vizitkártya: Hollywood a garázsban

2022. júl. 10.

Hollywood a garázsban

Színes vizit a művésznél, akinek műtermében Audrey Hepburn találkozik Mick Jaggerrel, majd a társalgásba John Malkovich és Marilyn Monroe is beleszól. Sőt, a hazai vizekről olykor benéz Ady és Bartók is, majd közösen eldöntik milyen háttér előtt fesse meg portréjukat a házigazda… Lehet kérni decens art decót, pörgős popartot, érzéki szecessziót, vagy szigorú kubizmust. Attól függ, milyen miliőbe kerülnek majd a nyomatok, a festmények: budai borbárba, pesti romkocsmába, romantikus villába, elegáns szalonokba, vagány tiniszobákba. Mert GyulaiAttila képzőművész kaméleon módjára alkalmazkodik az idő kihívásaihoz, a kiállítótér enteriőrjéhez, a megrendelők igényeihez, sőt még az anyaghoz is – legyen az falsík, betonjárda, hátizsák, divatpóló, vagy festővászon - amire motívumait festi. Teszi mindezt fesztelen kreativitással és fegyelmezett precizitással, mert ez az ő szabadsága, mely a nehéz időkön is átsegíti. Válság idején is úgy tempózik a flowban, ahogy azt tanítani kéne… A nyüzsgő fővárosi hájpot maga mögött hagyva néhány éve otthonra talált a kis Veszprém-megyei faluban, ahol az egy főre jutó Kossuth utcák száma veri az országos átlagot és ahol az újjászületett parasztház minden szeglete, színe, bútora a keze munkáját dícséri. Deep house- tól hangos garázsműhelyében, arany Buddhák és tarka festékpaletták között válaszol a kérdéseimre.

-Nyári tárlatodat az elegáns balatonfüredi Villa Gyetvaiban rendezted, ahol ikonikus női alakjaidat helyezted változatos művészettörténeti korokba, hozzáigazítva őket a romantikus épület hangulatához. Általában az adott enteriőrhöz alakítod a festményeket? Hogy választod ki a teret, ahol kiállítasz? Milyen stílusú lakásokba ajánlod a festményeidet?

Igen, figyelembe veszem, hogy egy alkotás milyen kontextusba kerül. A képek csak akkor lépnek szinergiára a környezetükkel, ha van valami összekötő kapocs. A színek, a formák, a stílusok összehangolása által valami többet tudunk kapni, mint a részek összessége. Ez ebben a „műfajban” elengedhetetlen, az alkotásokat agyon lehet csapni, de piedesztára is lehet emelni ezáltal. A képek alkotása közben mindig ellátogatok arra a helyre, ahová a munkák kerülnek. Figyelembe kell vennem a hely hangulatát, azokat a benyomásokat, amiket később beépítek a munkákba.

-Télen a főváros két helyszínén is kiállítottál egyszerre, a ferencvárosi San Ramon Cafféban és a részben általad dizájnolt budai Pas/sport Pubban. Ezúttal teljesen más szereplőket láthattunk a képeiden, méghozzá olyan fotorealisztikus, őszinte vonásokkal, mintha közeli ismerőseink lennének. Személyes kedvenceid a színészek és zenei sztárok, akiket megörökítettél? Milyen stílusú hátterekbe helyezted őket ezúttal?

Ez egy szubjektív tárlat volt olyan személyiségekkel, akik engem is inspirálnak munkásságukkal. Mindegyikük valami különlegeset, inspirálót tett le az asztalra. Életük a tehetség és a baromi sok munka kombója. Emellett igyekeztem nem azt az arcukat megmutatni, amit a publikum felé szorgos sajtómunkások és marketingesek vetítenek. A tökéletes médiagépezet, élén a bulvárral mindent elkövet, hogy a saját aktuális szája íze szerint formálja a róluk alkotott képünket, és valljuk be, gyakran be is dőlünk ezeknek az előre megfontolt szándékkal konstruált imidzseknek. Ebben az esetben egy urbánus kávézóra esett a választásom, amit többségében fiatalok látogatnak. A pezsgő, trendi, nagyvárosi élet illik az élénk szín- és formavilágomhoz, a különleges karakterekhez.

-Textiltechnikusi képzettségeddel a divat világa is közel áll hozzád. Egyedi, kézi festésű pólóidat neves hazai előadók viselik, de tartasz workshopokat kreatív érdeklődőknek is. Milyen technikával készülnek és kiknek ajánlod e teljesen „personal design” üzenetű öltözékeket?

Valóban, az első „löketet” az iskola adta, ott ismerkedtem meg a divat alapjaival. Aztán már csak egy lépés volt a művészetemet erre a hordozóra adaptálni. Hosszú folyamat volt kidolgozni azt a technikát, amivel teljes értékű egyedi festményeket alkotok a textíliákra. Csakúgy, mint az egyéb munkáim, ez az irányzat is személyre szabható. Ki tudja emelni a különlegességet, egyedivé teszi a személyiséget, stílusossá az öltözködést. Nem csoda, hogy sztárjainknak kézenfekvő viselet. Textilfestékkel dolgozom, a pólót vászonként feszítem ki, innentől olyan, mintha festményt készítenék. Aztán fixálom a munkát, így az évekig mosható, vasalható lesz.

-Olvasóink közössége nyitott a lakberendezésre, az otthonteremtésre és a redesign megoldásokra, így a te színes házad is tetszésre talál itt. Mesélnél a felújításról, a színek és enteriőrök kialakításáról? Mely bútordarabokat újítottad fel és milyen technikákat használtál?

Amikor megláttuk a régi parasztházat, rögtön beleszerettünk. Művész lévén, „olvastam a sorok között”, tudtam, hogy kreatív megoldásokkal otthonosan be tudjuk lakni. A fatárolóból fészer, a garázsból festőműhely lett és a szobákban ügyesen ötvöztük a modern skandináv bútorokat a régi hangulatú, lúgmosott szekrényekkel, komódokkal. A falakra polcok helyett faládák kerültek, igyekeztük kerülni a kommersz megoldásokat minden tekintetben. Antikoltuk őket kis festéssel, csiszolással, hajópadló egészítette ki az alapokat. Aztán a finomhangolással is ehhez igazodtunk a párnákkal, takarókkal, lámpákkal. A festmények nálunk gyakran cserélődnek, így évente többször is lesz új meg új nappalink.

-Ez a magazin az újrakezdésről, a talpra állásról is szól. Hogy találtál magadra a vidéki nyugalomban a pörgős nagyvárosi élet után? Változott-e művészeted, a tempód, az inspirációid? Mit jelent neked a támogató társ és a család közelsége?

Az élet úgy hozta, hogy váltanom kellett. A fővárosban felmondták a műhelyemet és az albérletemet is, Veszprémben-ahova ingáztam- pedig a nevelt fiam nőtt akkorára, hogy nagyobb élettér után kellett néznünk. Ezt Veszprémtől nem messze egy faluban találtuk meg. Először nagyon szokatlan volt a miliő, az új élettér, az egész életvitelünk megváltozott. A város érdekes mód nem hiányzott, mert ahogy vissza- visszamászkáltam oda, jöttem rá, hogy milyen zajos, koszos, büdös, szürke helyen éltem. Vidéken meg kellett tanulni kertészkedni, magas ágyást és sziklakertet építeni, ültetni, gyomlálni. Hamar belejöttünk. Mint ahogy az itteni életbe is. A járvány következménye és a vidék jellege lelassított minket. Csönd és nyugalom lett az uralkodó, így egymásra is több idő és figyelem jutott. A művészetem is lelassult, kitisztult. Fókuszba került a szépség, több türelemmel több időt szántam az alkotásokra. A letisztult rálátás maga volt az inspiráció. Eddig elkerülte a figyelmemet, de abban látom a fejlődést, hogy több, minőségi energiát szánok a művészetre.

-Mik a terveid a továbbiakban? Hogyan próbálsz bent maradni a művészet körforgásában?

Az elektronikus szupersztrádán mindenképp otthonosan mozgok, így innen is közel vagyok bármilyen lehetőséghez. Terveim között szerepel évi 3- 4 kiállítás, elérhetőbbé akarom tenni a kézzel festett pólóimat, hogy több emberhez juthassanak el. Beindítanám újfent a pólófestő workshopomat is, hogy tovább örökítsem ezt a speciális művészeti tudást. Tovább népszerűsítem a színpadi show- mat, hogy egy kis színt vigyek a rendezvényekbe, hiszen az is egy olyan kuriózum, amit nem sokan csinálnak.

A stílusok, irányzatok közötti szörfözés mára már védjegyemmé vált. Megkerülhetetlen karakter szeretnék lenni kicsiny hazánkban, aki egyből szóba kerül, ha valamilyen különleges művészeti alkotásra van szükség...