Színekre nyitva

Vendégségben a házban, ahol antik bútorok és nomád szőttesek látványa keveredik a festett marhabőrök és túlérett birsalmák illatával. S, ahol Krieser Erika bőrműves műhelyében távoli kultúrák és modern funkciók tömörülnek táska formájú műalkotásokban.

-Hat éve éltek ebben a modern házban, a főváros zöldövezetében. Miként nyerte el jelenlegi arcát az épület?

-Környékünk egy folyton változó festmény, így nem is volt kérdés, hogy új házunkat is itt találjuk meg, ahol nagy sétákat tettünk párommal. Bár a megvásárol rózsaszín retró ház elsőre ijesztőnek tűnt, de alapos átépítés-felújítás után, saját ízlésünkre formálva tervezőnk segítségével új arculatot kapott. Ez a bátorság leginkább Laci érdeme, akinek racionális műszaki gondolkodása kiváló térlátással párosult, így meglátta a lehetőséget az akkor még fele akkora épületben. A bővítés és teljes gépészeti megújulás mellett a nagy üvegfalakkal szinte kitártuk a házat a kert, a rét felé, így valóban természet-közelivé vált az életmódunk is. 

  -Otthonod enteriőrjeit a keleti kilimekből, az antik és egzotikus bútorokból és műalkotásokból álló sajátos hangulat jellemzi. Hogy állt össze ez a személyes stílus?

Régi, míves bútoraink nagyrészt családi örökségek, vagy vásárolt darabok. Ugyanolyan jól illenek nagy szerelmeim, a kilimek mellé, mint az egyedi modern konyhabútorunk, vagy a tömörfa egzotikus darabjaink, melyek utazásainkat idézik. Szeretem a ház földszintjének tágas tereit, melyben a bútorcsoportok képeznek funkcionális vagy tértagoló szigeteket. Ugyanakkor fent az emeleten a jól szeparált háló, gardrób, műhely, dolgozószoba szolgálja a nyugalmas családi életet.

 -Hogy él egy alkotó emberrel a civil párja? Milyen segítséget jelent Ő a műhelymunkád mellett?

Mérnök ember létére hasonlóan kreatív észjárásúnak tartom a párom, mint saját művészi gondolkodásom. Gyakori, hogy jóval előbb látja a megoldást egy gyakorlati kérdésre, egy alkotói feladatra, mint én. Stabil hátországot biztosít otthoni műhelymunkám köré, miközben bíztat, inspirál, erősít megérzéseimben. Nélküle a szép otthonunk és az „Etnomád korszakom” sem létezne ebben a formában. 

 

-Milyen alkotói utat jártál be, honnan ered kreativitásod, a bőrökkel történő foglalkozás?

 A bőrdíszműves mesterség elsajátítása után évtizedekig készítettem saját tervezésű cipőket, majd táskákat, melyet a kereskedelemben is elérhetők voltak. Saját műhelymunkám mellett közel húsz évig tanítottam a szakma fortélyait a mesterségek iskolájában, miközben két gyerek édesanyja lettem, akik ma már felnőttek. A magyar népművészet mellett mindig is izgatott más népek tárgykultúrája, az etno-stílus. A bőr, mint természetes anyag, kimeríthetetlen forrás és kísérleti terep számomra, sosem fogom megunni a vele való foglalatosságot. 

-Hogy emlékszel a szőttessel kombinált bőrtáskák, az Etnomádkézműves márka születésére? Mi a munkamegosztásod az alkotótársaddal?

Épp egy alkotói válsággal terhelt időszakomban nyitottam be kedvenc üzletembe, a Kilimbe. Ott, a tarka szőnyegek között találkoztam későbbi alkotótársammal, Raab Rózsával, aki színes gobelin-szőtteseivel kitárta az alkotás új lehetőségeit számomra. Szinte azonnal elkezdtük a közös munkát. Innentől bőrmunkáimban is megérkeztek a színek, követve Róza csodás szövéseit, az ősi nomád kultúrák mintáit, tónusait. A hagyományos kézműves technikák mellett igyekszünk alkalmazni az aktuális divattrendeket, a kényelmi funkciókat is, hiszen vásárlóink – korosztálytól függetlenül – mai, modern, igényes nők. Akiknek fontos, hogy öltözékük, sőt saját maguk is harmóniában legyen egyedi táskáik, kiegészítőik stílusával."

Vizitkártya riportom a SzépLak 2O19/2O2O. téli lapszámában jelent meg. Kövesd a Vizitkártya oldalt, hogy ne maradj le a következő otthonkalandról.