Kisgörbői iskolapélda

 Kalandos történet, ha régi otthonától csak egy kőhajtásnyira költözik az ember, de egész addigi élete megpezsdül, új impulzusok érik, régi tervei szárba szökkennek és a látványos értékmentésből a család mellett egy egész faluközösség profitál. Vendéglátóink rendhagyó otthon-sztorija következik, háttérben a zalai tájjal.

„-Számunkra az jelenti az értéket, ami gyermekeink, a következő generációk részére megörökölhető! Legyen az bútor, ház, vállalkozás és családi élet…”- hangzott házigazdáink összegzése abban a cikkben, ami magazinunk 2018-as dupla nyári számában jelentmeg portájukról!  Viktória és Gábor frissen elkészült vidéki otthonát és a százhúsz éves kisnemesi kúriában berendezett bútorfestő vállalkozását körüljárva, Gábor asztalosműhelyébe a romosan érkező és felújítva távozó bútorokat megcsodálva, a három gyermekes házaspár energiáitól feltöltődve vettünk búcsút akkor a zalai helyszíntől. Így nem csoda, hogy amikor az új házuk elkészültéről hallottunk, ismét Kisgörbőre vezetett nyári háznézőnk…

                                
   

„-Hetedik évünket tapossuk a faluban, négy évet laktunk előző, amúgy szinte szomszédos házunkban és voltaképpen a felnövekvő gyermekeink külön intim világa miatt kezdtünk bele az új építésébe. Na, meg persze szeretünk is újat építeni, talán valami függőség ez nálunk...”- mesél Viktória, amikor benyitunk az egykori iskolaépületbe, ahová nagy merészen beleálmodták új, kétgenerációs lakásunkat. Az évtizedek óta üresen álló ingatlan eredetileg két nagy tanteremből, közte egy vizesblokkból és egy kertre néző tanári szobából állt. Az egyik tanterem lett a gyerekek birodalma, a tágas, közös nappaliból nyíló szeparált szobákkal. A régi vizesblokkból készült a fürdőszoba, melyből kettő is található az öt családtag számára. A másik tanterem helyén a nappali-konyha-étkező impozáns, egybenyitott tere született meg, mely a családi együttlétek többfunkciós helyszíne, s ahol csak az egyes bútordarabok jelentik a tértagoló elemeket.  

A kertbe nyúló épület utolsó, kissé szeparált traktusában található egykori tanári szobából szülői háló lett, melyből csak egy lépés az ősfás liget, a kültéri szauna, a merülő medence és a kerti kiülő. Itt beszélgetünk a felújítás mikéntjéről az asztalosműhelyét időközben polgármesteri hivatásra váltó Gáborral. Akitől megtudjuk, hogy az új Asztalosfabrik festékbolt a szintén általuk működtetett, falu közepén megnyílt Vadlány Delikáttal bútorozott össze, izgalmas kombót alkotva. Udvarán, egy kis kőházban tartja festő-workshopjait Viktória, aki lakberendezési tanácsokat is ad az angol krétafestékek mellé, míg Gábor a falu közösségépítésén és szépítésén dolgozik. Elképesztő munkabírásukra jellemző, hogy új otthonuk is mindössze egyetlen év alatt elkészült, amikor hirtelen gazdája lett a régi házunknak. A legnagyobb szerkezeti kihívásként az eredeti ablakokat szinte a földig érőre nyitották, hogy élvezhessék a reggeli napsütést. 

Emellett csak néhány válaszfallal, esetenként üvegfallal tagolták az enteriőröket. A bútorbeszerzések ezúttal is kincskeresős kalandokba torkolltak, hisz máig rendszeresen vásárolnak hazai és olasz használtcikk piacokon. Az újjászületett bútorok neobarokk stílusúak, természetesen krétafestékkel varázsolták kékké, feketévé, rózsaszínné, adott esetben fehérré őket. Eklektikus otthonuk igazi családbarát miliő lett, mert van hova visszavonulni az internátusban élő srácoknak és az őket hazaváró szülőknek egyaránt.

„Maréknyi ember is lehet sok kihívás...!”- hangzik vendéglátónk búcsúzó konklúziója, mely a család igényeit szívén viselő édesanya, vagy egy faluközösséget életben tartó lelkes polgármester jelszava is egyben.

Nyári otthonsztorim az A mi Otthonunk magazin dupla számában jelent meg 2023.júli/augusztus