2015. dec. 23.

Ünnep a habcsók műhelyben

Egy lehasznált várpalotai lakásból meseszép lakásműhelyt varázsolt Éva és Dia, akiknek már találkozásuk is egyszerre rendhagyó és magától értetődő. Csak úgy, mint az az óriási érdeklődés, mely rövid idő alatt egy összetartó közösséget kovácsolt az ízléses kézimunkáik és az őszinte gondolataik köré. Találkozásról, közös műhelyükről, új terveikről kérdeztem őket a ma már csak emlékeikben élő, de sorsukat nagyban meghatározó  enteriőrben.




A történetet Jersey Diana kezdi, akinek egyedi ruháit látva mindenki kedvet kap az esküvőhöz, még akár sokadszorra is. A varrás mellett utazási élményeivel teli gasztro-blogja sem kutya.
 "-Gyermekkorom óta alkotok folyamatosan, akkor tanultam horgolni, kötni, és varrni is. Kezdetben a babáimnak készítettem ruhácskákat, masnival, gyöngyökkel, gombokkal. 18 éve tervezek menyasszonyi ruhákat, és amit a varrónők megvalósítanak, azt én díszítem, gyöngyözöm, hímezem, csipkézem tovább. Mindig volt műhelyem, hiszen a menyasszonyi ruha- alkotáshoz nagy tér szükséges. Amikor épp kinőttem az akkorit, szívesen vállaltam Évivel az összeköltözést. Régóta figyeltem az ő alkotásait, csodáltam a munkáit. Rengeteg közös érdeklődési körünk és témánk van, ezért szívesen tartózkodunk és alkotunk egymás társaságában. Az új műhelylakásban minden saját munka, a falat a gyerekeim és az ő barátaik festették, a bútorokat mi magunk. Nekem az inspirációt a saját belső világom adta, mindent úgy alakítottam, ahogy a képzeletem formálta. A közös ötletelés mellett az én dédelgetett álmom, hogy a vintage stílusú menyasszonyi ruháimmal, a meseszép fátylaimmal, és fejdíszeimmel egy különleges kölcsönző szalont nyithassak. Én ennek lehetőségét kérem a karácsonyi angyaloktól."






Innentől Bardócz Évi veszi át a szót, aki két kisgyerek mellett művészi időbeosztással gyűjti tárgyait, gyártja kézimunkáit, írja és fotózza posztjait, lakberendez és kommunikál rajongóival.:
"- Amikor megtaláltuk a műhelylakást, olyan volt, mint egy időutazás, mintha 50 éve senki nem lépett volna be ebbe a lepukkant lakásba. - Egyikünknek sem volt kerete arra, hogy különösebben alaposan felújítsuk volna, ráadásul egy albérletről volt szó, így ezt nem is nagyon tehettük volna meg. Dolgoztunk hát azzal, amink volt, a lelkesedésünk és a kreativitásunk.Talán ez volt a siker egyik titka, hogy azt látták, akik ellátogattak hozzánk, hogy szívvel-lélekkel, rengeteg munkával készült ez a hely el, és tulajdonképpen bárki számára elérhető az a cél, hogy olyan környezetben éljen, amilyenben szeretne. A kommunikációnk sikere talán abban rejlik, hogy nincsenek titkaink, mindenkivel megosztunk mindent, tapasztalatot, lelőhelyet, technikát, mindent, ezáltal sokan úgy érzik, hogy már-már barátok vagyunk, hiszen nyitott könyv az életünk a követőink előtt. Bárki elérheti, amit mi, nem kell hozzá nagy vagyon vagy különösebben sok idő sem, hiszen mi vagyunk rá az élő bizonyíték, hogy a semmiből is lehet várat építeni. Furcsa, de Dianával végül is saját férjem, az esküvői ruhám, sőt a szívem alatt hordott első gyermekem hozott össze… Hamar kiderült, hogy teljesen rokon lelkek vagyunk! Az ízlésünk és a stílusunk nagyon hasonló, megszállottan szereti a piacot és a turkálókat, akárcsak én… Elképesztő kreatív nőnek tartom, nagyon inspiráló volt vele dolgozni. A közös műhely egy menedék volt mind a kettőnknek!








Most, hogy átmenetileg távolabbra kerülünk egymástól, még jobban figyeljük és támogatjuk egymást, mert tudjuk, hogy jók vagyunk együtt. A közös munka lehetősége él bennünk, de most mindketten úgy érezzük, ideje, hogy több figyelmet fordítsunk magunkra és a közvetlen környezetünkre. Ilyenkor, a karácsony közeledtével elgondolkodik, lecsendesedik az ember. Az anyagias világ, a rohanó tempó miatt valahogy elcsúszott a hangsúly, eltűntek az igazi értékek… Az én ünnepi kívánságom szerint mielőbb szeretnék visszatérni a gyökerekhez, hogy egy igazán inspiráló, ötletekkel teli fórumot vezessek, mindenféle üzleti jelleg nélkül, sok-sok olvasóm örömére..."




Kedves lányok, anyák, művésznők és hétköznapi angyalok, sok szép megvalósult óhajt kívánunk nektek!

Ezzel a Széplak magazinban megjelent karácsonyi riporttal kíván mindenkinek boldog, békés ünnepeket a Vizitkártya rovat!


2015. dec. 9.

Nincs karácsony malac nélkül

Saját biatorbágyi szülőházában alakította ki első közös otthonukat Beatrix, amikor a hetvenes évekbeli kockaházat a maguk életvitelére kezdték formálni ezermester férjével. Az azóta eltelt húsz év alatt a gyerekek, a szobák és a háziállatok számának lineális növekedését csak a szülők probléma megoldó képessége szárnyalta túl. Az első komolyabb bővítés során – amikor még két kisfiúkkal lakták a házat - csaknem duplájára növelték a kezdeti ötven négyzetméteres alapterületet, majd egy máig tartó izgalmas, négy dimenziós sakkjátszma vette kezdetét az épület helyiségeiben...





A kivitelezés oroszlánrésze Zoltánnak köszönhető, akinek kihívást jelent a régi anyagokkal vagy épp a legújabb technológiákkal való burkolás, beépítés és bútorkészítés. Kidobásra ítélt gerendából fali polcrendszert, acélszerkezetből tolóajtót, pallóból asztallapot, bontott építőanyagból konyhát készít, miközben változatos anyagokkal burkolja a ház falait és járófelületeit. Ipari padló, színezett-öntött beton, antikolt-csiszolt mészkő, pecsétes tégla és üvegmozaik: bármely anyaggal mesterien bánik saját házában és megrendelőinél, vagy akár a Kossuth tér legújabb burkolása során.







Bea elmondása szerint náluk évek óta folyamatosan zajlik a térrendezés, melyben szobák cserélődnek, gyerekek költözködnek és bútorok cserélnek gazdát. A hálóból egyszer csak nappali lesz, a nappali gyerekszobává alakul, a belső udvart lefedve elkészül a műhely. A tető alá galériaszint épül, hogy a nagykamasszá cseperedett Olivér és Dani saját lakrészükbe vonulhassanak. Az idő közben született harmadik és negyedik gyermek, Lili és Zsombor már gond nélkül belejöttek a random lakberendezésbe, profi módon díszítve aktuális szobáikat. Szép rajzaikkal borítják a falakat vagy sátrat vernek az emeletes ágyon, de szívesen kirándulnak anya varróműhelyébe is, ahol  rengeteg izgalmas textil, gyöngy, gomb, csipke és termés vár feldolgozásra. 








A négy gyerek, a temérdek házimunka és komoly logisztika mellett Beának a varrás jelenti az igazi meditációt, a kikapcsolódást. Amikor a feleslegesnek látszó, másnak értéktelen, megunt, vagy túl öreg anyagból egy újjá fogalmazott, egyedi tárgyat hoz létre, mely nem csak díszít, de funkciója is van. Pamutpárnák, csipke nyakékek, gyöngyös karácsonyi díszek, könyvjelzők, levendulás illatpárnák, stílusos lakásdekorációk kerülnek ki keze közül, melyek eleinte elborítják a házat, majd a közeli „Kisvilla” nevű kultúr-bisztróba kerülnek. Az itt kialakított kézműves boltot vezeti Bea, ahol saját munkái mellett számos iparművész és kézműves portékáit kínálja az igazán egyedi ajándékokat kereső közönségnek. S ha még ennyi elfoglaltság nem lenne elég, a családhoz önként csapódott vagy a gyerekek által kikönyörgött házi állatok ellátása is rendszerint reá vár.






Az örökbe fogadott kismacska, Puszedli mellé pár hónapja egy fekete-fehér pöttyös minnesottai törpemalac is csatlakozott családtagként . A három hónapos, kissé félénk de már szobatiszta Nokedli első karácsonyát töltheti ebben a rendkívül otthonos házban és kerek családi körben. Malaca van.. 
Karácsonyi cikkemet a decemberi Otthon&kert magazinban találjátok. Várok mindenkit a vizitkártya facebook oldalon is, ahol ha értesítést kérsz az új hírekről, biztosan nem maradsz le róluk! Köszönöm a megosztást!