Iskola a forrásvidéken

Tíz éve lett övék a kúria, melyben a rejtélyes sorsú, világszerte ismert indiai-magyar festőnő alkotott egykoron. Az ő egykori műterméből most ugyanazt a dunai panorámát csodálják a rajzórára érkező gyerekek. Csilléry Orsolya és Fenyvesi Gábor képzőművészek vendége voltam.

"-Véletlenszerűen találtunk rá a házra, pedig Zebegénynek erre a részére nem is akartunk eljönni. A burjánzó növényzet és az elhanyagoltság ellenére rögtön megfogott bennünket az épület impozáns tömege. Már megvettük, amikor kiderült számunkra, hogy milyen különleges a története. Baktay Ervin, - akinek csillagmítoszról szóló könyve, Kőrösi Csoma Sándorral kapcsolatos kutatásai mindkettőnk számára mérföldkövek máig - e falak között tartózkodott hosszabb ideig rokonsága folytán. Unokahúgát, Amrita Sher-Gil magyar-indiai festőnőt több családi fényképen is ebben a házban örökítették meg. Amrita párizsi és indiai évei mellett gyakran látogatott vissza Zebegénybe, ahol legszemélyesebb képeit festette az 193o-as évektől.

Ezt a polgári-művészi miliőt a szocializmus alatt majdnem teljesen sikerült eltüntetni; az épület ugyanis évtizedekig a debreceni Tejipari Vállalat üdülőjeként működött."

Az épület példaértékű felújítása szinte életmódotokká vált és a mai napig is tart. Hogy emlékszel vissza a kezdetekre, Orsolya? Mi volt a renoválás útmutatója?

  

"-Foltmintás linóleum, „házmesterbarnára” festett lambériás ajtók, vastag csőre szerelt gömblámpák, több konténer elásott szemét és beton - ezeket még az elmúlt tíz év leforgása alatt sem sikerült teljesen lecserélni-elvitetni…
Felvettük a kapcsolatot a Szepessy család leszármazottaival, fényképeket kaptunk tőlük. A ház felújítása és újragondolása során azonban nem az Amrita-korabeli állapot visszaállítása volt a célunk, hanem a villa épületéhez illő stílszerű és funkciójában a mi igényeinknek megfelelő műterem-lakóház kialakítása. A sok kis szot-üdülős szoba egybenyitásával két tágas stúdió jött létre. Jelenleg a nagyobbikban működik a festészeti magániskolánk, a másik az én műtermem. Férjem műterme még készülőfélben van, ahogy a kert nagy része és a fafaragó műhely is."

Munkáitokban két, jól elhatárolható stílust képviseltek, de legszebbek a közös alkotásaitok. Melyek számotokra a legemlékezetesebbek és milyen üzenetet hordoznak?

"-Amióta ismerjük egymást férjemmel, közös munkákban gondolkodtunk. Hasonló az érdeklődésünk szellemi értelemben is, s elég jól tudunk együtt dolgozni. Több játszóteret terveztünk és építettünk együtt, mások bevonásával természetesen. E munkáinkat eszköznek tekintettük arra, hogy hogyan adhatnánk át a gyereknek minél többet a magyar legendák, népmesék kincsestárából, nem tanulás, hanem játék által. 

Ez a gondolatvilág ihleti a többi munkánkat is. Gábor egy szárnyas oltárt tervez a Kerekegyháza melletti Kunsági Major kápolnájába, melynek festett kazettás mennyezetét is mi terveztük. A magyarság összetartozását, áldozatvállalását, hitbeli erejét és küldetését testesítené meg. Igen nagy vállalkozás, még keressük támogatókat, hogy megvalósulhasson.

Emellett fa faragványok és festmények művészi restaurálásával, korhű festmény-átiratok készítésével, irodalmi kiadványok, igényes csomagolások, gyermekjátékok illusztrációs munkáival is foglalkozunk. Legutóbbi átfogó kiállításunkon, a londoni magyar kultúra házában a nagyközönség is megismerhette műveinket, miközben workshopot tartottunk."

Házatok nem csak privát alkotóhely, hanem egy izgalmas művészetiképzés helyszíne. Mit tudhatunk erről az egyre több érdeklődőt vonzó vállalkozásról?

"-Egy saját festészeti iskola létrehozása régi álmunk volt. Mint minden másban, szüleink rengeteget segítettek ennek a megvalósításban anyagi és konkrét segítség formájában is.

Öt csoportunk van, felnőtt és gyerek csoportok egyaránt, melyek egész évben, heti szinten működnek. Bárki jöhet, aki szeretne elmélyedni a rajzolás, festés, színtan, a szerves műveltség és a művészet történetének egy kicsit más megközelítésében. Nyáron egyhetes művésztelepeket, festészeti kurzusokat tartunk. Itt lehet igazán ráhangolódni, figyelmet szentelni egy-egy témának. Hisszük, hogy ma az egyik legnagyobb kincs az, ha zavartalanul belemerülhetünk a művészet kézzelfogható és láthatatlan dimenzióiba." 

Iskolátok nem csak technikai tudást, de értékrendet is plántál a tanulók fejébe. Mint gyermeket nevelő szülők, hogy látjátok e munka értelmét, fontosságát?

"-Úgy gondolom, hogy az illusztráció nagyszerű lehetőség arra, hogy egészen kicsi, vagy akár kamaszodó gyerekek látásmódját észrevétlenül formáljam. Óriási felelősség, mit adunk a gyerekeink kezébe! A kisgyerek mindenre fogékony lelkének a fantáziát tompító, félrevezetően öncélú és üresen élethű formák kincset érő perceket lopnak el és pont azt nem aknázzák ki, amiben a leggazdagabb az ember: az analógiákban való gondolkodás képességét.
Ennek jegyében neveltük a gyerekeinket, és most, hogy 18 és 13 évesek, azt látom, hogy éles szemmel meg tudják különböztetni az értékeset az értéktelentől. A művészet nem valami úri huncutság, álságos önmegvalósító játék vagy idegen érték- és gondolatdiktátorok által tollba mondott torzszülött. Rajta keresztül önmagunkhoz és ezáltal a mindenséghez is közelebb kerülhetünk. Persze csak akkor, ha képesek vagyunk a forrásvidéken járni. Ez a forrásvidék számunkra a magyar népi műveltség páratlanul gazdag világa."

Legújabb Vizitkártya cikkemet a Széplak nyári számában találjátok, nyomtatásban. Köszönöm, ha hírét viszed! Csatlakozz a Vizitkártya közösséghez, ha jönnél velünk a következő lakásvizitre...