Színek, fények, levendula: a festőnő otthona

 Az 1899-ben épült, elhagyatott parasztház és a régész-művész házaspár szerencsés találkozása, mely nyomán otthonuk egyszerre lett műhely, inspirációs forrás és egy új, természetközeli életforma színtere. Óbudaváron, Varga Judit festőművésznél járt a Vizitkártya.

Húsz éve költöztetek a Balaton közelébe, veszprémi múzeumi munkátok miatt. Miként és milyen állapotban lett tiétek egy parányi falu egyik legöregebb háza?

A férjem régész, én grafikusként dolgoztam akkoriban a veszprémi múzeumban. Régészeti terepmunkák kapcsán nagyon sokat jártuk ezt a gyönyörű vidéket, hétvégenként pedig túrázva, kirándulva. Mindkettőnket lenyűgözött a táj, csodáltuk a Balaton-felvidék természeti és épített örökségét, az itt fellelhető épületek az arányait, a régi kertek báját, az egyszerűséget, és mindketten vágytunk rá, hogy legyen egy itt egy otthonunk. Ezt a tájjellegű épületet is többször megcsodáltuk kívülről. Aztán néhány hónap elteltével, ismét erre járva a férjem meglátta a táblát rajta: eladó, a hozzá tartozó közel 2000 négyzetméteres kerttel! Nem a település volt a választási szempont, hanem maga a ház, melyet annó a falu egyik tősgyökeres családja építettett 1899-ben. Elhagyatott volt a kert is, a felújításra szoruló ház is, de minden bája, ereje, energiája megvolt ahhoz, hogy amikor először beléptünk ide, mindketten éreztük: ez az a hely, ami nekünk jó lesz!

Egy stabil szerkezetű, de erősen leromlott állapotú ház hat évnyi felújításába kezdtetek. Melyek voltak a kifejezetten újrahasznosított anyaghasználatok és emlékezetes értékmentő megoldások?

Szándékunk az volt, hogy mindent az eredeti állapotára visszahozva, felújítva, arányaiban megtartva mai követelményeknek megfelelően építsünk vissza. A férjem végzett falkutatást, megkeresve az eredeti ajtók, ablakok, falak helyét. Szerencsére nagyon kevés dolgot kellett visszahozni az eredeti építkezést követő esetleges átépítésekből. Mivel az eredeti ház mindössze egy szobából, konyhából, és a hozzáépített nyárikonyhából, ólból és pajtából állt, a tetőtérbe helyezzük el a modernebb kialakítású hálószobákat. 6-8 évig tartott a felújítás, beköltözve még évekig folytattuk a kisebb-nagyobb belső munkálatokat, mint a Moza-cementlappal burkolt lépcsőházat, vagy az egyedi tervezésű és kivitelezésű konyhát. A konyhaszigethez felhasználtunk a ház régi gerendáiból, a konyhapult feletti gerenda a régi ajtótok része. A pajtában lévő látszó gerendák is eredeti darabok, de már dekorációs szerepük van, ugyanis a pajtát, teljes egészében újra kellett építeni. A régi köveket használtuk erre, egyedi faragott kőrakási technikával és ezekből a lebontott pajta köveiből épült a terasz is, illetve a kertben található, a zöldségágyásokat elválasztó alacsony kőfal. Az ablakok és a faragott berakású bejárati ajtó és a belső ajtók is teljes mértékben másolatai az eredetieknek.

Gyermekkorod óta rajzolsz, festesz, varrsz, átalakítasz textilt, bútort és lakást. A festészet mellett mit adott a vidéki létforma a kreativitásodhoz?

Voltam kirakatrendező, kiállítások rendezője, grafikusa, kiadványokat, és egyéb grafikai munkákat készítettem. Érettségi után dekoratőrnek tanultam, majd 15 évig grafikusként dolgoztam kulturális intézményekben, ebből legtöbbet múzeumok grafikusaként, és később művelődésszervezőként. Amióta vidékre költöztünk, közelebbről megismertem a gyógynövényeket, tanultam aromaterápiát. Van közel 200 tő levendula a kertben, amiből saját levendula olajunk, levendula vizünk van, készítek szappant, olajkeverékeket saját és családi felhasználásra. A konyhában felhasználom a kertben termő gyógy- és fűszernövényeket és természetesen van zöldségeskertünk is. Otthonunk berendezésében a felújított régi bútorokkal és új darabokkal alkottam harmonikus elegyet. Nagyon szeretem ezt a dinamikát a régi és az új tárgyak között.

Idén áprilisban zajlott önálló kiállításod a veszprémi Agóra Kulturális Központ galériájában, ahol olaj- és pasztellképeidet láthattuk. Mi inspirál a művészetedben és hol lehet legközelebb találkozni a festményeiddel?

Öt éve festek, több technikát próbáltam, és folyamatosan kísérletezek újabb és újabb anyagokkal, technikákkal. Nyári tervem egy “Nyitott műhely program”, ahol velem együtt festenek az érdeklődők a Balaton-felvidéki házunk pajtájában és kertjében, ahol pajta-tárlatra is készülök. Augusztusban kiállításom lesz Monoszlón, a település környékén készült festményeimből, ahová szeretettel várom a Balaton-felvidéki táj hozzám hasonló szerelmeseit. Mert csodálattal tölt el ennek a tájnak a szépsége, ahogy a tanúhegyek, mint élő óriások vigyázva körbeölelik a réteket, a domboldalakat és szembesítenek azzal, milyen parányi vagyok ebben a rendszerben. No és a pára, a napfény, a nagy tömegű víz - a Balaton - keltette színek, azok reflexei, a folyton változó fényviszonyok… Próbálom megörökíteni, leképezni két dimenzióra ezeket a pillanatokat, ezeket a jelenségeket, esetleg visszaadni azt a hatást a vásznon, amit bennem elindítanak ezek az érzékelések. Nagyon örülök, amikor valaki ugyanezt érzi egy festményem láttán.

Nyári vizitkártya cikkem az ingyenes, online Alkotó Energia magazinban jelent meg 2025 júniusában. Kövesd a Vizitkártyát és gyere a következő otthonkalandba...

Szentendrei „House of Art”

 Harmadik éve szervezik otthonukban a nyitott műhely alkalmakat, kitárva közös lakás-műtermük ajtaját, ahol beszélgetésekkel, finomságokkal és új műveikkel várják az érdeklődőket. Míg a jókedvű közös varró-tanfolyamon gyerekek és felnőtteknek merülnek el a textiltervezés rejtelmeiben, elkészítve a karácsonyra szánt ajándékokat is. Farkas Bori textiltervező és Palyov Péter festőművész vendégei voltunk.

A romantikus Bükkös patak partján, szobrokkal teli kertben éltek. Mit tudhatunk e különleges helyről, ami egy művészcsalád élő múltja és jelene?

A családi birtokot még nagyszüleim vásárolták az 1930-as évek végén. Azóta már a negyedik generáció él itt együtt. Szüleim, Rákossy Anikó festőművész és Farkas Ádám Kossuth-díjas szobrászművésszel és Róza lányommal együtt, de külön háztartásban élünk. A birtok fő épületéhez öt éve építettük hozzá a saját kis házrészünket. Bennünket inspirál ez a családi közeg, miközben városunk is nagy hatással van ránk, főleg Peti tájképein köszön vissza. Szentendre nekem az életem – a felmenőktől kezdve a munkámon át a barátokig minden ideköt. Minden szempontból zseniális hely! Jó a fekvése, gyönyörű a belvárosa, rengeteg művész él itt, és pezseg az élet. 

 Otthonotok kialakításában mely részletek tükrözik saját ízléseteket? Vannak-e kedvenc redesign megoldásaitok a berendezésben?

Célunk volt, hogy életterünk stílusában alkalmazkodjon a régi tornácos házhoz. Ebben segített Panyi Ottó építész barátunk, aki kiváló munkát végzett. Ligetes kertünk és teraszunk az otthon szerves része, egy külső műterem. Fontos, hogy kényelmesen elférjünk a rengeteg növényünkkel is, hiszen szeretjük a dzsungel-hatást. Bútoraink jó része megörökölt, vagy lomizott, amiket Peti gyönyörűen felújított. Sőt, munkáim is a tér szerves alkotórészei: az egyedi faliképek, táskák, asztali futók, ágytakarók, párnák és minden, ami egy lakásban elképzelhető textilből. Minden anyagmaradékot feldolgozok termékeimben, kedveltek pachwork munkáim.

Hogy született meg a „House of Art” ötlete, miközben két különböző alkotómunkát működtettek egy fedél alatt?

Mivel kis helyen élünk, gyakori kérdés hogyan tudjuk összeegyeztetni a magánéletünket a workshopok és műhelyvásárok jövés-menésével. Rendszeresen tartok workshopokat, hetente jönnek hozzánk alkotni és nyáron gyerek művészeti táborokat is szervezünk. Fontos számunkra a közösségi lét, a közösség- teremtés. Küldetésünk, hogy kapcsolódni tudjanak a művészetet szerető, alkotni vágyó emberek egy meghitt, otthonos térben. Ez egy hiányt pótló tevékenység a mai elhidegült világunkban.

Honnan ered bennetek a művészi véna és mi ad folyamatos inspirációt a pályátok során?

A művészi véna nálam genetikailag kódolt. A nagymamám grafikusként dolgozott – ő illusztrálta többek közt a Pöttyös Panni könyveket és a Mosó Masa mosodáját. Szüleim műtermében nőttünk fel testvéremmel, Farkas Zsófi szobrászművésszel. A „textilezést” otthon, mellettük kezdtem el – takarókat, babákat és faliképeket varrtam nekik. Időközben elvégeztem az Iparművészeti Egyetem művészeti menedzser szakát, amely tudás nagyon jól jött később a Kortárs Művészeti Piac (KOMP) megszervezéséhez.

Petinél más a helyzet, nála egyszer csak berobbant ez a "gén". Magától talált rá a saját útjára és hangjára a festészetben. 2007 óta egy nap nem telik el anélkül, hogy ne festene, leginkább az impresszionisták ihletik. Témáit Szentendre utcáiból meríti, melyek struktúrája, fényei-árnyékai és a színek tónusai harmóniába rendeződnek festményein. Szentendre, Amszterdam, Berlin hangulata hol absztraktba fordulva, hol hagyományos plan-air-tájképként tükröződik vásznain, izgalmas olaj, akril, sőt textilrétegekben. Rendszeres kiállítója a Szentendre Éjjel-nappal fesztiválnak, a város galériáinak, művész kávézóinak és éttermeinek.

 Kiknek ajánljátok az egyedi táskákat és a varró foglalkozásokat? Hol találkozhatunk legközelebb veletek és műveitekkel?

Ajánljuk a varró és festőworkshopjainkat mindenkinek, akit érdekel az alkotás folyamata, a technikák, vagy csak inspirálódni szeretne. Minden foglalkozás után saját, egyedi tervezésű táskával, festménnyel és nagy adag sikerélménnyel térnek haza a résztvevők. Karácsonyi Műhelyvásár advent idején több ízben lesz nálunk, december 15-16-án is. Egy rendhagyó divatbemutatón is szerepelnek táskáink Bagdi Kata textiltervezővel, dec. 10-én 16 órakor a szentendrei Folt kávézóban. Találkozzunk ott és koccintsunk az ünnepekre e magazin olvasóival is!

Vizitkártya cikkem a www.alkotoenergia.hu portálon jelent meg. Festmények és lakástextilek, workshopok: http://houseofart.hu/

Ház a tónál

 A család harmadik generációját szolgálja ki az öreg épület, mely különleges organikus tereivel és ősfás kertjével a Balaton partjától egy sétányira található. Állagát és megannyi emlékét most a festőművész unoka őrzi, aki képzőművész párjával folyamatos inspirációt talál ebben a nem mindennapi környezetben. Péterfy Ábel és Verebics Ági kortárs művészek otthonában vizitáltam.

-„Ez a néhai kis nyaraló valóban az emlékek háza! Erdélyi származású nagyszüleim építették a hatvanas évek elején, amikor még utcák sem voltak a környéken és a falu e mocsaras részét „kenderáztató” néven említették …”- mesél a kezdetekről Ábel, miközben a míves székelykapun át a ligetes kertbe lépünk, meseszerű festett-faragott kecskék, birkák és vöröskő szobrok közé. Az alkotások már a család neves művészeinek, Péterfy Gizella és Kő Pálnak a keze munkái, de unokaöccsük, Ábel plasztikáit, faragásait is rejti az árnyas kert. A legjobb kezekbe került személyében a ház, hisz évek óta hihetetlen szorgalommal építi, bővíti és renoválja az egykor kalákában épült örökséget, mely a mai napig a nagycsalád nyári találkozóhelyéül is szolgál. 

Építészi tanulmányai és művészi látásmódja egyaránt visszaköszön az enteriőrökön, a házhoz épített fedett teraszokon és saját műtermének hangulatán. Mindkettő valódi redizájn alkotás, régi ajtók, ablakok, deszkák felhasználásával, festésével, végtelen fantáziával átlényegítve azokat. Ahogy a belső terek rusztikus bútorai is egyedi alkotások, némelyikük az ősök keze munkái, mások piacokról vadászott, felújított darabok. Jól illenek hozzájuk az élénk keleti textíliák és az egzotikus utazásokról hazahozott emléktárgyak.

-„Valójában körbeépítettem a meglévő épületet, mintha egy szoknyát illesztenék rá, így nem csak a lakóterek bővültek, de a komfortosításra is sort keríthettem. Idén a tető teljes cseréje következik!” – mesél terveiről és az eddigi munkákról, melynek kezdete az egyetemi tanulmányai idején datálódott, amikor állandó lakóhelyként kezdett tekinteni a helyre. Ekkor, frissen végzett művészévei elején fordult a folytonos állagmegőrzés egy négyévszakos otthon kialakításába: szigeteléssel, fűtéssel, vízelvezetéssel. Az összes szakipari munka - minimális külső segítség mellett - szintén Ábel keze munkája. Aki emellett unokatestvére, Kő Boldizsár képzőművész bájos mesejátszótereinek famunkáiban is aktív szerepet vállal. 

Vízközeli életmódját, szörfös szenvedélyét jelenlegi művészete is tükrözi, képeihez a Balaton megunhatatlan szépsége adja az ihletet. Festményei a kékek és zöldek megannyi tónusát, a tó és az ég színe változását ábrázolják, melyet a vitorlások színfoltjai, vagy a vízben fürdőző emberek foltjai tarkítják. Festményei évek óta a nyári aukciók állandó szereplőivé és a rangos vitorlásversenyek vizuális szimbólumává váltak. A téli visszavonult alkotómunka termését a nyári tárlatokon láthatja a közönség, idén Veszprémben csoportos tárlata, az ábrahámhegyi Bernáth Aurél galériában pedig egyéni kiállítása látogatható szeptember közepéig.

Míg Ábel nem szívesen mozdul ki a tóparti idillből, párja, Ágnes gyakran ingázik fővárosi műterme és a vidéki otthonuk között. Bevallása szerint nem csak pihenésre, de festményeihez és freak-tárgyaihoz történő ötletgyűjtésre is tökéletesen alkalmas ez a táj.

-„Gyakran festek a saját fotók alapján, ilyenkor a rengeteg felvételből választom ki olajképeim témáját…”- vallja a művésznő, aki számos szakmai elismerés mellett a 2022-es „Fine Arts Hungary : Az év műtárgya” alkotói díj nyertese. 

Igazi kísérletező alkat, aki szerint a vásznon nem lehet hazudni, ezért képeit – legyenek azok saját testképek, trauma-lenyomatok, vagy meghökkentő ember- állat portrék - leginkább őszintének, a minket körülvevő kifordult világ reflexióinak tartja. Ebből a zaklatott külvilágból, a zajos nagyvárosi létből a kis vidéki házba megtérve őt magát is teljesen kikapcsolja egy-egy hajnali veszprémi bolhapiacozás, a vízparti hétköznapok apró csodái, vagy a kertben érő zöldségek-gyümölcsök zamata. Feltöltő forrásként szolgálva mindkettőjük művészetéhez.

2023. szeptemberi Vizitkártya cikkem az Alkotó Energia online magazinban jelent meg.

 

Raktárból művészlak

 Egy ablaktalan, szűkös raktárhelyiségből keveseknek jut eszébe lakható otthont varázsolni. De, ahogy egy marék anyagból csodás kerámiákat képes formálni a művész, úgy ezt a lehetetlen küldetést is kreatív kihívásként kezelte Bubutímár Éva keramikus és csapata. Ahogy alkotómunkái során, úgy most is számos művész-baráttal állt neki a felújításnak. Hogy az eredmény – e végtelenül barátságos, színes kis apartman –  saját beköltöző családtagjaikat és az ide érkező vendégeiket is elvarázsolja.  A parányi portát bejárva együtt idéztük fel Évával és párjával, Endrével az építkezés pillanatait.

 Milyen állapotban találtátok a helyet és mekkora területen gazdálkodtatok a felújítás során?

A pesti belváros szívében került kialakításra az itt látható 22 nm alapterületű lakrész, ami tulajdonképpen a régi kerámia műhelyem raktára volt. Amikor Budapestről vidékre költöztünk, arra gondoltunk, hogy átalakítjuk kis lakásnak, mert a népes családunkból induló gyerekeinknek jó lehetőség az önálló élet kipróbálására. Azért mertünk nagyot álmodni, mert ennek a helyiségnek olyan belmagassága van, hogy kis ötleteléssel ketté lehetett venni a közel öt méteres vertikális teret.

A lakás nagy részét teljesen beépítettük, a galériaszinten egy hálófülke és egy kis gardrób kapott helyet. A földszinten van a fürdő, egy pici nappali és a belőle nyíló étkező-konyha, utóbbit a ligthof-ba építettünk be. Ez a terület már a lakáshoz tartozott, de nagyon rossz állapotban találtuk, salétromos és romos volt. A kőműves, a villany- és vízvezeték szerelő mellett mindent mi kiviteleztünk!

Melyek voltak a komfortosítás legnehezebb részei, vagyis miként kompenzáltátok a hátrányokat?

A konyha egy része teljes üveg felületet kapott, itt az égig lehet látni, vagyis egy négyzetméter égbolt Budapest egéből! Alapvetően sötét a lakás, de suli után, vagy a nap végén megpihenni pont elég. Sok egyéb fényforrást tettünk bele: otthonos hangulatot prímán lehet a helyi kis lámpákkal teremteni. A falszínt és burkolatot is világos, élénk árnyalatra hangoltuk. A terek kiszélesítése miatt ugyanazt a csempét futtattuk a falra is, ezzel látványra megnőtt az amúgy szűk tér.

Mivel ez egy régi ház földszintje és a falak vizesedtek, úgy döntöttünk, hogy legyen padlófűtés! Ezzel volt a legnagyobb munka, hiszen ki kellett hordani a régi és rettenet sok vizes salakot! Majd a legmodernebb technikával víztelenítettük és a csőrendszert betettük. Amikor végre elkészült, mi is kissé kikészültünk, de utólag nem bántuk meg! Ezzel a fűtéssel megszűnt a lakás dohos szaga, szárazak maradtak a falak és nagyon jó lett a komfortérzet!

A salétrom miatt a falat nem vakoltuk vissza, hogy tisztítható legyen, drótkefével lehet letakarítani, ha szükséges.  Az elején még volt kevés salétromosodás, de mára már jól kiszáradt a tér. A falakon  maradt a tégla látványa, de különböző kreatív felületeket is tettünk rá. A lakásban minden elektromos árammal működik, a legkorszerűbb módon.

Milyen alkotók – kézműves és művész barátok – hagyták itt kezük nyomát a felújítás során? Vannak-e saját manufaktúrátokból származó munkáitok a kislakásban?

A bögréket és a lakásban található dísztárgyakat a „BubutimArt”  készítette, azaz saját készítésű termékeink. A térbe röpködő pillangókat is mi készítettük kerámiából, ahogy a fűzfafonat-testű nagy madár is közös alkotásunk Horváth Kata kosárfonóval. A konyha falára került egy régi ajtó - ami a falunkban lévő kultúrház felújítása után kidobásra került – azt elkértem és lecsiszoltuk. Ez a faburkolat olyan, mintha egy ajtó nyílna még valahová… képzeletben be is lehet rajta lépni egy másik világba! A retró sublótra porcelán gombokat vettünk, ezzel is kicsit feldobva a régi bútort. A kis nappali falára egy régi kiállításunk virágos háttérképe került, ezt Hegybíró Dániel díszítőfestőnk festette.  Fürdőszobánkban is a kék-fehér színvilágot tartottam meg, itt a mennyezetig fut a csempe és egy üvegfal került a zuhanyzóhoz, hogy a tér látványa megmaradjon.

Nagy újrahasznosítók lévén számos bútorfestés, sőt egyedi beépítéseket is bevállaltátok. Hol találtatok rá a felhasznált darabokra?

A konyhapultot mi készítettük. A konyhaszekrényt és asztalt a szomszéd nénitől kaptam- fiatalon ezt kapta az esküvőjére a családjától- majd lecsiszoltuk és átfestettem. A kék színt használtam, mert a padló burkolata is hasonló. Igazán hangulatos dolgokat találtam Vácon, a Tolerián Antik raktárában: fehér öntöttvas fogas és papírtartó került a fürdőbe, így régi belvárosi hangulatot tudtunk teremteni a belső terekben is!  Az ágyat vettük, de többi berendezést a lomtalanításkor talált régi székekkel és kis asztallal oldottuk meg, amit persze átcsiszoltunk és lefestettünk. A lakásba egy kis előszobából léphetünk be, ide is egy igazi antik tükrös szekrényt tettünk, amit átfestettem feketére, mert az előszoba burkolata fekete-fehér. A nappaliban lévő falitükröt úgy csináltam, hogy egy régi szekrényajtót átfestettem kékre és egy tükröt vágattam bele. Az ajtókat, ajtókereteket és a lépcsőt matt ezüstre festettük, mert ez ad egy kis eleganciát a lakrésznek. A csigalépcső fölé egy osztott üveg került, amit itt a falunkban bontott ki valaki a tornácából és mi elhoztuk! Ez a rész kinyitható maradt, ha utólag bútort kell ki-bepakolni, akkor ki tudjuk nyitni a galériát!

Hogy vált be a lakás nektek és vendégeiteknek, sikerült-e „otthon-érzést” kialakítanotok a kis térben?

Felnőtt gyermekeink és barátaik imádnak itt lakni. Amikor a családunknak nem kell a lakrész, akkor  rövidtávú kiadásra kerül. A vendégeinknek is nagyon tetszik, budapesti barangolás után jól esik nekik a belvárosban megpihenni! Sok kedves visszajelzést kapunk, sőt kerámia tárgyainkra is rátalálnak a kis apartman által, magukkal víve jó hírünket messzi tájakra is!

A cikk az Alkotó energia_ÚJRA magazinjának 2o22 tavaszi lapszámában jelent meg.

Szöveg, képek: Vizitkártya , Böjtös Kinga

 Kerámiák, lakberendezés: www.bubutimart.com   Dekorfestés: www.ecsetleg.hu   Antik bútorok: http://www.tolerianantik.hu