Erdőn - mezőn talált kincsek

Egy kiadós erdei sétával kezdi napjait a lány, aki a fővárosból a parányi  falucskába költözött. Majd a fák alatt talált kincsekből finom étkeket és redesign lakberendezési tárgyakat varázsol. Látogatás az újrahasznosítás mesterénél, aki a „Dekorázs” márka ötletgazdája is.

-„Szinte véletlenül találtuk ezt a házat, amikor négy évvel ezelőtt erre kirándultunk. Nagyon megtetszett a lehetőség, amit a ház üzent és igazi kihívásnak éreztem a renoválást.… - kezdi történetét Hedvig, amikor a Bazsira költözésről, otthona megleléséről kérdezem. Bár csak a tetőt tartó falak álltak itt, de képzett dekoratőrként belelátta a bútorokat, a lépcsőt, a falakat, sőt a házat körülvevő kertet és a hátsó traktusban kialakítandó műhelyt is elképzelte. Gyakorlatilag mindent maga csinált két felnőtt gyermekével és egyre jobban élvezték a felújítást! Ahogy lebontották a régi vakolatokat, szinte fellélegzett és életre kelt a ház gyönyörű boltozata és terméskő felületei. Idővel észrevette, hogy nem csak a terek, de ő maga is sokat változott az itt megélt vidéki létben. Kiszakadva a stresszes életmódból, teljesen átadta magát egy minőségibb, természet-közelibb ritmusnak.

„-Mindig dekoratőr voltam, ezért folyton kreatív munkákból éltem. De nagyon elszomorított, hogy az emberek gumi-lerakatnak használják az erdőt és én nem azért költöztem vidékre, hogy a szemetet nézzem sétáim közben… - folytatjuk a beszélgetést a ház végi műhelyben, ahol több félbehagyott ülőke és állatfekhely jelzi Hedvig tennivalóit. Akinek gyorsan jött a redesign vállalkozás ötlete, hiszen amúgy is szeret lomi-piacokra járni, kincseket találni, majd átlényegíteni őket. Ezért gyorsan össze is kapcsolta a kettőt: a gumikat begyűjti az erdőkből, ezzel tisztítja a környezetét. A piacon megveszi a kidobott virág- és újságtartókat, sámlikat, mert ebből készülnek a lábak a puffokhoz. A régi terítőket, függönyöket is ugyanitt szerzi be, azzal burkolva a gumiabroncsokat, így gyakorlatilag mindent újrahasznosít és ez nagyon jó érzés. Mindig az adott textíliához keresi a stílusában illeszkedő lábakat, ezért nagyon sokféle enteriőrbe beilleszthetők a kisbútorai. A maradék anyagokból limitált, egyedi övtáskákat varr.

S, hogy mi inspirálja vendéglátómat és miért épp a gomba és gumi az, ami jelenleg meghatározza életét, arra egy közösen elfogyasztott gombaleves után kaptam meg a választ: „-Sosem terveztem előre, azonban próbáltam észrevenni azokat a jeleket, melyeket követve az életem nagyszerűen összehangolt lett. A "gombamániát" is kaptam, hiszen tele van velük az erdő és szörnyen bosszantó volt, hogy nem ismertem ezeket a csodás lényeket… Ezért elvégeztem egy gomba-szakellenőri iskolát! Minden reggel kimegyek a környező erdőkbe a kutyáimmal és begyűjtjük, amit ott találunk. A gombát változatos módon elfogyasztjuk, a gumikat ötletesen újrahasznosítjuk. Azt hiszem, most jó helyen vagyok a nagyvilágban.

 

A cikk nyomtatott formában az A Mi Otthonunk magazin 2022. szeptemberi lapszámában jelent meg.

Rabul ejtő szépség

 A százéves épület kobaltkék kerítése és ablakspalettái már messziről sejtetik, hogy odabent is izgalmas enteriőrök és a hozzájuk tartozó karakteres házigazdák várnak a látogatóra. Mert egyszerre kalandos időutazásba és random ötletbörzébe csöppen az ember, amikor egy lakberendező végzettségű polihisztor és egy manökenből lett stílustanácsadó kezelésbe vesz egy háromosztatú parasztházat. Pomázi Viktor, a „Viktory Faktory Home” tulajdonosa és Lacfi Ágnes, a „Stílus Piknik” ötletgazdájának  vidéki portáján jártunk.

-„Egyre nehezebb volt elszakadni a vidéki tájtól és hazamenni a fővárosba. Rájöttünk, hogy Budapest nem inspirál tovább minket…”- mesélnek a vidékre költözés kezdetéről vendéglátóink, akikben a balatoni nyaralások alkalmával fogalmazódott meg a nagy elhatározás. De bizonyára hatással volt döntésükre a vidéki nagymamánál töltött gyerekkori vakáció, majd a nagyszülők dörgicsei présházának átalakítása, az ott átélt felhőtlen hónapok… Így, amikor az ingatlanhirdetések böngészésébe fogtak, már pontosan tudták, mit és hol keresnek. A szűrőn végül az a ház akadt fent, ami Felsőörs központjában a falu tanítóinak otthonaként szolgált, tradicionálisan. De megtetszett nekik a tóparti nyüzsgéstől távolabb, a nagyvároshoz épp kényelmes távolságra eső település maga, ahol még a helyiek és a nyaralók aránya kellemes és az infrastruktúra is jól működik. Kedvükre való volt a már részben felújított, de a régi struktúráját őrző, hatvan centis falvastagságú, nyitott (füstös) kéményű, rusztikus épület, melynek felső szintjéről el lehet merülni a Balaton víztükrének látványába...

Talán ez, a kékségében is folyton változó tenger ihlette a már említett, saját keverésű festékszínt, amit a farészek felújításakor vetettek be, hogy örökre eltüntessék a retróbarna  xyladekor- korszakot. A ház homlokzatának renoválása során a vakablakokba tükrös fénycsapdákat tettek, míg az ereszcsatornát egy lángnyelvű bádogsárkánnyal vadították és vele a Tolnából érkező antik faoszlopok is megtalálták helyüket a tornácon.

-„Örömöm telik az antik ritkaságok gyűjtésében, rabul ejt szépségük és megmentésük. Ugyanakkor bátran kiházasítom őket a legmodernebb dizájntárgyakkal…” – vallja Ági, aki ösztönös jó ízlését egy becsüs képesítéssel  tetézve, biztos kézzel alakította ki otthonuk eklektikus stílusát. Laza eleganciával összeeresztve a nappali neo-rokokó vitrinjét az indonéz ládaasztallal és a strandpapucsokból készült gumiállatkákkal, a falakat borító 19.századi romantikus tájképeket a barokk tükrökkel, az angol chippendale könyvszekrényt a pincéből mentett cserépkályhával. Utóbbit a faluban élő kályhaműves, Szőnyi András restaurálta. De új barátságot hozott Eckert Anikó textilrestaurátor közreműködése is, aki Ági gyűjteményének több darabját keltette életre, vagy a veszprémi Óváros Antik, ahonnan egyéb bútorok társaságában a hatalmas pinceajtó érkezett. Egyszerre bájos és formabontó házasítás a kertre néző kisnappali 19O5-ből származó parasztbarokk kelengyebútora is, mely most jól mutat a távolkeleti nádkalitka, az újrakárpitozott biedermeier fotel, a hálószoba meghekkelt ikea szekrénye, a szecessziós festményállvány és az indiai antik szőnyeg társaságában.

S, ahogy egy jó házasságban dívik, - ahol a háziasszony gyűjtőszenvedélyét praktikusan támogatja a férj – ez esetben a ház ura Viktor, redizájnereket megszégyenítő kreativitással vág rendet a számtalan helyről és korszakból érkező „jövevények” között. Ha kell, festett nászágyból fürdőkádszegélyt ácsol, tulipános tékából konyhaszekrényt alakít, vagy retró szarvas-trófeát aranyoz. Sőt, disznóbontó asztalt kurtít rövidebbre, betonfestékkel borít bármely felületet és angol tapétával kollázsolja a szekrényajtót. Lakberendezői hitvallása szerint bármi megengedhető, ami eltérít a kommersztől! Elmés megoldásokban, bátor anyagtársításokban gondolkozik, az átlagostól elrugaszkodó, akár polgárpukkasztó blikkfangokkal telíti a reá bízott enteriőrt. Teszi mindezt precízen, átgondolt tervezéssel, mellyel mindig a funkcionalitást, a felhasználók igényeit szolgálja. Épp ilyen saját „elvarázsolt parasztházának” minden szeglete is, ahol a nagyvárosi élet után párja Ágnes és kamasz fiúk, Benedek is valódi otthonra talált. Ahol nyári workshopokon tanítani lehetne az „életvidám otthonosság” műfaját, ha létezne ilyen lakberendezési-életvezetési kurzus.

A cikk az Alkotó Energia_ÚJRA magazinjában jelent meg (7.old.), melyet itt olvashatsz: https://alkotoenergia.hu/tudastar/kiadvanyok/alkoto-energia-ujra-2021-szeptember 

 

Hollywood a garázsban

 Színes vizit a művésznél, akinek műtermében Audrey Hepburn találkozik Mick Jaggerrel, majd a társalgásba John Malkovich és Marilyn Monroe is beleszól. Sőt, a hazai vizekről olykor benéz Ady és Bartók is, majd közösen eldöntik milyen háttér előtt fesse meg portréjukat a házigazda… Lehet kérni decens art decót, pörgős popartot, érzéki szecessziót, vagy szigorú kubizmust. Attól függ, milyen miliőbe kerülnek majd a nyomatok, a festmények: budai borbárba, pesti romkocsmába, romantikus villába, elegáns szalonokba, vagány tiniszobákba. Mert GyulaiAttila képzőművész kaméleon módjára alkalmazkodik az idő kihívásaihoz, a kiállítótér enteriőrjéhez, a megrendelők igényeihez, sőt még az anyaghoz is – legyen az falsík, betonjárda, hátizsák, divatpóló, vagy festővászon - amire motívumait festi. Teszi mindezt fesztelen kreativitással és fegyelmezett precizitással, mert ez az ő szabadsága, mely a nehéz időkön is átsegíti. Válság idején is úgy tempózik a flowban, ahogy azt tanítani kéne… A nyüzsgő fővárosi hájpot maga mögött hagyva néhány éve otthonra talált a kis Veszprém-megyei faluban, ahol az egy főre jutó Kossuth utcák száma veri az országos átlagot és ahol az újjászületett parasztház minden szeglete, színe, bútora a keze munkáját dícséri. Deep house- tól hangos garázsműhelyében, arany Buddhák és tarka festékpaletták között válaszol a kérdéseimre.

-Nyári tárlatodat az elegáns balatonfüredi Villa Gyetvaiban rendezted, ahol ikonikus női alakjaidat helyezted változatos művészettörténeti korokba, hozzáigazítva őket a romantikus épület hangulatához. Általában az adott enteriőrhöz alakítod a festményeket? Hogy választod ki a teret, ahol kiállítasz? Milyen stílusú lakásokba ajánlod a festményeidet?

Igen, figyelembe veszem, hogy egy alkotás milyen kontextusba kerül. A képek csak akkor lépnek szinergiára a környezetükkel, ha van valami összekötő kapocs. A színek, a formák, a stílusok összehangolása által valami többet tudunk kapni, mint a részek összessége. Ez ebben a „műfajban” elengedhetetlen, az alkotásokat agyon lehet csapni, de piedesztára is lehet emelni ezáltal. A képek alkotása közben mindig ellátogatok arra a helyre, ahová a munkák kerülnek. Figyelembe kell vennem a hely hangulatát, azokat a benyomásokat, amiket később beépítek a munkákba.

 -Télen a főváros két helyszínén is kiállítottál egyszerre, a ferencvárosi San Ramon Cafféban és a részben általad dizájnolt budai Pas/sport Pubban. Ezúttal teljesen más szereplőket láthattunk a képeiden, méghozzá olyan fotorealisztikus, őszinte vonásokkal, mintha közeli ismerőseink lennének. Személyes kedvenceid a színészek és zenei sztárok, akiket megörökítettél? Milyen stílusú hátterekbe helyezted őket ezúttal?

Ez egy szubjektív tárlat volt olyan személyiségekkel, akik engem is inspirálnak munkásságukkal. Mindegyikük valami különlegeset, inspirálót tett le az asztalra. Életük a tehetség és a baromi sok munka kombója. Emellett igyekeztem nem azt az arcukat megmutatni, amit a publikum felé szorgos sajtómunkások és marketingesek vetítenek. A tökéletes médiagépezet, élén a bulvárral mindent elkövet, hogy a saját aktuális szája íze szerint formálja a róluk alkotott képünket, és valljuk be, gyakran be is dőlünk ezeknek az előre megfontolt szándékkal konstruált imidzseknek. Ebben az esetben egy urbánus kávézóra esett a választásom, amit többségében fiatalok látogatnak. A pezsgő, trendi, nagyvárosi élet illik az élénk szín- és formavilágomhoz, a különleges karakterekhez.

 -Textiltechnikusi képzettségeddel a divat világa is közel áll hozzád. Egyedi, kézi festésű pólóidat neves hazai előadók viselik, de tartasz workshopokat kreatív érdeklődőknek is. Milyen technikával készülnek és kiknek ajánlod e teljesen „personal design” üzenetű öltözékeket?

Valóban, az első „löketet” az iskola adta, ott ismerkedtem meg a divat alapjaival. Aztán már csak egy lépés volt a művészetemet erre a hordozóra adaptálni. Hosszú folyamat volt kidolgozni azt a technikát, amivel teljes értékű egyedi festményeket alkotok a textíliákra. Csakúgy, mint az egyéb munkáim, ez az irányzat is személyre szabható. Ki tudja emelni a különlegességet, egyedivé teszi a személyiséget, stílusossá az öltözködést. Nem csoda, hogy sztárjainknak kézenfekvő viselet. Textilfestékkel dolgozom, a pólót vászonként feszítem ki, innentől olyan, mintha festményt készítenék. Aztán fixálom a munkát, így az évekig mosható, vasalható lesz.

-Olvasóink közössége nyitott a lakberendezésre, az otthonteremtésre és a redesign megoldásokra, így a te színes házad is tetszésre talál itt. Mesélnél a felújításról, a színek és enteriőrök kialakításáról? Mely bútordarabokat újítottad fel és milyen technikákat használtál?

Amikor megláttuk a régi parasztházat, rögtön beleszerettünk. Művész lévén, „olvastam a sorok között”, tudtam, hogy kreatív megoldásokkal otthonosan be tudjuk lakni. A fatárolóból fészer, a garázsból festőműhely lett és a szobákban ügyesen ötvöztük a modern skandináv bútorokat a régi hangulatú, lúgmosott szekrényekkel, komódokkal. A falakra polcok helyett faládák kerültek, igyekeztük kerülni a kommersz megoldásokat minden tekintetben. Antikoltuk őket kis festéssel, csiszolással, hajópadló egészítette ki az alapokat. Aztán a finomhangolással is ehhez igazodtunk a párnákkal, takarókkal, lámpákkal. A festmények nálunk gyakran cserélődnek, így évente többször is lesz új meg új nappalink.

  -Ez a magazin az újrakezdésről, a talpra állásról is szól. Hogy találtál magadra a vidéki nyugalomban a pörgős nagyvárosi élet után? Változott-e művészeted, a tempód, az inspirációid? Mit jelent neked a támogató társ és a család közelsége?

Az élet úgy hozta, hogy váltanom kellett. A fővárosban felmondták a műhelyemet és az albérletemet is, Veszprémben-ahova ingáztam- pedig a nevelt fiam nőtt akkorára, hogy nagyobb élettér után kellett néznünk. Ezt Veszprémtől nem messze egy faluban találtuk meg. Először nagyon szokatlan volt a miliő,  az új élettér, az egész életvitelünk megváltozott. A város érdekes mód nem hiányzott, mert ahogy vissza- visszamászkáltam oda, jöttem rá, hogy milyen zajos, koszos, büdös, szürke helyen éltem. Vidéken meg kellett tanulni kertészkedni, magas ágyást és sziklakertet építeni, ültetni, gyomlálni. Hamar belejöttünk. Mint ahogy az itteni életbe is. A járvány következménye és a vidék jellege lelassított minket. Csönd és nyugalom lett az uralkodó, így egymásra is több idő és figyelem jutott. A művészetem is lelassult, kitisztult. Fókuszba került a szépség, több türelemmel több időt szántam az alkotásokra. A letisztult rálátás maga volt az inspiráció. Eddig elkerülte a figyelmemet, de abban látom a fejlődést, hogy több, minőségi energiát szánok a művészetre.

-Mik a terveid a továbbiakban? Hogyan próbálsz bent maradni a művészet körforgásában?

Az elektronikus szupersztrádán mindenképp otthonosan mozgok, így innen is közel vagyok bármilyen lehetőséghez. Terveim között szerepel évi 3- 4 kiállítás, elérhetőbbé akarom tenni a kézzel festett pólóimat, hogy több emberhez juthassanak el. Beindítanám újfent a pólófestő workshopomat is, hogy tovább örökítsem ezt a speciális művészeti tudást. Tovább népszerűsítem a színpadi show- mat, hogy egy kis színt vigyek a rendezvényekbe, hiszen az is egy olyan kuriózum, amit nem sokan csinálnak.

A stílusok, irányzatok közötti szörfözés mára már védjegyemmé vált. Megkerülhetetlen karakter szeretnék lenni kicsiny hazánkban, aki egyből szóba kerül, ha valamilyen különleges művészeti alkotásra van szükség...

A cikk az Alkotó energia_ÚJRA magazinjában jelent meg (2o22. február).

Egyedi festmények, falfestések, pólók: Gyulai Attila www.gyulaiart.hu  https://www.facebook.com/gyulaiart

 

 

 

    

Raktárból művészlak

 Egy ablaktalan, szűkös raktárhelyiségből keveseknek jut eszébe lakható otthont varázsolni. De, ahogy egy marék anyagból csodás kerámiákat képes formálni a művész, úgy ezt a lehetetlen küldetést is kreatív kihívásként kezelte Bubutímár Éva keramikus és csapata. Ahogy alkotómunkái során, úgy most is számos művész-baráttal állt neki a felújításnak. Hogy az eredmény – e végtelenül barátságos, színes kis apartman –  saját beköltöző családtagjaikat és az ide érkező vendégeiket is elvarázsolja.  A parányi portát bejárva együtt idéztük fel Évával és párjával, Endrével az építkezés pillanatait.

 Milyen állapotban találtátok a helyet és mekkora területen gazdálkodtatok a felújítás során?

A pesti belváros szívében került kialakításra az itt látható 22 nm alapterületű lakrész, ami tulajdonképpen a régi kerámia műhelyem raktára volt. Amikor Budapestről vidékre költöztünk, arra gondoltunk, hogy átalakítjuk kis lakásnak, mert a népes családunkból induló gyerekeinknek jó lehetőség az önálló élet kipróbálására. Azért mertünk nagyot álmodni, mert ennek a helyiségnek olyan belmagassága van, hogy kis ötleteléssel ketté lehetett venni a közel öt méteres vertikális teret.

A lakás nagy részét teljesen beépítettük, a galériaszinten egy hálófülke és egy kis gardrób kapott helyet. A földszinten van a fürdő, egy pici nappali és a belőle nyíló étkező-konyha, utóbbit a ligthof-ba építettünk be. Ez a terület már a lakáshoz tartozott, de nagyon rossz állapotban találtuk, salétromos és romos volt. A kőműves, a villany- és vízvezeték szerelő mellett mindent mi kiviteleztünk!

Melyek voltak a komfortosítás legnehezebb részei, vagyis miként kompenzáltátok a hátrányokat?

A konyha egy része teljes üveg felületet kapott, itt az égig lehet látni, vagyis egy négyzetméter égbolt Budapest egéből! Alapvetően sötét a lakás, de suli után, vagy a nap végén megpihenni pont elég. Sok egyéb fényforrást tettünk bele: otthonos hangulatot prímán lehet a helyi kis lámpákkal teremteni. A falszínt és burkolatot is világos, élénk árnyalatra hangoltuk. A terek kiszélesítése miatt ugyanazt a csempét futtattuk a falra is, ezzel látványra megnőtt az amúgy szűk tér.

Mivel ez egy régi ház földszintje és a falak vizesedtek, úgy döntöttünk, hogy legyen padlófűtés! Ezzel volt a legnagyobb munka, hiszen ki kellett hordani a régi és rettenet sok vizes salakot! Majd a legmodernebb technikával víztelenítettük és a csőrendszert betettük. Amikor végre elkészült, mi is kissé kikészültünk, de utólag nem bántuk meg! Ezzel a fűtéssel megszűnt a lakás dohos szaga, szárazak maradtak a falak és nagyon jó lett a komfortérzet!

A salétrom miatt a falat nem vakoltuk vissza, hogy tisztítható legyen, drótkefével lehet letakarítani, ha szükséges.  Az elején még volt kevés salétromosodás, de mára már jól kiszáradt a tér. A falakon  maradt a tégla látványa, de különböző kreatív felületeket is tettünk rá. A lakásban minden elektromos árammal működik, a legkorszerűbb módon.

Milyen alkotók – kézműves és művész barátok – hagyták itt kezük nyomát a felújítás során? Vannak-e saját manufaktúrátokból származó munkáitok a kislakásban?

A bögréket és a lakásban található dísztárgyakat a „BubutimArt”  készítette, azaz saját készítésű termékeink. A térbe röpködő pillangókat is mi készítettük kerámiából, ahogy a fűzfafonat-testű nagy madár is közös alkotásunk Horváth Kata kosárfonóval. A konyha falára került egy régi ajtó - ami a falunkban lévő kultúrház felújítása után kidobásra került – azt elkértem és lecsiszoltuk. Ez a faburkolat olyan, mintha egy ajtó nyílna még valahová… képzeletben be is lehet rajta lépni egy másik világba! A retró sublótra porcelán gombokat vettünk, ezzel is kicsit feldobva a régi bútort. A kis nappali falára egy régi kiállításunk virágos háttérképe került, ezt Hegybíró Dániel díszítőfestőnk festette.  Fürdőszobánkban is a kék-fehér színvilágot tartottam meg, itt a mennyezetig fut a csempe és egy üvegfal került a zuhanyzóhoz, hogy a tér látványa megmaradjon.

Nagy újrahasznosítók lévén számos bútorfestés, sőt egyedi beépítéseket is bevállaltátok. Hol találtatok rá a felhasznált darabokra?

A konyhapultot mi készítettük. A konyhaszekrényt és asztalt a szomszéd nénitől kaptam- fiatalon ezt kapta az esküvőjére a családjától- majd lecsiszoltuk és átfestettem. A kék színt használtam, mert a padló burkolata is hasonló. Igazán hangulatos dolgokat találtam Vácon, a Tolerián Antik raktárában: fehér öntöttvas fogas és papírtartó került a fürdőbe, így régi belvárosi hangulatot tudtunk teremteni a belső terekben is!  Az ágyat vettük, de többi berendezést a lomtalanításkor talált régi székekkel és kis asztallal oldottuk meg, amit persze átcsiszoltunk és lefestettünk. A lakásba egy kis előszobából léphetünk be, ide is egy igazi antik tükrös szekrényt tettünk, amit átfestettem feketére, mert az előszoba burkolata fekete-fehér. A nappaliban lévő falitükröt úgy csináltam, hogy egy régi szekrényajtót átfestettem kékre és egy tükröt vágattam bele. Az ajtókat, ajtókereteket és a lépcsőt matt ezüstre festettük, mert ez ad egy kis eleganciát a lakrésznek. A csigalépcső fölé egy osztott üveg került, amit itt a falunkban bontott ki valaki a tornácából és mi elhoztuk! Ez a rész kinyitható maradt, ha utólag bútort kell ki-bepakolni, akkor ki tudjuk nyitni a galériát!

Hogy vált be a lakás nektek és vendégeiteknek, sikerült-e „otthon-érzést” kialakítanotok a kis térben?

Felnőtt gyermekeink és barátaik imádnak itt lakni. Amikor a családunknak nem kell a lakrész, akkor  rövidtávú kiadásra kerül. A vendégeinknek is nagyon tetszik, budapesti barangolás után jól esik nekik a belvárosban megpihenni! Sok kedves visszajelzést kapunk, sőt kerámia tárgyainkra is rátalálnak a kis apartman által, magukkal víve jó hírünket messzi tájakra is!

A cikk az Alkotó energia_ÚJRA magazinjának 2o22 tavaszi lapszámában jelent meg.

Szöveg, képek: Vizitkártya , Böjtös Kinga

 Kerámiák, lakberendezés: www.bubutimart.com   Dekorfestés: www.ecsetleg.hu   Antik bútorok: http://www.tolerianantik.hu