott. Speciális, az eredetivel egyező kék és opál üvegeit egy budakeszi üveges mesternél találta meg Klári, akinek az építkezés alatt komoly szenvedélyévé vált a kincsvadászat. 

Kalandos portyái során vastelepekről, piacokról, családi hagyatékból, kereskedésekből válogatta össze értő szemmel az egyes helyiségekbe illő darabokat, melyek aztán Albert végtelenül precíz és gyakorlatias tervei alapján integrálódtak a ház arculatába. Több artdeco bútor és korhű porcelán származik a füredi Konczantikvitásból, ahol kérésre restaurálás és egyedi stílbútor- beépítést is vállalnak a hozzáértő tulajdonosok.

A villa korabeli berendezésébe szépen belesimulnak Klári kedvenc színes balatoni retró plakátjai, a dédnagymama falikárpitja, sőt még azok a modern skandináv bútorok is, melyeket már a fiatalok hoztak a házba. Mert a kisgyerekekből jó nevű építészek, designerek lettek (Gerzsenyi Judit és András), akik fiatalos lendülettel járultak hozzá a villa kontrasztos stílusához. (az Ő házukat is bemutatta már a vizitkártya itt!) Így talán a szülők gondolkodásának és e csodaszép füredi házban töltött felhőtlen nyaraiknak is köze lehet a megörökölt jóízléshez..." 

E különleges villát bemutató teljes cikkem az "A mi otthonunk" magazin szeptemberi lapszámában jelent meg nyomtatásban. H tetszett, vedd meg a lapot és csatlakozz a Vizitkártya face-közösségéhez, hogy értesülj a következő kalandozásomról is! Köszönöm a megosztást!