2015. ápr. 27.

Városból vidékre

A tágabb családból senki sem értette, miként láthatták meg a fiatalok a nagy lehetőséget a rendetlen sufnikkal tarkított, rettenetes udvarral körülvett, lelakott házban, mely ugyan őrizte a sváb település hosszúházas szerkezetét, de korántsem  volt stílusos épület…  Majd alig másfél év múlva rá sem ismertek a kertre, a házra, Krisztáék új otthonára. A sóskúti mészkőből és vályogból rakott épület nem csak új födémet és tetőt kapott, de a teljes környezete is megújult. 




Az ápolt kert egy kerekes kúttal, hangulatos teraszokkal, tértagoló  mészkőfallal, a hegybe vájt borospincével, és impozáns nyári konyhával  gazdagodott. A házhoz illesztett hosszanti, fedett tornác új, tömzsi oszlopaival a zalai kis falu, Kriszta otthonának tájépítészetét idézi.




Az utcára néző homlokzat is megszépült, s mögötte, a régi házhoz épített bővítményben a két kiskamasz – Gréta és Erik – szobái, melyek osztoznak egy decens vendégszobával és a néhai padlásfeljáróból született fürdővel. 
Ez az úgynevezett „modern szakasz”, mely jótékonyan felkavarja e hagyományos beosztású épület rusztikus hangulatát, jelezve hogy az ódon gerendák alatt egy mai, modern család éli itt mindennapjait…





Ahogy a korhűen rekonstruált osztott üveges ablakok, az ódon faajtók, a régies burkolatok mellett is igencsak formabontó megoldás a nappali felett kibontott födém, a hatméteres belmagasságból adódó impozáns tér és a tetősík ablakából egész nap besütő napfény esete. 




 A ma is élő hagyományok és az élhető lét esztétikus egyensúlyát képviseli a ház minden helyisége és eklektikus berendezése is: a konyha és nappali határát jelző, fűtésre is aktívan használt búbos kemence a nagymama egykori karosszékével, a tapasztott-meszelt falat imitáló vakolat a kortárs festményekkel, a dédi üvegcsillárja a bőrrel kárpitozott modern ággyal, a lakberendező egyedi tervei alapján bontott fából készült polcrendszer a skandináv kanapéval, az erdész édesapa ihlette hajópadló az asztalként funkcionáló utazóládával…


  
S hogy ne lehessen rájuk unni, a bútorok folyamatos vándorlásban vannak Kriszta második otthona és munkahelye, a biatorbágyi „Kisvilla” kultúrbisztró felé, mely egy eladásra kínált tálaló miatt került a család birtokába. Így a házfelújításban megedződött páros új értékmentésbe fogott. De ez már egy másik, hasonlóan otthonos történet
Tavaszi lakásbemutatóm a májusi Otthon&kert magazinban. Ha tetszett, add hírét!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése