Minden bizonnyal maga Gizi néni, a villa első tulajdonosa lenne a legboldogabb vendég a házban, ha visszacsöppenhetne az ezerkilencszáz tizes évekből napjainkba. Örömmel konstatálná, hogy bár Balatonalmádi arculata jelentősen megváltozott és a belvárosból magasodó Öreg-hegy sem a régi, ám néhai panziója – melyet 193o-ból még egy bécsi turisztikai cikk is az olvasók figyelmébe ajánl - most szebb, mint valaha.
A két évig tartó precíz felújítás jóvoltából mára nyoma sincs azoknak a mostoha évtizedeknek, amikor textilgyári üdülőként, vagy harmadosztályú panzióként funkcionált az államilag kisajátított, majd továbbadott épület. Így nem csoda, hogy a vendégek előtt egész nyáron nyitva álló házból maguk a tulajdonosok is nehezen akaródznak hazatérni fővárosi otthonukba. Nem csak az építkezés, de a ház működtetése is közös ügyükké vált, melyben apa, anya, kiskamasz, nagymama, jóbarát, de még a lakberendező szomszédasszony is fontos szerepet vállalt.
Valamint a tóparti nyaralás utánozhatatlan hangulata, mely az újra fogalmazott tarka retró bútorok és a monokróm fényképek formájában köszön vissza ránk. Mert korok és évtizedek elmúlnak, de az a bizonyos balatoni nyár mindnyájunk életében időtálló, romantikus élmény marad.
Nyáridéző cikkem a szeptemberi Otthon&kert magazinban. Ha tetszett, add tovább a hírét és csatlakozz a vizitkártya olvasóihoz a facebookon!