Otthonunk, a Villa Rustica

 Legyen az ember bár nagyapa, vagy dédszülő, még akkor sem késő megtalálni a tökéletes otthont. S, ha ez egy régi épület felélesztésével és jó ízlésű emberek találkozásával jár, akkor a romantikus otthonkaland az egész család életét szebbé teheti. A balatoni kúria és vendéglátóink története épp erről szól.

A csopaki villa tornácán jókedvű társaság nosztalgiázik. János és Nóra a tulajdonosok, - akik itt élő gyermekeik és unokáik miatt a Tisza partról költöztek az eleinte nyaralónak szánt épületbe. Antal Kinga a felújítást tervező és végigkísérő lakberendező, Kozma Gábor és Viktória hivatásos bútormentők és Böjtös Kinga enteriőr-Dj. Mindenkinek van élménye a kivitelezés egy évéről, a közös munka pillanatairól.

(Konyhabútor: La Meridiana, kézműves csempe: Pataki Tiles)

-„Amikor megláttuk az ingatlant, azonnal tudtuk, hogy ezt kerestük!- kezdik a múltidézést a házigazdák - a telek gyönyörű fekvése, a balatoni panoráma, mögöttünk a Péter-hegy elnyúló erdői és a kőből épült Balaton-felvidéki stílusú, szép formájú, kellően tágas ház alkalmas lehet akár több generáció együttélésére. Másnap újra megnéztük gyermekeinkkel együtt, és már akkor eldöntöttük, hogy nem nyaraló, hanem családi ház lesz belőle. Ahhoz viszont, hogy állandó lakhelyként funkcionáljon, belül teljes felújításra volt szükség. Ennek megtervezéséhez, a belső tér egységes kialakításához szakember segítségére gondoltunk. Stílustanácsadónk, Böjtös Kinga ajánlására felkértük Antal Kinga lakberendezőt és eljutottunk a zalai Asztalosfabrikhoz, akik régi bútorok felújításával foglalkoznak.

(Bútorrestaurálás: Eckert Anikó, Szőnyi András, szőnyeg: Kilim, kovácsmunkák: Tarsoly László)
 

-„Megfogott a ház hangulata, de a sötét tónusú, múltidéző beltér változásért kiáltott… - veszi át a szót Antal Kinga, aki az öko-szemléletű, értékmentő lakberendezés híve - …azonban kiderült, hogy számos dolog nem menthető, így a hajópadló, az ablakok, burkolatok cserére szorultak. Az antik bútorokat látva elhatároztuk, hogy részben a bennük rejlő értékek, részben a korábbi tulajdonosok iránti tisztelet miatt megtartunk, felújítunk, amit lehet. Az egész munkafolyamat során meghatározó volt a táj és a környezet, hiszen a Villa Rustica néven emlegetett egykori lakóház és gazdasági terület történetének, építtetőinek is utána néztek Nóráék. Így a rusztikus miliőt megőrizve haladtunk, de a funkciók átrendezésével és személyre szabásával korszerűbb, világosabb, derűsebb otthont alakítottunk ki. Külön összkomfortos lakosztállyal a dédnagymama és Jánosék részére, valamint a gyerekek és unokák fogadására.

(A hálószoba bútorai: Kéttemplom Galéria, Antik bútorok restaurálása: Eckert Anikó-Szőnyi András)

-„Régi, vastag, sötétbarna zománcfesték-rétegű gerendázat és ajtók vártak bennünket sok-sok négyzetméteren...- idézik az első vizitet Gábor és Viktória, a bútorfestők – melyet csiszolás nélkül festettük le két réteg Annie Sloan krétafestékkel, „Original” színben. Egyszerre világos, levegős, könnyű tér született! A nappali beépített barokk stílusú bútorainál a visszafogott elegancia volt a cél, így esett a választás a „Chateau gey”tónusra, mely a fehér falakkal gyönyörű harmóniát alkot. A belső nyílászárókat „Paris greyre” festettük, majd az éleket felcsiszolgatva előhívtuk bennük a múltat.  Imádtuk a megrendelőink nyitottságát erre a látványos festési technikára és vagány hozzáállásukat az üde színekre. Egyik legszebb referenciánk lett a Villa Rusrica!

(Az étkező bútorai: Kéttemplom Galéria, szőnyeg: Kilim, a nomád szőnyeg)

(Fürdőszoba burkolatok, szaniterek: Adria Szalon, Veszprém)

-„Felújított gyönyörű házunkban már másfél éve lakunk és még mindig nem tudunk betelni a táj szépségével…- zárja a beszélgetést Nóra, a háziasszony -  … ahogy a szőlők között bevezető magánúton megérkezünk a kapunkhoz és elénk tárul a hatalmas kék tavon ringatózó vitorlások látványa, a távolban a Tihanyi Apátság épülete... szinte hihetetlen, hogy ez a miénk! Megérte vállalni a felújítás nehézségét, az egy évig tartó utazgatást, majd a költözést a Tisza parttól a magyar tengerhez.

A cikket nyomtatásban az A MI OTTHONUNK magazin nyári dupla számában találjátok. Csatlakozzatok a Vizitkártya oldalhoz és gyertek velem a legújabb otthonkalandra!

 

Angolkert udvarház

A zirci arborétum bejáratánál álló ódon épület ma szebb, mint fénykorában. Ligetes kertjében régi bútorok születnek újjá, hogy elfoglalják helyüket bent a házban, vagy vándorútra keljenek más otthonokba. Marinával, a kreatív bútorfestő tulajdonossal beszélgettünk.

 Az egész miliődből látszik az a tudatos választás, hogy épp ebben a különleges vidéki épületben laksz. Mit tudsz az udvarház eredetéről? Hogy alakítottad ki saját igényeid szerint?

-A ház, amiben élek, 270 éves! A Zirci Ciszterci Apátság épület-együtteséhez tartozott, első lakói apácák voltak. Az utolsó 90 évben a családunk tulajdona lett, így kisgyerekként itt laktam szüleimmel és később is itt töltöttem az összes szünidőt a nagymamámnál. Sokat játszottunk az Angolkertben, vagyis az arborétumban. A nagyszüleim halála után az örökösök eladták, ám én visszavásároltam az ingatlant. A teljesen felújítás három évig tartott, majd a háznak én adtam az „Angolkert Udvarház” nevet.

-Enteriőrjeidben a saját felújítású bútorok aktív részesei a személyes hangulatnak. Hol találsz rá az új darabokra, mely stílusokból válogatsz?

Azt gondolom, hogy egy ház berendezése nagyban függ az épület hangulatától. Ez a részben boltíves, részben fagerendás épület szereti a kicsit romantikus-békebeli, vidéki hangulatú bútorokat. Persze egy kevés retró - a finomabb fajtából -még beilleszthető.

A bútorok mindegyike egy hosszabb kutatómunka során került a házba, itt szinte semmi nem új! Vannak olyan darabok, amiért 300 kilométert utaztam.  De semmit nem vettem drágán, mert annak nincs semmi „sport értéke”! A darabokat újra hangoltam a helyiségek színe-hangulata alapján: ilyen az ónémet kétajtós szekrény, amiről a megfeketedett lakkot egy hétig csiszoltam és a faragások kis bronz waxot kaptak. A hálóban lévő csinos nyírbetétes éjjeli szekrényt és fésülködőt eredeti  állapotban vettem egy idős nénitől. Mostanában retró bútorokat hangolok át színesre, sok ötlettel, geometriával. E stílus könnyedsége, kicsit leegyszerűsített formája, a tűlábak sok lehetőséget adnak. Itt aztán jöhetnek a színek és akár a meghökkentő kategória is megengedett.

-Mi indította el a „Marina Műhelye” online felület ötletét, az antik bútorok és tárgyak közösségi felújítását? Kiknek tartod offline kreatív foglalkozásaidat a zirci Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóházban?

Mivel több, mint négy éve foglalkozom a bútorfelújítással, tagja vagyok a hobbi bútorfestők csoportjának, ahol sokan ismernek.. Egy véletlen szerencse folytán találkoztam Enikővel, az Annie Sloan festékek hazai forgalmazójával. A termékekbe egy csapásra beleszerettem, hisz a letisztított felületek csiszolás nélkül azonnal festhetők velük, egyszerűbb és gyorsabb lett az addigi művelet. Közel 100 lefestett tárgy után rengeteg tapasztalattal bővelkedtem, az Alkotó Energia országos pályázatán is díjat nyertem. Saját közösségi oldalamon minden munkám látható, sőt naponta teszek fel képeket a folyamatokról és a technikákról. A helyi alkotóház igazgatónője a házamban látta a munkáimat és felvetette a bútorfestés oktatásának ötletét, kezdőknek. Túl vagyunk jó néhány alkalmon: sok bútor megszépült, sok öröm és barátság született!

- Mit jelent számodra a szabad alkotás? Miből inspirálódsz, amikor megtervezel egy bútorfelújítást?

A szabad alkotás nálam nagyon fontos! Egy darabig csak ismerkedek a bútorral: nézem, gondolkodom, hogy mi állna neki jól? Aztán megjön az ötlet… van, amikor a nomád szőnyegem mintája kerül a bútorra. Egyéni stencileket készítettek egy-egy ajtóra, vagy fiókra. Mindig három színnel dolgozom, legalább. Nagyon izgalmas technikákat használok, amiket gyakran én fejlesztek ki. A bútorfestés kis része maga a festés, mert leginkább a mérés, a színkeverés és a gondolkodás a lényeg… Azaz igazán összetett és szép feladat!

Júniusi cikkemet nyomtatásban az "A mi Otthonunk" magazin aktuális lapszámában találjátok. Kövessétek a Vizitkártya oldalt, hogy indulhassunk a következő otthonkalandra!

Otthon a villában

Amikor az egykor szebb időket megélt, majd pusztulásnak indult balatoni villaépület a Finnországból hazatért magyar képzőművész kezébe került, második virágkor köszöntött a házra. De az utóbbi húsz év építési naplója Szalai Sándor és Rita közös életében is emlékezetes fejezet.

A ház mediterrán kertjében idén is ifjú művészjelöltek töltik nyári alkotótáborukat. Sokuk talán nem is sejti, hogy a hetvenes években, a hasonló korú tulajdonos is művészeti iskolákba járt. Megismerkedett a fafaragással, bútortervezéssel, de mindezt a messzi Finnországban tette, ahol szüleivel telepedett le. Belsőépítészeti munkáiban fával, egyedi beépítésekkel foglalkozott, art-deco bútorai ma is a villa darabjai. Restaurálást tanult, világot látott, ám közben rendszeresen haza is látogatott, majd közel harminc év után lassan visszahúzták őt itthoni gyökerei. Hamarosan megvette a múlt századfordulón épült nagypolgári nyári lakot, amelyről még a gyermekkori balatoni nyaralások során sok történetet hallott a falubeliektől, „török villa” néven.  Az ötvenes években egy Török nevű orvos-tulajdonostól ered az elnevezés és ekkor történt az utolsó felújítás is. A villa akkori állapotát bővem meghaladja mai fénye, benne Sándorék több évtizedes munkája, melyről a legújabb télikert-bővítményük árnyas teraszán beszélgetünk.

     
Mikor kezdődött és mennyi ideig tartott a villa renoválása és mi volt a legnehezebb feladat a kivitelezés során? Mely részeket sikerült megőrizni a régi hangulatból?

-A villát 1992-től a legutóbbi évekig folyamatosan építgettük, fejlesztettük. Az átalakítás 1997-ben történt, akkor születtek a vendégszobák a tetőtérben. Mindent saját erőből, családi összefogásból építettünk. Gyakorlatilag az egész épületet és kertet átalakítottuk, újjáépítettük, ennek ellenére szerintünk sikerült megőrizni azt a romantikus-eklektikus hangulatot, amit az első birtokos és építtető, Fábián Gáspár építész megálmodott magának. Az épület stílusát teljesen megtartottuk, a ház körüli eredetileg gyümölcsös kertből egy mediterrán, teraszos kertet alakítottunk ki.
A kivitelezés rövidebb projektekből állt az évtizedek folyamán, az elején külföldről visszatelepülve nehezen birkóztam meg az itteni vállalkozói- és munkakultúrával, szerencsére mostanra kialakult már egy működő kompromisszum, bár még ma is érnek meglepetések.

Az ide érkező vendégek visszajelzése szerint mi tetszik legjobban az itteni miliőben? Hogy találnak rá a helyre?

-A vendégeink a kert mediterrán hangulatát, a Balaton közelségét, a nyugalmat értékelik. Sok a tematikus táborunk (festészet, tánc, jóga, stb), valamint a csoportok, egyéni vendégek közül sokan  visszatérnek, akár több éven keresztül is. Akadnak, akik már olvastak a „Török villa” néven emlegetett ház huszadik századi múltjáról, a kulturális életéről, az egykor itt elszállásolt, nyári vakációra érkező hírességekről, mint Karádi Katalinról és Honthy Hannáról.
 

Hány évig működött itt nyaranta az a nemzetközi művész alkotótábor, melynek a ház számos  műalkotása  köszönhető? Mely országokból érkeztek a művészek, van-e élő kapcsolat velük?

-A nemzetközi festő-szimpóziumunk 14 évig működött, évente dolgoztak együtt festőművészek Finnországból, Romániából, Svédországból, Dániából, Lengyelországból, Bulgáriából. A szobák falait borító festmények látványosan őrzik e nyarak emlékét. Voltak kiállításaink Balatonalmádiban, Balatonfüreden, Budapesten, Kaposváron, Turkuban, Sepsiszentgyörgyön, Veszprémben, Szigetváron. Magyar és finn festőművészek ma is rendszeresen felkeresnek bennünket.

Hogy nőtt össze a saját sorsotokkal a villa működtetése? Változtatott-e életritmusotokon, a természet-közeli látásmódon az itt töltött több, mint húsz év?

-A villa és a vendéglátás egész embert igényel, nálunk fél éven keresztül napi 24 órás munkát. A másik félév a villa fejlesztéséről, és a családi életünkről szól. Ez a két periódus határozta meg az utóbbi évtizedeket. Abban, hogy ezt az életmódot választottuk, maga az épület és természet-közeli létezése a meghatározó tényező. Most, hogy kissé elfáradva egy ismerős finn tulajdonosnak adjuk át a házat, biztosak vagyunk benne, hogy folytatódik az általunk megkezdett értékmentés és a „nyitott alkotóház” funkció. Míg mi magunk a szomszédos településről figyeljük majd egykori lakhelyünket.

Őszi vizitkártyám a SzépLak magazinban olvasható, nyomtatásban. Kövesd a Vizitkártya oldalt és tarts velem a következő otthon-kalandra! Köszönöm, ha hírét viszed!