Otthonunk, a Viharszálló

-„Ez az év a teszt-időszak, s ha minden jól megy, lassan mi is beköltözünk!”- invitál a hatalmas fedett teraszra Szilvi, majd pincehideg bio- gyümölcsnektárral koccintunk az újbóli találkozásunkra. A veranda hűvösében elaludtak a kislányok, a ház ura csak este ér haza a családi borászatból, így ezt a késő nyári délutánt komótos beszélgetéssel tölthetjük a házról, a belső munkálatokról és a transzlégzésről, ami mindenen átsegít…

Nagyon megörültem a hírnek, hogy a sok szép lakás bemutatása után – melyek közös nevezője a Moza cementlap burkolat  – végre magát a márkatulajdonos-iparművészt is meglátogathatom saját, készülő otthonában. A háznézős projektet nagyjából négy-öt éve tervezzük. Amikor még Kauker Szilvi hajadon életét reggeltől estig a Moza manufaktúra határozta meg, a saját otthon csinosítása helyett napjait a manufaktúra műhelyében töltve. Azóta nagyot fordult a világ,

Szilvi ma már sikeres üzletasszonyként irányítja az országhatárokon is átlépett, méltán jó hírű vállalkozását, miközben két kislány boldog édesanyja lett. Férje, András egy igazi reneszánsz ember, aki komoly diplomagyűjteménye mellett az „Aklan” családi borászatot vezeti és mellesleg profi vitorlázó. Az lesencetomaji szőlőbirtok kétkezi munkáitól az egyedülálló gyógynövényes borok és fűszeres balzsamecetek fejlesztésén át a direkt marketingig „minden feladat hozzá tartozik”.

Azt már megismerkedésükkor mindketten sejthették, hogy egy igazi otthon megtalálása sem egyedül, sem családostul nem megy könnyedén olyanoknak, akiknek pontos elképzelése van álmai lakóhelyéről. Ezért amikor közel egy éve, számos ingatlan megtekintése után jóformán azonnal döntöttek vásárlási szándékukról, szinte meg sem lepődtek saját merészségükön. Még a villa zűrös múltja sem tántorította el őket, sőt…

Mert ki ne szeretné megismerni egy 1895-ös építésű, néhai szatócsbolt, majd borkimérés titkait, mely a boldog békeidőkben „Vihar szálló” néven fogadta becses vendégeit? A teljes berendezéssel, régi tárgyakkal és bútorokkal együtt birtokba vett házban több fotográfia is őrzi a vidáman pózoló egykori szállóvendégeket.  

S épp ezt az utolérhetetlen „nyaralós”hangulatot szerették volna rekonstruálni Andrásék, a hosszú közlekedőből, hat szobából, két fürdőből és konyhából álló tornácos házban.

Míg András az épületgépész végzettségét, addig Szilvi a cementlap-tervezésekben már jól vizsgázott szépérzékét kamatoztatta az enteriőrökben. A komfortosított ház eredeti nyílászárói felújításra kerültek, a mennyezet új lambériát, a szobák friss festést kaptak. Egyes falszakaszok megszabadultak a régi vakolattól és fúgától, hogy fellélegezhessen az a szépséges vörös homokkő, mely az északi part tájjellegű, ősi építőanyaga. E rusztikus burkolathoz jól illenek a megörökölt antik bútorok és a hozzájuk beszerzett retró darabok, mint pl. az Artkraft bádoglámpái.

Szilvi hamar rátalált új hobbijára: a reménytelenül ronda bútorok és avitt burkolatok átfestésére, a koptatott-csiszolt felületi effektek létrehozására. Sőt, az évtizedek óta lappangó szenvedélyét, a lomis piacok látogatását is kiélhette, büntetlenül.  Hisz egy ekkora ház végtelen mennyiségű apró tárgyat, szőnyeget és kisbútort képes elnyelni, a hétvégi kincsvadászatok áldásos hozományaként…

Ebben a lazára vett eklektikus berendezésben a saját, víz-közeli életmódjuk kellékei is otthonra találtak. A színesre festett, kiszolgált evezőlapátjaikból fogastartó alkalmatosságok és lámpatest- konzolok születtek, rajtuk Tilka textilkábeleken fityegő designégőkkel. A retró stílusúra hangszerelt konyhában az északi part gasztro-térképe nyújt segítséget a ház vendégeinek. A több helyről származó bútorokat a közös színvilág köti össze. A baldachinos szoba kissé egzotikus hangulatát a keleti szőnyeg, az indiai maszkok és a rönkfából avanzsált lerakók adják. 

Rokonok, barátok és ismerősök örömére idén nyáron teltházzal üzemel a barátságos vendégház, „Káli 44” néven. Melynek hűvös kőfalai közé hamarosan visszatérünk, dokumentálva újabb kalandos átalakulásának történetét.

Őszi lakásbemutatómat nyomtatásban az "A mi otthonunk" magazin szeptemberi számában találjátok, sok klassz cikk társaságában. Ha barátaitokkal csatlakoztok a Vizitkártya oldalhoz, a következő, októberi otthon-kalandról sem maradtok le!

Ó, a Balaton, régi nyarakon...

Bár a címben idézett Cseh Tamás sláger kissé idősebb a csopaki villa jelenlegi tulajdonosainál, a balatoni nyarakhoz fűződő életérzésük ugyanaz. Eszter és László jól emlékszik azokra a gyermekkori nyarakra, amiket itt, a tónál töltöttek szüleikkel. Így pár évtizeddel később, fiatal felnőttként nem haboztak sokat az 1929-es évjáratú eladó épület láttán: rossz állapota ellenére azonnal birtokba vették azt. Az aprólékos felújítás lendületén sokat dobott az épület érdekes múltja és a padláson utólag megtalált bővítési tervek, melyek sorsszerű módon – száz évnyi különbséggel - nagyon hasonlítottak Lászlóék újításaihoz. 

A villa tetőtere idén készült el, pontot téve a háromévnyi építkezésre. Itt már skandinávba oltott modern hangulat honol, mely a kék textilekkel és a polcokat tartó rafinált hajókötél-csomókkal lett amolyan „tengerparti-nyaralós”. Lászlóék - Győrbíró Csaba hozzáértő építész segítségével - az építkezés alatt végig figyeltek a  régi és a modern anyagok ötvözésére, a míves technikák folytonosságára, a  megszépülő ház korhű arculatára, mely a villa igazi báját jelenti.

Gondosságuk kiterjedt az új tetőszerkezet, a felújított gerendázat, a régiek mintájára legyártott nyílászárók, az épület eklektikus stílusához illő nagyvonalú terek és elegáns falszínek, a gondosan kipótolt eredeti burkolatok összességére is, hiszen ez a harmónia őrzi a ma már ritkán tapasztalható békebeli minőséget.  

Az egymásba nyíló tágas, polgári hangulatú enteriőrökben ízlésesen keverték egymással a nosztalgikus és modern stílusokat: thonettet az ikeával, nagyszülői örökséget a kortárssal, hazai kézműves Moza cementlapokat a skandináv designlámpákkal és svéd bútort a recyclen – farmertextilekkel az "OldBlue"-tól. 

A villa eredeti cementlapjainak mintáit Kauker Szilvia, alias „Moza” gyártotta újra, hogy a többi helyiségbe is jusson. Ez a harmóniát sugárzó, kecses organikus minta lett a ház emblémája is. Az ősfás, szőlőlugasos kertben, vidám retró bútorokkal igazi balatoni bisztró hangulatot varázsoltak. Lokálpatrióta küldetésük: a helyi borok népszerűsítése!

A száz éves családi kúria – mely „Villa Manor” néven várja vendégeit - a lelkes fiatal tulajdonosok jóvoltából most nagyobb és szebb, mint valaha… Laci és Eszter életük legnagyobb projektje alatt két kisgyermekkel gazdagodtak és a vidéki tóparti miliőben rátaláltak saját, természet közeli, mindig áhított életmódjukra is. Ezeket a „régi nyarakat” élvezhetik itt velük együtt a családtagok, barátok és betérő vendégek.

A cikk teljes, nyomtatott változata az augusztusi  BlikkNők "Otthon&kert" magazinban olvasható. Ha csatlakozol a Vizitkártya közösséghez, hamarosan új kalandokban vehetsz részt! Köszönöm, hogy barátaidnak is továbbítod hírünket!