-„Sikeres pályázatok, álmatlan éjszakák, feleségem
végtelen türelme és néhány sorsszerű történés a saját múltamból… Ezek
segítettek hozzá a hét éve megkezdett és talán soha véget nem érő kalandnak,
amit mi zirci Bagolyvár-projektnek hívunk!” – emlékszik vissza a kezdetekre
Márkus Gábor építész, miközben az őszi Bakony délutáni fényeit élvezzük a
kertre néző teraszon.
A konyhából megérkezik a meleg túrós rétes, mely talán akkor
is a ház specialitása lehetett, amikor az ezerkilencszázas években „Nagy
vendéglő”néven működött a hely. Azokra az időkre élénken emlékezett Baba néni a
harmadik szomszédból, hisz a tulajdonos saját nagyapja volt.
Ő, a
kisváros későbbi könyvtárosa is szívből szurkolt az újkori renoválás sikerének,
a hányattatott sorsú épület újjáélesztésének. De Gáborék akkurátus kutatómunkáját
segítette Zirc jó néhány felelős honpolgára, a múzeum igazgatótól a helytörténészen
át az éjszakás rendőrökig, utóbbiak az építőanyagokat őrizve. Az előkerült
muzeális iratokból és fotográfiákból lassan kirajzolódott maga a történelem…
Amit hol aktívan szolgált, hol csendben túlélt a ház, melyet 1723-ban a heinrichaui
ciszterci apátság építtetett. 1726-tól 33-ig innen irányították az új monostor
és templom felépítését.
A rendházból
lett „Barokk fogadónak”, majd „Öreg kocsmának” nevezett épület utcai
homlokzatát szimmetrikusan két boltíves kapu vette közre. Ezek a lovas kocsik ki-behajtására
szolgáltak, hisz itt pihentek meg a Bakonyon áthaladó fuvarosok és utazók, akik
állataikat az istállóba köthették, a szállítmány fedél alatt maradt, míg ők
kosztot és kvártélyt kaptak. Egészen 1946-ig, az államosításig tartott ez a békebeli
funkció, melynek hangulatát és az épület elveszített jellegét kívánta visszaállítani
Gábor és tervező-kivitelező csapata. Talán a műgyűjtő nagyapa szellemi hagyatékából,
a piarista iskolai évek emlékéből, vagy az értékmentő szakmai elhivatottságból
lett „szívbéli ügy” a tervezőasztalon heverő vázlatokból. Majd amikor Orsi, a
feleség számára is kiderült, hogy az újabb megbízás nem más, mint a saját
bagolyváruk (a fogadó népies „zirci neve”), felgyorsultak az események…
Az első kapavágás
után öt évvel, a modernkori sietős fuvarosokat és átutazókat ismét megállásra
csábítja az impozáns épület. Mely az ország egyetlen, korhű módon újjáépített -
és díjazott - barokk tetőterével, az idén elnyert „Baumit: év műemlék homlokzata”
díjjal, a példásan restaurált boltíves iker-kapuival újra emblematikus dísze a
városnak.
Odabent, az ódon gerendákból ácsolt asztalok mellett illatos
kemencés étkek várnak, saját fűszerkertből ízesítve. Hozzá az italok a kerti
gyümölcsökből készülnek, ahogy az összes alapanyag is helyi termelőktől
érkezik. Nehéz innen továbbállni… így a legtöbb vendég éjszakára is itt marad a
nyáron is üdítően hűvös tájban.
Van, aki sátorhelyet néz a szépen ápolt kertben
és van, aki az autentikus mongol jurtákat választja… Ezt a szállást főleg a kiránduló
gyerekcsoportok kedvelik, míg a kényelmes felnőttek az egykori melléképületből
varázsolt vendégszobákban laknak, rusztikus kőfalak és antik bútorok között. Majd
napközben a fedett közösségi tereket, a játszóvárat, a ligetes kertet és a szintén
díjnyertes modern fürdőházat járják körül, melynek látszóbeton elemeit és dombor-díszeit
egyedileg zsaluzták-öntötték, Gábor és építésztársa, Remport-Sas Csilla tervei szerint.
– „Ilyen
az, amikor kihívást keres a játékos építész…”- jegyzi meg halkan Orsi, az
öt gyermekes feleség, civilben angoltanár és minden ötletben tettestárs. Majd
közösen megnézzük az új fűszerszárító terveit.
Október-novemberi Vizitkártya cikkem a Széplak magazinban olvasható:
Ha csatlakozol a Vizitkártya közösséghez, nem maradsz le a következő kalandról sem! Köszönjük a megosztást!
Hely: www.bagolyvarfogado.hu
építészet: www.mgepitesz.hu
infók: www.zirc.hu
homlokzat: www.baumit.hu