2017. okt. 18.

Felébresztett Bagolyvár

-„Sikeres pályázatok, álmatlan éjszakák, feleségem végtelen türelme és néhány sorsszerű történés a saját múltamból… Ezek segítettek hozzá a hét éve megkezdett és talán soha véget nem érő kalandnak, amit mi zirci Bagolyvár-projektnek hívunk!” – emlékszik vissza a kezdetekre Márkus Gábor építész, miközben az őszi Bakony délutáni fényeit élvezzük a kertre néző teraszon.



A konyhából megérkezik a meleg túrós rétes, mely talán akkor is a ház specialitása lehetett, amikor az ezerkilencszázas években „Nagy vendéglő”néven működött a hely. Azokra az időkre élénken emlékezett Baba néni a harmadik szomszédból, hisz a tulajdonos saját nagyapja volt.



 

Ő, a kisváros későbbi könyvtárosa is szívből szurkolt az újkori renoválás sikerének, a hányattatott sorsú épület újjáélesztésének. De Gáborék akkurátus kutatómunkáját segítette Zirc jó néhány felelős honpolgára, a múzeum igazgatótól a helytörténészen át az éjszakás rendőrökig, utóbbiak az építőanyagokat őrizve. Az előkerült muzeális iratokból és fotográfiákból lassan kirajzolódott maga a történelem… Amit hol aktívan szolgált, hol csendben túlélt a ház, melyet 1723-ban a heinrichaui ciszterci apátság építtetett. 1726-tól 33-ig innen irányították az új monostor és templom felépítését.




    
A rendházból lett „Barokk fogadónak”, majd „Öreg kocsmának” nevezett épület utcai homlokzatát szimmetrikusan két boltíves kapu vette közre. Ezek a lovas kocsik ki-behajtására szolgáltak, hisz itt pihentek meg a Bakonyon áthaladó fuvarosok és utazók, akik állataikat az istállóba köthették, a szállítmány fedél alatt maradt, míg ők kosztot és kvártélyt kaptak. Egészen 1946-ig, az államosításig tartott ez a békebeli funkció, melynek hangulatát és az épület elveszített jellegét kívánta visszaállítani Gábor és tervező-kivitelező csapata. Talán a műgyűjtő nagyapa szellemi hagyatékából, a piarista iskolai évek emlékéből, vagy az értékmentő szakmai elhivatottságból lett „szívbéli ügy” a tervezőasztalon heverő vázlatokból. Majd amikor Orsi, a feleség számára is kiderült, hogy az újabb megbízás nem más, mint a saját bagolyváruk (a fogadó népies „zirci neve”), felgyorsultak az események…




Az első kapavágás után öt évvel, a modernkori sietős fuvarosokat és átutazókat ismét megállásra csábítja az impozáns épület. Mely az ország egyetlen, korhű módon újjáépített - és díjazott - barokk tetőterével, az idén elnyert „Baumit: év műemlék homlokzata díjjal, a példásan restaurált boltíves iker-kapuival újra emblematikus dísze a városnak.
Odabent, az ódon gerendákból ácsolt asztalok mellett illatos kemencés étkek várnak, saját fűszerkertből ízesítve. Hozzá az italok a kerti gyümölcsökből készülnek, ahogy az összes alapanyag is helyi termelőktől érkezik. Nehéz innen továbbállni… így a legtöbb vendég éjszakára is itt marad a nyáron is üdítően hűvös tájban. 





Van, aki sátorhelyet néz a szépen ápolt kertben és van, aki az autentikus mongol jurtákat választja… Ezt a szállást főleg a kiránduló gyerekcsoportok kedvelik, míg a kényelmes felnőttek az egykori melléképületből varázsolt vendégszobákban laknak, rusztikus kőfalak és antik bútorok között. Majd napközben a fedett közösségi tereket, a játszóvárat, a ligetes kertet és a szintén díjnyertes modern fürdőházat járják körül, melynek látszóbeton elemeit és dombor-díszeit egyedileg zsaluzták-öntötték, Gábor és építésztársa, Remport-Sas Csilla tervei szerint.





 – „Ilyen az, amikor kihívást keres a játékos építész…”- jegyzi meg halkan Orsi, az öt gyermekes feleség, civilben angoltanár és minden ötletben tettestárs. Majd közösen megnézzük az új fűszerszárító terveit.
Október-novemberi Vizitkártya cikkem a Széplak magazinban olvasható:


Ha csatlakozol a Vizitkártya közösséghez, nem maradsz le a következő kalandról sem! Köszönjük a megosztást!  

építészet: www.mgepitesz.hu
infók: www.zirc.hu
homlokzat: www.baumit.hu