Kisgörbői iskolapélda

 Kalandos történet, ha régi otthonától csak egy kőhajtásnyira költözik az ember, de egész addigi élete megpezsdül, új impulzusok érik, régi tervei szárba szökkennek és a látványos értékmentésből a család mellett egy egész faluközösség profitál. Vendéglátóink rendhagyó otthon-sztorija következik, háttérben a zalai tájjal.

„-Számunkra az jelenti az értéket, ami gyermekeink, a következő generációk részére megörökölhető! Legyen az bútor, ház, vállalkozás és családi élet…”- hangzott házigazdáink összegzése abban a cikkben, ami magazinunk 2018-as dupla nyári számában jelentmeg portájukról!  Viktória és Gábor frissen elkészült vidéki otthonát és a százhúsz éves kisnemesi kúriában berendezett bútorfestő vállalkozását körüljárva, Gábor asztalosműhelyébe a romosan érkező és felújítva távozó bútorokat megcsodálva, a három gyermekes házaspár energiáitól feltöltődve vettünk búcsút akkor a zalai helyszíntől. Így nem csoda, hogy amikor az új házuk elkészültéről hallottunk, ismét Kisgörbőre vezetett nyári háznézőnk…

                                
   

„-Hetedik évünket tapossuk a faluban, négy évet laktunk előző, amúgy szinte szomszédos házunkban és voltaképpen a felnövekvő gyermekeink külön intim világa miatt kezdtünk bele az új építésébe. Na, meg persze szeretünk is újat építeni, talán valami függőség ez nálunk...”- mesél Viktória, amikor benyitunk az egykori iskolaépületbe, ahová nagy merészen beleálmodták új, kétgenerációs lakásunkat. Az évtizedek óta üresen álló ingatlan eredetileg két nagy tanteremből, közte egy vizesblokkból és egy kertre néző tanári szobából állt. Az egyik tanterem lett a gyerekek birodalma, a tágas, közös nappaliból nyíló szeparált szobákkal. A régi vizesblokkból készült a fürdőszoba, melyből kettő is található az öt családtag számára. A másik tanterem helyén a nappali-konyha-étkező impozáns, egybenyitott tere született meg, mely a családi együttlétek többfunkciós helyszíne, s ahol csak az egyes bútordarabok jelentik a tértagoló elemeket.  

A kertbe nyúló épület utolsó, kissé szeparált traktusában található egykori tanári szobából szülői háló lett, melyből csak egy lépés az ősfás liget, a kültéri szauna, a merülő medence és a kerti kiülő. Itt beszélgetünk a felújítás mikéntjéről az asztalosműhelyét időközben polgármesteri hivatásra váltó Gáborral. Akitől megtudjuk, hogy az új Asztalosfabrik festékbolt a szintén általuk működtetett, falu közepén megnyílt Vadlány Delikáttal bútorozott össze, izgalmas kombót alkotva. Udvarán, egy kis kőházban tartja festő-workshopjait Viktória, aki lakberendezési tanácsokat is ad az angol krétafestékek mellé, míg Gábor a falu közösségépítésén és szépítésén dolgozik. Elképesztő munkabírásukra jellemző, hogy új otthonuk is mindössze egyetlen év alatt elkészült, amikor hirtelen gazdája lett a régi házunknak. A legnagyobb szerkezeti kihívásként az eredeti ablakokat szinte a földig érőre nyitották, hogy élvezhessék a reggeli napsütést. 

Emellett csak néhány válaszfallal, esetenként üvegfallal tagolták az enteriőröket. A bútorbeszerzések ezúttal is kincskeresős kalandokba torkolltak, hisz máig rendszeresen vásárolnak hazai és olasz használtcikk piacokon. Az újjászületett bútorok neobarokk stílusúak, természetesen krétafestékkel varázsolták kékké, feketévé, rózsaszínné, adott esetben fehérré őket. Eklektikus otthonuk igazi családbarát miliő lett, mert van hova visszavonulni az internátusban élő srácoknak és az őket hazaváró szülőknek egyaránt.

„Maréknyi ember is lehet sok kihívás...!”- hangzik vendéglátónk búcsúzó konklúziója, mely a család igényeit szívén viselő édesanya, vagy egy faluközösséget életben tartó lelkes polgármester jelszava is egyben.

Nyári otthonsztorim az A mi Otthonunk magazin dupla számában jelent meg 2023.júli/augusztus

Raktárból művészlak

 Egy ablaktalan, szűkös raktárhelyiségből keveseknek jut eszébe lakható otthont varázsolni. De, ahogy egy marék anyagból csodás kerámiákat képes formálni a művész, úgy ezt a lehetetlen küldetést is kreatív kihívásként kezelte Bubutímár Éva keramikus és csapata. Ahogy alkotómunkái során, úgy most is számos művész-baráttal állt neki a felújításnak. Hogy az eredmény – e végtelenül barátságos, színes kis apartman –  saját beköltöző családtagjaikat és az ide érkező vendégeiket is elvarázsolja.  A parányi portát bejárva együtt idéztük fel Évával és párjával, Endrével az építkezés pillanatait.

 Milyen állapotban találtátok a helyet és mekkora területen gazdálkodtatok a felújítás során?

A pesti belváros szívében került kialakításra az itt látható 22 nm alapterületű lakrész, ami tulajdonképpen a régi kerámia műhelyem raktára volt. Amikor Budapestről vidékre költöztünk, arra gondoltunk, hogy átalakítjuk kis lakásnak, mert a népes családunkból induló gyerekeinknek jó lehetőség az önálló élet kipróbálására. Azért mertünk nagyot álmodni, mert ennek a helyiségnek olyan belmagassága van, hogy kis ötleteléssel ketté lehetett venni a közel öt méteres vertikális teret.

A lakás nagy részét teljesen beépítettük, a galériaszinten egy hálófülke és egy kis gardrób kapott helyet. A földszinten van a fürdő, egy pici nappali és a belőle nyíló étkező-konyha, utóbbit a ligthof-ba építettünk be. Ez a terület már a lakáshoz tartozott, de nagyon rossz állapotban találtuk, salétromos és romos volt. A kőműves, a villany- és vízvezeték szerelő mellett mindent mi kiviteleztünk!

Melyek voltak a komfortosítás legnehezebb részei, vagyis miként kompenzáltátok a hátrányokat?

A konyha egy része teljes üveg felületet kapott, itt az égig lehet látni, vagyis egy négyzetméter égbolt Budapest egéből! Alapvetően sötét a lakás, de suli után, vagy a nap végén megpihenni pont elég. Sok egyéb fényforrást tettünk bele: otthonos hangulatot prímán lehet a helyi kis lámpákkal teremteni. A falszínt és burkolatot is világos, élénk árnyalatra hangoltuk. A terek kiszélesítése miatt ugyanazt a csempét futtattuk a falra is, ezzel látványra megnőtt az amúgy szűk tér.

Mivel ez egy régi ház földszintje és a falak vizesedtek, úgy döntöttünk, hogy legyen padlófűtés! Ezzel volt a legnagyobb munka, hiszen ki kellett hordani a régi és rettenet sok vizes salakot! Majd a legmodernebb technikával víztelenítettük és a csőrendszert betettük. Amikor végre elkészült, mi is kissé kikészültünk, de utólag nem bántuk meg! Ezzel a fűtéssel megszűnt a lakás dohos szaga, szárazak maradtak a falak és nagyon jó lett a komfortérzet!

A salétrom miatt a falat nem vakoltuk vissza, hogy tisztítható legyen, drótkefével lehet letakarítani, ha szükséges.  Az elején még volt kevés salétromosodás, de mára már jól kiszáradt a tér. A falakon  maradt a tégla látványa, de különböző kreatív felületeket is tettünk rá. A lakásban minden elektromos árammal működik, a legkorszerűbb módon.

Milyen alkotók – kézműves és művész barátok – hagyták itt kezük nyomát a felújítás során? Vannak-e saját manufaktúrátokból származó munkáitok a kislakásban?

A bögréket és a lakásban található dísztárgyakat a „BubutimArt”  készítette, azaz saját készítésű termékeink. A térbe röpködő pillangókat is mi készítettük kerámiából, ahogy a fűzfafonat-testű nagy madár is közös alkotásunk Horváth Kata kosárfonóval. A konyha falára került egy régi ajtó - ami a falunkban lévő kultúrház felújítása után kidobásra került – azt elkértem és lecsiszoltuk. Ez a faburkolat olyan, mintha egy ajtó nyílna még valahová… képzeletben be is lehet rajta lépni egy másik világba! A retró sublótra porcelán gombokat vettünk, ezzel is kicsit feldobva a régi bútort. A kis nappali falára egy régi kiállításunk virágos háttérképe került, ezt Hegybíró Dániel díszítőfestőnk festette.  Fürdőszobánkban is a kék-fehér színvilágot tartottam meg, itt a mennyezetig fut a csempe és egy üvegfal került a zuhanyzóhoz, hogy a tér látványa megmaradjon.

Nagy újrahasznosítók lévén számos bútorfestés, sőt egyedi beépítéseket is bevállaltátok. Hol találtatok rá a felhasznált darabokra?

A konyhapultot mi készítettük. A konyhaszekrényt és asztalt a szomszéd nénitől kaptam- fiatalon ezt kapta az esküvőjére a családjától- majd lecsiszoltuk és átfestettem. A kék színt használtam, mert a padló burkolata is hasonló. Igazán hangulatos dolgokat találtam Vácon, a Tolerián Antik raktárában: fehér öntöttvas fogas és papírtartó került a fürdőbe, így régi belvárosi hangulatot tudtunk teremteni a belső terekben is!  Az ágyat vettük, de többi berendezést a lomtalanításkor talált régi székekkel és kis asztallal oldottuk meg, amit persze átcsiszoltunk és lefestettünk. A lakásba egy kis előszobából léphetünk be, ide is egy igazi antik tükrös szekrényt tettünk, amit átfestettem feketére, mert az előszoba burkolata fekete-fehér. A nappaliban lévő falitükröt úgy csináltam, hogy egy régi szekrényajtót átfestettem kékre és egy tükröt vágattam bele. Az ajtókat, ajtókereteket és a lépcsőt matt ezüstre festettük, mert ez ad egy kis eleganciát a lakrésznek. A csigalépcső fölé egy osztott üveg került, amit itt a falunkban bontott ki valaki a tornácából és mi elhoztuk! Ez a rész kinyitható maradt, ha utólag bútort kell ki-bepakolni, akkor ki tudjuk nyitni a galériát!

Hogy vált be a lakás nektek és vendégeiteknek, sikerült-e „otthon-érzést” kialakítanotok a kis térben?

Felnőtt gyermekeink és barátaik imádnak itt lakni. Amikor a családunknak nem kell a lakrész, akkor  rövidtávú kiadásra kerül. A vendégeinknek is nagyon tetszik, budapesti barangolás után jól esik nekik a belvárosban megpihenni! Sok kedves visszajelzést kapunk, sőt kerámia tárgyainkra is rátalálnak a kis apartman által, magukkal víve jó hírünket messzi tájakra is!

A cikk az Alkotó energia_ÚJRA magazinjának 2o22 tavaszi lapszámában jelent meg.

Szöveg, képek: Vizitkártya , Böjtös Kinga

 Kerámiák, lakberendezés: www.bubutimart.com   Dekorfestés: www.ecsetleg.hu   Antik bútorok: http://www.tolerianantik.hu  

 

 

 

 

 

Megújult nosztalgia a balatoni kúriában

 A századfordulós tóparti villaépületre hosszas keresgélés után talált rá a család, akik a ház különálló szárnyában szeparált apartmant alakítottak ki a velük költöző dédnagymamának. Az egyetlen szobából, csöppnyi konyhából és fürdőből álló lakrész alapos átalakítás során nyerte el „korszerűen romantikus” formáját a tulajdonosok és a lakberendező közös elképzelése szerint.

-„Mindent meglepetésnek szántunk és izgultunk, hogy a dédinek vajon tetszeni fog-e... – emlékszik vissza Antal Kingalakberendező, aki az apartman tervezési-építési munkáiban vett részt. Hiszen ez a lakrész első körben vendég- lakosztálynak készült volna abban a régi villaépületben, amit János és Nóra nyaralónak álmodott meg maguknak. De menet közben - ahogy a ház visszanyerte egykori szépségét és egyre otthonosabbá vált - úgy döntöttek, hogy felszámolják életüket az ország másik pontján és végleg ide költöznek. Sőt, magukkal hozzák Nóra édesanyját, a család dédnagymamáját is! Így végül őneki készült a kis lakás és az ő kedvére akartak tenni kedvenc színével, a lilával, ami a restaurált foteleken köszönt vissza.

A ház öröksége volt az a szecessziós tálaló, melyet a zalai Asztalosfabrik bútorfestői vettek kezelésbe, majd a teakonyhában találta meg helyét. Új színt kapott, összehangolva a hozzá méretre készülő La Meridiana konyhabútorral , melybe a mosogató került.  A színben hozzá illő burkolat egyedi, kézműves csempe a magyar Pataki Tiles manufaktúrából. A parányi konyhában jól elférnek a legkedvesebb konyhai eszközök, melyek a régi otthonból költöztek ide. Az eredeti ajtók és a néhai sötétbarna gerendás fafödém – melyek szintén megújultak az angol  Annie Sloan krétafestékkel. 

A kis fürdőszoba avitt burkolatai is cserélődtek. Az új járólapokkal - melyeket a szentendrei Antik Centrumból válogattak - szerették volna felidézni az itt fellelt régi cementlapok világát, míg a falra nosztalgikus metrócsempe került. Mindehhez praktikus, modern fabútorokat társítottak.

Az antik bútorokat a házzal örökölték és rossz állapotuk ellenére fantáziát láttak bennük a tulajdonosok. Hozzájuk a rusztikus, méhviaszolt fenyőfa szekrényeket, ágyat és asztalt a hazai Kéttemplom Galériából választották. A cég - mely a legpatinásabb hazai bútorgyártó a vidéki polgári-rusztikus lakberendezés stílusában - egyedi bútorbeépítéseket is vállal. 

                                         

A jól megválasztott modern darabok és a szakszerű felújítás harmóniája szépen idézik a „villa rustica” stílusban épült ház kisebbik lakrészét, a dédi új otthonát. Az egész villát bemutató cikkem a blogon és az A mi Otthonunk magazinban is megtalálod: http://vizitkartya.blogspot.com/2020/09/otthonunk-villa-rustica.html

Ez a lakásbemutató cikkem az OTTHON&KERT magazin 2O21.márciusi számában, az"Átváltozó" rovatban,  jelent meg nyomtatásban.