Mesék a Kovács villából

 Amikor a Tájtéka építészeti program „nyitott házak ünnepe” eseményen feltárult a százhetven éves épület kapuja, nem csak valódi időutazásba, de különös mesevilágba is csöppentünk mi, a látogatók. Az öreg villa mai értékmentéséről és a szobákat borító antik játékgyűjteményről a bábkészítő-pedagógus háziasszonyt, Kuruczné Lovas Júliát kérdeztük.

Közel harminc éve szerettetek bele Balatonalmádiba, ahol második otthonotokat megtaláltátok. Milyen felújítást és értékőrzést végeztetek a villában építészmérnök férjeddel?

Egy kedves barátunk hívott meg a százéves villájukba, amit még a nagyszülők vásároltak. Attól kezdve minden évben megkaptuk néhány hétre három pici gyerekünkkel, rengeteg kedves emlék kötődik az itt töltött nyarakhoz. Így hát, amikor lehetővé vált, egyértelmű volt, hogy itt veszünk saját nyaralót.
A Kovács villába azonnal beleszerettünk 2003-ban. Az utcában még sokan emlékeznek Zhorsky Gabi nénire, aki egy igazi arisztokrata hölgy volt, az ő örököseitől vettük az 1858-beli okiratokban már feltűnt, majd többször átépített épületet.
Sokat nem kellett rajta változtatni, csak a konyhát, fürdőszobát korszerűsítettük és a fűtést modernizáltuk. A padláson megtaláltuk az eredeti, henger alakú kályha törött darabjait, majd találtunk olyan mestert, aki készít hozzá hasonlót. Titkos vágyunk, hogy egyszer itt karácsonyozzon az egész nagy család.

A ház nosztalgikus hangulatát a korhű berendezés erősíti. Van-e kedvenc bútorod köztük?

A berendezésre nagy összegeket nem tudtunk fordítani, de már a házzal együtt kaptunk néhány különleges darabot. A sárkányfejes tálalószekrény, a hatalmas könyvespolc még a Kovács családé volt, a többi apránként került hozzánk, a legkülönbözőbb helyekről: bolhapiacról, barátoktól, lomtalanításról. A kedvenc ónémet tálalómat egy konténerben találtuk, kidobva. Férjem családjából is megmentettünk néhány szépséget. Legújabb szerzemény egy babaöböl a pici unokáknak.
Mivel nyáron néha rengetegen vagyunk, fontos a sok fekvőhely. Balaton-kerülő barátok, nagycsaládos rokonok sokszor kölcsönkérik a házat, még osztálykirándulás célpontja is volt már a villa.

Le sem tagadhatnád, hogy szenvedélyed a régi játékok gyűjtése, melyek a villa enteriőrjeit borítják. Melyek a ritkaságok, vagy épp hiányzó darabok a gyűjteményben?

A régi játékok hangulata Londonban fogott meg, ahol nyelvtanulással és babysitterként eltöltöttem egy tanévet. Ott sokkal jobban megbecsülik az ilyesmit és gondolom, több megmaradt belőlük. A játékokkal ugyanúgy vagyok, mint a bútorokkal: ők találnak meg engem.
Kiskoromban semmiféle antik, vagy régi tárgy nem volt a környezetemben (talán ezért is vonzódom hozzájuk), a szüleim családjában odalett minden. Anyukámék Kolozsvárról menekültek, Édesapám Kárpátalján nevelkedett, szinte mindent hátra kellett hagyni, amikor Pestre kerültek. Engem elvarázsol minden, aminek története van és meglep, hogy mások mennyire nem becsülik a régi tárgyakat. Nemrég egy költözködésnél épp Marklin vonatsíneket akartak konténerbe dobni és mondanom sem kell, hogy nálunk végezték, Almádiban. Hátha kapok hozzávaló mozdonyt is, és már indulhat is a kisvonat!

Pedagógusként és családanyaként saját tapasztalatodból ered a kézműves ujjbábok ötlete. Volt-e bármi előzménye a figurák készítésének?

 A bábok szeretetét édesanyámtól örököltem, aki óvónő volt egész életében, sok játékot maga készített a gyerekeknek (most már a dédunokáknak), valóságos alkotói káosz volt nálunk. Én gyerekruha-tervező akartam lenni, de ez megmaradt hobbinak a pedagógia mellett. Az öt csemete mellett otthon töltött évek alatt persze jó hasznát vettem, és sok örömet szerzett az alkotás.
Ekkor varrtam az első bibliai bábokat is.

Mik a visszajelzések a speciális témájú bábjaid használatáról? Milyen történetek inspirálják a figurák születését?

A bábok segítenek átélni az eljátszott jeleneteket, vagy beleélni magukat valamelyik szereplő helyzetébe. Amikor iskolások lettek a nagyobb gyermekeim, láttam, hogy milyen eszköztelenek a hitoktatók is, így nekik is nagy segítséget jelentettek a bábjaim. Apró tárgyakat: kosarat, tarisznyát is mellékelek a készlethez, így egy hittan óra inkább játék, mint egy unalmas, csendes foglalkozás.
Számos visszatérő megrendelőm akad, aki szívesen használja a figurákat, néhányan még a gyerekmisén is. Számomra sok olyan szent is van, akinek az életét, legendáit érdemes a kicsiknek megjeleníteni. Közöttük van kedvencem is: Árpád-házi szent Erzsébet, akihez egy kis kosár is készül. Amikor a szívtelen szolgáló rajtakapja Erzsébetet, hogy kenyeret oszt a szegényeknek, a kosár tetejét a kenyérkékkel át lehet billenteni, és „rózsákká változnak”, így a Rózsák csodáját meg lehet jeleníteni.
A mai világban a kicsiknek és nagyoknak egyaránt fontos a képi megjelenítés, melyet bábjaim jelentenek. Épp úgy, mint a mesék lélekmentő üzenete, mely a régi játékokban még fellelhető.

Kesztyűbábok:  www.leonettadesign.hu

Tájtéka, Balatonalmádi: https://tajteka.hu/oldal/balatonalmadi-nyitott-hazak-unnepe

A cikk az Alkotóenergia online magazinban jelent meg 2025-ben.

 

 

 

 

Iskola a forrásvidéken

Tíz éve lett övék a kúria, melyben a rejtélyes sorsú, világszerte ismert indiai-magyar festőnő alkotott egykoron. Az ő egykori műterméből most ugyanazt a dunai panorámát csodálják a rajzórára érkező gyerekek. Csilléry Orsolya és Fenyvesi Gábor képzőművészek vendége voltam.

"-Véletlenszerűen találtunk rá a házra, pedig Zebegénynek erre a részére nem is akartunk eljönni. A burjánzó növényzet és az elhanyagoltság ellenére rögtön megfogott bennünket az épület impozáns tömege. Már megvettük, amikor kiderült számunkra, hogy milyen különleges a története. Baktay Ervin, - akinek csillagmítoszról szóló könyve, Kőrösi Csoma Sándorral kapcsolatos kutatásai mindkettőnk számára mérföldkövek máig - e falak között tartózkodott hosszabb ideig rokonsága folytán. Unokahúgát, Amrita Sher-Gil magyar-indiai festőnőt több családi fényképen is ebben a házban örökítették meg. Amrita párizsi és indiai évei mellett gyakran látogatott vissza Zebegénybe, ahol legszemélyesebb képeit festette az 193o-as évektől.

Ezt a polgári-művészi miliőt a szocializmus alatt majdnem teljesen sikerült eltüntetni; az épület ugyanis évtizedekig a debreceni Tejipari Vállalat üdülőjeként működött."

Az épület példaértékű felújítása szinte életmódotokká vált és a mai napig is tart. Hogy emlékszel vissza a kezdetekre, Orsolya? Mi volt a renoválás útmutatója?

  

"-Foltmintás linóleum, „házmesterbarnára” festett lambériás ajtók, vastag csőre szerelt gömblámpák, több konténer elásott szemét és beton - ezeket még az elmúlt tíz év leforgása alatt sem sikerült teljesen lecserélni-elvitetni…
Felvettük a kapcsolatot a Szepessy család leszármazottaival, fényképeket kaptunk tőlük. A ház felújítása és újragondolása során azonban nem az Amrita-korabeli állapot visszaállítása volt a célunk, hanem a villa épületéhez illő stílszerű és funkciójában a mi igényeinknek megfelelő műterem-lakóház kialakítása. A sok kis szot-üdülős szoba egybenyitásával két tágas stúdió jött létre. Jelenleg a nagyobbikban működik a festészeti magániskolánk, a másik az én műtermem. Férjem műterme még készülőfélben van, ahogy a kert nagy része és a fafaragó műhely is."

Munkáitokban két, jól elhatárolható stílust képviseltek, de legszebbek a közös alkotásaitok. Melyek számotokra a legemlékezetesebbek és milyen üzenetet hordoznak?

"-Amióta ismerjük egymást férjemmel, közös munkákban gondolkodtunk. Hasonló az érdeklődésünk szellemi értelemben is, s elég jól tudunk együtt dolgozni. Több játszóteret terveztünk és építettünk együtt, mások bevonásával természetesen. E munkáinkat eszköznek tekintettük arra, hogy hogyan adhatnánk át a gyereknek minél többet a magyar legendák, népmesék kincsestárából, nem tanulás, hanem játék által. 

Ez a gondolatvilág ihleti a többi munkánkat is. Gábor egy szárnyas oltárt tervez a Kerekegyháza melletti Kunsági Major kápolnájába, melynek festett kazettás mennyezetét is mi terveztük. A magyarság összetartozását, áldozatvállalását, hitbeli erejét és küldetését testesítené meg. Igen nagy vállalkozás, még keressük támogatókat, hogy megvalósulhasson.

Emellett fa faragványok és festmények művészi restaurálásával, korhű festmény-átiratok készítésével, irodalmi kiadványok, igényes csomagolások, gyermekjátékok illusztrációs munkáival is foglalkozunk. Legutóbbi átfogó kiállításunkon, a londoni magyar kultúra házában a nagyközönség is megismerhette műveinket, miközben workshopot tartottunk."

Házatok nem csak privát alkotóhely, hanem egy izgalmas művészetiképzés helyszíne. Mit tudhatunk erről az egyre több érdeklődőt vonzó vállalkozásról?

"-Egy saját festészeti iskola létrehozása régi álmunk volt. Mint minden másban, szüleink rengeteget segítettek ennek a megvalósításban anyagi és konkrét segítség formájában is.

Öt csoportunk van, felnőtt és gyerek csoportok egyaránt, melyek egész évben, heti szinten működnek. Bárki jöhet, aki szeretne elmélyedni a rajzolás, festés, színtan, a szerves műveltség és a művészet történetének egy kicsit más megközelítésében. Nyáron egyhetes művésztelepeket, festészeti kurzusokat tartunk. Itt lehet igazán ráhangolódni, figyelmet szentelni egy-egy témának. Hisszük, hogy ma az egyik legnagyobb kincs az, ha zavartalanul belemerülhetünk a művészet kézzelfogható és láthatatlan dimenzióiba." 

Iskolátok nem csak technikai tudást, de értékrendet is plántál a tanulók fejébe. Mint gyermeket nevelő szülők, hogy látjátok e munka értelmét, fontosságát?

"-Úgy gondolom, hogy az illusztráció nagyszerű lehetőség arra, hogy egészen kicsi, vagy akár kamaszodó gyerekek látásmódját észrevétlenül formáljam. Óriási felelősség, mit adunk a gyerekeink kezébe! A kisgyerek mindenre fogékony lelkének a fantáziát tompító, félrevezetően öncélú és üresen élethű formák kincset érő perceket lopnak el és pont azt nem aknázzák ki, amiben a leggazdagabb az ember: az analógiákban való gondolkodás képességét.
Ennek jegyében neveltük a gyerekeinket, és most, hogy 18 és 13 évesek, azt látom, hogy éles szemmel meg tudják különböztetni az értékeset az értéktelentől. A művészet nem valami úri huncutság, álságos önmegvalósító játék vagy idegen érték- és gondolatdiktátorok által tollba mondott torzszülött. Rajta keresztül önmagunkhoz és ezáltal a mindenséghez is közelebb kerülhetünk. Persze csak akkor, ha képesek vagyunk a forrásvidéken járni. Ez a forrásvidék számunkra a magyar népi műveltség páratlanul gazdag világa."

Legújabb Vizitkártya cikkemet a Széplak nyári számában találjátok, nyomtatásban. Köszönöm, ha hírét viszed! Csatlakozz a Vizitkártya közösséghez, ha jönnél velünk a következő lakásvizitre...

Otthonunk, a Viharszálló

-„Ez az év a teszt-időszak, s ha minden jól megy, lassan mi is beköltözünk!”- invitál a hatalmas fedett teraszra Szilvi, majd pincehideg bio- gyümölcsnektárral koccintunk az újbóli találkozásunkra. A veranda hűvösében elaludtak a kislányok, a ház ura csak este ér haza a családi borászatból, így ezt a késő nyári délutánt komótos beszélgetéssel tölthetjük a házról, a belső munkálatokról és a transzlégzésről, ami mindenen átsegít…

Nagyon megörültem a hírnek, hogy a sok szép lakás bemutatása után – melyek közös nevezője a Moza cementlap burkolat  – végre magát a márkatulajdonos-iparművészt is meglátogathatom saját, készülő otthonában. A háznézős projektet nagyjából négy-öt éve tervezzük. Amikor még Kauker Szilvi hajadon életét reggeltől estig a Moza manufaktúra határozta meg, a saját otthon csinosítása helyett napjait a manufaktúra műhelyében töltve. Azóta nagyot fordult a világ,

Szilvi ma már sikeres üzletasszonyként irányítja az országhatárokon is átlépett, méltán jó hírű vállalkozását, miközben két kislány boldog édesanyja lett. Férje, András egy igazi reneszánsz ember, aki komoly diplomagyűjteménye mellett az „Aklan” családi borászatot vezeti és mellesleg profi vitorlázó. Az lesencetomaji szőlőbirtok kétkezi munkáitól az egyedülálló gyógynövényes borok és fűszeres balzsamecetek fejlesztésén át a direkt marketingig „minden feladat hozzá tartozik”.

Azt már megismerkedésükkor mindketten sejthették, hogy egy igazi otthon megtalálása sem egyedül, sem családostul nem megy könnyedén olyanoknak, akiknek pontos elképzelése van álmai lakóhelyéről. Ezért amikor közel egy éve, számos ingatlan megtekintése után jóformán azonnal döntöttek vásárlási szándékukról, szinte meg sem lepődtek saját merészségükön. Még a villa zűrös múltja sem tántorította el őket, sőt…

Mert ki ne szeretné megismerni egy 1895-ös építésű, néhai szatócsbolt, majd borkimérés titkait, mely a boldog békeidőkben „Vihar szálló” néven fogadta becses vendégeit? A teljes berendezéssel, régi tárgyakkal és bútorokkal együtt birtokba vett házban több fotográfia is őrzi a vidáman pózoló egykori szállóvendégeket.  

S épp ezt az utolérhetetlen „nyaralós”hangulatot szerették volna rekonstruálni Andrásék, a hosszú közlekedőből, hat szobából, két fürdőből és konyhából álló tornácos házban.

Míg András az épületgépész végzettségét, addig Szilvi a cementlap-tervezésekben már jól vizsgázott szépérzékét kamatoztatta az enteriőrökben. A komfortosított ház eredeti nyílászárói felújításra kerültek, a mennyezet új lambériát, a szobák friss festést kaptak. Egyes falszakaszok megszabadultak a régi vakolattól és fúgától, hogy fellélegezhessen az a szépséges vörös homokkő, mely az északi part tájjellegű, ősi építőanyaga. E rusztikus burkolathoz jól illenek a megörökölt antik bútorok és a hozzájuk beszerzett retró darabok, mint pl. az Artkraft bádoglámpái.

Szilvi hamar rátalált új hobbijára: a reménytelenül ronda bútorok és avitt burkolatok átfestésére, a koptatott-csiszolt felületi effektek létrehozására. Sőt, az évtizedek óta lappangó szenvedélyét, a lomis piacok látogatását is kiélhette, büntetlenül.  Hisz egy ekkora ház végtelen mennyiségű apró tárgyat, szőnyeget és kisbútort képes elnyelni, a hétvégi kincsvadászatok áldásos hozományaként…

Ebben a lazára vett eklektikus berendezésben a saját, víz-közeli életmódjuk kellékei is otthonra találtak. A színesre festett, kiszolgált evezőlapátjaikból fogastartó alkalmatosságok és lámpatest- konzolok születtek, rajtuk Tilka textilkábeleken fityegő designégőkkel. A retró stílusúra hangszerelt konyhában az északi part gasztro-térképe nyújt segítséget a ház vendégeinek. A több helyről származó bútorokat a közös színvilág köti össze. A baldachinos szoba kissé egzotikus hangulatát a keleti szőnyeg, az indiai maszkok és a rönkfából avanzsált lerakók adják. 

Rokonok, barátok és ismerősök örömére idén nyáron teltházzal üzemel a barátságos vendégház, „Káli 44” néven. Melynek hűvös kőfalai közé hamarosan visszatérünk, dokumentálva újabb kalandos átalakulásának történetét.

Őszi lakásbemutatómat nyomtatásban az "A mi otthonunk" magazin szeptemberi számában találjátok, sok klassz cikk társaságában. Ha barátaitokkal csatlakoztok a Vizitkártya oldalhoz, a következő, októberi otthon-kalandról sem maradtok le!