Ugyanazzal a szemlélettel áll az otthonához, ahogyan a képeihez is: tiszteli azt, ami régi és aminek története van. Engedi, hogy a tárgyak maguktól meséljenek, ezáltal tovább élnek az általa illusztrált könyvekben, vagy a saját meséiben. Ez a hitvallása a meseíró- grafikus- művésznek, akit vidéki műtermében látogattunk meg.
Szegedi Kata, a magyar meseillusztrátorok sokoldalú állócsillaga valójában folyton mozgásban van. Bár azt gondolhatnánk, hogy egy rajzoló az íróasztalához szegezett foglalkozást végez, de nála ennél jóval változatosabbak a munkák és a napok. Vagy épp legújabb könyvét kíséri nyomdába, vagy rendes éves mesenaptárját készíti, meséi külföldi fordítását felügyeli, netán saját kiállításán kalauzolja a közönséget. Majd kollázskészítő foglalkozást vezet a műtermében, vagy éppen bábszínházi előadásokhoz rajzol terveket.… De sűrűn hívják gyermekfesztiválokra és közösségi házakba is a bájos Ládaszínházával, melyben saját bábjaival-meséivel szórakoztat kicsiket és nagyokat! Mióta a főváros közeléből a Balaton mellé költözött, Katalin tempóján talán csipetnyit lassított a távolság és a vidéki nyugalom. Varázsos hangulatú műtermén kívül még egy műhely is helyet kapott a házban: férje házinyomdája, ahol az eredeti rajzok megvásárolható nyomatai készülnek. Az alkotótárs segítsége elkel akkor is, amikor minden húsvét és karácsony előtt, sőt most már nyáron is közösségi térként működik a házuk. A „Nyitott Műteremvásár és Kiállítás” alkalmai az évek során egyre népszerűbbek lettek, így nem csak a környékről, hanem az ország minden tájáról érkeznek látogatók. Az alkotások nézegetésén kívül igazi családias hangulat várja a vendégeket: lehet beszélgetni egy pohár borral vagy teával a kézben, ami mellé saját készítésű finomságokkal lepik meg a háziak a betérőket…
Mi, akik a legszebb hazai mesekönyvekből már jól ismerjük a neved,
vagy akik még sosem hallottak rólad, egyaránt arra lennénk kíváncsiak: miként
alkot egy „mesékben élő” művész mostanság?
Kis túlzással azt mondhatnám, hogy én régebben is, a karantén
alatt is és most is ugyanazt csinálom: az otthonomban dolgozom immár legalább
huszonöt éve. Persze nyilván csak a felszínen nehezebb “fülön csípni” a
változásokat, amik azért engem is érintenek. Ez érdekes és elgondolkodtató
időszak, mert nyilván a munkaadóimnak – azaz a könyvkiadóknak – is nehezebbre
fordult a helyzet, biztosan szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat,
racionalizálni a kiadásokat, csökkenteni a megjelenítendő művek számát, de
ennek ellenére én mégsem éreztem ezen a területen változást, ettől nem lett
kevesebb megkeresésem. Tehát míg az illusztrátori tevékenységemet szinte egyáltalán
nem érintette, de a kiegészítő, illetve háttér-tevékenységeim teljesen
felborultak. A tavalyi év elején hiába telt be nagyon gyorsan az egész évi naptáram
az országjáró Ládaszínház előadásokkal, kiállítási tervekkel,
műhelyfoglalkozásokkal, itthoni és külsős helyszíneken megrendezendő
vásárokkal: kevés kivételtől eltekintve ezek mind-mind elmaradtak.
Hogy látod az emberek és a te „műveleti területed” – mesekönyvek,
bábszínházak, kiállítások – kapcsolatát, azaz milyen visszajelzést kapsz a
követőidtől ebben az időszakban? Csinálsz-e valamit másképp a munkád és az olvasókkal
történő kapcsolattartás terén, mint korábban?
Az illusztrációs tevékenységemre vonatkozóan tehát egyelőre
semmiféle új stratégiát nem kellett kidolgoznom, más téren viszont igen. Az
előbb említett elmaradt vásárok és egyéb rendezvények nagyon súlyos
bevétel-kiesést eredményeztek, ezek helyett ki kellett találni valami mást. Régóta
működik már a web-áruházunk, ami eddig szinte csak vegetált. Egyértelmű volt,
hogy a személyes jelenlét helyett kicsit át kell költözni az online térbe,
méghozzá sokkal intenzívebb formában, mint ami eddig volt. Nekem nem nagyon van
érzékem az ilyesmihez, szerencsére a férjem, Kökény Alajos, egyben sok
területen munkatársam rengeteg mindenben
segít, illetve kiegészít, többek között ő üzemelteti a www.picturebook.hu
oldalunkat is. Folyamatosan új dolgokat talál ki, például neki köszönhetem az
idáig legeslegnépszerűbb termékünk, a “Mesélő kártyák” elnevezésű asszociációs
kártyacsomag megjelenését, amellyel hihetetlenül sokféle területen dolgoznak,
játszanak a felhasználók. Ezt is, valamint a nyomataimat is ő nyomtatja,
ugyanis van egy kis digitális nyomdánk. Mivel a képeim reprodukcióját is ő
szokta végezni, ebben is hatalmas segítség az ő tudása és maximalizmusa,
valamint, hogy itt helyben van a nyomda, hiszen így rögtön le tudjuk
ellenőrizni a nyomatok színhelyességét.
Ami a visszajelzéseket illeti, nyilván egészen más jellegű a
könyvekre vagy a színházi tevékenységekre kapott visszajelzés. A színházban
nagyon fontos a személyes reakció, a taps, a közönség ovációja, de
természetesen mindez a színpadon dolgozó embereket érinti elsősorban, a mi
(tervezők) színházi tevékenysége természetesen – bár nagyon fontos – de mégis
csak egy alkalmazkodó háttér-művészet. A visszajelzések pedig most a
színészeknek sem adattak meg: hiába dolgoztak, próbáltak, az összes bábszínházi
előadás, amelyeken a tavalyi évben velük együtt én is dolgoztam, mind elmaradt.
A könyvillusztrációkra vonatkozó visszajelzések azonban számomra sokkal
kézzelfoghatóbbak, hiszen sok esetben az olvasók egyenesen nekem küldik el a
személyes élményeiket. Mivel mi magunk is foglalkozunk az általam illusztrált
könyvek forgalmazásával, ezért az is nagyon tanulságos visszajelzés, hogy
mennyire “pörög” egy-egy adott cím. A tavalyi évben egyetlen könyvem jelent
meg, és hihetetlenül sok példányt vásároltak tőlünk a Diótörőből. Ehhez persze
a szerző, Varró Dániel népszerűsége elengedhetetlen.
Felnőtt gyermekeitek már kirepültek otthonról. Miképp alakította a
családi kapcsolatokat az elmúlt időszak, hogy alakult az egymásra fordított idő
és figyelem?
Egyetemista fiam olaszországi Erasmus-tanulmányait volt kénytelen
megszakítani a járvány kitörésekor, így fél évre hazaköltözött. Évek óta nagyon
szeretett volna egy kutyát, így most a hosszú itthon tartózkodásakor “lerágta a
fülünket” ezért örökbe fogadtunk egy gyönyörű keverék kölyköt, akibe az egész
család beleszeretett. A fiúnk persze továbbállt, hiszen folytatja a
tanulmányait a Pécsi Tudományegyetemen, mi pedig boldog kutyatulajdonosok
lettünk. A kölyökkutyák okozta minden bosszúságot felülírja mindaz a sok öröm,
amit egy ilyen kedves lény, új családtag adhat. Nagyon sokat segít a lelki
egyensúlyom megtartásában, itt aztán jó nagyokat lehet vele együtt sétálni a
határban, ahol egy teremtett lélekkel sem találkozik az ember, illetve
szerencsére hatalmas kertünk van, amelyben naponta sétálgathatunk. Nyilvánvaló
lett számomra, hogy kell a mindenféle értelemben vett szabadság ahhoz, hogy
felhőtlenül tudjak alkotni.
Követőid tudják rólad, hogy házatok egy legendásan „nyitott otthon”.
Milyen tervekkel, új munkákkal készülsz az előttünk álló, reményteli időszakra?
Hosszabb távú tervem az, hogy a már meglévő “Ládaszínház”
előadásaim mellett (amelyben a Lenka és Palkó című saját meséimet mesélem a
gyerekeknek) kibővítsem a repertoáromat egy papírszínház mesével. Évek óta
tolódik ez a feladat, de most végre elkezdtem dolgozni a Hófehérke
illusztrációin, mely papírszínházi
feldolgozás lesz a Csimota Kiadó számára. Mivel a szöveget is én dolgozom át,
ezért már az íráskor és a rajzoláskor is arra koncentrálok, hogy hogyan lehet
majd a lehető legkifejezőbben előadni a mesét. Tehát már ebben is a hosszabb
távú nyitás lebeg a szemem előtt.
Vendégszerető emberek vagyunk, bárhol is éltünk, mindig nyitott
volt a házunk. Másfél évvel ezelőtt szeretett gödi otthonunkat elhagyva egy
kicsit távolabb, egy Balatonhoz közeli kis Veszprém megyei faluba költöztünk.
Amikor idejöttünk, kicsit aggódtunk, hogy nehogy eltávolodjanak tőlünk a régi
barátok, kedves ismerősök. Félelmünk hál’Istennek alaptalannak bizonyult, mert
kiderült, hogy ide is utánunk jönnek azok az emberek, akik szeretnének velünk
találkozni. Ezért alig várjuk, hogy újra
kinyithassuk a kaput, hogy megint legyenek nálunk házi vásárok, nyitott
műteremnapok, műhelyfoglalkozások. Mert hiába a mindenféle online próbálkozás,
a személyes találkozásokkal nem ér fel semmi.
A riportcikket az egy.hu online magazinban publikáltam: https://egy.hu/kult/kell-a-szabadsag-a-felhotlen-alkotashoz-interju-szegedi-katalin-meseillusztratorral-108697
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése