2019. szept. 9.

Kisemmizett anyagok galériája


A csopaki lankák szőlőtőkéi között találtak rá a kúriára, mely otthonuk és műtermük is lett egyszerre. Majd hamarosan ismerős és ismeretlen barátok, művészek, alkotók gyűltek a szobányi kis galéria köré, a hangulatos megnyitókra. Mindnyájan saját útjukat járják, akár maguk a házigazdák. Zámbó Attila képzőművész portáján jártunk.



-Hogy bukkantatok rá pároddal a házra, mely a fővárosi élet után az otthonotok lett? Mi az, amit megtaláltatok a vidéki tájban, hogy végleg itt maradtatok Csopakon?
A határozott költözési szándéknak volt egy előzménye. Balatonfüreden a hegyoldalban, nagyon kellemes és természetes környezetben volt egy telkünk. A környék és a tó atmoszférája annyira beleégette magát a zsigereinkbe, hogy már csak idő kérdése volt, mikor szánjuk rá magunkat, hogy a Balatonnál legyen a lakóhelyünk. Tudatosan keresgéltünk az ingatlan hirdetések között. A szerencsénk az volt, hogy a kiszemelt csopaki ház nem volt túl vevőcsalogató állapotban, és évekig nem akadt senki rajtunk kívül, aki meglátta benne az értéket.



-Miként alakítottátok át, újítottátok fel az épületet, hogy mindhárom funkciónak – családi otthon, műterem,galéria - megfeleljen? Mi az, ami megmaradt a régi épületből és mi volt a legnagyobb kihívás?
A legnagyobb kihívás az volt, hogy a rendelkezésre áll pénzt milyen arányban használjuk fel az épület különböző részeinek felújítására. Az anyagi keretek igen szűkösek voltak, és jól át kellett gondolni, mire mennyit költsünk. Építész tanácsát nem kértük ki, de költségvetést sem készítettünk. Csak csináltuk. Már hátunk mögött volt pár építkezés, így sok tapasztalatunk volt e téren.  A munkálatok kilencvenöt százalékát mi végeztük, saját kezűleg





-Kérlek mutasd be párod, Krisztina munkáit. Hogy él és alkot egymás mellett két művészember?
Kriszta kisebb agyagszobrokat és domborműveket, meg egyéb kerámiatárgyakat készít. Rajzolni is szeret. Kisebb méretű színesceruzarajzok kerülnek ki a kezei közül, melyek formavilága megmozgatja a szemlélő fantáziavilágát. Mindkettőnknek külön műterme van, így nem zavarjuk egymást munka közben. A két tér között azonban nyitva az ajtó, és bármikor megnézhetjük, amin dolgozik a másik.


- A címben szereplő szóhasználat saját művészetedre utal. Hogy találtál rá erre a sajátos műfajra? Milyen kihívás jelent a kisemmizett anyagokkal való alkotás? 
Igen, egy jó ideje sokféle hulladékanyagot használok fel az alkotásaimhoz. Úgy öt éve, egy jó adag összehajtogatott hullámpapírdoboz megszólított egy épület tövében. Hazavittem, majd tépni, vágni, ragasztani kezdtem. Gyorsan összeált belőle egy különös kép, amit aztán színesre festettem. Majd maradék deszkadarabokból építettem össze képeket, majd kisplasztikákat. Az élénk színű kifestés ezeknél sem maradhatott el. De készültek alkotások levágott PUR-hab maradékokból és színes kupakokból is. Jelenleg a műanyag flakonokat használom előszeretettel.  Izgalmas, ahogy a kidobott, kisemmizett agyag megmutatja az önmagában rejlő lehetőséget. 



-Mi az idei nyár programja, kiknek ajánlod, hogy ide látogassanak hozzátok?

A galériában három hetente váltakoznak a kiállítások. A nyári programban Munkácsy-díjas festő, Kossuth-díjas grafikus kiállítását is megtekinthetjük. A vendégművészek kiválasztásánál fontos szempont, hogy munkájuk kvalitásos legyen, melyekben egyéni módon tükröződik a kortárs világszemléletük. Na meg, hogy szívesen állítsanak ki. 



Arra törekszünk, hogy a kiállításlátogató jó színvonalú képzőművészeti alkotásokkal találkozhasson. Mindenkit szívesen várunk a kiállításokra, aki érdeklődik a kortárs képzőművészet iránt. A megnyitón jót beszélgethetünk barátainkkal, vagy érdekes embereket ismerhetünk meg. Miközben csopakit kortyolgatunk, és gyönyörködünk a táj szépségeiben, előttünk a Balatonnal.
A galéria elérhetősége, programjai: https://www.facebook.com/ZamboMuteremesGaleria/ 


Vizitkártya cikkem a SzépLak magazin nyári lapszámában lapozható fel. Csatlakozz a Vizitkártya oldalhoz, hogy következő otthonkalandom részese legyél!