Az
elsőszülött gyerkőcnek szánt, saját készítésű babaággyal kezdődött Gábor és
Viktória története, mely mára családi bútormentő vállalkozássá érett. Csak az
idilli helyszínt kellett megtalálni hozzá, az sem baj, ha az ország másik
végében… A bátor álmodozók meséje következik, háttérben a zalai tájjal.
Nem sok ez egy kicsit, így
összefőzve? - gondoltam első blikkre, mikor egy szép nyári reggelen beütöttem a
gps-be az úticélt: Kisgörbő!
-De, ez nagyon sok…! A minap össze
is számoltuk, hogy a hatévnyi zalai életünk alatt közel 15oo négyzetméter
alapterületű épületet mentettünk meg a teljes pusztulástól. Ez, a hozzájuk
tartozó 14o gyümölcsfával, a 6hektárnyi kerttel és egyéb földterülettel már
komoly mennyiség… A felújításhoz folyamatosan pályázunk, néha sikerrel. Saját
biztos munkahelyeinket magunk mögött hagyva mindketten kivesszük a részünket
minden munkafázisból, még kertészünk sincs… Viszont profin bánunk a traktorral,
a szivattyúval, a láncfűrésszel és lassan több tucat foglalkozásból
levizsgázhatnánk… – kaptam meg a választ kétórányi autózás után, maguktól a
három gyermekes házigazdáktól, a településmérnök végzettségű Viktóriától és Gábortól, aki hivatásos
katonatisztből lett life-coach.
De legelső tanult tudását, a bútorasztalosságot
is profin űzi, mely mostanság a legfőbb szenvedélye. Az említett épületek közül
az óriási pajtában kapott helyet a gépekkel jól felszerelt bútorasztalos
műhely, s az innen kikerült szépséges darabok a szomszédos kúria
látványműhelyébe várják az utolsó ecsetsimításokat. Ez már inkább Viktória
birodalma, ahol a színpompás angol festékeket nem csak megvenni, de kipróbálni
is szabad.
Havonta rendeznek bútorfestő foglalkozásokat, ahol a profi felújító
technikát bárki ellesheti tőlük. Jönnek is a szorgos redizájner- jelöltek, akár
száz kilométeres távolságról is! Közülük többen itt is maradnak egy hétvégi
lazulásra Gáborék vendégházában, a Vadleányban, ahol az erdei séta után egy
forró szaunával, vagy a ház előtt csörgedező hideg forrásvízzel frissül fel a
látogató. Idillien békés helyszín ez a lelki munkára, az önmagunkba nézésre is,
ahol a jelentkező csoportoknak maga az Afganisztánt is megjárt házigazda tart
életvezetési tréninget.
De vendégek ide, táborok oda, a kertben termő több
mázsányi gyümölcs – ribizli, szeder, eper, málna, birs és körte - nem
alkalmazkodik. Amikor érik, gyorsan szedni, mosni, darálni, befőzni, üvegbe
porciózni, dunsztolni, cimkézni kell… Majd mire mind az ezer üveg kézműves
lekvár és szörp utolsó cseppje is elfogy tavalyról, Vikiék már az idei
szortimentet tárazzák be a hűvös pajta konyhájába.
Majd az egész heti munka után –
mikor a két nagyobb gyerkőc is hazatér a távoli kollégiumból - az asztal körül végre
együtt a család. Ízléssel felújított otthonukban, a falu egykori jegyzőjének
házában – ami később postahivatalként szolgált – tágas, egybenyitott terek és
szeparált szobák szolgálják az öt fős família kényelmét és igényeit.
A míves,
megújult részletek – az eredeti nyílászárók és gerendázat, a terméskő falak -
saját kivitelezésűek, de a stílusos lakberendezési ötletek is mind a háziak, Gábor
és Viktória tehetségét dícsérik.
Ezért az asztalosfabrik hitvallása betűre
megegyezik saját, világról alkotott nézetükkel:
„-Számunkra
az jelenti az értéket, ami gyermekeink, a következő generációk részére
megörökölhető! Legyen az bútor, ház, vállalkozás és családi élet…”
Életmód cikkemet még több tartalommal, az A MI OTTHONUNK magazin szépséges dupla nyári számában találod meg, nyomtatásban. Csatlakozz a VIZITKÁRTYA közösséghez is, mert vár rád a következő otthonkaland!