Vendégségben Marcus Goldson angol képzőművésznél, aki úgy látja és ábrázolja a várost, ahogy mi, a lakói már észre sem vesszük. Az utcáról inspirálódik, a hétköznapokban megélt élményeit meséli el vizuálisan, ami olyan számára, mint egy terápia: a való élet feldolgozása. Ironikus grafikáival tükröt tart elénk, miközben ő egy tágas tetőtérből tartja szemmel a budai oldalt. Utazásról, költözésről és a megtalált otthonról beszélgettem vele és feleségével, Ildikóval.
Hosszú évekig a főváros pesti oldalának számos kerületében laktatok. Miként találtatok rá jelenlegi otthonotokra és mi tetszett meg a budai környékben?
Az előző lakásunkat is nagyon szerettük Pest belvárosában, ezért nem akartunk a megszokott urbánus lakókörnyezetünktől távol keresgélni. Hisz nagyon jó itt a közösségi élet, a munkánk is nagyban a belváros környékéhez kötődik, és nem utolsó sorban, mindketten kerékpárral közlekedünk télen-nyáron. A Szabadság híd „túloldala” mellett döntöttünk, mert elég jól ismertük ezt a 11.kerületi környéket. Láttuk, ahogy évről-évre egyre izgalmasabb, kellemesebb a hely többek közt a Bartók Boulevard Egyesület jóvoltából. Idővel mi is az egyesület tagjai lettünk, hisz a lokálpatrióta közösségépítés jobb, mint a pesti „turista nyüzsgés”. Az utca, ahol lakunk, zöld és csendes, de a sarkon túl lüktet a város. Három éve költöztünk ide, elég kalandosan: a covid járvány alatt, amikor mindenki bezárkózott. Régi álmunk volt egy tetőtér, így egy évekkel korábban kinézett lakást vettünk meg, mert jól emlékeztünk a pillanatra, amikor először léptünk be - teljesen ismeretlenül, az utcáról becsengetve - és olyan volt, mintha mi laknánk ott. Azonnal megtetszett ez a jól megtervezett kilencvenes évekbeli tetőtér, nagy közösségi terekkel, mindenkinek saját zuggal és terasszal, ahol még kertészkedni is lehet.
A lakást sok ötlettel a saját ízlésetek szerint alakítottátok. Vannak-e kedvenc redesign megoldásaitok, bútordarabjaitok?
Nem sok időnk volt a felújításokra beköltözés előtt, de szerencsére falakat mozgatni nem kellett. A konyha teljes felújításon esett át, a járólapokat mindenütt műgyantával öntöttük le, a felső szinten pedig a padló csere helyett a festés mellett döntöttünk. A nappali régi kopott-törött hajópadlójához sem nyúltunk, mert tetszik a kopottas kinézete, ahogy a lakásban lévő faburkolatoké, lépcsőké, gerendáké is. Bútoraink nagy része használt darab, igyekszünk minél kevesebb újat venni! Szeretünk lomtalanításokon vadászni, járunk piacokra és olyan izgalmas helyekre, mint az Artkraft Loftdesign, ahonnan a nappali óriási komódja való. Kedveljük a színeset, a régit, a nem tökéleteset, vagyis az eklektikus berendezést, amelyek darabjai első látásra nem feltétlenül illenek össze, de aztán mégis összeáll a harmónia. Imádjuk növényeket is, minden mennyiségben! Vannak, amelyeket még az első közös lakásunkból valók, vagy amiket a szomszédoktól kaptunk sok évvel ezelőtt: mindegyiknek története van!
Marcus Kenyában nőtt fel, Angliában tanult, míg Ildikó angoltanárként a vajdaságból Londonba került, ahonnan együtt költöztetek Budapestre. Mit jelent két világpolgárnak az otthon?
Két gyermekünk érkezése előtt sokat utaztunk, legfőképpen Észak-
és Kelet Afrikában, Ázsiában és a Közel-Keleten olyan helyekre, ahol akkor még
nem voltak kitaposott turistautak. Örülök, hogy megtapasztalhattuk Szíriát
olyannak, amilyen a háború előtt volt, ma is egyik kedvenc helyünkként tartjuk
számon. Utazásaink során mindig sok lakberendezési tárggyal vagy textíliával
tértünk haza, óriási csomagokkal. A nagy fekete kaspónk Etiópiából való: hihetetlen,
de nem törték össze a poggyászpakolók. Marcus munkáin végig kísérhető, hogy merre
laktunk külföldön és Budapesten belül számos kerületben. Mindegyiknek megvolt a
maga sármja és mindenhol sokat tanultunk a környezetünktől és a környezetünkről.
Bárhol találkozunk velük, Marcus grafikáinak, festményeinek stílusa azonnal felismerhető. Honnan ered benne a művészi véna és hol láthatjuk munkáit aktuálisan?
Marcus nem művészi családból
származik, apja agrármérnökként került Kenyába, édesanyja matematikát és kémiát
oktatott. Kenyában töltött gyermekkorában az afrikai művészek és kézművesek
színvilága és leleményes alkotói hozzáállása formálta vizuális világát. Már tinédzserkorában
nyilvánvaló volt számára, hogy ebben a közegben érzi jól magát, így 15 évesen
otthagyta az angol bentlakásos iskolát, hogy művészeti szakgimnáziumba iratkozzon.
Utána a szobrászatot választotta, majd mikor Magyarországra költözött, elkezdte
festeni a várost és megszerette ezt a kifejezési formát.
Vannak olyan művei, amelyeken hónapokig dolgozik, mert nagyon részletgazdagok - akvarellel fest, de nem a szokványos akvarell-technikával - és van olyan, ami 1-2 nap alatt lett kész, sőt olyan is, ami a helyszínen születik. Időnként szobrokat is készít, leginkább hulladékanyagokból. Ebben az évben Dél-Koreában volt nagyszabású kiállítása, harminc Budapestet ábrázoló festményével. Illusztrációi fellelhetőek különféle magazinokban, festményeit számos ismert hazai és külföldi bárban, kávézóban vagy galériában állítja ki rendszeresen. Nyomataival – melyek közvetlenül tőle is megrendelhetők - a nagyváros hangulatát bárki magával viheti saját otthonába!
A cikk az alkotó energia magazinban jelent meg. A művész honlapja: www.marcusgoldson.com
