2012. dec. 17.

Az emlékezés színes szobái


Létezik a pesti belvárosban egy galéria, melyben egy család éli mindennapjait. Működését a pénzügyi befektetési szándék és az átgondolt marketingterv helyett a végtelen empátia és az önzetlen segítségnyújtás motiválta, már a kezdetektől. Még gondolatban sem létezett a művészeti szalon ötlete, mikor a legelső festmény, Orsós Teréz: „A vízhordó lány” című alkotása a lakás nappalijába érkezett. Egyik nehéz sorsú filmhősétől vásárolta Kőszegi Edit, aki múltja szerint eredeti Kugler lány, civilben a hely háziasszonya, emellett mostanában műgyűjtő, programszervező és művészeti manager. Hivatása alapján fesztiváldíjas dokumentumfilm rendező- és forgatókönyvíró, aki általában a nehéz sorsú emberekre kíváncsi...
Kultúrajánló cikkem a KUGLER ART szalonról a decemberi "Szabad szellemben" rovatban /Lakáskultúra/, képes előzetes itt, a blogon. Add hírét barátaidnak is!










2012. dec. 12.

Melengető gyapjúkendő

Legyen odakint a legnagyobb zimankó, Melinda otthonos házában elillan az ember hidegérzete. Az egy főre jutó kályhák száma épp oly megnyugtató, mint a fal mellett feltornyozott tűzifa halom látványa. Kendők, kabátok, poncsók, sálak, kalapok lakják be a házat, különböző készenléti állapotban. Egyesek még leánykori mivoltukban, festésre váró gyapjúkötegként várakoznak a konyhában, ahol a sárból tapasztott kemencében forrásnak indul a tizenöt literes lábosnyi víz. A fűtésre és főzésre is szolgáló alkalmatosság másik oldala átnyúlik a hálószobába, padkáján a háziasszony gyógynövényei száradnak . Illatuk keveredik a méhviaszolt fenyőbútorokéval. A szekrényajtókon szivárványszín hernyóselyem végek készülődnek a gyapjúszálakkal történő végzetes találkára... Vizitálás Klátyik Melinda nemezművésznél a decemberi Lakáskultúrában. Add tovább, ha tetszik!














2012. dec. 5.

A kínai lány és az édes élet


Bár fiatal vendéglátóim csak műkedvelő értékmentőknek tartják magukat, saját lakásuk kialakítását bármely professzionális otthonteremtő szakember elismeréssel díjazná. Őszinte szenvedéllyel merülnek bele a régi tárgyak, bútorok gyűjtésébe és komoly érdeklődéssel fordulnak a szépségüket őrző polgári épületek felé.  Az 1932-ben épült, ligetes kertben álló budai villa homokkövei feltételezhetően a néhai tulajdonos, Radványi Manó bányáiból származtak, s a benne kialakított lakások enteriőrjei megőrizték a századfordulós házak nagystílű kivitelezését... Képek egy nagyvonalú otthonról, ahol a műtárgyak és a köréjük rendezett bútorok békebeli szimbiózisban élnek. Egy budai lakás, melyben kínai lánnyal, magyar „színesővel” és az olasz „édes élettel” is találkozhatunk.
Cikkem a december-januári Széplak magazinban, előzetes itt, a blogon. Ha tetszik, add tovább!







                                           
           






2012. nov. 29.

A flexibilis papír

Egy papírlapból hajtogatott képkerettel indult és jelenleg a karton, mint belsőépítészeti burkolóelem innovációjánál tart az a magyar vállalkozás, mely tizennégy éve egyedülálló módon aknázza ki az újra feldolgozott kartonpapírban rejlő esztétikai-funkcionális lehetőségeket.
A tulajdonos-ötletgazda, Terbe János iparművész-tárgytervező legújabb terméke a 2012-es Designhét „Slow-design„ /Élj lassabban/ kiállításán bemutatkozó, a formatervezési nívódíj pályázatban szereplő Kartonflex építő-és burkoló panelrendszer, mely a Kartondesign eddigi összes használati termékével együtt a folyton változó, mobil világunk kihívásaira felel. A száz százalékban hazai vállalkozás egyedüli magyarként szerepel a „Carton” című, a témát nemzetközi viszonylatban is felölelő francia kiadású design-albumban, így méltán lehetünk büszkék egy álmait megvalósító, de korántsem papírvárat építő honfitársunkra. Cikkem a novemberi "Otthon és Kert" magazinban, előzetes itt, a blogon. Köszönöm, ha hírét viszed...










2012. nov. 19.

Szieszta a szőlőhegyen

A Balaton felvidéki autentikus présházból pár hónap alatt kényelmes második otthont varázsolt a fiatal pár, akiknek hobbijuk az értékmentés.Gyermekkoruk balatoni nyaralásai miatt erősen kötődtek a tó északi oldalához, de a parti nyüzsgéstől távolabb eső vidékeken keresték a megfelelő házat. Pontosan tudták, hogy csakis régi épület jöhet szóba. Ezért amikor a Balatonudvari Öreg hegyen, az úttól távolabb eső, csaknem kétszáz éves présházba léptek, már biztosak voltak a vásárlási szándékukban. Első látásra beleszerettek a nádtetős épületbe, a nyolcvan centi vastag kőfalakba, a prés-szobában álló hatalmas nyílt tűztérbe, az ezer literes boroshordókkal teli pincébe. Lelkesen láttak neki a felújításnak, mely során a ház táj-jellegének megőrzése lett a legfőbb céljuk. Cikkem a novemberi "Otthon&Kert" magazinban. Add tovább, ha tetszik!