Vidám kis retró, Budán

Juditot csak pár éve ismerem, de valamiért nagyon összehangolódtunk e rövid idő alatt. Többek között talán az "ösztönös ráérzés képessége" köt össze minket, amivel saját, lakott környezetünket sokkoljuk rendszeresen, magunk és mások szórakoztatására... S amely stílus nehezen behatárolható, ám szerencsére távol áll a konvencionálistól, sőt a divatos jelzőt sem tűri magán. Ezen a képen egy antikfióknyi primulát piacoztunk össze épp:

Így történt, hogy bemutattam már Nektek balatoni nyaralóját, a Sine Curát és budai otthonának titkos kertjét is, ahol sok ötletet és lelőhelyet osztott meg velem-velünk...  Elég megosztó, a hazai magazinvilágból kissé kilógó, amolyan "vizitkártyás" anyagok ezek, az élet valódi alternatívái, ha értitek mire gondolok...

Most, amikor a szomszédos, lehasznált kislakás átalakítására is vállalkozott, nem kellett kétszer mondania, hogy azonnal átnyargaljak megnézni a munkafázisokat és az eredményt. Külön érdem, hogy a kizárólag saját ötletekből és látványos megoldásokból álló, ám szerény költségvetésű projektet három gyermeke is aktívan végig asszisztálta.

A korhű és stílusos berendezés kedvéért Judit alaposan beleásta magát az 194o-ben épült Bauhaus ihletésű budai bérház történetébe, ahogy azt lakóhelyük, a szomszédos neobarokk épületnél is megtette. Véleménye szerint fontos, hogy ismerjük saját városunk, kerületünk és a házunk múltját ahhoz, hogy igazán otthonosan érezhessük magunkat benne. Ez a fajta kutatómunka az értékes ismeretek mellett jó szórakozás és kitűnő stílusiskola is egyben, hisz a megismert történelmi kor tálcán kínálja az adott időszak jellegzetes lakberendezését, divatos bútorait, dísztárgyait, azaz a komplett életérzést. Innentől pedig jöhet a szenvedélyes hajtóvadászat, míg a fejben megálmodott berendezés kellékeit apróhirdetésekből, piacokról, ismerősöktől, lomtalanításokból összeszedi az ember…

Így tett Judit is,aki a gyűjtőmunka mellett a bútorfelújításba is belekóstolt, s mi több a festési-burkolási munkáktól sem riadt vissza. Sőt, kamasz fiait, Boldizsárt és Barnabást is sikeresen bevonta a felújításba, így mindössze egy kőművest és egy villanyszerelőt használt el a szakipari feladatokra. A srácok és mamájuk közösen gletteltek, festettek, tapétáztak, padlóztak, csiszoltak és mázoltak, míg a színek összehangolásában a legkisebb testvér, Berta segédkezett. A ház eredeti stílusa szerint próbálták visszaállítani a részleteket: a boltíveket visszabontatták, a felszabdalt tereket kinyittatták, a jellegtelen nyílászárókat egy bontásból beszerezve régiekre cserélték. A ház támfallal védett, sosem használt kertjét beültetésekkel és színes bútorokkal bevonták a látványba.

A szobákba helyet kaptak antik hatású és retró bútordarabok is – köztük néhány ritkaság - melyeket hol modern társaikkal, hol korhű tárgyakkal házasítottak. Így a vateráról érkező piros Franz Fertig kanapé mellé saját kárpitozású Köln kagylófotel és lakkozott retró dohányzóasztal került, melyeket ikea lámpabúra és kortárs akvarellek körítenek.

Az étkező 7o-es évekbeli házgyári bútorát betonszürke festékkel és műbőr kárpittal keltették életre, s mögötte a falat pesti sanzonok kottái burkolják a Rózsavölgyi zenekiadó üzletéből..

A spájzból született teakonyha monokróm-ipari hangulatát zöld lábazatfestékkel, kiszolgált Lada fényszórókkal, lemezautókkal, retró ventillátorral, régi fotókkal és üzemi táblákkal fokozták, melyek beszerzéséhez ugyanolyan kalandos történet fűződik, mint a lakás valamennyi darabjához.

S talán ez, a tárgyakból áradó végtelen személyesség, a lazára vett nosztalgiázás veszi le a lábáról a látogatót, aki belép ebbe a jó ízléssel rekonstruált sosemvolt-díszletbe.

A cikket nyomtatásban az Otthon&kert szeptemberi számában találjátok. Ha tetszett, osszátok meg a hírét és gyertek a Vizitkártya klubba, ahol már készül a következő hír és magazinos megjelenés egy újabb egyedi otthonról... Ugye jöttök velem?

Rusztikus redizájn

„Nálam a belső változás hozza magával a külső átalakítást…” – mesél Bély Ágnes keramikus a legutóbbi lakberendezési projektje részleteiről, melyet hosszas álmodozás, sőt évekig tartó bútor-és építőanyag gyűjtögetés előzött meg. Hiszen Ági szerint minden tárgy tökéletesen alkalmas valamire…

Huszonkét éve vásárolt tornácos vályogházát már nem először alakítja át, mindezt azzal a körülménnyel bonyolítva, hogy az épülethez tartozó kerámia műhelyben egy percre sem állt meg a munka és a család sem költözött ki az otthonából a folyamat során. Falbontás mellett főztek, cúgos szobákban aludtak, mesterek társaságában élték hétköznapjaikat és készültek a kézműves vásárokra csodaszép, magastűzű kerámiáikkal.

A projekt mindvégig a háziasszony, Ágnes művezetésével zajlott, aki már első pillantásra is komoly fantáziát látott ebben a vályogból és Naszály hegyi mészkőből épült módosgazda házban. Ma sem bánta meg, hogy egy expressz-ingatlanhirdetés nyomán, a lakatlanul romos állapot ellenére megvette az épületet és otthonra talált a nógrádi dombok között. 

Otthonának meghatározhatatlanul színes stílusa egyszerre árasztja a művészemberekre oly jellemző szabadság-ideát, a megújulás képességét és azt a nyitottságot, mely beenged a látótérbe más kultúrákat és társművészeket is. E rusztikus vidéki házban is akad egzotikus bútorok és nomád textíliák a keleti világból, antik használati tárgyak és bontott anyagok egy letűnt korszakból, dísztárgyak és festmények hazai kortársaktól.

A régi fenyőbútorokkal berendezett, antik hatású cementlapokkal burkolt konyhában egy fatüzeléses sparhelt is helyet kapott, ahol vaslábosban főnek a család kedvenc étkei. A pult lapja egy ódon disznóvágó asztal volt, az ajtók ódon szekrényekből származnak. 

A galériaszintről a fogópárok között lelátunk a nappalira, ahol a bontott téglákból rakott tekintélyes méretű tömegkályha – Szentgróti Pál munkája - szintén új és nagyon hasznos eleme Ágnes idei lakásfelújító projektjének. 

A nappali feletti galéria most Ágnes hobbiszobája. Itt készülnek azok a tarka selyemvirágok, melyek nyaklánc és hajdísz formájában legalább annyira kelendőek a kézműves vásárokban, mint a kézműves család ó-réz mázas kerámiái.

 A bontott tégla ívvel díszített falbontás jóvoltából az eddig különálló étkező és nappali most egyetlen tágas térré alakult. A rusztikus megoldásokat Ági elképzelése után a „romhányi csodakőműves”, Hídvégi Zsolt kivitelezte.

A megszépült fürdőszoba is a „rusztikus redesign” stílus magasiskolája. Cementlapok az Antik centrumból, az avitt kredenc a váci Tolerián Titusz raktárából, a sok apró ötlet a kreatív háziasszonytól származik.

S hogy ne legyen káosz a stílus-kavalkádból, Ági ízléses burkolatokkal és színharmóniával teremtett közös nevezőt. A bontott tégla, a nyers mészkő, a szépen kezelt hajópadló, az antik hatású cementlapok, az egységes tónusra festett-csiszolt bútorfelületek adják a sorvezetőt a lakberendezésben. Épp olyan következetesen és lazán, ahogy a hódmezővásárhelyi fazekas iskola óta saját műhelyében, a folyton megújuló munkáiban teszi alkotótársával, Lászlóval.

Strapabíró, kézzel írókázott, archaikus használati kerámiáik mellett a hazai és nyugat-európai szakmai kiállításokat is bejárták félporcelán dísztárgyaik. Rajtuk a saját fejlesztésű, térhatású kristálymáz jelzi: a nagy szükség és a vakmerő kísérletek általában jó fényt vetnek életünkre!.."

Házbemutató cikkemet nyomtatott formában az augusztusi Otthon&kert magazinban találjátok, "Egyedülálló tarkaság" címmel. Várlak a Vizitkártya face-oldalán, ahol ha értesítést kérsz, láthatod a következő izgalmas otthont, ahová vendégségbe megyünk... Hívd barátaidat is, oszd meg a posztot!   

Csobbanás a háromdébe

Már a házunk múltja is csupa rejtély és véletlen…- vezet körbe otthonában Meixner Etelka, aki még a főiskolán, majd első munkahelyén is a kalandvágyó kedvéről volt híres, s ez a szakmai tünet itt, Városlőd csendes kis utcájában azóta csak fokozódik. 

Az erdei vadászházak stílusában épült harmincas évekbeli vörösfenyő gerendás épület volt már nyaraló, háborús rádióállomás és államosított közvagyon… De szerencsére mindvégig megőrizte azt a vidéki rusztikus hangulatát, amibe 15 éve beleszerettek legújabb tulajdonosai. Akik azóta is úgy érzik, végleges otthonra találtak itt, a Szent Mihály völgyben, kilátással az Üveghegyre.

Persze a ház alapos átalakításon ment keresztül a két művészember, Etelka és párja Attila jóvoltából, s mire megtalálta saját stílusát, a benne lakók életének is értelmet adott…  Az istállóból lett fedett terasz, a bontott téglás konyha, az antik bútorokkal berendezett tetőtér kialakítása nem kevés 

kreativitást igényelt az évek alatt. 

De néhány stílusos kiegészítőt még a devecseri  „lomizások” során sem találtak meg a vágyott otthonos-összképhez. Ekkor jött a piaci rést kitöltő ötlet Attilától, mely mára „Bacino”márkanév alatt siet a kifejezetten vidéki lakberendezést követők segítségére. Olyan ízléses, saját anyagában színezett, kézzel festett félporcelán mosdókagylókról és rézzel kombinált lámpabúrákról van szó, melyek felújított falusi portákra és présházakba épp úgy illenek, mint újhullámos vendégfogadókba és trendi borhotelekbe. 

A tárgyak precíz kidolgozása mellett a szép vizuális tálalásról, a profi online kommunikációról is Attila gondoskodik, így a komplett projekt - a házaspár hagyományai szerint – a „családban marad”. Állandó energiaszinten egymás keze alá dolgozva, nagyjából 2oo2 óta, amikor Etelkát, a frissen végzett iparművészt mestere, Schrammel Imre a herendi manufaktúra fiatal csapatába hívta. Mint művész és modellezője 13 évet húztak le közös műhelyben Attilával, sok szép munkát, egy házasságot és egy kis Attila-prototípust produkálva, eddig.

Etelka izgalmas próbálkozásaiból ott születtek azok a színes rétegérzékeny- mázas, 3D-mélységélménnyel játszó felületek, melyek most saját otthoni műhelymunkájának gerincét adják.

-"Gyere, megmutatom az én boszorkánykonyhámat…!”- invitál a ház melletti néhai bortároló pincébe, ahol az „Ecce Home„ fantázianevű saját márkás termékei sorakoznak, kiégetésre, mázazásra, csomagolásra és a nagy utazásra várva…

A steppelt paplanok mintáját idéző, egymásba illeszthető „you&me” bögrék és kanalak mellett mostanában a titokzatos küllemű „sea-food” készletek kerültek terítékre, melyek felületén a fodrozódó víztükör, az egymást fedő halpikkelyek elevenednek meg oly élethűen, hogy az ember szinte csobbanna átlátszó kékjükben…  S amint az első kísérleti darabok fotói fennakadtak a világhálón, a legmenőbb nemzetközi design-oldalak sorra ki is halászták őket! Majd maguk a megrendelt készletek is elindultak a nagyvilágba, hogy Etelka reményei szerint sikeresen elárasszák azt. Ugyanolyan természetesen és észrevétlenül, ahogy Ő, a minden játékra kapható művész leképezi a mikrokozmosz apró csodáit szigorúan profi alkotásain.

Nyári Vizitkártya cikkemet az augusztusi Széplak magazinban találjátok, nyomtatásban. Ám a lapot már digitális formában is előfizetheted! Várlak a Vizitkártya közösségében, ahol ha értesítést kérsz, ontom rád a következő kalandozásaim posztjait... Köszönöm a megosztásokat!