2017. jún. 28.

Család a Majorban

A budaörsi Zichy birtok néhai istállója Major néven nyitotta meg kapuit a vendégek előtt, idén áprilisban. Gerzsenyi András építész-tulajdonos talán maga sem gondolta volna még januárban - amikor a vizesedő, romosan álló kétszáz éves épületrész felújításába kezdtek - hogy az évek óta dédelgetett ötletből rekordidő alatt sikerül egy olyan létesítményt faragni, melynek már első napon lesznek törzsvendégei…

 


Riportunk közben elém teszik a már színeiben is csodás ebédemet és legkisebb gyerkőcükkel megérkezik Mariann, a feleség is. A mai menü saksuka, a keleti lecsó, melynek ízeit az eredeti receptből Ő „fordította magyarra” és benne a zöldfűszerek is saját termesztésűek.
Mariann elnézést kér, de most le kell gyártania több adag céklás csokitortát, így kötényestől eltűnik a konyhában. A kis Liza ma beteget jelentett az oviban és inkább Anyával jött melózni a majorba, figyelmét színes ceruzákkal tereljük… Hamarosan beesik mindhárom tesója is - ki zeneóráról, ki iskolából érkezik a családi gyűjtőpontra - hogy egymást összevárva késő délután végre hazaindulhasson a csapat.

 

Hónapok óta ez a napi rutin a Gerzsenyi család életében, s bár a szülők még csak kapizsgálják mennyi munkát borítottak magukra, de a gyerekeknek egyre jobban tetszik Apa legújabb „játszótere”. A  projekt szoros összefüggésben van az újhullámos kávézással, a környezetkímélő életmóddal és egy újfajta gasztronómiai szemlélettel. Ugyanakkor önmagában is egy építészeti értékmentés és egy lokálpatrióta közösségépítés: a „Húsznegyven”Budaörsi Fiatal Építészek Műhelye Egyesület két éve szintén itt, a majorság öreg falai között kapott szárnyra és tartja szakmai piknikjeit. 



E társasági találkozóhelyet szolgálja ki idén tavasztól András és Mariann, akik építészeti munkáik és komoly létszámú családjuk mellett egy új kávékultúrának a hazai nagykövetei és terjesztői. A titok többek között a területszelektált termelésen, a világos pörkölésen, a gondos szüretelésen és a profi baristán áll.
A folyamatot épp oly gondoskodó figyelem kíséri, mint Mariann és Dominika főztjét: helyi termelőkkel, kézműves-szezonális alapanyagokkal, izgalmas ízvilággal és házi receptúrával. 
De Andrásék egyéb építészeti munkáikban, sőt saját otthonukban is velük tart ez a szemlélet.




A budaörsi Kőhegybe simuló, tájazonos családi házban, melynek összes szobájából egy lépés a kert…  Az izgalmas látszóbeton felületen, melyről designlámpák hintáznak nagypapa retró íróasztala fölé… a hatalmas egyterű rumliszobán, amit majd a gyerekek – Áron, Kornél, Sebő és Liza - osztanak szét maguk között, ha megérik rá az idő…





A hatalmas üvegfalakon, ahol a nappaliban felnevelt palánták kisétálnak a fűszerkertbe, s landolnak majd a konyhapulton, bele a vendégek lecsójába. A folyamat csak első látásra bonyolult… pedig csak az élet maga, egy hétköznap Budaörsön.


Nyári vizitkártya cikkem a Széplak júni-júliusi számában található. Csatlakozz a vizit közösséghez, hogy értesülj a következő kalandozásokról.  





2017. jún. 12.

Budapest retró

-„Nem a poros múltat, inkább a modern dizájnt, a letisztult praktikumot látom bennük! Szeretem őket, mert olyan tartalommal bírnak, ami 50 évig kitartott, így stabilabbak, mint a maiak. Karakteresek és történeteket mesélnek. Egyediek, pláne ötletesen befestve! De felújításuk gazdasági és környezettudatos szempontból is előnyösebb, mint új és új darabokat vásárolni.”- így vall a régi bútorok iránti érzéseiről Stefán, a német születésű egykori „közgázos”diák, aki egyetemistaként maga is évekig volt pesti albérletlakó.



Akkor még nem gondolta, hogy egyszer épp e tapasztalatokból profitál majd… Évek múlva úgy hozta a sors, hogy végül Budapest lett a választott otthona, a régi pesti bérházak a szenvedélyei. Első lakását még 2O11-ben mutattam be magazinban és a blogon. Saját lakberendezésében egyfajta laza „européer szemlélet” tükröződik, mely az értékmentést, a rejtőzködő luxust és a könnyed játékosságot ötvözi.


Ezért az elkészült lakások közösségi tereiben és szeparált szobáiban, az eklektikus berendezésben és full-extrás komfortjában igencsak otthon érzik magukat azok a külhoni fiatalok, akik diákéveiket töltik Budapesten és nincs ellenükre a más kultúrákkal való összeköltözés. Ebben a frissen elkészült Ráday utcai polgári lakásban is gyakran folyik négy-öt nyelven a társalgás…



Stefán minden esetben, így ezúttal is kikérte építész édesanyja véleményét a megvételre kínált, lelakott ingatlanról, melyben a hetvenes évek óta egy szemernyi felújítás sem történt. Majd a közös ötletelésből született átalakítási tervek mentén a brigád hozzálátott először a bontásnak, majd az építésnek. A már említett „társbérleti funkció” miatt a nagyszobából közösségi konyha, a néhai kis konyhából háló lett, a további három szoba mellé.



A közösségi térként funkcionáló étkező-konyha terébe egy téglafalú kamrát is építettek. A hatalmas retró hűtőszekrény stílusos választás a piros műbőr bútorok mellé. A hosszanti falhoz támaszkodó rafinált konyhapultban bontott tégla, hy-tech bútorok, beépített háztartási gépek, ledfények és öles szúette fagerendák is találhatók.




 A lakás gerincét adó, szobákat összekötő folyosó a lecsiszolt vakolattól, az ezüst-szürkére festett ajtóktól és a cementlappal kombinált járólaptól különleges tér.



A hatvanas-hetvenes évek bútorai új színeket kapva kiválóan alkalmazkodnak a belvárosi polgári lakás miliőjéhez. A levert vakolatú szobai téglafal Stefán kedvenc falfelülete. A lakásban talált biedermeier hatású és retró stílusú bútorokat örömmel megtartotta az új tulajdonos. A szoba tónusaihoz jól illik Hegedűs B.Piros festőművész olajképe.



A modern fürdőszobában az újságpapír-mintás tapéta és a szintén monokróm cement járólap jelenti a legjobb ötletet. A hálószobát dekoratív képkeret-mintás tapétával és koptatott laminált parkettával burkolták, melyekhez jól illik a frissen festett fiókos retró komód.





Az izgalmas faktúrák, az újsággal tapétázott falak és egyéb megoldások gyakran a kivitelező csapat kútfőjéből származtak, akik hozzászoktak már megbízójuk meredek ötleteihez, melyeket talán egy pesti vagy berlini romkocsma hangulata ihletet...
Júniusi cikkemet nyomtatásban az Otthon&kert magazinban találjátok: 


Gyertek a Vizitkártya közösségbe, ahol további látványos kalandok várnak a nyári cikkeimben!

2017. jún. 7.

Feel the Freedom! A mi Woodstockunk: Alsóörs!

Akik személyesen ismernek, vagy évek óta az olvasói, tudhatnak rólam ezt-azt... Például, hogy imádom az új élményeket, kifejezetten szeretek ismeretlen helyekre vetődni, ugyanakkor gyakran vagyok romantikus-nosztalgiázós hangulatban. Ezekhez a meglehetősen ellentétes impulzusokhoz pár éve egy kiváló élményhelyszínt találtam: az alsóörsi Open Road Fesztet, amit a köznyelv egyszerűen "herli-fesztiválként" tart számon.


Se motorom, se bőrszerkóm, így első hallásra furcsának tűnhet, hogy mit keresek egy ennyire tematikus és fanatikus bulin, amit anyám a "nagyon vigyázz magadra édes lányom" aggódással nyugtázott, az első fesztivállátogatásomkor. Aztán közelről látva a fesztivál igazi arcát, elmerülve a nappal és éjjel is zajló nyüzsgésében, végig táncolva a felejthetetlen koncerteket, hamar elszálltak az előítéleteim...




Ezért most minden vagány kalandvágyónak és vajszívű nosztalgiázónak ajánlom az idei Open Road Fesztivált - június 7-11. között -, különös tekintettel arra a kivételes zenei programra, amiben a legnagyobb hazai rockbandák (Tankcsapda, Kowalsky meg a Vega, Edda Művek, Ganxsta Zolee, Kartel, Zorall, Pokolgép, Moby Dickmellett két külföldi nagyágyú is képviseli ifjúságunk slágereit. (itt most a "nagy generáció" és az utánuk jövő "X generáció" életkorát értem, ugyanakkor kamasz gyerekeim is simán dúdolják e dalokat! Ezt nevezik örökzöldnek, azt hiszem!)


Június 8-án, csütörtökön a legendás blues-rock banda, az angol Ten Years After lép a nagyszínpadra, akik révén a 60-as, 70-es évek rock himnuszai és blues balladái repítenek vissza minket a szabadság mámorába, a lázadás földjére, egyenesen Woodstockba.


Nevükhöz olyan dalok fűződnek, mint a nemzedéki himnusszá lett ’I'm Going Home’, vagy az ’I'd Love To Change The World’ – egy vérbeli zenekar, akikből még mindig elemi erővel árad a rock. Évtizedek múlásával sem veszítettek lendületükből. 2017-ben tehát Alsóörsre érkezik a Marcus Bonfanti- gitár, ének, Colin Hodgkinson- basszus és a két ősalapító, Ric Lee-dob, és a Chick Churchill-orgona összeállítású négyes fogat. Olyan dalok csendülnek majd fel az Open Road Fest színpadán, mint a ’Gonna Run', 'Nowhere To Run', vagy a 'I Say Yeah' című, Alvin Lee szerzemények, melyeket eddig még sosem játszott élőben a zenekar. Lehengerlő gitárjátékra és látványos show-ra készülhetünk, elementáris energiák borzolják fel majd a Balaton vizét. De a gigantikus slágereket sem maradnak el; úgy, mint az ’I Woke Up This Morning’, ’Love Like A Man’, ’The Hobbit’, vagy a ’Choo Choo Mama’ – légy ott, amikor életre kell Woodstock szelleme! 

Június 9-én, pénteken élőben szólalnak meg a szinti-pop himnuszok a legendás Alphaville együttestől!

"Forever Young", "Big in Japan"...magam is jól emlékszem még erre a rockkal fűszerezett szinti-pop stílusra, ami a védjegyükké vált, s ezzel a nyolcvanas évek különleges hangzású bandája alapjaiban változtatta meg a zenekultúrát. A pop, jazz, avantgard elektronika és klasszikus rockzene elemeiből építkező rekedtes hangzás, a pörgő dobszólamok és a kitartott gitár riffek évtizedes uralmát az Alphaville berobbanásával felváltotta valami egészen új, merész és alternatív, vagyis épp nekünk való! 

Hihetetlen, de ma is teltházas koncertek, fergeteges bulik jellemzik minden fellépésüket. Idestova húsz éve nincs megállás, turnét, turnéra halmoznak, aminek egyik megállója az Open Road Fest lesz. Tavaly a Strange Attractor első dallamai újabb mérföldkövet jelentettek a banda életében, és 2017-re szintén egy izgalmas lemezzel készülnek. Péntek este tehát a nagyszínpad előtt Alphaville-mámorban táncolnak és énekelnek együtt önfeledten a nyolcvanas évek titánjai, és a stíluskedvelő rock ifjak, s én is köztük leszek!

Ajánlóm végén, de nem utolsó sorban megemlíteném, hogy a fesztivál eddigi számtalan  motoros tematikájú programja mellett újdonság a reggeli jóga, a délutáni edzés, a tüzes cirkuszi produkciók és művészi faszobrászat is. Szimpatikus vonás, hogy az Open Road Fest idén a Magyar Mentőmotor Alapítványt támogatja. A támogatói jegyeket a fesztivál webshopjában lehet megvásárolni. A cél, hogy egy új mentőmotorra elegendő összeg összegyűljön! 

Ráadásként a látogatók közt egy Harley-Davidson Street Rod is gazdára talál. Csupán az ’OpenRoadFest’ appot kell hozzá letölteni: http://nyerj.openroadfest.hu/.


 Találkozzunk a 18. Harley-Davidson Open Road Festen – ’Feel the Freedom’!