Nana redesign táskái

 Szinte bármilyen anyagból elkészülnek azok a vagány hátizsákok, melyek a pesti kertváros aprócska műhelyéből a közkedvelt közösségi vásárok forgatagáig utazva megtalálják saját tulajdonosaikat. Köztük kevesen tudják, hogy a táskákban egy életvidám, fiatalos nagyszülő példa értékű kreativitása, követendő lendülete rejlik. Medvácz Éva kézművessel beszélgettem otthonában.

A Gardrób közösségi vásár forgatagában találkoztunk, ahol állandó standdal, mindig egyedi outfitben vagy jelen. Mit ad neked a vásárok ritmusa és hangulata az eladáson túl?

Ez a budai közösségi vásár kezdetektől a szívem csücske. Kezdetben a szervezők sokat segítettek  nekem, aki inkább befelé húzódó és kissé önbizalomhiányos voltam, vagyok. Ennek ellenére, vagy tán épp ezért nagyon megszerettem ezt a színes kultúrzsibit, ahol vásárolni és árulni is egyaránt izgalmas. Érdekes embereket ismerek meg a vevők és az árusok személyében, melyekből akár barátságok is szövődnek. Néhány éve a Hybridart is bevállalta a hátizsákjaimat, akik kifejezetten az újrahasznosított anyagból készült tárgyakat és technológiát népszerűsítik a bevásárlóközpontokban kialakított önkiszolgáló térben, az „Ajándék Terminál” nevű karácsonyi alkalmon. Aki a vásárokban nem tud dönteni, később a közösségi oldalaimat és a webshopomat felkeresve választja ki a személyiségéhez illő darabot. A lényeg, hogy mindenképpen kapcsolódunk a táskák által!

 Táskáidban rendkívül változatos anyagokat használsz, melyekre több helyen vadászol. Volt-e olyan átalakítás, vagy értékmentés amire büszke vagy? Kiknek ajánlod a Nanabags egyedi táskáit?

Gyakorlatilag mindenből tudok hátizsákot varrni, legyen az papír, műanyag, bőr, vagy textil. Számomra minden anyag izgalmas, ami szembe jön velem, mert én már a végterméket látom benne. Leginkább a régi szőrme- és bőrkabátok ihletnek meg, melyeket szétszedve táskává adaptálom őket. Az anyag időtlenségét, szépségét látom meg ezekben a retró darabokban, amiket ruhavásárokban, lomtalanításokon lelek fel, de saját megúnt ruhadarabjaimat is bevetem olykor. Kereskedésekben megmaradt textilvégekből is szívesen dolgozom, de készült már egyedi megrendelés eredeti Marimekko design anyagból. Nyugdíjas koromban kiteljesedett kézműves pályámat nagyon szeretem, hisz örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy termékeim másoknak is tetszenek és erről visszajelzést is kapok rendszeres vevőimtől. De már az is jó érzés, hogy tervezek és létrehozok a magam örömére.

Kézműves családból származol, ahonnan a kreatív véna, a szorgalom és az önazonos látásmód örökölhető. De hogy nőtt ki ebből a Nanabags története?

Életmódomat valóban a szüleim szép és igényes élete inspirálta, akik egy nógrádi kézműves pékséget működtettek. Nagynéném csodás öltözékeit maga varrta, tőle is sokat tanultam. Családunkban mindig, mindenre akadt jó megoldás, akkor is, ha látszólag lehetetlen volt. Varrni, barkácsolni, alkotni gyermekkorom óta nagyon szerettem én is. Amikor tanárként éltem és dolgoztam, szintén nem a hagyományos, hanem az örömet adó oktatást részesítettem előnyben. Emellett mindig az egyedisége törekedtem és saját magam sztájlisztja voltam, vagyok. Kamasz lányom kreativitása inspirált először a női táskák és a hátizsákok rejtelmei felé, az Ő kérésére készültek először táskák, tizenöt éve. A Nana név szintén tőle ered: így hívott kisgyerekként engem, az édesanyját. A legendás pesti Retrock bolthálózat volt az első, akik árulták a termékeim.

Pest egyik hangulatos kertvárosában élsz, kis műhelyed is saját kertedben található. Mit jelent számodra az itt töltött idő? Vannak-e kedvenc redesign megoldásaid a házban?

A varrás mellett a már negyven éve otthonunkat jelentő házat is igyekszem saját kezűleg alakítani. Nagy teraszt álmodtam, mely összeköti a ligetes kertet a belső terekkel. A járófelületét és az oldalfalát is bontott téglából rakattuk, meghagyva a rusztikus felületet. Az étkező fa asztalát nemrég magam festettem, jövőre következik a konyhai csempefestés! A kertben felállított műhelyem a kézműves életem fontos eleme, melyet lécenként magam építettem, szigeteltem, majd sötétzöld tónusra festettem, kissé skandináv jelleget kölcsönözve. Ajtaján benyitva színes alkotói csendélet fogad, melynek egy része személyes emlékeim tárgyaiból, másrészt a varrásra váró anyagokból, kellékekből áll, amiket itt raktározok. Szezonális időszakban – mint amilyen az adventi vásárok ideje – alig férek el a befejezésre váró táskáktól, amik vevőim egyedi megrendelésére is készülnek. Számomra a műhelyben töltött idő a teljes átlényegülést, az alkotás jótékony hatását jelenti, melyben megszűnik az életkor, a gondok és hétköznapok!

Vizitkártya cikkem az Alkotóenergia online magazinban jelent meg 2024-ben. 

 

 

Színekre nyitva

Vendégségben a házban, ahol antik bútorok és nomád szőttesek látványa keveredik a festett marhabőrök és túlérett birsalmák illatával. S, ahol Krieser Erika bőrműves műhelyében távoli kultúrák és modern funkciók tömörülnek táska formájú műalkotásokban.

-Hat éve éltek ebben a modern házban, a főváros zöldövezetében. Miként nyerte el jelenlegi arcát az épület?

-Környékünk egy folyton változó festmény, így nem is volt kérdés, hogy új házunkat is itt találjuk meg, ahol nagy sétákat tettünk párommal. Bár a megvásárol rózsaszín retró ház elsőre ijesztőnek tűnt, de alapos átépítés-felújítás után, saját ízlésünkre formálva tervezőnk segítségével új arculatot kapott. Ez a bátorság leginkább Laci érdeme, akinek racionális műszaki gondolkodása kiváló térlátással párosult, így meglátta a lehetőséget az akkor még fele akkora épületben. A bővítés és teljes gépészeti megújulás mellett a nagy üvegfalakkal szinte kitártuk a házat a kert, a rét felé, így valóban természet-közelivé vált az életmódunk is. 

  -Otthonod enteriőrjeit a keleti kilimekből, az antik és egzotikus bútorokból és műalkotásokból álló sajátos hangulat jellemzi. Hogy állt össze ez a személyes stílus?

Régi, míves bútoraink nagyrészt családi örökségek, vagy vásárolt darabok. Ugyanolyan jól illenek nagy szerelmeim, a kilimek mellé, mint az egyedi modern konyhabútorunk, vagy a tömörfa egzotikus darabjaink, melyek utazásainkat idézik. Szeretem a ház földszintjének tágas tereit, melyben a bútorcsoportok képeznek funkcionális vagy tértagoló szigeteket. Ugyanakkor fent az emeleten a jól szeparált háló, gardrób, műhely, dolgozószoba szolgálja a nyugalmas családi életet.

 -Hogy él egy alkotó emberrel a civil párja? Milyen segítséget jelent Ő a műhelymunkád mellett?

Mérnök ember létére hasonlóan kreatív észjárásúnak tartom a párom, mint saját művészi gondolkodásom. Gyakori, hogy jóval előbb látja a megoldást egy gyakorlati kérdésre, egy alkotói feladatra, mint én. Stabil hátországot biztosít otthoni műhelymunkám köré, miközben bíztat, inspirál, erősít megérzéseimben. Nélküle a szép otthonunk és az „Etnomád korszakom” sem létezne ebben a formában. 

 

-Milyen alkotói utat jártál be, honnan ered kreativitásod, a bőrökkel történő foglalkozás?

 A bőrdíszműves mesterség elsajátítása után évtizedekig készítettem saját tervezésű cipőket, majd táskákat, melyet a kereskedelemben is elérhetők voltak. Saját műhelymunkám mellett közel húsz évig tanítottam a szakma fortélyait a mesterségek iskolájában, miközben két gyerek édesanyja lettem, akik ma már felnőttek. A magyar népművészet mellett mindig is izgatott más népek tárgykultúrája, az etno-stílus. A bőr, mint természetes anyag, kimeríthetetlen forrás és kísérleti terep számomra, sosem fogom megunni a vele való foglalatosságot. 

-Hogy emlékszel a szőttessel kombinált bőrtáskák, az Etnomádkézműves márka születésére? Mi a munkamegosztásod az alkotótársaddal?

Épp egy alkotói válsággal terhelt időszakomban nyitottam be kedvenc üzletembe, a Kilimbe. Ott, a tarka szőnyegek között találkoztam későbbi alkotótársammal, Raab Rózsával, aki színes gobelin-szőtteseivel kitárta az alkotás új lehetőségeit számomra. Szinte azonnal elkezdtük a közös munkát. Innentől bőrmunkáimban is megérkeztek a színek, követve Róza csodás szövéseit, az ősi nomád kultúrák mintáit, tónusait. A hagyományos kézműves technikák mellett igyekszünk alkalmazni az aktuális divattrendeket, a kényelmi funkciókat is, hiszen vásárlóink – korosztálytól függetlenül – mai, modern, igényes nők. Akiknek fontos, hogy öltözékük, sőt saját maguk is harmóniában legyen egyedi táskáik, kiegészítőik stílusával."

Vizitkártya riportom a SzépLak 2O19/2O2O. téli lapszámában jelent meg. Kövesd a Vizitkártya oldalt, hogy ne maradj le a következő otthonkalandról.

      

Ünnep a habcsók műhelyben

Egy lehasznált várpalotai lakásból meseszép lakásműhelyt varázsolt Éva és Dia, akiknek már találkozásuk is egyszerre rendhagyó és magától értetődő. Csak úgy, mint az az óriási érdeklődés, mely rövid idő alatt egy összetartó közösséget kovácsolt az ízléses kézimunkáik és az őszinte gondolataik köré. Találkozásról, közös műhelyükről, új terveikről kérdeztem őket a ma már csak emlékeikben élő, de sorsukat nagyban meghatározó  enteriőrben.

A történetet Jersey Diana kezdi, akinek egyedi ruháit látva mindenki kedvet kap az esküvőhöz, még akár sokadszorra is. A varrás mellett utazási élményeivel teli gasztro-blogja sem kutya.

 "-Gyermekkorom óta alkotok folyamatosan, akkor tanultam horgolni, kötni, és varrni is. Kezdetben a babáimnak készítettem ruhácskákat, masnival, gyöngyökkel, gombokkal. 18 éve tervezek menyasszonyi ruhákat, és amit a varrónők megvalósítanak, azt én díszítem, gyöngyözöm, hímezem, csipkézem tovább. Mindig volt műhelyem, hiszen a menyasszonyi ruha- alkotáshoz nagy tér szükséges. Amikor épp kinőttem az akkorit, szívesen vállaltam Évivel az összeköltözést. Régóta figyeltem az ő alkotásait, csodáltam a munkáit. Rengeteg közös érdeklődési körünk és témánk van, ezért szívesen tartózkodunk és alkotunk egymás társaságában. Az új műhelylakásban minden saját munka, a falat a gyerekeim és az ő barátaik festették, a bútorokat mi magunk. Nekem az inspirációt a saját belső világom adta, mindent úgy alakítottam, ahogy a képzeletem formálta. A közös ötletelés mellett az én dédelgetett álmom, hogy a vintage stílusú menyasszonyi ruháimmal, a meseszép fátylaimmal, és fejdíszeimmel egy különleges kölcsönző szalont nyithassak. Én ennek lehetőségét kérem a karácsonyi angyaloktól."

Innentől Bardócz Évi veszi át a szót, aki két kisgyerek mellett művészi időbeosztással gyűjti tárgyait, gyártja kézimunkáit, írja és fotózza posztjait, lakberendez és kommunikál rajongóival.:

"- Amikor megtaláltuk a műhelylakást, olyan volt, mint egy időutazás, mintha 50 éve senki nem lépett volna be ebbe a lepukkant lakásba. - Egyikünknek sem volt kerete arra, hogy különösebben alaposan felújítsuk volna, ráadásul egy albérletről volt szó, így ezt nem is nagyon tehettük volna meg. Dolgoztunk hát azzal, amink volt, a lelkesedésünk és a kreativitásunk.Talán ez volt a siker egyik titka, hogy azt látták, akik ellátogattak hozzánk, hogy szívvel-lélekkel, rengeteg munkával készült ez a hely el, és tulajdonképpen bárki számára elérhető az a cél, hogy olyan környezetben éljen, amilyenben szeretne. A kommunikációnk sikere talán abban rejlik, hogy nincsenek titkaink, mindenkivel megosztunk mindent, tapasztalatot, lelőhelyet, technikát, mindent, ezáltal sokan úgy érzik, hogy már-már barátok vagyunk, hiszen nyitott könyv az életünk a követőink előtt. Bárki elérheti, amit mi, nem kell hozzá nagy vagyon vagy különösebben sok idő sem, hiszen mi vagyunk rá az élő bizonyíték, hogy a semmiből is lehet várat építeni. Furcsa, de Dianával végül is saját férjem, az esküvői ruhám, sőt a szívem alatt hordott első gyermekem hozott össze… Hamar kiderült, hogy teljesen rokon lelkek vagyunk! Az ízlésünk és a stílusunk nagyon hasonló, megszállottan szereti a piacot és a turkálókat, akárcsak én… Elképesztő kreatív nőnek tartom, nagyon inspiráló volt vele dolgozni. A közös műhely egy menedék volt mind a kettőnknek!

Most, hogy átmenetileg távolabbra kerülünk egymástól, még jobban figyeljük és támogatjuk egymást, mert tudjuk, hogy jók vagyunk együtt. A közös munka lehetősége él bennünk, de most mindketten úgy érezzük, ideje, hogy több figyelmet fordítsunk magunkra és a közvetlen környezetünkre. Ilyenkor, a karácsony közeledtével elgondolkodik, lecsendesedik az ember. Az anyagias világ, a rohanó tempó miatt valahogy elcsúszott a hangsúly, eltűntek az igazi értékek… Az én ünnepi kívánságom szerint mielőbb szeretnék visszatérni a gyökerekhez, hogy egy igazán inspiráló, ötletekkel teli fórumot vezessek, mindenféle üzleti jelleg nélkül, sok-sok olvasóm örömére..."

Kedves lányok, anyák, művésznők és hétköznapi angyalok, sok szép megvalósult óhajt kívánunk nektek!

Ezzel a Széplak magazinban megjelent karácsonyi riporttal kíván mindenkinek boldog, békés ünnepeket a Vizitkártya rovat!